Egy hét telt el az ebéd óta. Nem mondom, hogy semmit nem értem el ezalatt az egy hét alatt, mivel Jimin már nem feszeng a közelemben. Nevetgél velem, mosolyog rám. Látszólag mindketten sokkal felszabadultabbak vagyunk, mint ezelőtt pár héttel.

A tánccal az osztállyal nagyon jól haladunk. Muszáj volt belehúznunk, mert a vizsgán nem csak ez az egy lesz, amit el kell járnunk. Ez egyébként egyéni, de kell egy csoportos, illetve egy saját szám. Ez első hallásra nem tűnik nehéznek, viszont piszkosul nagy teher van a vállunkon miatta. Ebből a három produkcióból kettőt fog nekünk betanítani Jimin, az egyéniben meg benne van a nevében; magunkra vagyunk utalva. Nyilván a tanár ennél is a segítségünkre lesz, de nem fog egyesével mindenkinek összeállítani egy koreográfiát, ugyanis ezért nagy büntetést is kaphat. Ő csak tökéletesíti.

Aztán itt vagyok én, akinek még országos versenyre is készülnie kell. A próbákat eléggé elhanyagoltuk – nem mintha azt csináltuk volna ott is, ami tervben volt. A gálai produkciónkat akkor raktuk össze, mikor egyéni órám volt vele, így teljes mértékben elfelejtettük azt, hogy rám egy másik kihívás is vár.

- Mikor lesz próba? – mentem oda Jiminhez, mert ha eddig ő nem kérdezett rá erre, akkor a kezembe veszem a gyeplőt. – Csak mert a versenyre is készülnöm kellene. – tájékoztattam.

Igaz, az év végén lesz, méghozzá Busanban, de akkor se szeretnék az utolsó pillanatban kapkodni, hogy aztán a végén csak improvizálva legyen a fél számom. Viszont addigra össze kell jönnöm Jiminnel, hiszen csak ketten megyünk 3 teljes napra. Ott senki sem ismer minket, így akár randizhatnánk vagy valami. Ő elég romantikus alkat, én pedig ahhoz sík hülye vagyok, éppen ezért kell mindent pontosan kitervelnem. De előtte még újra össze kell vele jönnöm. Ezúttal nem fog csúnya véget érni a kapcsolatunk, sőt, véget sem fog érni, ha rajtam múlik. Hihetetlen, hogy ezt mondom, szerintem régebben képen röhögtem volna magam, ha a jövőbeli énem azt mondaná nekem, hogy össze fogok jönni a tanárommal, akibe aztán szerelmes is leszek, csak erre akkor fogok rájönni, mikor már elvesztettem. Igen, a régi énem ezt nevetségesnek találná, de most tényleg az a célom, hogy ismét az enyém legyen. Csak ezúttal nem úgy kellene feltenni a kérdést, hogy előtte megdugom...

- Ez egy jó kérdés... - fordult felém Jimin. – Mikor érsz rá? – sétált oda a sarokban lévő hangfalhoz, ahonnan lecsatlakoztatta a telefonját, s megnyitotta a naptárát.

- A héten bármelyik délután, jövőhéten akár délelőtt is. – sóhajtottam.

- Miért? – nézett rám összeráncolt szemöldökkel. – Mármint... Jövőhéten..

- Szünet. – magyaráztam meg.

Úgy tűnik, hogy ez kiment a csinos buksijából. Egy ,,O" alakot formált a szájával, s bólogatni kezdett, miszerint leesett neki a dolog.

Egyébként nem feleltem kémiából, ugyanis Hyerin tanárnő beteg lett. Semmi gond, mert semmit nem fogtam fel eddig, pedig kinyitottam a füzetet, a tankönyvet és még a neten is próbáltam tanulni, de olyan fogyatékos vagyok a kémiához, hogy az hihetetlen. Leültem a seggemre, hogy megtanuljam, de nem kötött le. Nincs, ami motiváljon, pedig még arra is gondoltam, hogy ha meglesz a kettes, megteszem a következő lépést. Azt is játszottam, hogy ha jól sikerült, akkor Jiminnel is összejövök, hátha ez a kettő összeköttetésben van. Nyilván nem, na meg akkor Jimint is buknám, nemcsak a kémiát...

- Akkor legyen holnap délután? – nézett fel rám, mire bólintottam egyet, s közöltem, hogy nekem tökéletes az az időpont. – Akkor ez kedd és legyen csütörtök? – nézett fel rám.

- Mondtam, hogy nekem jó. – mosolyogtam rá.

- Jó, csak... - hajtotta le halvány mosollyal piroskás arcát.

- Csak? – vontam fel a szemöldököm.

- Mindegy. – rázta a buksiját, majd gyorsan beírta a naptárába a megbeszélt dolgokat. A karórájára pillantott, majd elhúzta a száját. – Mennem kell, mert lesz egy megbeszélés. Ha nem jön be időben a tanár, ne hangoskodjatok. – nézett rám, s a hatás kedvéért még a mutatóujját is felemelte.

- Jó, ígérem jók leszünk. – nevettem.

- Remélem is. – intett még az ajtóból, majd sietős léptekkel elindult a tanári felé.

Mosolyogva ráztam meg a fejem, s néztem a kitárt ajtót, s ajkaimba haraptam. Jó érzés, hogy végre látom őt nevetni. Tudom, hogy azt a fájdalmat, amit okoztam, azt a sebet sose fogom tudni meggyógyítani, de... Az ember egy kreatív lény. A szíve, mint egy váza, ami akár ezer meg egy darabra törhet, s ha megragasztani nem is lehet, a darabokat másra is felhasználhatjuk és talán jobb lesz, mint újkorában. Ami már egyszer sérült, az is marad, de különb lehet, mint előtte.

A tanár tényleg késett pár percet, de nem volt gond. Az osztály szereti Jimint, így olyanok voltunk, mint a kisangyalok, mikor mondtam, hogy ő kért meg erre minket. A történelemtanár rendesen meglepődött a jó magaviseletünkön, hiszen ez a mi osztályunktól nem megszokott. Mi vagyunk a bajos 12. C, akik mindenkinek visszapofáznak, akik minden rosszban benne vannak, mindenkit szekálnak. Eddig csak egy tanárt szerettünk, az előző tánctanárunkat, Min nénit, de ő elment és azt hittük, hogy az új tanár egy újabb célpont lesz nekünk, s mi is neki. Ám nem így lett. Mondanom se kell, jobban csípem őt, mint az előzőt... Persze Min tanárnő egy angyal volt, csak Jimin... Nos, hát én beleszerettem.

- Holnap lesz Jiminnek a szülinapja? – kérdezte Tzuyu a telefonját nézve.

- Komolyan? – kaptam fel a fejem és az exemhez mentem, hogy megnézzem én is, hogy honnan jött ez neki. Mondjuk belegondolva sose kérdeztem meg azt tőle, hogy mikor született.

- Hát a facebook azt mutatja, hogy ez a legközelebbi szülinap. – nézett rám.

Holnap október 13. lesz. Ha minden igaz akkor és nincs elállítva, akkor Jiminnek tényleg holnap lesz a születésnapja. Azonnal kattogni kezdett az agyam. Első óránk vele van, sőt, a második is, tehát...

- Mit szólnátok, ha szerveznénk neki egy kis meglepetést? – kérdeztem a többiektől.

- Mit? Meglepibulit vagy mi? – ráncolta a szemöldökét Lisa, miközben a szájából kivette a nyalókát, hogy aztán egy nagyobb nyelés után visszategye.

- Akár. – rántottam vállat. – Két óránk lesz egymás után, méghozzá az első kettő. Tudunk behozni asztalokat, ha esetleg hozunk valami rágcsát vagy valami. – gondolkoztam.

- Ez nem rossz ötlet. – bólogatott Tzuyu. – Én benne vagyok. – mosolygott rám.

Ezután mindenki belement a dologba, s meg is beszéltük, hogy ez egyrészt titok, még diákoknak se mondhatják el. Kiosztottuk a feladatokat is, illetve ledumáltuk, hogy hamarabb jövünk. Mivel én általában pár perccel érdekezem meg Jimin után nekem kell lefoglalnom őt, hogy mindenki bepakolhasson a táncterembe és elrendezzenek mindent.

Mikor mentem ki a suliból, akkor a távolból egy ismerős alakot véltem felfedezni. Hunyorítva néztem rá, s ő is észrevett, ugyanis hozzám hasonlóan próbálta kitalálni, hogy ki vagyok.

- Jungkook! – mondta ki a nevem, s hangjáról azonnal fel is ismertem a lányt. Mosolyogva mentem oda hozzá.

- Szia Chaeyeon! – köszöntem neki. – Jimint várod? – kérdeztem rá, mire bólintott. Bár nyilván rá fog várni, ki másra.

- Igen. Te már hazafele mész?

- Hát igen. – bólogattam. – És ülhetek le kémiát tanulni. – sóhajtottam.

- Kémiát? – ráncolta a szemöldökét. – Felelés lesz?

- Csak nekem. – sóhajtottam. – Nem állok valami jól belőle. – vakartam a tarkómat kínosan mosolyogva.

- Oh... Nos nekem megy a kémia, így ha gondolod segíthetek. – mosolygott rám.

- Tényleg? – ragyogott fel a szemem. Szembe jött velem a szerencse. –Az nagyon jó lenne. Mennyiért tartanál órát? – kérdeztem meg, bár reménykedtem benne, hogy ingyen lesz, ha már ,,összehoztam" a családot.

- Jézusom, nem vagyok magántanár, aki pénz kér el. – nevetett. – Viszont valami fizetség tényleg kellene... - nézett rám összehúzott szemekkel, mire oldalra döntöttem a fejem, s furán néztem rá. – Szóval... - vett egy mély levegőt. – Tudod én... Szóval lesz az én iskolámban is gála és a srác, aki már elég régóta bejön nekem, az felkért, hogy táncoljak vele, de nem mennek a lépések. – hajtotta le a fejét. – Azért nem kérem meg Jimint, mert ő a bátyám és tuti nem tetszene neki, hogy van egy srác... - mondta el a gondját. – Szóval benne lennél? – nézett rám reménykedve.

- Ennyi? – kérdeztem nagyokat pislogva, mire nagyot bólintott. Esküszöm rosszabbra számítottam. – Persze. – mosolyogtam. – Neked mikor lenne jó?

- Hm... Holnap?

- Próbám lesz Jiminnel. – jutott eszembe egy kis gondolkodás után.

- Akkor szerda?

- Az tökéletes. – mosolyogtam. – Mi lenne, ha ugyan így a suli előtt találkoznánk? Mert van a közelben bérlő és akkor ott táncolhatunk is.

- Jó. – vigyorgott, mint a tejbetök. – Akkor szerdán.

- Így van. – bólintottam.

- Mi lesz szedán? – hallottam meg a testvérem hangját.

- Semmi közöd hozzá. – forgattam szemet.

- Mitől lettél ilyen morci, huh? Megjött? – nevetett Soyeon. – Jeon Soyeon vagyok. Kihez van szerencsém? – mosolygott az előttem álló lányra, aki csak nagy szemekkel nézett ránk.

- Oh, tehát te vagy Jungkook ikertestvére. – mosolygott. – Park Chaeyeon vagyok. – hajolt meg kissé. – Neeee, P!nk-es felsőd van? – nézte tátott szájjal az ikremen lévő fekete pólót.

- Igen. – bólintott. – Imádom, a példaképem.

- Én is imádom! – ujjongtak egyszerre. Ezek is megtalálták a közös hangot. – Figyi, te is táncolsz, nem?

- De. – bólintott a tesóm. – Miért?

- Hát... Jungkookkal egyezkedtünk kicsit és holnap után táncolni megyünk. Segít nekem és te is jöhetnél.

- Oh, nem szükséges. – mosolyogtam gúnyosan. Semmi szükség Soyeonra, csak belekötne abba, ahogy tanulok.

- Hm, nincs akkorra programom, szóval szívesen megyek. – bólintott a testvérem.

- Hát ez remek. – forgattam szemet.

A két lány tovább dumált, én meg csak álltam ott, mint fasz a lakodalomban, hiszen le lettem szarva, mint nyáron a fészek alatt lévő autó. Mellkasom előtt összefontam a karjaim, s egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyom egyfolytában, mert már nagyon mehetnékem volt. Nem szeretem, ha valaki nem vesz figyelembe, ők ketten meg pont ezt teszik.

- Sziasztok. – jött ide Jimin, de a két lánynak le se esett, hogy ő itt van. – Mi történt? – hajolt közelebb hozzám, hogy suttogni tudjon. Nem mintha megzavarná őket.

- Közös nevezőre jutottak. – forgattam szemet.

Mi már azon vagyunk. Egyenlő szinten, csak én kerültem mínuszba később, de ígérem, ismét meglátod azt, amit régen; a valódi értékem. A kapcsolatunk valódi értékét, melyet én tettem számodra rosszá, de ugyan úgy megőrizte azt, amit kellett. A gyönyörét, pompázatosságát. Amit ígérünk, be kell tartani, nem? Csak akkor szabad, ha tényleg így cselekszünk. Éppen ezért fogok aképp lépéseket tenni, hogy ígéretet tehessek neked.

Hello Sütikék! Meghoztam az új részt, a 39-et. Hány embert basztak át április elseje alkalmából? Én alig keltem ki az ágyból, már át lettem vágvaXDDD

A végén lévő idézetes cuccost ne kérdezzétek😅😂

Kaptam egy kihívást, amit nagyon szépen köszönök fanfictiontar -nak♥️

1.)Nos a címet nem szeretném átírni, ami most van, azt is át fogom változtatni esteXD

2.)Na akkor nézzük az öt furcsa tényt🤗

✔️ Lepkefóbiám van, ha meglátok közelről egy molylepkét, vagy akár egy pillangót, képes vagyok elájulni. Undorítóak.

✔️Szinte mindenem ropog és örömmel ropogtatom például az ujjaimat, a nyakamat.

✔️Ha gondolkodok, általában csücsörítek, ezért olyan vagyok ilyenkor, mint egy kacsaXD

✔️Nem eszek meg semmi olyan dolgot, amiben ananász van.

✔️Ha unatkozom, akkor képes vagyok három rendes könyvet elolvasni 1 nap alatt. Ez megtörtént eset.

3.) Én régen sok Linkin Parkot hallgattam, az In The End mai napig az egyik kedvencem. Amikor Chester meghalt, az eléggé rosszul érintett, hiszen nagyon szerettem őt és már valahogy nem volt teljes számomra az együttes.

4.) Nem szeretném megosztani. Bár szerintem egy páran tudják, én mégis úgy vélem jobb, ha itt csak SanKook maradok.

5.) A helyzet az, hogy nincs 1 kedvencem, hanem többXD Emellett nem fotózok le mindent (mert most is például bts-es póló van rajtam), na meg sok olyan bandát szeretek, akitől nincs semmilyen cuccom😅😂

6.) Mindig igyekszek minden kommentre válaszolni.

7.) Huh, annyit nem fogok tudni kihívni😂

_TheyCallMeIdol_
mandula__
-Hyun_A

Sok sikert hozzá♥️♥️

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook