Órák után a kapunál vártam Jiminre, akit mikor meg is láttam, mosolyogva indultam felé.

- Mehetünk? – vigyorogtam.

- Na szép, a tanárod meg sem érdemli a tiszteletet? – kérdezte tettetett felháborodással, de hamar elmosolyodott.

- Jaj, elnézést, olyan fiatal, hogy elfelejtem, hogy ön tanár. Sőt, ha már tisztelet, akkor... - fogtam meg a kezét, majd egy csókot nyomtam rá, s mosolyogva néztem fel rá. – Kézcsók.

Szemei hatalmasra nyíltak, s mikor feleszmélt, elhúzta a kezét, majd kínosan elnevette magát.

- Jézusom, Jungkook. Ez a nőknél szokás. – rázta a fejét.

- Miért, fiú vagy? A Jimin lány név, nőies alakod van. Hátulról. – tettem hozzá. – Lányos arcod, és... - számolgattam az ujjaimon, mikor Jimin közbeszólt.

- Hogy érted, hogy nőies vagyok hátulról?

- Látom sikerült megragadni a lényeget. – nevettem. – Amúgy úgy értettem, hogy távolról is jól kiszúrható a csinos feneke. – mosolyogtam ártatlanul.

- T.. Teh nézed a fenekem? – pislogott nagyokat.

- Mindenkinek megnézem, akinek jó, és be kell valljam, a tied 10/10. Szerintem nem lehetne versenyezni vele. – indultam el a buszmegálló irányába.

- Ezeket a gondolatokat tartsd meg magadnak, ha lehet. Most jöttünk ki az iskolából, bárki meghallhatja. – mondta kissé nyugtalanul. Gonosz mosolyra húzódtak ajkaim.

- Nem-nem. – ráztam a fejem. – Őszinteségi rohamom van.

- És magadban nem lehetne?

- Sajnos nem úgy vagyok programozva. – húztam a számat. Őt is húzom, csak jelenleg az agyát, de később máshogy fogom.

- Hol van rajtad a kikapcsológomb? – nevetett.

- Itt! – mutattam a számra. – Nem kaptam meg a gyógypuszim, szóval el kell viselned az őszinteségi rohamom. – vigyorogtam rá.

Beletörődve sóhajtott egyet. Ne! Ne törődj már bele! Kell az a gyógypuszi!

A busz akkor jött be, mikor mi odaértünk, szóval felszálltunk rá, s szerencsénkre pont volt két ülőhely. Jimin került kívülre, míg én belülre. Újabb ötletem támadt, ezért vigyorogva tettem a kezem a combjára. Ha törik, ha szakad, akkor is meglesz az a csók!

- Mit csinálsz? – nézett rám Jimin furán.

- Fogdoslak. – válaszoltam ártatlan fejet vágva. Nagyon nehéz volt, mert jelenleg a legszívesebben röhögnék az arckifejezése miatt. A srégen lévő széken ülő néni arca is mindent vitt, de később undorodva nézett minket.

- Hagyd abba! – próbálta leszedni a kezemet, de én emiatt megszorítottam a combját.

- Megmondtam, hogy őszinteségi rohamom van, amit most el kell viselned.

- Ez már nem őszinteségi roham! – kapta rám a fejét idegesen.

- Őszintén akarlak fogdosni. – hajoltam hozzá közelebb. A busz megállt, így Jimin előre dőlt picit, s majdnem lefejelt. Az idős néni itt leszállt, de ahogy láttam, nem csak ő nézett ránk csúnyán a buszon.

- Na jó, én most átülök... - kelt volna fel, de én derekára vezettem a kezeim, s az ölembe húztam. – Mi a...? – kérdezte, majd elkezdett vergődni az ölemben. – Engedj el!

- Nem! Nem tehetem! – mondtam szinte kiáltva, ami miatt jobban felfigyeltek ránk, csak most olyanok is, akik eddig nem. – Nem hagyhatsz el! Tudom, hogy nem tennéd meg velem! – fogtam erősen. Mondjuk nem kellett nagyon megerőltetnem magam. Szerintem Tzuyu nehezebb, mint Jimin és nehezebb lenne vele. Pedig ő is kézzel lábbal kapálózik.

- Jungkook, ez nagyon megalázó! – mondta, s láttam, hogy arca vörös lett a sok tekintet miatt. Jobban mondva a sok utálkozó tekintet miatt.

- Te szégyellsz engem? – kérdeztem rá.

- Mi? – engedte el magát, s nézett reménytelenül előre. Szerintem feladta. Magamban jót kacagtam rajta.

- Nem, biztos nem. Tudom, hogy szeretsz. – fúrtam a fejem a nyakhajlatába.

Végül a mi megállónk következett, így muszáj volt elengednem Jimint, s leszállni. Viszont elég sokan akarták ezt megtenni, így kaptam ezen az alkalmon is, hogy tolongnak az emberek, s átöleltem a tanáromat. Megfeszült, de már nem szólt semmit. Szerintem nem is mer, mert fél, hogy úgy jár, mint az úton. Vagy rosszabbul.

Az utcán egymás mellett sétáltunk, én pedig hirtelen ötlettől vezérelve, gonoszan elmosolyodva a mai nap sokadjára szólaltam meg.

- Uhh, nézd, milyen jó bula! – mondtam, s egy nagyot sóztam Jimin fenekére, mire megugrott, s gyilkos tekintettel méregetett. Nem tudtam nem teli szájjal vigyorogni ezen. – Bocsi, mindenképp meg akartam tenni. – néztem le rá.

Puffogva ment tovább, szinte füstölt. Hm, ez ironikus, tekintve, hogy fekete és szürke cuccokban jár és még a haja is ezüstös.

Megérkeztünk a mi kis ,,törzshelyünkhöz", s Jimin ment is szobát bérelni, én pedig megöleltem őt hátulról, s fejemet a nyakába fúrtam. Emiatt a tettem miatt pedig megéreztem édeskés parfümjét, mely lágyan ringatózva, óvatosan lépkedve szökött szaglójáratomba. Édes, mint a méz, de mégsem női az illat, sokkal inkább a kettő közötti vékonyka vonalon egyensúlyozik.

- Édes... - suttogtam a nyakára. - Tetszik. - mosolyodtam el.

- Oha! - mosolygott a csajszi. - Nem semmi. Csak nem belekóstoltál a tiltott almába, Park Jimin?! - kérdezte vigyorogva.

- Én n..Nem! - mondta hitetlenkedve.

- Azt látom. - nevetett. - Akkor két óra és 14-es szoba. - nyújtotta mosolyogva a kulcsot.

- Köszi. - vettem el, majd végig Jimin derekát fogva mentünk be a terembe. Ott azonnal felém fordult kicsit sem nyugodtan.

- Te teljesen meghibbantál?! Mi van, ha valaki ismerős meglát? Az előbb is hallhattad, mit hitt! - utalt a csajszira.

- A te hibád! - mondtam neki felfújt arccal.

- Mi az, hogy az enyém?! - háborodott fel, majd nagyot nézett, mikor leesett neki. - Azt ne mondd, hogy mindez amiatt a gyógypuszi miatt van, mert menten fejre állok.

- Pedig de. Azért van. - válaszoltam neki.

- Jézusom, Jungkook.. - túrt idegesen a hajába. - Mondtam, hogy nem lehet! Az ég szerelmére is, a tanárod vagyok!

- A suliban. Itt nem vagy az. - vontam vállat mosolyogva. Az arcát két kezébe temette, s úgy sóhajtott egyet. - Uh, ez a sóhaj a talpadból jött! Valami gond van? - kérdeztem, de majdnem elnevettem magam.

- Igen, van! - nézett rám idegesen. - Inkább kezdjük a gyakorlást. Szóval, van zeneötleted?

- Nincs, de egy pusziért bármire hajlandó vagyok.

- Jó, egyenlőre nekem sincs. - hagyta figyelmen kívül a mondatom másik felét. Tulajdonképpen az első szóra volt tekintettel, ami bosszantott. - Akkor valami kell, mert valahogy össze kéne állítani egy koreográfiát, amit be kell majd tanulni. - ingatta a fejét. - Te akartál erotikusabb táncot. Keress hozzá zenét, mert ha nem, akkor modern balettozni fogunk. - mondta szigorúan.

- Ahj, jó... - vettem elő durcásan a telefonom. Már pötyögtem volna befele a zene címét, amire gondoltam, amikor eszembe jutott valami. - Akasztófázzunk! - néztem Jiminre gyermeki izgatottsággal. - Megvan a zene címe. Te mondod a betűket, és ahány nem jó, annyi puszit kapok. - vigyorogtam.

- Felejtsd el. - rázta a fejét. - Jungkook, én nem szórakozni jöttem, hanem táncolni. De ha nem vagy képes együttműködni, akkor old meg egyedül. - fogta a cuccát, és már ment is az ajtóhoz, mire gyorsan felkeltem, s elfordítottam a zárban a kulcsot, a kis tárcsat pedig a fejem fölé emeltem. - Na ne szórakozz.

- Nem szórakozok. - mosolyogtam. - Nem szórakozni jöttem ide.

- Mégis csak azt hajtod, hogy puszit kérsz. - forgatott szemet. - Add ide a kulcsot.

- Nem. - ráztam a fejem.

- Nem viccelek, Jungkook! Add ide a kulcsot! - próbált meg felugrani érte, de nem sikerült elérnie. Viszont közelebb került, én pedig szabad kezemmel átfogtam a derekát, s magamhoz húztam.

- Csak egy puszi, Jimin. Ennyit kell tenned, hogy utána minden normális legyen.

- Miért kell neked ennyire ez a puszi?

Mert azt akarom, hogy magadtól add át nekem a nyertesnek járó kupát.

- Mert ezt akarom. - rántottam vállat. - Azt mondtad, hogy csókolóztál már. Akkor nem nagy gond, ha meg kell tenned újból. - döntöttem oldalra a fejem.

- Ha megteszem, nem leszek ilyen? - kérdezte pár másodperc múlva.

- Nem bizony. - ráztam a fejem. Ekkor két kezével közrefogta az arcom, s lejjebb húzta magához, de nem csókolt meg. Nem tudta megtenni, ami mosolygásra késztetett. Megtehettem volna én is, de nem. Azt akarom, hogy ő tegye meg. Ha már győzelem, akkor legyen szép. Az ellenfél nyújtsa át saját maga koronáját. - Mi az, meghátráltunk? - kérdeztem mély hangomon.

- Fogd be... - mondott ennyit, s lábujjhegyre állva érintette össze ajkainkat.

Jöttem, láttam, győztem.

Hello Sütikék! Megérkezett az új rész! Remélem elégedettek vagytok vele😁 Nekem azért jobban tetszik, mint az előzőXD Lassacskán beindulnak az események😉

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook