A hangulat nagyon jó volt még annak ellenére is, hogy mi történt velem és Jiminnel. Ha az anyja nem szakít félbe, biztosra veszem, hogy megcsókolom. Annyira kívántam őt, de jelenleg csak egy csókra vágytam. Lehet, hogy egy puszival is beértem volna, csak érintsen meg valahogy.

- Neked tényleg van ikertesód? – kerekedett el Chaeyeon szeme.

Csak bólintottam egyet, bár nem értem, hogy ezen mi olyan fura. Mármint sokan úgy megnézik az ikreket, bár minket pont nem, mivel Soyeon lány, én pedig fiú vagyok, emellett annyira nem is hasonlítunk egymásra. Sokszor azt hiszik, hogy egy párt alkotunk, vagy azt, hogy valamelyikünk idősebb egy-két évvel a másiktól, ha már testvérek vagyunk.

- Igen, őt is én tanítom. – bólintott Jimin is.

- Azta! – tátotta el a száját a lány. – Akkor lehet, hogy nem is azzal beszélek, aki összehozott a családommal, hanem a másikkal! – viccelődött, mire én elnevettem magam, s Jimin is megengedett egy mosolyt elvégre ő tudja, hogy az ikrem egy lány.

- Azt kétlem. – ráztam a fejem. – A tesóm lány. – vallottam meg az igazat, mielőtt azt hiszik, hogy kettő van belőlem.

Az kéne még! Ha az is így nézne ki, mint én, akkor ketten kefélnénk Jimint és ő nem is tudna róla.

Ha eddig nem voltak lesokkolódva, na akkor most biztos megtették. Az apuka csak elismerően bólintott egyet, Chaeyeon csak bámult maga elé és próbálta feldolgozni a dolgokat. Én ismét nem vágtam, hogy mi ebben a meglepő, mert értem én, hogy ritka, de ez a reakció kissé kínossá teszi a helyzetemet. Rendesen zavartan érzem magam.

- Ez nem semmi. – tért magához legelőször a legidősebb férfi, én pedig csak elmosolyodtam.

- És van ilyen fura iker-izétek? – kérdezett rá igen értelmesen Jimin húga, mire elnevettem magam és közöltem, hogy igen, van. – Például? Basszus, bocsi, de annyira érdekel! Egy iker ismerősöm sincs és csak a filmekből vagy a könyvekből tudom az ilyeneket.

- Semmi baj. – legyintettem, ugyanis már megszoktam ezeket a kérdéseket. Bár jobban szeretem, ha a drágalátos testvérem válaszol rájuk, de ő ugyebár nincs itt. – Például volt olyan, hogy Soyeon rossz jegyet kapott, én pedig jót, mégis én éreztem magam rosszul. Vagy ugyan azt a hibát elkövetjük. Vannak ilyenek. – rántottam vállat.

- Durva... - bólogatott.

A beszélgetés innentől szerencsére elterelődött a családomról és mindenről dumáltunk, ami eszünkbe jutott. Nagyon jól éreztem magam és a kaja is nagyon finom volt. Imádok enni és most úgy telezabáltam magam, hogy utána alig bírtam felkelni a székből.

Jiminnel is elkezdett olvadozni a jégfal közöttünk és kevésbé volt kínos a hangulat a fürdő előtti eset után. Nevetgéltünk és az apukája még az italt is fel akarta bontani, de Jimin lebeszélte, miszerint két kiskorú is van. Hát erre rábaszott, mert már 18 vagyok. Csak ezt hiába mondtam neki, akkor sem engedte, úgyhogy dobtam neki egy csontot, na meg nem akartam iszákos fiatalnak tűnni. Főleg nem a szülei előtt.

Végül elég későn indultunk haza. Jimin apukája kidobott minket a buszmegállóba, ugyanis mindketten azzal fogunk utazni hazáig.

Tényleg jól éreztem magam, bár a képem még mindig ég a szirup miatt, de majd kijavítom ezt a hibámat és veszek neki valamit, amitől majd leesik az álla.

- Jól érezted magad? – kérdezte Jimin már a buszon. Ő ült belül, én pedig kívül, mint ahogy az lenni szokott, ha együtt megyünk.

- Igen. – bólintottam a válaszom mellé, hogy nyomatékossá tegyem azt. – Nagyon bírom az őseid és a húgod is jófej. – fordultam felé mosolyogva, mire ő is elmosolyodott.

- Örülök, hogy így gondolod.

Itt viszont megszakadt a kettőnk között lévő társalgás. Mindketten csak néztünk ki a fejünkből és gondolkoztunk. Bevallom, én inkább azon agyaltam –mint mostanság folyamatosan- , hogy hogyan is hódíthatnám vissza. Mármint a mai majdnem csókunk után szinte biztos vagyok benne, hogy még mindig érez irántam valamit, szóval inkább azon kattogok, hogy hogyan tehetném meg az első lépést és fokozatosan a többit? A bizalmát egy az egyben elvesztettem, éppen ezért nem hiszem, hogy innentől olyan könnyű dolgom lesz, de mindent meg kell tennem, hogy legalább egy kicsit, de visszaszerezzem azt az értéket.

Lassan fogok haladni, nem sietek el semmit. Az a biztos.

Jiminre néztem, aki az ablakon bámult kifele. Igazából gőzöm sincs, hogy mikor és hogyan tegyem meg az első lépést. Azt se tudom, hogy mi legyen az első lépés!

Tekintetem az ölére tévedt és kivételesen nem azt figyeltem, hogy milyen állapotban van ott lent, hanem a kezét bámultam. Ajkaimba harapva emeltem fel lassan az enyémet, majd letettem, mert nem tudtam, hogy egyáltalán merjem-e megfogni a kezét. Gondolatban minden beszarinak elhordtam magam, amiért ezt nem tudom megtenni. Erőt vettem magamon, illetve egy mély levegőt és lassan csúsztatni kezdtem felé az én mancsom.

Ujjaimmal megérintettem az övéit, mire felém pillantott. A szemeibe néztem, majd lassan megfogtam a kezét és elmosolyodtam. Kissé elpirult, amit az esti fények ellenére is láttam, de nem vette el a kacsóját, úgyhogy nagyon örültem a fejemnek, mert ez megfelel az első lépésnek, nem? Mert ha igen, akkor ezt az akciót sikeresnek mondhatjuk.

Az én megállóm volt hamarabb, de addig el se engedte a kezem. Végül sóhajtva egyet elkezdtem szedni a sátorfámat, ami miatt el kellett engednem a mancsát. Rám nézett, de el nem tudom mondani, hogy mi volt a tekintetében. Kicsit, mintha csalódott lenne, de ebben sem voltam biztos.

- Hát... Én itt szállok. – húztam a számat, s meg is nyomtam a kis gombocskát, hogy tudja a sofőr, hogy meg kell állni a legközelebbi megállónál. Bólintott egyet, de nem szólt semmit, én pedig elkönyveltem magamban, hogy talán túl sok volt neki a fürdős dolog és az, hogy közeledtem hozzá. A legszívesebben tarkón vágnám magam és elmondanám, hogy ,,Rossz Jungkook!" – Akkor... Szia. – fordultam felé, mert már láttam a megállót, s a busz is kezdett lassítani.

- Jungkook. – szólított meg Jimin, mire azonnal felé fordultam.

- Igen? – kérdeztem. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit, ugyanis szóra is nyitotta a száját, de végül bezárta és megrázta a fejét.

- Csak... Jó éjt és vigyázz magadra. – erőltetett magára egy mosolyt. Én is ezt tettem, majd bólintottam egyet.

- Jó éjt. – mondtam, majd mikor megállt a busz, leszálltam hátul. Megvártam, amíg elindult, s elindultam haza.

Nem tudom, hogy mit vártam... Talán azt, hogy ő is lépni fog? Ez hülyeség, hiszen nekem kellene és nem neki. Szerintem meg csapnám magam, ha ő lépne, elvégre most igazán megérdemlem, hogy én küzdjek, mert én rontottam el.

Lassan gyalogoltam haza, ugyanis még volt pár perc hazáig és jól esett ez a kis friss levegő, hiába fagyott be lassacskán a lyukam így ősszel. Most jut eszembe, hamarosan szünet lesz, emellett közel van a félév is. A kémiajegyemen is javítanom kellene, mert nem akarok anyám keze által meghalni. Méghozzá őt ismerve tutira ki fog rám akadni, amiért ennyire elhanyagoltam a tanulást. Na meg persze azért, mert Soyeon szinte kitűnő, és ha ő meg tudja érteni a dolgokat, akkor én is, ha leülök mellé, ami tényleg így van, de én rettentően lusta ember vagyok ilyen téren. Emellett nem érdekelnek az ilyen szarságok, főleg nem a kémia.

Valamit ki kell találnom. A tesómtól nem akarok segítséget kérni. Nem az, hogy nem segítene, csak nem bírnám megállni, hogy ne kötekedjek vele. Ő pedig tuti visszavágna, és csak veszekedés lenne a vége a tanulás helyett.

Hazaérve még gyorsan vacsoráztam és felcammogtam a szobámba. Tulajdonképpen nem volt akkora csalódás ez a nap, hiszen... Nem ellenkezett. Tény, nem tettem olyan nagy előrelépést, de nekem az, hogy foghattam a kezét, teljesen kielégítő volt. Egyenlőre.

Rossz, romlott véremnek, melyet őrületes dolgaim kevertek, nem elég az, amit kap. Több kell, több, több és több. Belőled akar, téged, egyenesen fellakmározni, jóllakni belőled, végül elégedetten hátradőlni, mint ki jólvégezte dolgát. De ahhoz, hogy ezt megtegyem, már nem tehetem azt, mint régen; javulnom kell. A tiltott gyümölcsből, melyből szakítottam, s megízleltem, nem ehetek többet. Bűnös vagyok, jó már nem leszek, de javulhatok. Egy kicsit... Csak annyira, hogy téged megkaphassalak, Ambróziám.

Hello Sütikék! A végéhez csak annyit fűznék hozzá, hogy éhes vagyokXDDDD 7:30 óta fent vagyok és végre végeztem mára, ezt is matekon rittyentettem összeXDDD

Kaptam ám valamit...

Köszönöm szépen a kihívást _TheyCallMeIdol_ !

Isten ments, hogy lássátok a habtestem🙏
Na akkor 13 tény~

1: Szürkés hajam van (akivel streakelek, azok néha napján láthatjákxd)

2: Hamarosan megyek megint fülpiercinget lövetni, így 8 lyuk lesz a fülemen😅🥺

3: Magyar-történelem tagozatos vagyok, de le fogom adni és biosz-kémiás leszek, mert orvos szeretnék lenni☺️

4: Régen fociztam, országosra is kijutottunk, de a kézilabdát jobban szeretem.

5: Van egy fogyi kutyám, és két cicám. Az egyiket Sugának neveztem el. Ő egyébként kinti cica és amikor napokra eltűnt, sokat sírtam miatta. Viszont mikor előkerült, nem volt farka és össze volt verve. De ez már 1 éve volt, azóta jól elvan, 2x elütötte az autó, de még mindig él😂 Kajak 9 élete van...

6: Pici vagyok pici kezekkel🥺👉👈

7: Szeretem a számítógépes játékokat. A kezdetek óta játszok a Star Stable nevű lovas játékkal, az Aliciával, illetve a lollal, de azzal csak 4 éve🥺

8: Egy rettentően pesszimista személy vagyok.

9: A legjobban a kiegészítők jellemeznek (pl: fülbevalók, gyűrűk, divatszemüveg)

10: Nagyon, de nagyon gyökér vagyok a röplabdáhozXDDDD

11: Több, mint 1 éve nem változtam telefonon háttérképet, mert még mindig imádom a mostanit.

12: Jelenleg egy hetero ficin is dolgozom, illetve egy új Jikookon.

13: Ha valaki eljut a végére, akkor.... _TheyCallMeIdol_ -lal már egy jó ideje dolgozunk valamin🥺♥️

Nos nem hívok ki senkit, mert kb mindenki megkapta/megcsinálta márXD De....

Remélem nem csak én buzultam bele az Oneus új számába... 👀 👉👈

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook