Összehúzva magamat ülök a kanapén, a szüleim pedig engem méregetnek dühös tekintettel. Anyu mellkasa előtt összefont karokkal, összeszűkített szemekkel néz rám előttem állva. Szoknya volt rajta egy pólóval, mert a házban jó meleg van, míg kint lassacskán a leheletem is meg fog mutatkozni. Apu a velem szemen lévő kanapén foglal helyet. Lábai keresztbe vannak rakva, a karfán könyököl, azon keze pedig szája előtt pihen. Szürke farmernadrág volt rajta egy zöld alapon vízszintes sárga csíkozással díszített pólóval. Apától kevésbé tartok. Anya ijesztő. Ő egy nő! Egy erős, határozott nő. Egy sorozatgyilkostól nem fosok annyira, mint az előttem álló dühös szoknyástól.

- Jeon Jeongguk! – szólít nevemen idegesen, mire egy pillanat össze kell szorítanom a szemeimet. – Mi az, hogy nemrég kezdődött az iskola, de te bukásra állsz két tantárgyból is?! – kérdezte, miközben dobbantott egyet a lábával és kicsit közelebb hajolt hozzám. – Későn jársz haza, romlanak a jegyeid... Mi lett veled, édesem? – vált át aggódóvá. – Rossz társaságba keveredtél? – erre csak megráztam lehajtott fejem. – Akkor meg mi a probléma? – emelte fel újra a hangját. Komolyan, ha nem ismerném, azt mondanám, hogy terhes... Azt meg hozzátenném, hogy a rossz társaság én vagyok.

- Nyugi, majd kijavítja. – szólalt meg apu, aki lazább ilyen téren. – Nagyfiú már. Meg szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Én az ő korában már otthon sem laktam. – rántott vállat, én pedig felkaptam a fejem.

- Eszedbe se jusson! – nézett rám anya rosszallóan, majd apához fordult. – Ne mondj neki ilyeneket! Nem költözik el, amíg nem lesz...!

- Nagykorú? Már az vagyok. – szólaltam meg én is.

- Valójában olyan vagy, mint egy nagy gyerek. – jött ide a tesóm is, aki bezzeg kitűnő, sőt, jó pár tárgyból dicséretes is. Oké, közel két hónapja járunk suliba, de... Ezaz! Két hónapja járunk, szóval simán kijavíthatom azokat az egyeseket. Egy kettesre vagy hármasra, az utóbbira visítva, de feltornázhatom magamat.

- Még van félévig időm, addigra kijavítom a jegyeimet. – mondtam.

- Hát javítsd is! – néz rám szúrósan anyu. – Soyeon majd segít.

- Hé! Én ebbe nem egyeztem bele. – csattant fel a testvérem.

- Én pedig kommentárt nem kértem.

- Uuuh! – mutogattam szórakozottan a tesómra, ugyanis anyu most akkorát rektelt. El is mosolyodott, mikor apuval mindketten a kezünket nyújtottuk neki, hogy lepacsizzon velünk.

- Ez nem ér! Kook volt az, aki rosszat tett, és mégis én vagyok kioltva? – nézett anyára. – Ez igazságtalanság!

- Tudod... - karoltam át a vállát a tesókámnak, majd néztem rá vigyorogva. – Ilyen az élet.

- Amikor szedted összefele az egyeseket, akkor is ezt mondtad? – nézett rám komoran, én pedig vállat rántottam.

***

Hétvégén szerencsére nem kellett otthon maradnom, mert nem kaptam büntit. Igen, én egy 18 éves önálló ember vagyok. Akit még mindig előszednek a szülei... Vagyis... Lecsökkenteném ezt a kört csak anyura, mert aput nem igazán érdekli. Ő bízik bennem. Nem mintha anya nem, csak ő eléri azt, hogy apu megbízhasson bennem. Értitek.

Yugyeomhoz tartok éppen, mert közös filmezést beszéltünk meg. Yoonho is jön, én pedig azt tervezem, hogy beavatom őket a kis tervecskémbe. Ezt a két idiótát ismerve, úgy is benne lesznek.

- Na sziasztok! – köszöntem nekik cuccal a hátamon, ugyanis itt alszok, ahogy Yoonho is, holnap pedig együtt megyünk suliba. Meglepett viszont, hogy Lisa is ott nyomkodta a telefonját.

- Csá! – köszönt Yugyeom, s intett, hogy menjek oda.

- Hali. – intett Yoonho is mosolyogva. Lisától már csak egy intést kaptam.

- Na, elvileg itt vannak, szóval megyek is. – kelt fel, majd megölelte Yugyeomot, Yoonhot, majd engem is. Nagyokat pislogva viszonoztam.

- Fellépünk és ezt beszéltük meg. – világosított fel Gyeom, én pedig bólintottam egyet. – Na, milyen Gyászoló asszony átkát nézzünk? – tette fel a kérdést, mire csak szemet forgattunk.

- Amúgy.. – kezdtem bele. – Van egy ötletem.

- Rosszul kezdődik. – sóhajtott Yoonho. – De mondd nyugodtan, kíváncsi vagyok.

- Szóval... Ugye van Jiminnel...

- Jimin tanár úrral? – fordult ide Yugyeom is. – Érdekel a téma. Az meg főképp, hogy miért tegezed.

- Szóval. – mosolyogtam rá gúnyosan. – Kötöttünk egy fogadást. Le kell nyűgöznöm őt, ami mint láthattátok, nem egyszerű. Úgyhogy arra gondoltam, hogy huncutkodok vele egy kicsit. – haraptam be az ajkaimat mosolyogva.

- Buzulni fogsz? – ráncolta a szemöldökeit Gyeom.

- Valami olyasmit. Látszódik rajta, hogy csőbuzi, nem lesz ezzel nehéz dolgom. Utána pedig úgy fog táncolni, ahogy én fütyülök.

- És ha lebuktok? Mindkettőtöket kibaszhatnak. Akár rendőrségi ügy is lehetne belőle...

- Ezért fogok vigyázni, hogy ne bukjak le. Ti pedig segítetek nekem. – néztem rájuk felváltva.

- A tesód tudja?

- Nem. – ráztam a fejem. – Ahogy Taehyung sem.

Nincs bajom Taehyunggal, egy nagyon jó barátom, csak a tesómmal mindent megoszt. Fontos nekik az őszinteség, és Soyeon nem méltányolná ezt az ötletem, úgyhogy jobb, ha erről egyikőjük sem tud.

- Rendben. – bólintott Yugyeom. – Benne vagyok, de filmezzünk már! – kelt fel, hogy elindítsa a filmet az okos tévén. Mi Yoonhóval hoztunk a konyhából pattogatott kukoricát és üdítőket. Levágódtunk a kihúzható kanapéra, s nézni is kezdtük a filmet. Nem mondom, hogy rossz volt, inkább közepest adnék rá.

A srácokkal megnéztünk még egy filmet, annyi különbséggel, hogy nem volt már több üdítő, sem pedig rágcsálni való, mert azt elpusztítottuk. Az alanyunk pedig a Bosszúállók Végjáték volt. Hát férfi létemre elsírtam magam a végén... A férfiak is sírhatnak!

Végül felmentünk hajnali egy körül, immáron lefürödve Yugyeom szobájába. Természetesen Yoonhóval a földön alszunk, mert ez a mamlasz nem hajlandó átadni az ágyát a vendégeknek.

- Elaludt... - motyogta Yoonho nekem.

- Igen. – bólintottam. – Tanítsuk meg az illemre? – néztem rá.

- Jó lenne. – bólintott ezúttal ő, majd halkan felkeltünk. Én Gyeom lábát, Yoonho pedig a karjait fogta meg. Elszámoltam háromig, persze tátogva, majd felemeltük, és a nekünk fenntartott helyre dobtuk. Gyorsan vetettük rá magunkat az ágyra, míg a tulajdonos szítkózva kelt fel oldalát fogva.

- Basszátok meg! – morogta.

- Ne... Ne, Yugyeom, ne! – mondta ijedten Yoonho.

- Eszedbe se jusson, Gyeom! – mondtam én is, de ez sem állította meg a fiút. Rázuhant az ágyra közénk, majd aludt tovább. Szóval egymásnak préselődve voltunk egész végig, mert mindegyikünk baszott arra, hogy le kéne mászni, hogy kényelmesebb legyen.

Reggel elgémberedett végtagokkal ébredtünk, persze én rosszabbul jártam, mert engem az keltett, hogy találkozok a parkettával. Pót anyámtól kaptunk fincsi reggelit, megkérdezte, hogy hogy megy a suli, mire csak mosolyogva annyit mondtam, hogy remekül. A két másik jó tanuló, Gyeom versenyekre is jár, Yoonho meg remek matekos. Irigy vagyok rá, én segg hülye vagyok a matekhoz. Egyébként ma fogunk Jiminnel táncikálni. Igen, később leesett, hogy mivel hétvége jön, szépen átbaszott, de nem baj, majd én is beleköpök a levesébe és így egyenlítek.

A sulihoz érve meg kellett állnom egy pillanatra. Jimin lábfejét fekete lakkcipő takarta, míg formás, vékonyka lábait fekete szűkebb nadrág, ami kiemelt ezt-azt. Felsőtestét egy ing fedte, mely fehér volt, felette pedig egy bézs színű kötött pulcsi volt, hogy melegen tartsa tulajdonosát. Orrán fekete, keretes szemüvege pihent, mely tisztább látást adott neki. Haja most is tökéletesen foglalt helyet feje tetején, fülbevalói pedig mint máskor, most sem maradhattak el.

Mosolyogva lépdeltem oda hozzá.

- Szia Jungkook. – köszönt nekem mosolyogva, mikor elé értem.

- Szia Jimin. Készen állsz?

- Mire? – pislogott nagyokat.

- Csak az órára. – veregettem meg a vállát, majd a terem felé vettem az irányt.

Az órára, melyen én leszek a tanár, te pedig a tudásra éhező diák. Olyat mutatok neked, melyre örökké emlékezni fogsz, akárcsak az olvasásra vagy az egyszerű számolásra.

Hello Sütikék! Megérkeztem az új résszel! Mint már egyszer említettem, változtattam egy-két dolgon. Kezdjük a borítóval. Új lett, és... Akár az előzővel, ezzel sem vagyok megelégedve, szóval majd fogok még ezzen változtatni😂 A következő, a fejezetek címei. Eleinte olaszul voltak, ám én nem olaszt tanulok, így ez elég nehéz volt nekem, mivel minden online szótár mást hozott ki, és nem akartam így tovább szenvedni ezzel, szóval átírtam franciára. Miért erre? Ez a második idegennyelvem, és sokkal könnyebb nekem így jelölni, na meg legalább nem kell azon izgulnom, hogy helyes-e😂

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írt meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook