Átöltöztem, hogy ne abba a ruhámba izzadjak bele, amiben egész nap leszek, majd nyújtani kezdtem. Még nem igazán voltak a suliban sem, nemhogy a teremben! Jimin lépett be, letette a cuccát, majd ő is elment átöltözni. Egy fekete nyújtott pólóban tért vissza, nadrágja pedig maradt ugyan az, akárcsak a cipője.

- Ma próba. – nézett rám mosolyogva, s mellém telepedett le nyújtani.

- Bizony. – mosolyogtam vissza rá. – Megtesszük az első lépést.

- Meg bizony. – kuncogott. – Van ötleted, hogy milyen műfajban lépjünk fel? – pillantott rám érdeklődően.

- Hm... - gondolkodtam el, majd gonosz mosolyra húzódtak ajkaim. – Mit szólnál egy erotikusabb táncra? – néztem rá összehúzott szemekkel várva a reakcióját.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Én tanár vagyok.

- Egy fiatal tanár. Azt ne add be nekem, hogy nem vetted észre, ahogy a csajok rád mozdulnak! – néztem rá. Megfogtam... - Mindketten jól nézünk ki, szóval ez a bomba nagyon nagyot robbanna.

- Ez nem egy verseny. – rázta a fejét.

- Az lehet, de ha fellépsz valahol, ahol nincs verseny, akkor is te akarsz lenni a legjobb, nem? – próbáltam meggyőzni. – Talán nincs feltüntetve, de itt mindenki arra pályázik, hogy ő legyen a legjobb. Ez egy nyertes nélküli verseny.

Jimin sóhajtott egyet, miközben lehajtotta a fejét.

- Milyen zene menne alatta? – kérdezte meg végül rám nézve.

Nyertem.

- Nem tudom. Azt a mai próbán kiválaszthatnánk.

- Rendben. – bólintott, de szája szélén láttam azt a kis mosolyt.

Valójában nem sok minden történt az órán. Jimin kérdezgette a többieket, hogy milyen táncot adnak elő, illetve egy-két énekes produkció után is érdeklődést mutatott. Gyakoroltunk és új lépéseket vettünk, szerencsére könnyebbeket, mint az előzőek. Mondhatni a koreográfiában ez a ,,laza" rész.

A tanítási óra végén mindenki elindult átöltözni, hogy aztán ismét átvehesse a ruháját, ugyanis tesi lesz. Hozzátenném, az ,A' osztállyal, akiket ki nem állhatunk. Nagyképűek, ők az ,,elit" osztály. Persze átlagban nincsenek azon a szinten, mint mi, de kis kedvencek. Nekik bármit elnéznek, minket meg azért bírnak, mert tarolunk a versenyeken.

- Aish... - hallottam meg Jimin hangját, majd láttam, hogy a hangfalra hasalva próbál kiszedni valamit mögüle. Szemöldököm ráncolva figyeltem az igen érdekes jelenetet, majd elmosolyodtam. Béna...

- Mit ejtettél be? – léptem mögé, s hajoltam is előre, hogy megnézhessem, mit keres.

- Jesszus! – nyomta fel magát, minek következtében lefejelte az orromat.

- Bassza meg... - fogtam a fájó részemre összeszorított szemekkel.

- Uh, ne haragudj, csak megijedtem. Hadd nézzem! – fogta meg kicsi kacsójával a csuklómat, én pedig aggódó íriszeibe nézve próbáltam nem elröhögni magam a kialakult helyzet miatt.

Jimin nagyon közel állt a hangfalhoz, ami deréknagyságtól egy olyan 15 centivel magasabb volt, s a kevés hely miatt elég közel kerültünk egymáshoz. Szinte összesimult a mellkasunk.

- Túlélem. – engedtem el, majd néztem a plafonra. – Nem vérzik? – kérdeztem meg.

- Nem. – fújt ki egy adag levegőt. – Azt hittem, hogy mindenki elment. Nagyon megijedtem, amikor megszólaltál! – intézett felém kissé dühös pillantásokat.

- Hupsz? – mosolyodtam el. Megforgatta mélybarna szemeit, majd visszafordult a hangfal felé. – Mit ejtettél be mögé? Csak mert lehet még ott van Lisa szendvicse is. – kuncogtam. Azonnal megállt a mozgásban, majd felém pillantott.

- Mikori az a szendvics? – kérdezte.

- Nemtom' – vontam vállat. – Olyan 4-5 napos? – kérdeztem magamtól, közben a fejemet ingattam jobbra-balra. – Lehet a benne lévő sajtot érleli. – vigyorogtam.

- Ne... - kuncogott Jimin. – Akkor inkább veszek másikat. – indult el a cuccai felé.

- Fontos dolog volt? – ráncoltam a szemöldököm.

- A tesómnak egy kulcstartó. Limitált kiadású, szóval reménykedem benne, hogy lesz még. – vont vállat beletörődve a dolgokba. – Milyen órád lesz? – kérdezte a cuccaival babrálva.

- Tesi. – válaszoltam, majd szemeim nagyra nyíltak. – Bassza meg, tesi! – indultam a cuccomhoz, amit felkaptam, majd az ajtó felé igyekeztem. – Mennem kell. Majd akkor találkozunk! – intettem neki.

- Rendben. Ja, és..! – szólt utánam, mire gyorsan bepillantottam a terembe. – Ne káromkodj ennyit. – mosolygott, mire muszáj voltam szemet forgatni.

Azt hiszem, ilyen gyorsan életemben nem öltöztem még, és hozzátenném, hogy minden szükséges rajtam van. Egyszer volt olyan, hogy késében voltam, és csak egy félpár zokni volt a lábamon. A tesóm meg persze baszott szólni, anyának kellett, aki jót kuncogott a balfasz fián, aztán pedig leszólt, mert az eszemet megint a seggembe dugtam.

Az öltözők szerencsére kétszárnyúak. Az egyikben az ,A' osztály van, a másikban pedig mi, a ,C' osztály. középen vannak a zuhanyzók, szóval aki fürödni akar, muszáj a másikkal. Persze nem úgy értem, hogy egy kabinba beszáll 2-3 srác, hanem... Csak találkozunk, és megpróbáljuk nem kimutatni a 4 éve kialakított szeretetünket egymás iránt.

- Gyertek srácok. – hangzott a tanárunk, Kang úr hangja, majd távolodó léptei.

Felkeltünk a padokról, s ki is mentünk, hogy a tornateremben megdolgoztassuk kicsit a testünket egy jó kis táncóra után. Ezaz! Megláttuk az ,A' osztály tagjait is bevonulni, mire kisebb grimaszokat vágtunk. A legjobban Changbint utálom. Nagyon nagy pofája van, minden apró hibát megtalál és folyton basztat. Volt már vele összetűzésem, csak mindkettőnk ,,csapatában" voltak olyanok, akik a józan ész emberei, s lefogtak minket.

- Nincs ma Kim tanár úr. – mondta Taehyung. – Szóval valószínűleg össze leszünk vonva. Bár nem értem, hogy akkor miért álltak a terem másik végében tornasorba. – rántott vállat.

- Mit szólnátok egy srácok játékóra, lányok pihi time naphoz? – jött ide a tanár.

- Benne vagyok! – szólalt meg először Lisa, majd karon ragadva Soyeont mentek is a padok felé. A többiek követték őket. Számat elhúzva törődtem bele, hogy bizony, ezekkel kell majd játszanom...

- Helló, sokat késtem? – hallottam meg egy ismerős hangot, mire felé néztem. Jimin, immáron utcai ruhában a kollégájához sietett.

- Áh, Park Jimin! – fordult felé Kang mosolyogva. – Helyettesítesz a másik osztályban, igaz?

- Igen, de nem tudom, hogy mit kéne adnom nekik. – kuncogott.

Majdnem megszólaltam, hogy egy csontot a szájukba, illetve pórázt, ugyanis ezek veszettek, de inkább megtartottam magamnak ezt a gondolatomat.

- Majd eljátszanak az enyémekkel. Fociznak egy jót. Hé! – fütyült oda a másik osztálynak, akik egytől egyik idenéztek. - ,A' a ,C' ellen, fiúk foci, lányok pihi. – mondta, mire a lányok le is mentek mosolyogva, örülve a fejüknek, míg a srácok idevánszorogtak. Changbin elém sétált, majd kicsit sem kedvesen elmosolyodott. Én is követtem a példáját. Hadat üzen, én pedig nem félek újabb harcba lépni vele... - Na, álljatok be, addig hozok labdát. – indult el Kang, viszont ahogy láttam, Jimin száját elhúzva, kezeit háta mögött összekulcsolva nézett össze-vissza. Nem az ő terepe ez, így nem tudja, hogy mit kell tennie. Yugyeom ment oda hozzá, míg én még mindig Changbin szemeibe néztem. A jelenlegi versenyünk; farkasszem. Félmosolyra húzódtak ajkaim, majd íriszeibe fújtam, minek következtében automatikusan hunyta le a szemeit egy pillanatra.

- Ez nem ér! – nézett rám dühösen.

- Nem tisztáztuk le a szabályokat. – rántottam vállat, majd lazán elsétáltam. Valamit morgott még, de nem törődtem vele. Jimin felé lépkedtem, aki engem észrevéve elmosolyodott. – Nem tudtam, hogy tesit helyettesítesz a Föld legrosszabb osztályában.

- Nem kérdezted. – rántott vállat, s hagyta figyelmen kívül azt, hogy milyen jelzővel illettem az ,A' osztályt.

- Ja igen. Az én hibám. – mosolyogtam.

- Nem is az enyém. – mosolygott ő is. – Ha valami érdekli az embert, akkor meg kell kérdezni, hogy megtudd a választ.

Igaza van. Engem nagyon foglalkoztat egy bizonyos kérdés, amire nagyon szeretnék választ kapni.

- Akkor... - mondtam volna, de ekkor a tesitanár közbeszólt.

- Na, látom nagyjából sikerült kapust, hátvédeket és egyebeket találni, szóval kezdjenek a..

- Gyengébbek. – mondta Changbin végig rám nézve. – Kezdjen a gyengébb csapat. – mosolygott a tanárra.

- Rendben. – rántott vállat, majd Changbin elé állt. – Akkor kezdjetek. – mondta, belőlem pedig kitört a nevetés. A fiú mosolya lefagyott, majd idegesen passzolta át a labdát, én pedig észbe kapva mentem is, hogy megszerezzem.

Kang és Jimin leültek a padra, onnan nézték a játékot, illetve olykor-olykor beszélgettek is.

- De ne a lábamat rúgd el, geci! – mondtam idegesen Changbinnek, aki, ha nálam volt a labda, ha nem, a lábamba rúgott bele. 15 perc után már meguntam, és már fájt is kicsit, ezért szóltam rá.

- Igen? Ne haragudj, akkor nem rúgom többet azt. – mondta, majd erősen megküldte a bőrlabdát, ami találkozott a fejemmel, de olyan erővel, hogy az hátrabicsaklott. Zsibbadt az arcom, s kicsit meg is szédültem. Savas ízt éreztem meg a számban, így nyelvemet kidugva, s ajkaimat megnyalva jöttem rá, hogy kicsattant a szám. Egy kezet éreztem meg a vállamon, majd Jimin aggódó tekintetét láttam meg magam előtt.

- Lekísérlek az orvosiba, rendben? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet, s el is indultunk. Végig fogta a karomat, mintha attól félne, hogy összeesek. Pedig csak egy bombát kaptam, arcra, nem gáz. Amikor odaértünk, a védőnő pont akkor zárta be az ajtót.

- Uh, most? – kérdezte szájelhúzva. – Szünetem lenne. – sóhajtott, s kinyitotta az ajtót.

- Nem gond, menjen csak nyugodtan, ezt én is meg tudom csinálni. – mosolygott kedvesen Jimin.

- Biztos? – kérdezett rá, mire a tanárom rábólintott, a nő pedig hálásan elmosolyodott. – A nevelőibe majd vigye be a kulcsot. – bízta rá, majd egy meghajlás után el is ment.

- Mosd ki a sebet, utána ülj fel az ágyra, lefertőtlenítem neked. – lépkedett az üveges szekrényhez, amit kinyitva kezdett el kutakodni benne. Megtettem, amit kér, viszont nem ültem vissza az ágyra. Mosolyogva, ami bár kicsit fájt a szám miatt, de néztem, ahogy próbálja levenni a felső polcról a fertőtlenítőt. Fejemet megrázva lépkedtem közelebb, egészen a háta mögé, majd kezemmel oldalán végigsimítottam, mire minden mozgásban megállt. Kicsit előrébb hajoltam, így mellkasom és a háta enyhén érintették egymást. Szabad kezemet felemeltem, s levettem a kis tubust, illetve a vattát is, mert az közvetlen mellette volt.

- Ezt akartad? – kérdeztem szokottnál mélyebb és rekedtesebb hangomon egészen közel a füléhez. Összerezzent, valószínűleg kirázta a hideg. Lassan bólintott egyet, majd összeszedve magát meg is szólalt egy torokköszörülés után.

- Igen... Ülj le, lefertőtlenítem. – fordult meg, amikor elléptem tőle. Mosolyogva csüccsentem fel az ágyra. Elém jött, majd a vattát átitatta fertőtlenítővel, s felszakadt ajkamhoz közeledett vele. – Ez.. Csípni fog. – harapott saját, húsos ajkaiba, majd már majdnem megérintette, de ekkor megszólaltam, s el is húzódtam.

- Ha fájni fog, kapok valamit, ami kiengesztel? – kérdeztem rá, próbálva elrejteni a vigyoromat, s ártatlan, hatalmas szemekkel nézni rá.

- Mire gondolsz? – ráncolta a szemöldökét.

- Nem tudom még. Majd kitalálom. De kapok akkor? – kérdeztem. Jimin sóhajtott egyet, én pedig mint egy kisgyerek, kérlelni kezdtem. – Kérlek Jimiiiin! Kérleeeek! – biggyesztettem le ajkaimat, ami nagyon rossz ötlet volt, ugyanis azonnal fel is szisszentem a fájdalom miatt. Jimin azonnal az arcomra tette picurka kezeit, s kissé dorgálóan nézett rám.

- Aish, te... Jó, legyen. – egyezett bele, én pedig a fájdalom ellenére halványan elmosolyodtam. – Csinálhatom akkor? – kérdezte, én pedig hatalmasat bólintottam. Erősen koncentrálva nézte a számon lévő bibit, majd megérintette a vattával, én pedig felszisszentem. – Ah, úgy tűnik, hogy most adnom kell valamit neked. – mosolyodott el. Bizony, hogy adnod kell! Még szép! – Kész. – mondta olyan egy perc után. Valójában nem fájt, simán kibírtam volna, de valamit valamiért, szóval színészkednem kellett azért, hogy kapjak valamit tőle. – Mit akartál kérdezni tesiórán? Belekezdtél, de... Félbeszakadt. – mosolygott.

- Ja, hát... Csak kíváncsi voltam veled kapcsolatban valamire. – mondtam.

- És mi lenne az? – döntötte oldalra a fejét, s nézett rám érdeklődve.

- Nos... - néztem a szemeibe. – Csókolóztál már? – mondtam ki. Jimin láthatóan meglepődött a kérdésen, de hamar rendezte a vonásait. Most rajtam volt a sor, hogy kíváncsian kémleljem őt.

- Igen. – adta meg a választ. – Csókolóztam már. – bólintott.

- Aham... - bólogattam én is. – Megvan, hogy mit akarok. – mosolyodtam el, hiába nem volt kellemes.

- Na, mi lenne az? – kérdezte mosolyogva.

- Gyógypuszit. – mondtam ki mindenféle kertelés nélkül végig a szemeibe nézve, Jimin pedig teljesen ledöbbent.

- Gy... Gyógypuszit? – kérdezte hitetlenkedve. – Kitől? – nézett körbe, mire elkuncogtam magam.

- Tőled. Gyógypuszit kérek. – vigyorogtam.

Csak tedd meg, csak érintsd bűnös ajkaiddal enyémeket, s megígérem, nem állok le addig, amíg teljesen, a te területeidet magamévá nem teszem. Ezt jelenti a hatalom, a birodalom, s a birtoklás.

Hello Sütikék! Hosszú idő után visszatértem! Yeeey👏 Kicsit hosszabb részt hoztam, remélem nincs ellenetekre.

Picit eltűntem, ennek több oka is volt, amibe nem szeretnék külön belemenni. Juli 24-én ismét nyaralni megyek, és megint nem fogok tudni részt hozni, de!! Dobpergés...🥁

Kint leszek a nyári mondocon mindkét napján! Yuhu!😂

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írt meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook