Hitetlenkedve nézett rám, de én még mindig csak mosolyogtam.

- Jungkook, ne most viccelődj, kérlek. – lett dühös a tekintete, bár felfedeztem benne egy kevés zavarodottságot.

- Nem viccelek, ezúttal tényleg. – sóhajtottam.

- Hát persze... - rázta a fejét. – Teszek rá jégzselét, otthon is jegeld és húzz rá szorítót. Holnap ne táncolj.

- Mi? De holnap együtt lesz próbánk. – pislogtam nagyokat, s rendesen bepánikoltam, mert akkor lennénk csak kettesben és csak akkor lenne esélyem visszaszerezni őt, de így... - Jól van a bokám! – szálltam le az ágyról, de ajkaimba kellett harapnom, ugyanis nem úgy volt, ahogy én azt elmondtam. Rohadtul nem volt jól a lábam...

- Azt látom. – forgatott szemet. – Ha jobban leszel, próbálunk, addig pedig pihentesd. Elkísérlek az öltözőbe, maradj ott és öltözz át, a következő órádra meg majd Yugyeom segít elmenni, jó?

- Jó... - motyogtam. Úgyse tehetek mást, na meg igaza van, pihentetnem kell. Ha megerőltetem a tánccal, csak rosszabb lesz az egész, úgyhogy minden erőmmel azon leszek, hogy felépüljek.

Egész nap Yugyeom volt a segítségemre, ugyanis tényleg rettenetesen fájt a bokám, s ez nagyon nem tetszett. Ha valami lesz vele, én komolyan öngyilkos leszek...

Soyeon egész nap azt hajtotta, hogy soha a büdös életben nem focizhatok, mert akkor mindig történik valami. Na igen, először fejen rúgtak, most meg bokán. Lehet, hogy csak az ,,A" osztállyal nem kellene játszanom. Mondjuk egy ideig tényleg nem fogok.

Otthon anya a fejét fogva szaladt fagyasztott borsóért, miután kutyafuttában felkutatta a házat és nem talált semmilyen kenőcsöt. Szóval maradt a régi, de még mindig jó módszer. Ebben annyi a jó, hogy nem kell mindenféle házimunkát csinálom, vagy nekem rohangálnom a boltba. Viszont ismerem magamat, tuti egy pár óra után minden bajom lesz, mert örökmozgó vagyok, komolyan olyan vagyok, mint akinek féreg van a seggében. Én nem tudok sokáig egyhelyben ülni és várni a csodára.

- Na mizu? – ült le mellém apu. – Milyen érzés? – kérdezte kuncogva, mivel ő is így járt a balesete után.

- Eddig nincs vele bajom. – közöltem nevetve.

- Nyilván nincs, te mozgathatod. – biccentett a lábamra. – Pihenj sokat, mert nem lenne jó, ha baj lenne vele a későbbiekben. – erre csak bólintottam.

Apával nem szoktunk mindent megbeszélni, na nem, mintha anyával annyit beszélnék. Normális kapcsolatunk van, legalább is szerintem. Dumálunk, ha kell, de nem minden szarságról. Szerintem tanácsot is eddig csak egyszer kértem, az is csak akkor volt, mikor először készültem lenyírni a füvet és fingom se volt arról, hogy mihez nyúljak először.

Egy egész héten keresztül nem tesizhettem és nem táncolhattam. A bokám közben helyrejött, de Jiminnel sehogy sem álltam. Akárhányszor szerettem volna odamenni hozzá, hogy beszéljünk, elsietett a tanáriba. Már komolyan azon voltam, hogy utána megyek azt hazudva a többieknek, hogy ő hivatott.

Végül hétfőn jött el az, mikor ismét rávettem magam arra, hogy a korábbi busszal menjek, s beszéljek vele. Vagy ha nem is beszélek, megpróbálom megpuhítani, hogy utána beszélhessünk. Ez nem mehet így tovább.

Elég ideges voltam egy buszon, mert nem akarom leszólni mások egészségi állapotát, de igazán a szájuk elé tehetnék a kezüket, ha köhögnek. Nemrég lábaltam ki a betegségből és nemrég jött rendbe a bokám, még jobban lemaradni a tánccal. Mondjuk... Akkor Jiminnek többet kellene foglalkoznia velem. Ez nem is akkora hülyeség! Ma meg is kérem, hogy segítsen, mert nagyon le vagyok maradva, és nem hiszem, hogy egyedül fel tudnám hozni. Az már részletkérdés, hogy Soyeon minden nap megmutatta az újabb mozdulatokat.

Beléptem a terembe, ahol Jimin már nyújtott. Bezártam az ajtót, bár tudtam, hogy most felesleges, mert úgyse lesz semmi olyan...

Egy ideig néztem őt, majd egy sóhaj közepette letettem a cuccaimat a sarokba, s mosolyogva lépkedtem mellé.

- Végre ma már táncolhatok. – mozgattam meg a karjaimat, s fordultam felé. – Azt hittem, hogy megőrülök. Rendesen elpuhultam. – beszéltem még mindig neki, de ő nem volt hajlandó hozzám szólni. Elfordítottam a fejem, s megköszörültem a torkom. – Hogy telt a hétvégéd? – ezt a kérdésemet is figyelmen kívül hagyta. – Hát jó... - sóhajtottam, s a hangfalhoz mentem, amire csatlakoztattam a telefonom, de közben benéztem mögé, s kissé kínosan mosolyogva néztem Jimin felé. – Jé! Kiszedték innen Lisa szendvicsét! Vagy lehet eleget érlelte a sajtot benne és ő maga vette ki. – vágtam gondolkodó fejet. Erre sem reagált. Számat elhúzva indítottam el inkább egy random számot, hogy legyen egy kis háttérzaj. Nos, pechemre, vagy éppen előnyömre, ez pont Ed Sheerantól a Perfect volt. Jiminre pillantottam, aki minden mozdulatában megállt, s lassan pillantott rám. Tekintete fájdalomtól átitatott volt, mely az én szívembe is nyilat lőtt. Lehajtottam a fejem, s úgy szólaltam meg. – Bocsi, randomon volt, de elkapcsolom. – nyúltam is a telefonomért, de ekkor végre szóra nyitotta ajkait.

- Nem kell. – mondta, majd újra nyújtani kezdett.

Igen, ez a szám most jó emlékeket, de jelenben rosszakat hozott elő, s emiatt szomorú is lettem, de reményt adott. Azért akarta, hogy ez maradjon, mert ő is boldog emlékkénk gondolja az akkor történteket? Mikor vihar volt és a táncteremben ragadtunk, így lőttek volna a délutáni randinknak, de megtartottunk azt ott. Nem volt áram, de a telefonomon kapcsoltam be zenét és lassúztunk. A maga módján romantikus volt. Nem volt pezsgő, sem kétfogásos vacsora, élére hajtott szalvéták, ezüst evőeszközök és porcelántányérok, mégis jó volt.

Mellé lépkedtem ismét, s merészeltem ránézni. Biztos, hogy érezte azt, hogy tekintetem rajta állapodott meg, de nem fordult felém. Szomorú voltam, mert tudtam, hogy rettenetesen megbántottam és még az igazat sem tudja, amivel még tartozok neki. Hogy eleinte nem azért akartam összejönni vele, mert szerelmes voltam belé, csak játékból, hogy utána ejthessem. Hihetetlenül gerinctelen dolog volt tőlem csupán a gondolat is, nemhogy az, hogy meg is akartam tenni. Csak közben én is beleszerettem, s látva a szemében megcsillanó szomorúságot, melyet arcáról igyekszik eltűntetni, rájövök, hogy nem akkor lettem volna rossz ember, ha megtettem volna, hanem már akkor az voltam, mikor kitaláltam ezt a hülyeséget és tettem is érte.

Végül elnéztem róla, s a tükör felé fordítottam a tekintetem, de ott megláttam, hogy engem néz. A szívem egy nagyot dobbant, s ajkaim is elnyíltak egy pillanatra. Mások számára olyan kicsi, kis semmi dolgot tett, számomra viszont nagyon sokat jelentett az a pár pillanat, amíg a tükrön keresztül tartottuk a szemkontaktust.

Aznap semmi nem történt, ami olyan érdekfeszítő lenne. Délután próbálni mentem, de egyedül, mert Jiminnek el kellett mennie valahova. Csak a Soyeon által bemutatott lépéseket gyakoroltam, de valahogy egyáltalán nem voltam ott fejben. Csak Jiminen kattogott az agyam, mint mostanában mindig.

Elég kései busszal indultam haza, s célirányosan mentem hátra. Elég sokan voltak, egy lány mellett volt hely, aki az ablakon bámult kifele. A lába fel volt húzva, s mintha sírt volna. Nem akartam hozzászólni, mert a tesóm is olyan, hogy ha sír, akkor senki se beszéljen neki, mert ilyenkor szeret gondolkodni.

- Bocsi, szabad? – kérdeztem, s a mellette lévő székre mutattam. Felém nézett, majd arrébb húzódott és bólintott egyet, én pedig leültem.

Szipogott egyet, s megtörölte az orrát, jobbhíján a pulcsijába. A táskámban kezdtem kutatni, mert bár megkérdezni nem mertem őt, hogy miért sír, de legalább ennyivel segítek neki. Egy zsepit nyújtottam felé, mire halvány mosolyt ejtett, s elvette.

- Köszi. – mondta, s kifújta az orrát. – Chaeyeon vagyok. – mondta el a nevét.

- Én Jungkook. – ejtettem egy mosolyt, majd megköszörültem a torkom. – Akarsz róla beszélni? – ekkor felém fordult, s nagy szemekkel nézett rám. – Mármint érted, idegen vagyok, semmit nem kezdhetnék az infókkal, és te is kiadhatod nyugodtan azt, amiért sírsz egy olyannak, aki meghallgat, de nem szúr hátba, mert nem tud. – magyaráztam meg.

- Oh... - pislogott nagyokat, majd bólintott. – Nos... - kezdett bele. – Hát a szüleim elváltak és anya összejött egy másik csávóval, akit amúgy nagyon bírok és ő tényleg betölti az apaszerepet, de mostanság sokat veszekednek és ma már a válás is szóba jött. A héten csak a vita megy én pedig nem bírok otthon maradni és azt nézni, ahogy szétesik a végre normális családom. – mesélte el a történetet.

- Baszki, az nem jó. – húztam a számat. – Én nem is tudom, hogy mit tennék, ha ilyen helyzetem lenne. – meredtem magam elé. Oké, anyám néha nagyon akaratos, apa meg hiába laza, ha ideges, akkor jobb elbújni, de nem akarom, hogy választanom kelljen kettőjük között. Szerintem Soyeon is megkukulna. Ekkor csörögni kezdett Chaeyeon telefonja, aki azonnal ki is nyomta.

- Folyton hívogatnak. Ha képesek voltak előttem veszekedni és leszarni azt, hogy hogyan érzek emiatt, most is szarják le, hogy hol vagyok. – húzta össze magát jobban.

Ezerrel kattogott az agyam, mert bár megértettem a lány helyzetét, mégsem tartom helyesnek azt, hogy ezt teszi. Valahogy rá kellene beszélnem, hogy menjen vissza és próbálta meg elmondani nekik, hogy neki ez mennyire rossz.

- Nem akarok kötekedni, de... - kezdtem bele, ezért felém nézett és kíváncsian nézett rám. – De most pont olyan vagy, mint ők. – mutattam a telefonra, ahol ismét hívást kezdeményeztek. – Most ők is biztosan rosszul érzik magukat és aggódnak érted, de téged nem érdekel, csak mész a saját fejed után. Ha ennyire elítéled ezt az egészet, akkor miért cselekedsz te is így? – döntöttem oldalra a fejem, s vártam a válaszát. Szóra nyitotta a száját, de nem jött ki egy hang sem onnan.

- Most azt várod, hogy beszéljek velük ezek után? – kérdezte.

- Igen. – bólintottam azonnal. – Te nem akarsz olyan lenni, mint ők, nem?

- De... - suttogta, s lehajtottam a fejét, majd fel is kapta azt kétségbeesetten. – De biztos nagyon dühösek lesznek rám!

- Mert hülyeséget csináltál. Te is dühös voltál rájuk nem?

- De. – bólintott, majd sóhajtott egyet, s a telefonjára nézett. – Akkor leszállok a következő megállónál és felhívok valakit.

- Rendben. Leszállok veled, mert nem akarom, hogy átverj. – forgattam szemet, ő pedig elmosolyodott.

- Köszönöm. – nézett rám hálásan.

- Egyenlőre ne köszönj semmit, majd akkor, ha hazaértél és egy bögre kakaó társaságában megbeszélitek a dolgokat.

- Rendben. – nevetett.

A következő megállónál mindketten leszálltunk, a lány pedig fel is hívott valakit. Elmondta, hogy hol van, majd letette, s felém fordult.

- Nos? – döntöttem oldalra a fejem.

- 10 perc és itt vannak. – mondta, én pedig bólintottam egyet, miközben mondtam neki, hogy üljünk le a padra és várjuk meg őket.

Olyan 10 perc múlva tényleg itt is voltak. Egy középkorú nő szállt ki a járműből, s kapkodni kezdte a fejét, majd mikor meglátta Chaeyeont, azonnal idefutott és megölelte őt. Mindketten sírni kezdtek, én pedig felkeltem, s halvány mosollyal néztem őket.

- Istenem, kincsem, annyira sajnálom! Soha többet ne csinálj ilyet, rendben?

A lány csak bólogatni tudott.

- Chae! – hallottam meg egy ismerős hangot, mire azonnal odakaptam a fejem. Megláttam az ezüst hajkoronát, s annak tulajdonosát, aki megöleli a lányt, aki még jobban sírni kezdett. – Annyira hülye vagy! – mondta ő is elcsukló hanggal.

Végül egy idősebb férfi is kiszállt a volán mögül, s hasonlóan az első kettőhöz, a karjaiba zárta a lányt.

Elmosolyodva néztem rájuk, s felvettem a hátizsákom, hogy elinduljak gyalog haza, mert már nincs több busz.

- Várj! – szólt utánam a nő, mire feléjük fordultam. – Köszönjük. – mondta meghatódva. Jiminre pillantottam, aki elnyílt ajkakkal nézett rám. Lágyan elmosolyodtam.

- Nincs mit. – hajoltam meg.

- Engedd meg, hogy megháláljuk valahogy. Ebédelj nálunk szombaton. – ajánlotta fel a nő. Persze, csak ha nincsen addigra valami programod. – tette hozzá.

Ismét Jiminre pillantottam, s már éppen elutasítottam volna, mikor ő megszólalt.

- Jungkooknak nincs programja, úgyhogy szerintem el tudja fogadni.

- Te ismered őt? – kérdezte Chaeyeon szemeit törölgetve, s meglepetten pislogott, ezek szerint a bátyára.

- Igen, ő az egyik diákom. – bólintott, s halovány mosollyal a száján nézett rám. Kicsit elszomorított, hogy így hív, de tényleg az vagyok. – A legjobb diákom. – tette hozzá, ami megmelengette a szívemet, s vigyorom csak szélesebb lett.

Mert a mosoly, mely nem csak álarc, hanem valós, bőr, meleg arc, engem is arra késztet, hogy levessem sajátomat, s olyanná váljak, mint ő. Őszintévé. Azt mondják, hogy egy rossz ember egy jóra nincs pozitív hatással. Ez lehet igaz, elvégre én is bűnbe hívtam Jimint, de ő arra kényszerít, hogy sötét szárnyaimat hagyjam el, s lépjek feljebb, míg ő miattam le egy lépcsőfokot. S azon találjuk magunkat, hogy ő már nem fényes angyal, én pedig nem vagyok romlott ördög, hanem emberek vagyunk. Egyenlőek.

Hello Sütikék! Meghoztam az új részt (amit magától kirakott valamiért, szval kurva anyád wattpad). Emellett végre, 2 hónap után küld értesítéseket ez a szar🤤🤤

Kaptam pár kihívást, amiket itt csinálok meg^^

ItsjustWeasley , _TheyCallMeIdol_ , powerfulprincess_ , Park__SungGi :

1. Ki a női ult. biasod?
Jeon Soyeon😌

2. Ki a férfi ult. biasod?
Nagyon sok vanXD Akkor legyen a top 3: Jeon Jeong-guk, Park Seonghwa és Park Chanyeol🥺

3. Kedvenc bandáid?
BTS, ATEEZ, EXO, TWICE, MAMAMOO (G)I-DLE

4. Mióta írsz, illetve mióta olvasok wattpadon?
Uhh, nos vagy 3 éve írok, de olvasni már 4 talán. Vagy több, fogalmam sincsXD

5. Ki a kedvenc íród?
Kedvenc könyveim vannak, kedvenc íróim nincsenek.

6. Voltál már valaha kpop koncerten?
Igen, VAV koncerten voltam.

7. Melyik a kedvenc shipped?
Jikook, Seongsang etc.

8. Milyen témában szeretsz a legjobban írni/olvasni?
Nos romantikusban, amiben van egy kis humor, mert ha csöpög a nyáltól akkor... Hát az nekem nem😅

Egy másik kihívás _TheyCallMeIdol_ és antisocialprincess06 -tól!

1. Jelöld meg a kihívót!
✔️

2. Mi a kedvenc italod?
Narancslé vagy bubis víz🥺

3. Mennyire vagy előítéletes?
Igazából semennyire😂

4. Hordasz-e szemüveget vagy fogszabályzót?
Nem, de akarok fogszabit, mert nem szeretem a fonottkalács fogaimXD

5. Kedvenc énekesed/énekeseid?
Most akkor a szóló énekeseket mondok, nem bandákat. Sunmi, Chungha.

6. Hanyadikos vagy?
10.

7. Kedvenc film?
Hát nem nézek olyan sok filmet😅 A MARVEL filmeket szeretem🥺

8. Kedvenc zene?
Jelenleg a BTS új albumának összes számaxd

9. Egy kép magadról (nem muszáj):

10. Mi jellemző rád? (Pl.: tárgy, szokás)
Fülbevalók és gyűrűk. Imádom a kiegészítőket.

11. Kedvenc színészed?
Adam Sandler.

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook