- És mit tanultál az esetből? – kérdezte Soyeon nagyot sóhajtva, előttem állva, míg én az ágyamon ültem felfújt arccal.

- Hogy ha később érek haza, főleg ilyenkor, akkor hazatelefonálok. – mondtam monoton hangon.

- És? – hajolt előrébb, mire megforgattam a szemeim.

- Anyának fogok telefonálni...

- És ha nem veszi fel? – tette fel az újabb kérdést.

- Akkor üzenetet küldök neki. – mosolyogtam gúnyosan, mire ő is így tett és összeborzolta a hajam.

- Jaj, de ügyes testvérem van. – mondta. – Amúgy holnap vegyél neki csokit, és ha azzal jön, hogy fogyózik, mondd azt, hogy szerinted nagyon csinos. – fordult vissza, mielőtt még kiment volna a szobámból, majd intett, s becsukta az ajtót maga mögött.

Sóhajtva terültem el az ágyamon. Elfelejtettem szólni, hogy később jövök, sokkal később, és az ég is rám szakadt. Amikor hazajöttem, anya majdnem felképelt, annyira ideges volt, mert aggódott, de apa lefogta. Mondanom se kell; lepörgött előttem az egész eddigi életem. Anyám ilyenkor elég ijesztő. Soyeon szerint olyan volt, mint egy időzített bomba, aki csak arra várt, hogy belépjek az ajtón és robbanjon. Elvileg már a rendőrséget is hívni akarta. Apu egyébként semmit nem mondott, ő átérzi a dolgokat, mert könyörgöm, 18 éves vagyok, lehet éppen bulizok valahol, esetleg randin vagyok. Haza fogok jönni valamikor...

Másnap anya még csak köszönni sem köszönt nekem, annyira berágott rám, amiért nem szóltam. Csak a kezembe nyomta a reggelit, majd útnak eresztett.

Nagyot sóhajtva hagytam el a házat, s mentem a buszmegállóba, ahol pont megállt a buszom, a kattogós ócskaság, én pedig futni kezdtem, hogy elérjem. Szerencsére a sofőr nem volt szemét, s értette, hogy miért rohanok csapkodva a kezeimmel. Felszállva felmutattam a bérletem, majd hátra mentem, ahol még volt hely.

Ilyen ez a város... Kora reggel már megy az élet, sőt, le se áll még akkor se, ha már a Hold uralja az eget a csillagokkal.

A táncterembe lépve megláttam Jimint, s már szó nélkül pakoltam volna le a sarokba, de ekkor ő megszólalt.

- Köszönöm. – mondta, mire felkaptam a fejem, s nagyokat pislogva néztem rá. – A húgom... - mondott csak ennyit, mire leesett, hogy miért van ez az egész. Elmosolyodtam, majd bólintottam egyet.

- Ugyan. – rántottam vállat utána, mikor éreztem, hogy hal kifele a beszélgetés. – Láttam, hogy nincs valami jól, nem akartam egyedül hagyni. – ráztam a fejem. – Apropó! Sikerült megbeszélniük a dolgokat?

- Igen. – mosolygott Jimin. – Mindent megbeszéltek egymással. Te voltál a nap hőse. – mutatott rám, mire még szélesebb lett a vigyorom. – Chae alig várja, hogy ismét beszélhessetek a szombati ebédnél. Szimpatikus vagy neki.

Ugye ezzel nem azt akarja mondani, hogy szívesen összehozna a húgával? Ha igen, akkor a szemébe mondom a kiscsajnak, hogy meleg vagyok. Az más, hogy csak Jimin érdekel, de neki erről nem kell tudnia.

- Egyébként... - nyeltem egy nagyot, mert nem biztos, hogy szeretné ezt a témát boncolgatni vagy hasonlók. – A családod tudja, hogy meleg vagy? – tettem fel félve a kérdést, s még a szemeimet is lehunytam, mert féltem, hogy pofon lesz a vége.

- Aham. – válaszolt egyszerűen, mire nagy szemekkel bámultam rá. – Picit feltűnő volt egy idő után, hogy sose hozok haza egy lányt sem. – nevetett. – De eljárok otthonról és olykor-olykor ki volt szívva a nyakam. – rántott vállat, nekem meg az egyik szemem valamiért tikkelni kezdett.

Jó, tisztában voltam azzal, hogy Jimin nem kezdő, elvégre ő is említette, hogy nem én voltam neki az első, de valamiért annyira szarul érint, ha arról van szó, hogy előttem mással is volt, hiába nincs jelentősége.

- Értem. – bólintottam. Eddig a beszélgetést akartam megmenteni, de jelenleg csak be akarom rekeszteni, mint valami kibaszott gyűlést, mert nagyon elment a kedvem tőle. Vagy elég, ha csak a témát terelem. – Mikor tudunk ismét próbálni? Picit le vagyunk maradva. – mondtam a nyilvánvalót.

- Hát... - gondolkozott. – Holnap? – pillantott rám, én pedig bólintottam, s közöltem vele, hogy az tökéletes, de ezúttal tartsuk is meg. – Sokáig tartott hazamenned tegnap?

- Hát... - gondolkoztam el igazából azon, hogy hazudjak-e neki, vagy inkább ne. Belegondolva abba, hogy hogy jártam mostanság, jobb lenne az igazat mondani. – Nem volt buszom, úgyhogy gyalogoltam. – rántottam vállat.

- Basszus, elvittünk volna, ha szólsz, Jungkook! – nézett rám kissé idegesen.

- Nyugi, nem támadtak meg. – nevettem.

Csak anyám próbálkozott meg vele, de apa lefogta.

- Szerencse. – sóhajtott egyet Jimin.

Beállt közénk a kínos csend. Mindketten csak bámultunk magunk elé és gondolkoztunk. Nem értem, basszus! Tzuyuval ugyan úgy dumálgattunk, nem volt kínos a hangulat, mikor szétmentünk és kettesben maradtunk, de Jiminnel teljesen más. Vele néha még a társalgás is kínos, nemhogy a csend. Persze csak azóta, mióta szétmentünk. Előtte nagyon élveztem a társaságát, de most... Fingom sincs, hogy mit mondjak, ami nem idézne elő ehhez hasonló szituációkat.

- Egyébként mibe menjek szombaton? – kérdeztem, mert azért azt jó lenne tudni. Bár gondolom nem szmokingban meg ilyen szarságokban fognak ebédelni.

- Valami kényelmesbe, de ne edzős cuccba. – nevetett.

- Te is ott leszel?

- Még szép. – bólintott. – Nem hagyom, hogy rámássz a húgomra. – nézett rám összeszűkített szemekkel, de közben mosolyogva.

Ajkaimat eltátva akartam rákérdezni, hogy ezt most hogy érti, mert érdekelt, hogy most arra utal, hogy félti tőlem a húgát, vagy mert nem akarja, hogy másé legyek? A faszomat beléd, Park Jimin!

Ekkor viszont benyitott Yugyeom, s ledobva a táskáját a sarokba jött oda köszönni nekem, azaz pacsit adni, megjegyzem, félkómásan.

- Szia, Kook! – mosolygott, s bele is csapott a kezembe. – Mizu? – kérdezte, majd elkezdte kicsit megtornáztatni a karjait.

- Hát öhm... - néztem Jiminre, aki ránk nézett, majd kissé csalódott, vagy inkább szomorú mosollyal az arcán távozott a teremből. Sóhajtottam egyet, s lehajtottam a fejem. – Semmi.

- Mi van? – kérdezte, majd az ajtóra nézett, ugyanis Jimin azon távozott.

Be is baszna, ha az ablakon ugrana ki...

- Yugyeom, segítened kell. – néztem rá hirtelen.

- Miben...?

- Vissza kell szereznem Jimin. – jelentettem ki elszántan. Csodálkozva nézett rám, majd bólintott egyet, s közölte, hogy benne van a dologban.

Nem történt semmi érdekes aznap, ugyanis sem órán nem bókoltam Jiminnek, sem utána, mert értekezlet volt, így sietnie kellett, hogy a szünetben le tudják nyomni a gyors megbeszélést. Bár még így is belement egy kicsit a második órába, ami nem gond, mert kémia volt, én pedig nem rajongok se a tanárért se a tantárgyért, úgyhogy nekem csak előnyömre volt ez az egész.

- És Jungkook, te mikor szeretnél felelni? – nézett rám Hyerin tanárnő, mikor mentem kifele a teremből. Összeráncolt szemöldökkel pillantottam rá, ugyanis nem vágtam, hogy miért kellene felelnem, hiszen kemény kettes vagyok. – Pont kétes jegy között állsz. – közölte. – Vagy egyes vagy kettes. – mosolyodott el ez a boszorkány, mire én is gúnyos mosolyt erőltettem az arcomra. Huh, tényleg elhanyagoltam ezt a kémiát...

- Tudtommal ötnél már felfele kerekítünk. – mondtam győztes vigyorral.

- Ugyan, senki sem szeretné, ha minden pontot betartanánk a házirendből. - döntötte oldalra a fejét idegesítő ajakgörbülettel. - Ha ez menne, akkor még így sem állnál. - tette hozzá, én pedig azon voltam, hogy visszafogjam magam, ne szóljak be neki, mert kell az a kettes, mert szétvernek otthon a szüleim, ha megbukok. - Szóval mikor szándékozol felelni?

Farkasszemet néztem a kémiatanárommal, aki szokás szerint úgy öltözött, mint egy függöny. Azt hiszi, rohadt divatos, mikor ilyenekben jár, többségében pirosban, vörös rúzzsal és szépen megcsinált szemsminkkel, pedig én inkább gáznak tartom. Olykor a szépség tényleg nem minden. Szerintem nincs olyan ember, aki ezt a nőt elviseli. Olyan kiállhatatlan, annyira szemét és eskü élvezi, hogy gyerekeket kínozhat ezzel a szar tantárggyal, amit még szerintem néha ő sem ért, csak beseggelte anno'.

- Következő hét második óráján. - mondtam, ugyanis az péntek első óra, tehát még van időm tanulni.

- Rendben. - bólintott, s kinyitotta a vastag határidőnaplóját, s a rengeteg időpont meg minden szarsághoz felírta a nevemet, s azt, hogy felelni fogok. Viszont láttam, hogy mindenki másnál van osztály is.

- Nekem nem kellene az osztály is mellé? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel a kis füzetre bökve.

- Nem, te vagy az egyetlen Jeon Jeong-guk nevű tanítványom, emellett van annyi hírneved, sajnos nem jó, de ahhoz elég, hogy tudjam, ki vagy. - közölte, mire csak elmosolyodtam.

- Akkor péntek. - intettem, s mikor megfordultam megforgattam a szemem.

Rendben, akkor pontokba kéne szednem, hogy miket kell megtennem. Az első pont, ami a legközelebb van, az az, hogy jó benyomást kell tennem Jiminéknél. A második az az, hogy kettest kell szereznem kémiából, mert akkor anyám kevésbé fog vasvillával kergetni végig a házon, mintha megbuknék. Végül a harmadik; vissza kell szereznem Jimint.

Tulajdonomban addig nem vagy tenmagad, amíg azt te nem vallod, s elérem, hogy ha valaki megkérdezi, ajakidon azt ejtsd ki a meleg, használt levegő mellett, hangszálaid azt a nótát fújják, mely üzeni; foglalt vagy. Ezt pengesse húrjaidon a kiáramló ájer, ezt mutasd másoknak, ezt engedd, hogy tükrözze fekete szembogarad. Ezt jelezd testeddel, arcoddal, minden kis rezdüléseddel, mert bár nevem nincs rajtad, de akkor ajkaimmal pecsétet nyomtam rád. Egy olyan pecsétet, melyet nem törölhet el senki és semmi. Akkor fonódott egybe a sorsunk, akkor tekeredett ujjunkra a közös vörös fonal. Vallom, hogy tied vagyok, hogy tulajdonoddá tettél, viszont várok rád, hogy te is elismerd; az enyém lettél.

Hello Sütikék! Vasárnap akartam feltölteni a részt, de rengeteget kellett tanulom, mert a hétfőm az... Hát nem akarok beszélni rólaXD Borzasztó volt és fárasztó😩

Néhány probléma felmerült az előző résszel kapcsolatban, miszerint a Trente-cinq nem megtekinthető. Itt is elmondom, hogy a rész véletlenül került fel, nem volt befejezése, így azonnal le is szedtem. Viszont utána sok ember jelezte, hogy nem lehet megtekinteni, én pedig igyekeztem orvosolni a helyzetet, ami többé-kevésbé sikerült is. Eléggé kétségbe voltam esve, mikor a sokadik próbálkozásra sem látjátok néhányan, konkrétan az agyérgörcs kerülgetettXD Remélem azóta mindenkinek jó☺️

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook