Fogalmam sincs arról, hogy hogy a francba jutottam haza, de az ágyamban ébredtem szerencsére. Igaz, másnaposan, de legalább nem egy árokban vagy egy kocsifelhajtón.

Mindenre emlékeztem és még mindig nem tudok rájönni arra, hogy mi a fene ütött belém. Biztosan a sok pia miatt volt, hiszen nem vagyok köteles a hűségre, mert az én részemről ez a kapcsolat csak egy játék. Fingom sincs a tetteim miértjéről, így csak arra tudom fogni, hogy túl sokat ittam, ami teljes mértékben igaz.

Sajgó fejjel, eléggé szétcsúszva sétáltam a konyhába. Vagyis szerettem volna, de az ebédlőben éppen az ebédet tálaló anyám megállított.

- Sikerült hazaesned? – kérdezte, én pedig összehúztam magam. Kínos mosollyal a képemen pillantottam rá.

- Aha. – nyögtem ki ennyit rekedtes hangon.

- És ép maradt a japán vázád, anya. – jegyezte meg Soyeon.

Na igen... Anya imádja a japán kultúrát. Minden olyan dolgot, ami japánhoz kötődik, megvesz. Úgyhogy mondanom se kell, hogy milyen a szobájuk apával. Már voltunk ott egy párszor. Már meg se kérdezzük a házisárkányt, hogy hova menjünk nyaralni, mert egyértelmű, hogy mit fog mondani.

A testvérem megjegyzésére csak egy gúnyos mosolyt ejtettem. Ha az törött lenne, akkor halott lennék...

- Na, gyere enni, aztán vegyél be egy gyógyszert, ha nagyon fáj a fejed. Legalább ettél közben valamit? – kérdezte apa.

Majdnem felfaltam egy lányt, csak valamiért Jimin jelent meg előttem, ami miatt mégse tettem...

- Nem. – feleltem.

- Na, gratulálok. – nevetett. – Igyál sok vizet és hugyozz sokat. – mondta kuncogva, s közben a poharát a szájához emelve kortyolt bele, anya pedig tarkón vágta és le is szólta, amiért az asztalnál így beszél.

Nem tudom, hogy hogy sikerült, de olyan szépen beteg lettem, hogy az orvoshoz sem tudtam elmenni hétfőn. A tesóm se jött be a szobámba, maximum csak szájmaszkban, ha valami kaja kellett. Lázas voltam, fájt a fejem és a torkom is. Lehet nem kellene ilyen hidegben egy vékonyka kabátban részegen hazajönnöm. Aznap voltam olyan ügyes, hogy két megállóval hamarabb szálltam, így gyalogolhattam egy jó 20 percet, mert még rossz irányba is indultam el. Tudom, iszonyat tehetséges vagyok, és remek a tájékozódóképességem ittasan.

Kedden szedtem magam annyira össze, hogy elmenjek a dokihoz, aki ki is írt a hétre. Yugyeom is átjött minden nap, hogy lássa, milyen szép és kívánatos vagyok, mikor már lassan egy lavort tarthatok az orromhoz, hogy abba folyassam az anyagot.

Szerdán volt az, mikor rákérdeztem Jiminre is. Gondolkodtam, ugyanis volt időm erre. Gyeom megrántotta a vállát, miközben a táskájába kezdett kutatni, hogy leadja a házikat.

- Semmi sincs vele. Folytatjuk a kemény melót.

- Engem nem kérdezett? – ráncoltam a szemöldököm. Biztos érdeklődött felőlem.

- Nem. – rázta a fejét. – De miért érdekel? Mármint értem én, hogy ,,együtt" vagy vele... - rajzolt idézőjeleket a levegőbe. – De te nem érzel iránta semmit. – nevetett.

- Ja, igazad van. – bólintottam magam elé nézve. – De ő szeret engem, úgyhogy gondoltam biztosan fog érdeklődni, ha nem is Soyeontól, akkor tőled, mert te tudod is a szitut.

- Hát, nem tett ilyet. – mondta, majd elkezdte diktálni, hogy milyen feladatokat kell bepótolnom. Természetesen felesleges, mert nyilván nem fogom megcsinálni őket.

Zavar az, hogy Jimin nem kérdez. Annyira figyelmes velem szemben, most meg nem vagyok, és nem is érdeklődik? Lehet csak konstatálta magában, hogy beteg vagyok, biztos élek még, suliba meg meggyógyulva jövök hétfőn.

Többször is megnéztem, hogy fent van-e messengeren, s sokszor gondoltam arra, hogy ráírok, de mindig elvetettem az ötletet. Biztos elfoglalt, mert tanár.

Egy tánctanár, akinek még dolgozatot se kell javítania...

Csütörtökön jutottam el arra a szintre, hogy muszáj leszek valahogy kapcsolatba lépni vele, mert már rendesen felhúzott azzal, hogy semmi életjelet nem ad magáról.

Jungkook:
Szia!😁
Hogy vagy?

Jimin fent volt, látta is az üzenetet, de nem írt vissza. Könyörgöm, hét óra van, ilyenkor max a cuccait pakolja le a teremben!

Jungkook:
Jimin, tudom, hogy láttad
Jelezte.🙄
Hahó~
Jiminie~
Jimiiiiiiiin
Picuuuur🥺
Addig
Foglak
Zaklatni
Amíg
Vissza
Nem
Írsz
🙂

Jimin:
👍

Ez most komoly?! Kajakra agyérgörcsöt kapok...

Rendesen felment bennem a pumpa, így hívni kezdtem őt. Természetesen kinyomta, így újrapróbálkoztam egészen addig, amíg már hívni sem tudtam, mert valószínűleg kikapcsolta a telefonját.

Üzenetben még párszor ráírtam, hogy mi a baja, miért nem veszi fel, aztán pedig hagytam. Igyekeztem elterelni a gondolataimat, de már az is eszembe jutott, hogy elrabolták. Tudom, ez elég abszurd. Sorozatokat kezdtem nézni, viszonylag sokba belekezdtem, de egyik se tetszett annyira, így maradtam a jó ki The walking deadnél.

Yugyeom ma is eljött, hogy leadja a házikat, illetve beszámoljon arról, hogy mi történt. Éppen mesélte, hogy Yoonho mekkorát égett Minseo előtt. Szegénynek nagyon tetszik a lány, de nem a tettek embere. Mondta, hogy majdnem megvolt az első csók, csak nem mert lépni, így a csaj kínosan mosolyogva elsétált. Sajnálom miatta.

- Jimin még mindig nem kérdezett? – vágtam a szavába. Igazából már azt sem tudom, hogy miről beszélt, annyira a gondolataimba merültem.

- Nem. – válaszolt. – Most azért kérdezed, mert félsz, hogy nem működik a terved? – döntötte oldalra a fejét, s nézett rám kérdőn.

- Ja, nyilván. – bólintottam.

- Jó, mert így olyan vagy, mint aki szerelmes belé. – nevetett. Kínosan elnevettem magam, amit ő is észrevett, s rendesen megbotránkozva nézett rám. – Ugye nem vagy szerelmes belé?

- Fogalmam sincs, oké?! Mikor bulizunk és elmentem egy csajjal, akkor majdnem lefeküdtünk, de a mindenség közepén megláttam magam előtt Jimint, így nem raktam be és azt mondtam neki, hogy van valakim. – sóhajtottam gondterhelten. – Most meg komolyan idegesít azzal, hogy semmi életjelet nem küld. Nézd! – adtam a kezébe a telefonom, így láthatta, hogy hányszor hívtam őt és hagytam üzenetet. – Az egyetlen válasza egy rohadt like jel volt. – forgattam szemet. – Fingom sincs, hogy miért lett ilyen, de nagyon zavar. – öntöttem ki a lelkemet.

- Tehát... - próbálta összerakni a dolgokat Yugyeom. Hallgatott egy ideig, csak a kezével mutogatott, mintha tényleg próbálná a helyére tenni a dolgokat, hogy kész legyen az általam alkotott kirakóssal. – Te el akartad érni, hogy szerelmes legyen beléd, közben te is megszeretted. Helyesbítek... Beleszerettél.

- Nem vagyok benne biztos. – húztam a számat. – Basszus, Yugyeom, én nem vagyok meleg! Oké, lefeküdtünk már egyszer, és tényleg képes nagyon durván felizgatni, de... - túrtam a hajamba idegesen. – Nem akarok meleg lenni, érted? – néztem rá kétségbeesetten.

- Csak ő izgat fel, nem?

- De. – bólintottam.

- Akkor Jimin-szexuális vagy. – veregette meg a vállam. Olyan képet vágtam erre a megszólalására, hogy elkezdett nevetni. – Jó, viccet félretéve, nem baj, ha az ember a saját neméhez vonzódik.

- Hallod, anyám csupán azért nem ad vacsorát, ha cipőben végigszambázok a házban. Ha megtudná, hogy nem barátnőm van, hanem pasim, szerintem jobban kiakadna, mintha azt mondanám, hogy bukok minden tantárgyból.

- Jó, anyád más tészta. – adott nekem igazat. – És mit fogsz tenni? Ezentúl nem játszani fogsz vele?

- Hát... Az a helyzet, hogy már egy ideje nem játszok, csak nem vettem észre, amikor veszítettem.

A győztes nem akkor kerül trónra, mikor a vesztes leteszi a kardját. Már előtte elfoglalja a neki járó helyet. Egy angyal sem akkor lesz rossz, mikor kikiáltják azt, hogy bukott, hanem akkor, mikor bűnt követett el. A végkimenetel sokszor egy lépéssel előrébb jár. A jövő sem a jelen után van, vagy sétál mellette, vele kézen fogva. Ha hozol egy döntést, számíts arra, hogy már megadott az, melyik útvonalon fogsz haladni tovább, mert van, ami nem választható, s változtatható meg. Hajts hát fejet királyodnak, hogy kegyelmet kapj, hogy kegyeibe vegyen téged, s jusson eszedbe az, hogy már ez is egy újabb döntés, s egy újabb útra való lépés.

Hello Sütikék!☺️
Végre félévXD Kinek hogy sikerült?☺️♥️
Nem igazán vagyok megelégedve ezzel a résszel, viszont innentől már beindulnak az események, úgyhogy reménykedem benne, hogy nem lesz ennyire unalmas😩

Emellett szeretnék valami fontos dolgot kérni tőletek... Az előző részen sok mindenki kiakadt, amit teljes mértékben megértek, illetve azt is, hogy a komment azért van, hogy véleményt írjatok. Eddig ez oké, de amikor egy-két ember már elég durván szidja Jungkookot, na akkor már nagyon erősen gondolkoztam azon, hogy vagy egy külön részt kiteszek, hogy ezt hagyjátok abba, vagy a Trente-deuxot szedem le. Igen, Jungkook elég sok hibát elkövet és csúnyán játszik Jiminnel, de szeretném kiemelni azt, hogy ez egy történet, ezt én találtam ki, és ha ilyenek nem lennének benne, még ettől is unalmasabb lenne. Úgyhogy arra kérnélek titeket, hogy ne küldjétek el szegényt a halál faszára, fog ő eleget szenvedni. Akinek nem inge, az nem veszi magára.

Sajnálom, ha ezzel picit durva voltam, de muszáj voltam ezt leírni, mert egyesek tényleg durván fogalmaztak. Szerencsére olyan is volt, aki kitörölte a hagyott kommentet, csak nekem azt ugyan úgy jelzi (annyi, hogy nem tudok válaszolni rá).

Hozzátenném, hogy nagyon szeretem olvasni a kommenteket, tehát ezzel nem azt akarom elérni, hogy egy se jöjjön, szimplán csak ne ilyenek, mert már rendesen rosszul éreztem magam miattuk😔

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook