- Mi lenne, ha a kezdőpozíció úgy lenne, hogy... - sétált elém Jimin. Kihúzta magát, baloldalra fordította a fejét, lehunyta a szemeit, s felemelve bal karját takarta el a fél arcát. – Amikor elindul a zene, kisebb mozgásokat hajtunk végre, például... - indította el a számot, s mikor az megszólalt, s betöltötte a termet, Jimin kisebb mozdulatokat tett a karjaival, a fejével, majd a felsőtestével is. Mikor jött az a rész, amit mi első ,,eh" résznek hívunk –ez a nyolcadik másodpercnél van- azóta is, kilépett oldalra egyik lábával. – A szövegnél meg bevethetnénk a lábainkat is. – fordult felém. – Mit szólsz?

- Jó. – bólintottam. – És mi legyen az első versszaknál? Azon kívül, hogy a lábaink is mozogni fognak. – nevettem, s elé sétáltam. – Amikor van az a rész, hogy – csettintettem, s járt a lábam, miközben felidéztem a zenét. - ,,Pedal to the floor like you're running from the cops now" – énekeltem. – akkor mi lenne, ha a jobb lábunkkal kilépnénk, ráhelyeznénk a testsúlyunkat, mintha tényleg a pedált nyomnánk?

- Oké, és mi legyen a felsőtesttel? – döntötte oldalra a fejét, s kíváncsian nézett a szemeimbe a tükrön keresztül.

- Hát... - vettem egy mély levegőt. – Mondjuk egy ilyen mozdulattal... - mutogattam. – Feljöhetnének a karok is, majd úgy teszünk, mintha egy kormányt fognánk.

- Nem rossz... - nézett végig rajtam állát hüvelyk, illetve mutatóujja közé véve. – Okés. – bólintott, majd beállt mellém, s együtt elpróbáltuk, ahogy azt is, amit ő mutatott. – De közötte is kéne, hogy legyen valami. Na meg milyen ruhában legyünk?

- Én sötét színekre gondoltam. Neked azt nem lesz nehéz beszerezned. – mosolyogtam. Szemet forgatott. – És nyakkendő kellene.

- Nyakkendő? – ráncolta a szemöldökét. – Az minek?

- A hatás miatt. Hidd el, jobb lesz nyakkendővel.

- Ha te mondod. – nevetett, miközben megrázta lehajtott fejét. – Akkor nézzük meg az elejét, oké? – kérdezte, s beállt a kezdőpozícióba, ahogy én is. – Figyelj... 1... 2... 3!

Kinyitottam a szemeim, s tüzesen mértem végig a tömeget. Karjaim, fejem, s felsőtestem magától mozgott a zene ütemére a betanult koreográfia alapján. Nem éreztem az izgalom által kezemre vert láthatatlan vasláncot. Nem vöröslöttek orcáim, mint kinyílt karmazsin rózsa egy nyári napon. Nem vert hideg víz, nem izzadtam, nem öntött el forróság, mikor az emberek tekintetét megláttam. Nem éreztem magamon őket, pedig tudtam, hogy néznek. Egyszerűen nem érdekelt. Kikapcsoltam, s akkor nem volt, nem létezett semmi más, csak 3 dolog. A zene, Jimin és én. Nem szurkált tűként a sok pillantás. Egyedül egy valami volt tüzes abban a pillanatban. Az én tekintetem.

- ,,I bet you feel it now, baby" – énekelte Jimin. – Itt a ,,now" jobban el van nyújtva. Itt jöhetne egy fejkörzés, miközben a karjaidat keresztezed a mellkasodnál, és a válladat megfogod.

- Tehát mintha magamat ölelném? – kérdeztem rá.

- Pontosan.

- És ez mitől lesz erotikus? – döntöttem oldalra a fejem, s hitetlenül felhorkantottam. Ennek van fogalma az erotikáról?

- Tudod... - ment a cuccainkhoz, s vette elő az üvegét, melyben víz volt, s ivott egy kortyot. – Nem mindig a testünkkel közlünk dolgokat, esetleg szavakkal.

- Szuper, kivetted az összes opciót. – forgattam szemet, s elé álltam. – Ne mutogassak, ne beszéljek. Akkor hogyan fejezzem ki, hogy mit akarok? – tártam szét a karjaim.

- A pillantásoddal. – válaszolta, én pedig nagyokat pislogva meredtem rá. – Hallottál arról, hogy a szem a lélek tükre? Sok embert a pillantása buktat le. Emlékszel? Meséltem neked apumról. – utalt arra, hogy mikor kirándulni mentünk, akkor meséltünk egymásnak kicsit. – Neki a tekintete is gonosz volt. – sóhajtott. – A lényeg az, hogy nem muszáj minden mozdulatnak arra utalnia...

- Mármint a szexre? – kérdeztem.

- Uhum. Akár a pillantásoddal is magaddal ragadhatod a közönséget. Fontos egy táncban, hogy akkor ne csak jól mozogj, de jó színész is legyél.

,,Oh, what a cop out
You think you danced with the devil and you love him now"

Ezalatt helyet cserélünk, majd mikor jön a ,,ya" rész, elkezdődik az igazi móka. Megremeg a testem, s nyakkendőmre markolok, s kissé erőszakosan, de húzok rajta egyet, hogy lazább legyen. Ezt Jimin is megteszi. Kicsit gyorsabb a tempó a refrénnél. Itt nem csupán a szemünkkel vesszük le az embereket a lábukról, hanem a testünkkel is.

Az első swimnél rogyasztunk, s egy hullámot indítunk lentről, miközben szemeink félig csukva vannak. A másodiknál is történik egy hullámzás, ám ezt a karunkba irányítjuk, s még lazábbra vesszük a nyakkendőnket. A legtöbbször erotikusan vetjük hátra a fejünket, olykor-olykor végigsimítva a mellkasunkon.

58 másodpercnél kezdődik az a rész, mikor hatszor mondja azt, hogy ,,I'm swimming". A harmadiknál és az utolsónál van egy bizonyos ,,yeah". Itt szemben állunk a közönséggel, kezeink mellettünk pihennek, széttárjuk a lábainkat kissé, s csak felsőtestünkkel hullámzunk jobbra-balra. A harmadiknál és a hatodiknál vetjük be karjainkat.

A következő refrénnél a földre ereszkedünk a kezeinket használva, s ott folytatjuk a táncunkat. A hátunkra fordulva nyomjuk fel a csípőnket az első swim részre. Jött a hat ,,I'm swimming", itt a felsőtestünket simogattuk, illetve a két változónál a csípőnket is felnyomtuk.

Ezután jött egy lassabb rész. Itt egyszerűbb lépéseket csináltunk, s a harmadik refrénnél először úgy csináltunk, mint az elsőnél, az ismétlésnél pedig egymás felé fordultunk, s úgy hullámzott a testünk a zene ütemére. A végére már aligha volt a nyakkendőnk megkötve, így hátat fordítva a közönségnek szedtük le, s jobb kezünket kinyújtva ejtettük le azokat. Mikor leesett az anyag, akkor lett végre a zenének. A közönség ujjongott. Hatalmas tapsvihart kaptunk, ami mosolyt csalt mindkettőnk arcára. Jimin felé pillantottam, aki ugyan ezt tette, s a diákseregre tekintettünk, majd feléjük fordulva hajoltunk meg egymás kezét fogva. Kicsit kimelegedtünk a végére, de nem az izgatottság miatt. Hatalmas mosolyt ejtve hajoltunk meg ismét.

- Mit fogunk csinálni a végén? Lesétálunk és kész? – kérdeztem Jimintől, mikor már elkészültünk a koreográfiával, ám a gáláig még volt 1 hét. – Vagy hajoljunk meg?

- Hát illő lenne meghajolni, nem? – kuncogott, miközben pakolta összefele a cuccait.

- Megfoghatom a kezed közben. – léptem mögé, s nyomtam egy csókot a tarkójára, míg hasánál összekulcsoltam a kezeimet. – Nem gyanakodnának. – pusziltam tovább, mire behúzta a nyakát a csikis érzésre.

- Jó, nem bánom, de ennél többet nem engedek meg. – tette kezeit az enyémekre, s a tükrön keresztül nézett a szemeimbe. – Ha valaki azt mondja nekem, hogy mikor tanár leszek, a diákommal fogok összejönni, szerintem azonnal kinevetem és megmondom neki, hogy nem normális.

- Hát... Lehet nem normális, de remek jós. – nevettem, s jobban magamhoz húztam, ő pedig édes kacajával érte el, hogy az akkori hahotázásom, s mosolyom ne mű legyen. Ne álarc, hanem én. Az igazi arcom.

Mosolyogva mentünk az öltözőbe, s miután bezártam az ajtót, Jimin arcát kezeim közé vettem, s megcsókoltam. Azonnal viszonozta is, ám mint akinek most esik le, hogy mit csinálunk, el is lökött magától.

- Jesszusom, mi van, ha van bent valaki? – kérdezte, mire szemet forgattam.

- Nyugi már, Jimin. – forgattam szemet. – Nincs bent senki.

- Biztos? – kérdezte.

- Biztos, de akkor megnézem a zuhanyzóknál is, oké? – kérdeztem, persze nem gondoltam komolyan. Ám Jimin bólogatni kezdett, így nagyot sóhajtva tényleg elmentem az öltözőből nyíló zuhanyzókhoz. Mindet átnéztem, senki se volt bent. – Nincs itt senki. – kiáltottam, majd lassan kiléptem. Láttam, hogy Jimin visszakötötte a nyakkendőjét. – Áh, a nyakkendő-kisokos már gyakorlatban is megmutatja tehetségét. – lépdeltem elé.

- Megkössem a tiédet is? – pillantott fel rám elengedve füle mellett a kis beszólásomat.

- Aha. – bólintottam, s elé lépdeltem, hogy megköthesse. – Oh, de komoly valaki. Ebből is vizsgáztál, édes? – vigyorogtam. Szeretem szívni a vérét. Felpillantott rám. Láttam a tekintetében, hogy kezdem kihozni a sodrából. – Még szerencse, hogy szexből nem vizsgáztál. Lehet meghúztak volna. – ejtettem egy nagyon rossz poént, mire a frissen megkötött nyakkendőmet megfogta, s lehúzott magához.

- Nem vagy vicces... - nézett rám dühösen.

- De te igen. – kacsintottam. – Puszit kap...! – kérdeztem volna, de ő megelőzött azzal, hogy ajkait az enyémre nyomta. Kezeimmel átöleltem vékony derekát, s elmélyítettem a csókunkat. Egyik kezét tarkómra csúsztatta, másikkal még mindig a nyakkendőmet fogta.

- Hé, Kook! Nagyon pöpec volt a tánco... - nyitott be Yugyeom, mire Jimin azonnal elvállt tőlem, s ijedten nézett rám, majd a barátomra, aki szabályszerűen lefagyott.

Ördögként magammal rántottam egy angyalt, ki most bukott lett, hála nekem. Viszont olykor felmerül bennem egy kérdés. Biztos én vagyok az, ki bukottá tette őt, vagy ő tett engem azzá?

Hello Sütikék! (Hiányzott ez a beköszönés, ahh) Remélem érthető a rész, illetve nem lett olyan borzalmas, mint amilyennek én látomxd

Boldog új évet!🥳🥰♥️

xoxo: SanKook