Quinze
Mosolyogva, kíváncsi szemekkel néztem rá, ő pedig, mint aki nem hitte el, amit hallott, nagyokat pislogva meredt rám. Végül összeszűkítette íriszeit, s közelebb hajolt hozzám.
- Lehet agyrázkódást kaptál... - motyogta.
- Nem kaptam. – ráztam a fejem. – Csak gyógypuszit akarok. – rántottam vállat.
- Tőlem olyat nem kaphatsz. – rázta a fejét.
- Miért? – döntöttem oldalra sajátomat.
- Mert a tanárod vagyok. – válaszolt.
- És ha nem lennél az? Akkor kapnék gyógypuszit? – vigyorogtam. Jimin csúnyán nézett rám.
- Ha nem lennék, nem ismernénk egymást, szóval nem.
Pf, persze... Szép kifogás.
- És ha ismernénk egymást?
- Gyerekes vagy.
- Te meg olyan... Olyan! – fújtam fel az arcom, s mellkasom előtt összefontam karjaim, hogy még gyerekesebbnek tűnjek. Jimin erre csak elnevette magát.
Be kell indítanom a fűtőrendszert! Belém kell, hogy szeressen, hogy aztán irányíthassam. Egy kibaszott csókot adj már, basszus! Utána mennek a dolgok maguktól. Beindul nála az a bizonyos kémia, irányíthatóvá válik és győztesként jövök ki a csatából.
Végül visszamentünk a tesiterembe gyógypuszi nélkül. De semmi baj, majd behajtom rajta.
Nem engedtek pályára. Ott kellett ülnöm a padon, a testvérem pedig Changbin halálát tervezte, akinek kivételen hálás voltam, amiért ezt tette, mert majdnem rávettem a tanáromat egy ,,ártatlan" puszikára.
- Esküszöm kinyírom! – fortyogott a testvérem, aki igaz, hogy szemét velem, de mégis képes ölni értem. Mondjuk egy kis izom kéne rá, mert egy háziasított tyúkon több van, mint rajta, de ez megoldható. – Huuuh, csak legyen vége, a torkán fogom lenyomni ezt a kurva labdát! Sőt! Az orrába dugom fel! – nézte olyan dühös szemekkel, hogy esküszöm, ha rám nézne így, valósággal összeszarnám magam.
- Nyugi, nem gáz. Majd elintézzük mi magunk között. – csitítottam. Még képes tényleg nekiugrani, pedig most köszönettel tartozok neki.
- Azért ne verekedj, mert még a végén megint az igazgatóiban kötsz ki!
- Az csak kétszer fordult elő, és megúsztam egy laza osztályfőnökivel! – csaptam a combjaimra.
- Meg egy egész hónapos mosogatással és takarítással. – tette hozzá. Na igen, az szar volt... - Majd én beszélek vele.
- Nem kell. – ráztam a fejem. Az kéne még, hogy azt higgye, hogy a női ikrem a testőröm.
- De kell, valakinek gatyába kéne ráznia.
- Nem akarom, hogy bántson. – néztem rá kiskutyaszemekkel. Tudom, hogy van benne annyi tisztesség, hogy nem bántana egy lányt, de valahogy le kéne beszélnem róla...
- Lehet, hogy nem tudok akkorát ütni, mint egy fiú, de rúgni tudok olyan helyre, ahova nem süt a nap. – nézett rám komolyan. Azonnal eltorzult az arcom. Volt már, hogy verekedtünk a tesómmal és oda tényleg akkorát tud rúgni azzal a kis vékony lábával, hogy rendesen csillagokat látok.
Végül sikerült lebeszélnem arról, hogy beszéljen Changbinnel, de szemmel ölni tudott volna. Viszont... Ami nem tetszett, az az, ahogyan a tesómra nézett. Olyan lágyan. Na nem! Abból nem eszel, drágám! Az én tesómnak van pasija.
Mintha Soyeon és Taehyung ezt látták volna, Tae odament a tesómhoz és egy csókot nyomott a szájára, majd váltottak pár szót és mentek is öltözni. Látni kellett volna Changbin arcát. Fenomenális!
Az öltözőben éppen a pólómat készültem átvenni az utcai ruhámra, mikor átcsörtetett Changbin és a barátocskái. Yugyeom azonnal ugrott is, ahogy Yoonho is, pedig erre igazán semmi szükség nem volt.
- Jeon! – szólt nekem.
- Mondd, de gyorsan, órám lesz. – sóhajtottam. – Nincs rád időm. – hessegettem a kezemmel.
- Nem érdekel. – rázta a fejét. – Beszélnünk kell.
- Beszélünk most is. – döntöttem oldalra a fejét.
- Négyszemközt te idióta. – vágta csípőre a kezeit, s forgatta meg a szemeit.
- Akkor minek jött a kis bandád? Egyedül nem mersz eljönni, vagy mi? – keltem fel, majd kaptam magamra a pólóm. A kezét a vállamra tette, s kissé sem nyugodtan nézett rám.
- Jössz vagy sem?
- Átöltözhetnék? – mosolyogtam rá gúnyosan, mire elengedett. – Köszönöm. – forgattam szemet.
Átvettem a cuccaim, s a tornacuccomat a vállamra kapva léptem ki. Changbin hamar átöltözött, mivel már kész felszerelésben várt engem a falnak dőlve.
- Csoda... - lökte el magát. – Azt hittem, hogy egy évig öltözködsz.
- Próbáltam húzni az időt, hogy kevesebbet töltsek veled. Nem jött össze... - húztam a szám.
- Hidd el, én sem jókedvemből dumálok most veled. – rázta a fejét.
- Ki vele. Mit akarsz? – kérdeztem.
- Ne itt! Bárki meghallhat... - nézett rám rosszallóan. – Menjünk a suli mögé. Oda nem sokan járnak.
Sóhajtottam egyet, majd bólintottam, jelezve, hogy nekem mindegy, csak mondja már el, mi a baja, mert nem kéne késnem óráról.
Elég sokan megnéztek minket, mivel... Hát nyílt titok, hogy nem szimpatizálunk egymással, most mégis együtt megyünk a suli háta mögé. Kétlem, hogy azt hinnék, hogy verekedni megyünk, mert abból egyikünk baráti társasága sem maradna ki. A tesóm meg főleg nem, mert ha egymásnak esnénk, ő gyepál el mindkettőnket. Yugyeom és Yoonho még segítenének is, de Taehyung amilyen papucs néha, szerintem ott állna megszeppenve, majd megsimogatná Soyeon vállát, hogy ügyes volt. Szeretik egymást, de ha a tesóm fiú lenne, Tae tuti alulra kerülne. Ezeknél nem tudom, hogy hogyan fog menni a szex, de el tudom képzelni, hogy Soyeon farok nélkül megdugja Taet.
- Szóval? – kérdeztem a falnak dőlve. Háttal volt nekem, s állát vakargatta, gondolkozva, hogy hogyan kezdjen bele. Megforgattam a szemeimet. – Changbin, nem érek rá egész nap.
- Soyeon és Taehyung tényleg járnak? – fordult felém. Nagy szemekkel néztem rá. Most kajak tetszik neki a tesóm?
- Mi? – nyögtem ki csak ennyit, mire idegesen fújtatott egyet.
- Járnak vagy nem?
- Miért nem kérdezed meg őket? – húztam fel a szemöldököm. Oké, eléggé látszik, hogy együtt vannak, de ők nem mondták még ki mások előtt, és ha én teszem meg, Soyeon letépi a micsodám.
- Mert...! – kezdett volna bele, de elakadt.
- Csak nem tetszik neked a tesóm? – nevettem fel, de komoly arckifejezését látva, illetve azt, hogy kissé el is pirul, elhallgattam. – Uh, bazdmeg... - néztem rá elhűlten.
- Most mivan? – vakkantott ide idegesen.
- Neked kajakra tetszik Soyeon.
- És?
- Ja, csak... Meglepő. – rántottam vállat. – Viszont nem akarlak elszomorítani, de semmi esélyed nála.
- Miért ne lenne? Mert barátja van?
- Részben. – ingattam a fejem. – Na meg nem jövünk ki jól. Soyeon pedig nem mutatja, de szeret engem és a legszívesebben megölne most azért, amit tettél velem. – mosolyogtam rá. Elgondolkodott. Pár másodperc múlva pedig megszólalt.
- Legyünk barátok! – nézett rám elszántan. Nagy szemekkel méregettem, majd kitört belőlem a röhögés.
- L... Legyhünk... Baráthok? – fogtam a hasam. Ez az év poénja, ember!
- Mi olyan vicces ebben? – tikkelt egyet a szeme.
- Az, hogy nemrég majdnem betört miattad az orrom, erre most megkérsz, hogy legyünk barátok! Bocsi, de nem vagyok az ilyen ajánlatokra vevő. – veregettem meg a vállát.
- Nemár, Jeon! Ássuk el a csatabárdot! – nézett rám elszántan. – Nem fogjuk egymást szopatni. Ez az utolsó évünk. Ideje szövetségeseknek lennünk, nem pedig ellenségeknek. – nyújtotta a kezét. Egy ideig gondolkoztam rajta, majd megfogtam, s megráztam.
- Rendben. – bólintottam.
Most, hogy egy ellenséget szövetségesnek tudhatok, több időt szánhatok rád, s a meghódításodra, Park Jimin. Készülj, mert nem úszod meg szárazon, a mai tettednek következménye lesz, s megígérem neked, hogy behajtom rajtad az, amit nem adtál meg nekem, de a háromszorosát.
Hello Sütikék! Sajnálom, hogy nem voltam, de nyaraltam, nálam is nyaraltak, utána meg melóztam, és sehogy se volt időm írni😭 De itt van az új rész, amire egyátalán nem vagyok büszke. Nem lett valami eseménydús, de kell, mert fontos lesz a jövőben.
Sokan írtátok, hogy miért szegény Changbint tettem be ,,gonosznak". Tényleg nem tudtam, hogy ki legyen és ő volt az első gondolatom. Nagyon szeretem őt, komolyan, de most ilyen szerepet kapott. Nem szeretném, hogy megkövezzetek emiatt, nincs bajom az idollal, egyszerűen most ő kapta ezt.
Már meg akartam köszönni, csak a sok program miatt nem tudtam időben, de meglett a 15, illetve mostanra a 17k megtekintés is a könyvön. Nem hiszek a szememnek! Nagyon köszönöm🥰♥️♥️♥️
Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^
xoxo: SanKook
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro