Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Quinze

Mosolyogva, kíváncsi szemekkel néztem rá, ő pedig, mint aki nem hitte el, amit hallott, nagyokat pislogva meredt rám. Végül összeszűkítette íriszeit, s közelebb hajolt hozzám.

- Lehet agyrázkódást kaptál... - motyogta.

- Nem kaptam. – ráztam a fejem. – Csak gyógypuszit akarok. – rántottam vállat.

- Tőlem olyat nem kaphatsz. – rázta a fejét.

- Miért? – döntöttem oldalra sajátomat.

- Mert a tanárod vagyok. – válaszolt.

- És ha nem lennél az? Akkor kapnék gyógypuszit? – vigyorogtam. Jimin csúnyán nézett rám.

- Ha nem lennék, nem ismernénk egymást, szóval nem.

Pf, persze... Szép kifogás.

- És ha ismernénk egymást?

- Gyerekes vagy.

- Te meg olyan... Olyan! – fújtam fel az arcom, s mellkasom előtt összefontam karjaim, hogy még gyerekesebbnek tűnjek. Jimin erre csak elnevette magát.

Be kell indítanom a fűtőrendszert! Belém kell, hogy szeressen, hogy aztán irányíthassam. Egy kibaszott csókot adj már, basszus! Utána mennek a dolgok maguktól. Beindul nála az a bizonyos kémia, irányíthatóvá válik és győztesként jövök ki a csatából.

Végül visszamentünk a tesiterembe gyógypuszi nélkül. De semmi baj, majd behajtom rajta.

Nem engedtek pályára. Ott kellett ülnöm a padon, a testvérem pedig Changbin halálát tervezte, akinek kivételen hálás voltam, amiért ezt tette, mert majdnem rávettem a tanáromat egy ,,ártatlan" puszikára.

- Esküszöm kinyírom! – fortyogott a testvérem, aki igaz, hogy szemét velem, de mégis képes ölni értem. Mondjuk egy kis izom kéne rá, mert egy háziasított tyúkon több van, mint rajta, de ez megoldható. – Huuuh, csak legyen vége, a torkán fogom lenyomni ezt a kurva labdát! Sőt! Az orrába dugom fel! – nézte olyan dühös szemekkel, hogy esküszöm, ha rám nézne így, valósággal összeszarnám magam.

- Nyugi, nem gáz. Majd elintézzük mi magunk között. – csitítottam. Még képes tényleg nekiugrani, pedig most köszönettel tartozok neki.

- Azért ne verekedj, mert még a végén megint az igazgatóiban kötsz ki!

- Az csak kétszer fordult elő, és megúsztam egy laza osztályfőnökivel! – csaptam a combjaimra.

- Meg egy egész hónapos mosogatással és takarítással. – tette hozzá. Na igen, az szar volt... - Majd én beszélek vele.

- Nem kell. – ráztam a fejem. Az kéne még, hogy azt higgye, hogy a női ikrem a testőröm.

- De kell, valakinek gatyába kéne ráznia.

- Nem akarom, hogy bántson. – néztem rá kiskutyaszemekkel. Tudom, hogy van benne annyi tisztesség, hogy nem bántana egy lányt, de valahogy le kéne beszélnem róla...

- Lehet, hogy nem tudok akkorát ütni, mint egy fiú, de rúgni tudok olyan helyre, ahova nem süt a nap. – nézett rám komolyan. Azonnal eltorzult az arcom. Volt már, hogy verekedtünk a tesómmal és oda tényleg akkorát tud rúgni azzal a kis vékony lábával, hogy rendesen csillagokat látok.

Végül sikerült lebeszélnem arról, hogy beszéljen Changbinnel, de szemmel ölni tudott volna. Viszont... Ami nem tetszett, az az, ahogyan a tesómra nézett. Olyan lágyan. Na nem! Abból nem eszel, drágám! Az én tesómnak van pasija.

Mintha Soyeon és Taehyung ezt látták volna, Tae odament a tesómhoz és egy csókot nyomott a szájára, majd váltottak pár szót és mentek is öltözni. Látni kellett volna Changbin arcát. Fenomenális!

Az öltözőben éppen a pólómat készültem átvenni az utcai ruhámra, mikor átcsörtetett Changbin és a barátocskái. Yugyeom azonnal ugrott is, ahogy Yoonho is, pedig erre igazán semmi szükség nem volt.

- Jeon! – szólt nekem.

- Mondd, de gyorsan, órám lesz. – sóhajtottam. – Nincs rád időm. – hessegettem a kezemmel.

- Nem érdekel. – rázta a fejét. – Beszélnünk kell.

- Beszélünk most is. – döntöttem oldalra a fejét.

- Négyszemközt te idióta. – vágta csípőre a kezeit, s forgatta meg a szemeit.

- Akkor minek jött a kis bandád? Egyedül nem mersz eljönni, vagy mi? – keltem fel, majd kaptam magamra a pólóm. A kezét a vállamra tette, s kissé sem nyugodtan nézett rám.

- Jössz vagy sem?

- Átöltözhetnék? – mosolyogtam rá gúnyosan, mire elengedett. – Köszönöm. – forgattam szemet.

Átvettem a cuccaim, s a tornacuccomat a vállamra kapva léptem ki. Changbin hamar átöltözött, mivel már kész felszerelésben várt engem a falnak dőlve.

- Csoda... - lökte el magát. – Azt hittem, hogy egy évig öltözködsz.

- Próbáltam húzni az időt, hogy kevesebbet töltsek veled. Nem jött össze... - húztam a szám.

- Hidd el, én sem jókedvemből dumálok most veled. – rázta a fejét.

- Ki vele. Mit akarsz? – kérdeztem.

- Ne itt! Bárki meghallhat... - nézett rám rosszallóan. – Menjünk a suli mögé. Oda nem sokan járnak.

Sóhajtottam egyet, majd bólintottam, jelezve, hogy nekem mindegy, csak mondja már el, mi a baja, mert nem kéne késnem óráról.

Elég sokan megnéztek minket, mivel... Hát nyílt titok, hogy nem szimpatizálunk egymással, most mégis együtt megyünk a suli háta mögé. Kétlem, hogy azt hinnék, hogy verekedni megyünk, mert abból egyikünk baráti társasága sem maradna ki. A tesóm meg főleg nem, mert ha egymásnak esnénk, ő gyepál el mindkettőnket. Yugyeom és Yoonho még segítenének is, de Taehyung amilyen papucs néha, szerintem ott állna megszeppenve, majd megsimogatná Soyeon vállát, hogy ügyes volt. Szeretik egymást, de ha a tesóm fiú lenne, Tae tuti alulra kerülne. Ezeknél nem tudom, hogy hogyan fog menni a szex, de el tudom képzelni, hogy Soyeon farok nélkül megdugja Taet.

- Szóval? – kérdeztem a falnak dőlve. Háttal volt nekem, s állát vakargatta, gondolkozva, hogy hogyan kezdjen bele. Megforgattam a szemeimet. – Changbin, nem érek rá egész nap.

- Soyeon és Taehyung tényleg járnak? – fordult felém. Nagy szemekkel néztem rá. Most kajak tetszik neki a tesóm?

- Mi? – nyögtem ki csak ennyit, mire idegesen fújtatott egyet.

- Járnak vagy nem?

- Miért nem kérdezed meg őket? – húztam fel a szemöldököm. Oké, eléggé látszik, hogy együtt vannak, de ők nem mondták még ki mások előtt, és ha én teszem meg, Soyeon letépi a micsodám.

- Mert...! – kezdett volna bele, de elakadt.

- Csak nem tetszik neked a tesóm? – nevettem fel, de komoly arckifejezését látva, illetve azt, hogy kissé el is pirul, elhallgattam. – Uh, bazdmeg... - néztem rá elhűlten.

- Most mivan? – vakkantott ide idegesen.

- Neked kajakra tetszik Soyeon.

- És?

- Ja, csak... Meglepő. – rántottam vállat. – Viszont nem akarlak elszomorítani, de semmi esélyed nála.

- Miért ne lenne? Mert barátja van?

- Részben. – ingattam a fejem. – Na meg nem jövünk ki jól. Soyeon pedig nem mutatja, de szeret engem és a legszívesebben megölne most azért, amit tettél velem. – mosolyogtam rá. Elgondolkodott. Pár másodperc múlva pedig megszólalt.

- Legyünk barátok! – nézett rám elszántan. Nagy szemekkel méregettem, majd kitört belőlem a röhögés.

- L... Legyhünk... Baráthok? – fogtam a hasam. Ez az év poénja, ember!

- Mi olyan vicces ebben? – tikkelt egyet a szeme.

- Az, hogy nemrég majdnem betört miattad az orrom, erre most megkérsz, hogy legyünk barátok! Bocsi, de nem vagyok az ilyen ajánlatokra vevő. – veregettem meg a vállát.

- Nemár, Jeon! Ássuk el a csatabárdot! – nézett rám elszántan. – Nem fogjuk egymást szopatni. Ez az utolsó évünk. Ideje szövetségeseknek lennünk, nem pedig ellenségeknek. – nyújtotta a kezét. Egy ideig gondolkoztam rajta, majd megfogtam, s megráztam.

- Rendben. – bólintottam.

Most, hogy egy ellenséget szövetségesnek tudhatok, több időt szánhatok rád, s a meghódításodra, Park Jimin. Készülj, mert nem úszod meg szárazon, a mai tettednek következménye lesz, s megígérem neked, hogy behajtom rajtad az, amit nem adtál meg nekem, de a háromszorosát.

Hello Sütikék! Sajnálom, hogy nem voltam, de nyaraltam, nálam is nyaraltak, utána meg melóztam, és sehogy se volt időm írni😭 De itt van az új rész, amire egyátalán nem vagyok büszke. Nem lett valami eseménydús, de kell, mert fontos lesz a jövőben.

Sokan írtátok, hogy miért szegény Changbint tettem be ,,gonosznak". Tényleg nem tudtam, hogy ki legyen és ő volt az első gondolatom. Nagyon szeretem őt, komolyan, de most ilyen szerepet kapott. Nem szeretném, hogy megkövezzetek emiatt, nincs bajom az idollal, egyszerűen most ő kapta ezt.

Már meg akartam köszönni, csak a sok program miatt nem tudtam időben, de meglett a 15, illetve mostanra a 17k megtekintés is a könyvön. Nem hiszek a szememnek! Nagyon köszönöm🥰♥️♥️♥️


Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro