- Akkor ez biztos jó lesz? – kérdeztem Yugyeomtól, aki az ágyam szélén ült. Kitártam a karjaim, hogy biztosan jól lássa az általam kiválasztott inget.

- Igen, de miért is izgulsz rá erre az egészre? – vonta fel a szemöldökét, majd kezeivel a háta mögött megtámaszkodott az ágyon. – Mármint vágom, hogy vissza akarod szerezni őt, de kétlem, hogy azt kinézettel kellene elérned.

Idegesen szusszantva raktam le magam mellé a kezeim, s megforgattam a szemeimet.

- Igen, ebben igazad van, de azt is látnia kell, hogy mit veszített, nem? – döntöttem oldalra a fejem.

- Szerintem azzal tisztába van. – hajtotta hátra a fejét, s hunyta le a szemeit, így úgy nézett ki, mint aki napozik a szobámban, ahol még a lámba se ég, mert világos van.

- Jó, akkor felveszek egy fekete inget egy fekete nadrággal. Úgy jó? – kérdeztem gúnyosan, mert alapból azért hívtam át, hogy segítsen ruhát választani, de eddig nem sokra mentem vele.

- Ha halálmadár akarsz lenni. – rántott vállat, én pedig a levett szürke ingemet és nyakkendőmet hozzávágtam, mire nevetni kezdett, s végre hajlandó volt rám figyelni. – Szerintem a fekete nadrág maradhat, de azzal a királykék inggel vedd fel. – mutatott a szekrényemben lévő darabra, mire automatikusan néztem oda. Kivettem, majd meztelen felsőtestemhez emeltem, s felvontam a szemöldököm. – Tökéletes. – mosolygott, majd eldőlt az ágyamon.

- Köszi. Akkor ezt kivasalom és indulok is, mert el kellene mennem ajándékot venni.

- Miért? Egy csomó időd van. – ült fel ismét és furán nézett rám.

- Az lehet, de nem akarok sietni, nehogy beizzadjak. Elég cink lenne megjelenni úgy, hogy a hónaljamnál van egy rohadt nagy folt. – vettem vissza a laza pólómat, amiben itthon flangáltam eddig, a kék rongyot pedig a vállamra dobtam. Úgy is ki lesz vasalva, úgyhogy olyan mindegy, ha most meggyűröm.

Végül anya csinálta meg ezt a hatalmas feladatot, akit sikeresen megbékítettem, miután adtam neki virágot, csokit és elmondtam, hogy jó cél érdekében maradtam el eddig. Azért is anyára bíztam a dolgokat, mert én tuti lyukat égetnék az ingbe.

Ahhoz képest, hogy mennyi plusz időt számoltam, rohadt kevés maradt. Szinte kapkodva öltöztem fel, hogy elérjem a buszomat. Majdnem sikerült így is otthon hagyni a pénztárcámat.

Úgy döntöttem, hogy az anyukájának virágot veszek, Chaeyeonnak csokit, az apjuknak valami jó bort és Jiminnél viszont megállt a tudomány. Igazából gondolkoztam azon, hogy ő is alkoholt kap, de neki valami különleges dolgot akartam adni. Egy ideig álltam is ott a bevásárlóközpontban, hogy mégis mi a rühes kutyafaszát vegyek, de mikor ránéztem a karórámra, akkor csak lekaptam egy drágább alkoholt a polcról, mert már megint nagy szarban voltam az idővel.

A pénztárnál elég hosszú volt a sor, én pedig az összes általam ismert szentet szidtam, amiért nem képesek ilyenkor mellettem állni és segíteni. Na akkor még hangosan is káromkodtam, amikor a fizetésnél leejtettem a telefonomat. A végén már azt se néztem, hogy mit pakolok bele a táskámba, csak sepertem bele a cuccokat, s rohantam is a buszmegállóba. Ennyit arról, hogy nem lesz hónaljfoltom...

A Jimin által megadott cím szerint olyan 3 megállót kell mennem, hogy odaérjek és a google térkép szerint onnan még 10 perc séta. Szerencsére nem a kattogós busz volt, amitől mindig fosok, hogy összedől alattam és szörnyet halok, hanem egy viszonylag szép és tiszta jármű vitt el a célom egy részéhez, aztán pedig a lábaimon folytattam az utamat.

Nem elég, hogy alapból megizzadtam, még izgulni is kezdtem, mert bár Jimin nem a párom, mégis az exem és a szüleihez és a tasójához megyek. Elég egy elcseszett helyzet, de semmi baj, elérem én, hogy ne csak úgy jöjjek ide, mint aki összehozta a családot, hanem mint új családtag.

Egy kertesháznál álltam meg, s megnéztem a címet, majd miután megbizonyosodtam afelől, hogy tényleg jó helyen vagyok, becsengettem.

- Szia. – mosolygott rám Jimin, ugyanis ő nyitott ajtót. Muszáj voltam végigmérni őt, mert kíváncsi voltam, hogy hogy néz ki. Nem kellett csalódnom, rohadt jól festett, bár most is sötét színekben pompázott, ahogy általában. De már így szoktam meg. Furcsa lenne, ha egyik nap meglátnám őt valamilyen színes göncben és tudom is én, piros hajjal. – Jól nézel ki. – néztem a szemeibe, mire kissé szendén elmosolyodott. Ez már egy jó jel, nem?

- Köszi. – nézett le magára, majd rám. Olyan, mint egy tinilány, akit először visz randira a pasija. Komolyan el tudnám képzelni őt szoknyában... - Te is jól nézel ki. Jó a színe ennek az ingnek. – dicsérte meg a Yugyeom által választott darabot, mire csak bólintottam. – Gyere be. – tárta ki az ajtót, én pedig a lábtörlőbe töröltem a cipőm talpát, amit le is vettem magamról, mihelyt beléptem, s a tartóra tettem. A kabátomat is a fogasra akasztottuk, s meg is hallottam a többiek hangját.

- Meg is érkezett! – jött elő Jimin anyukája. – Szia. – mosolygott.

- Szép napot. – hajoltam meg kissé, hogy mutassam, igazán illemtudó vagyok.

- Szia! – jelent meg Chaeyeon is, illetve az apjuk is, akik szintén köszöntöttek engem, na meg kérdezgettek a hogylétem felől. Természetesen válaszoltam, bár nem akartam éppen az orrukra kötni, hogy elég ramatyul mennek a dolgaim, mert a kémiával hadilábon állok, úgyhogy füllentenem kellett egy picit.

Mikor már az ebédhez készültünk, akkor jutott eszembe, hogy én vettem ajándékot mindenkinek. Jimin volt az, aki még nem volt jelen, mert elment megmosni a kezét. Említette a tesója, hogy nagyon sokszor mos kezet egy nap. Végül mindenkinek odaadtam a dolgokat, kivéve egy embernek, aki a mosdóban volt.

- Öhm... Hol találom a mosdót? Én is megmosnám a kezemet. – vakartam kínosan a halántékom.

- Itt kimész és a folyosó végén lesz balra egy fehér ajtó. – magyarázta Chaeyeon, s mutatta is a folyosót, én pedig bólintottam egyet, majd meg is köszöntem a segítségét és elindultam a célom felé.

Jimin pont akkor lépett ki, mikor én be akartam kopogni, így rendesen megleptük egymást, tekintve, hogy konkrétan nekem jött.

- Uh, bocsi. – nézett fel rám. - Nem tudtam, hogy jössz. - nevetett fel kínosan, majd oldalra nézett, míg én őt bámultam. -Khm... - köszörülte meg a torkát. - Akkor én megyek is, majd te is jössz. Gondolom emlékszel az útra. - mosolyodott el.

- Jimin! - kaptam el a karját, mire összeráncolt szemöldökkel nézett rám. - Öhm... - engedtem el, majd a táskámban kezdtem kutatni. - Ezt neked hoztam. - nyújtottam át neki az ajándékát.

- Hű, Jungkook, ez... - kereste a szavakat, én pedig gondolatban vállon veregettem magam, illetve elkezdtem gondolkodni azon, hogy mikor ettem szar kiskoromban, hogy voltam olyan szerencsés, amiért pont a kedvenc italát vettem le a polcról. - Érdekes ajándék. - mondta kis szünet után. - Még szerencse, hogy szeretem a palacsintát csokis sziruppal. - jelentette ki, mire furán néztem rá, majd a kezében lévő... Csokis szirupra...

Nem, tuti nem ettem szart kiskoromban, még a madár se csinált rám.

- Baszki. - csaptam homlokon magam.

Mikor leejtettem a telefonom és vakra pakoltam be, tuti akkor tehettem bele a táskámba a bor helyett ezt, ugyanis szinte azonnal elkezdték a következőét behúzni. Annyira gyökér vagyok...

- Valami baj van? - kérdezte, mire már nyúltam is a szirupért, de ő elrántotta tőlem, mint egy kisgyerek a kedvenc játékát, amin senkivel se akar osztozni. - Mit csinálsz? - kért számon, mikor konkrétan már fel volt kenve a falra, mert meg akartam szerezni azt a véletlen ajándékot.

- Nem ezt akartam adni, csak balfasz voltam. - magyaráztam, s ismét megpróbáltam elvenni, de ő gyorsan a háta mögé dugta, s úgy nézett fel rám, míg én egyik kezemmel a falon támaszkodtam.

- Nem adom, ezt én kaptam. - jelentette ki, mire furán néztem rá, s majdnem képen is röhögtem. Ha alkohol lenne, én is így védeném, de ez egy kibaszott szirup!

- Ne röhögtess. - forgattam szemet. - Add ide és hozok neked valami normális ajándékot. - nyúltam a háta mögé, mire azonnal ficánkolni kezdett.

- Nem! - nézett rám elszántan, s még feljebb is emelte a fejét, ami miatt az arca igencsak közel került az enyémhez, s azonnal zavarba jött, de nem mozdult.

Akartam őt. Nagyon akartam, hogy ismét birtokba vehessem az ajkait, igaz, nem akkor, amikor szeretném, de ha csak ketten vagyunk, akkor addig csókoljam, amíg ki nem fogyunk a levegőből, s édes kábulatba kerülünk.

Érdekes pózban lehettünk, ugyanis egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam a falon, míg a másikkal a háta mögé nyúltam, hogy elvegyem a szirupot, de kacsómmal az ő mancsát fogtam. Tekintetem ajkai és szemei között járattam, s nagyot kellett nyelnem, mikor rózsaszín nyelvét kidugva benedvesítette puháit.

- Jimin, hol vagytok? - hallottuk meg az anyuka hangját, mire lehajtottam a fejem, s ellöktem magam a faltól.

Inkább bementem megmosni a kezemet, illetve picit meglocsolni az arcomat, mert bár én nem jöttem zavarba, mint Jimin, rendesen eufórikus állapotba estem csupán attól, hogy ilyen közel került hozzám az arca, s ajka enyémhez még közelebb.

Csak egy dolog lebegett lélektükrim előtt; megszerezni őt, hogy ajakára ne csak egy pecsétet tegyek, hanem sok százat. Mert ha az ember elér egy célt, az nem a véget jelenti, hanem egy egy új kezdetet, egy új célt.

Hello Sütikék! Na ez jó szar lettXDDD Mi a véleményetek erről az új tanítási rendszerről?😊 Én szerintem többet fogok tanulni, mint alapbólXD

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook