Quarante-trois
A cukrászda és a kávézó annyira általános volt, ahogy a park is, így azokat azonnal elvetettem. Már kitaláltam, hogy hova mehetnénk randevúra, ami eléggé furán hangzik, illetve nem is a legromantikusabb hely, de ott biztosan nem fognak meglátni minket.
Viszont egy bolt előtt megálltunk, s megkértem Jimint, hogy várjon meg kint. Nem akartam, hogy lássa, hogy mit veszek. Persze csipkelődve megjegyezte, hogy csokis szirupért megyek-e, mire csak a szemeimet forgatva mondtam neki, hogy nem ez van tervben.
Az alkoholokhoz mentem, hogy lekapjak onnan valami finomat. Péntek van, nem lesz baj, ha picit becsiccsentek. Nem terveztem berúgni, csak ünnepelni akartam, hogy végre minden sínen megy Jiminnel.
Vettem péksütit is, ha esetleg megéheznénk, de nagyon figyeltem, nehogy mogyorósat vegyek, mert Jimin allergiás rá. Nem akarom megölni azért.
Még mielőtt kimentem volna a boltból, mindent a táskámba pakoltam, nehogy bármit is észre vegyen. Egyedül két darab csokit vittem ki a kezemben, s nyújtottam felé az egyiket, míg a másikat kibontottam, s a számba vettem.
- Sokáig tartott ahhoz képest, hogy ennyit vettél. – fogadta el az édességet, miközben mosolygott.
- Voltak a pénztárnál. Na meg nem találtam ezt a csokit. – rántottam vállat, majd elindultam az eredeti randihely felé.
Bár ismerős lehetett a környék, Jimin mégsem szólt semmit, hiszen nem tudta pontosan, hogy hova akarom vinni őt. Viszont amikor megérkeztünk, összeráncolt szemöldökkel nézett rám. Erre nyilván nem számított, nekem meg jobb nem jutott eszembe. Olyan hely kellett, ahol senki nem lát meg minket, ahol senkit nem zavarunk, így döntöttem emellett.
- Táncolni akarsz? – kérdezte Jimin furcsán nézve rám.
- Hm... Nevezhetjük táncnak is. – rántottam vállat, majd a portához mentem, s rámosolyogtam a lányra. – Szia! Két órára szeretnék termet bérelni. – vettem elő a tárcámat, s a kártyámat is, hogy azzal fizessek, amikor Jimin a kezemre fogott.
- Nehogy fizess! Van ajándékkártyám. – említette a szülinapi ajándékát.
- Azt majd felhasználod máskor. – kacsintottam, s a csajszi felé is nyújtottam a kártyámat.
Beírtam a kódot, s már kaptam is a számlát, illetve a kulcsot.
- 18-as terem. – mosolygott, én pedig el is vettem, miután megköszöntem.
Intettem a fejemmel, s mentünk is, ugyanis egy percet sem szerettem volna elvesztegetni. Senki sem volt a folyosón, így a kisujjammal megböktem Jimin kezét. Felnézett rám, én pedig elmosolyodva kulcsoltam össze a mancsainkat. Itt már nem lát senki.
Kinyitottam az ajtót a kapott kulccsal, s ki is tártam, majd előre engedtem a páromat, aki belépett, s szokásosan az egyik sarokba lepakolta a cuccait. Levette a kabátját is, amit nagyjából összehajtva a táskájára tett.
- Komolyan táncolni akarsz?
Erre csak elnevettem magam, s én is levetkőztem, majd elé lépkedtem. Megfogtam a derekát, s kicsit közelebb húztam magamhoz.
- Nem. – ráztam a fejem. – Randizni. – vigyorogtam rá, s egy puszit nyomtam a szájára, majd a táskámhoz mentem. – Poharat nem vettem. – mutattam fel a kezemben lévő egyik üveg alkoholt. – De gondolom nem gond, volt már nyelves csókunk, szóval... - ingattam a fejem. – Ne mondj semmit! – mutattam rá. – Tudom mi jár a fejedben... Ez nem egy randihely, de ha belegondolsz, nagyon praktikus, hiszen senki sem lát minket, egy diák se kap rajta, bármikor megfoghatom a kezed, bármikor megcsókolhatlak, és... - ekkor Jimin idelépett hozzám, s pipiskedve adott nekem egy puszit.
- Mióta agyalsz te ennyit? – kuncogott, majd elvette tőlem az üveget. Elolvasta, hogy mi van ráírva, majd rám sandított. – Szerencséd, hogy 18 vagy. – kezdte el kibontani az italt, s mikor az sikerült, bele is kortyolt. – Hm, ennek jó íze van... - bólogatott, majd felém nyújtotta, én pedig meg is húztam. – Azta, nehogy berúgj. – nevetett.
- Ennyi nekem kevés. – böktem a fejemmel az üveg felé. – Amúgy hoztam kaját is. – húztam ide a táskámat, mivel közben leültünk törökülésbe.
- Te aztán felkészültél. – nevetett.
Mindketten a kakaóscsigákat kezdtük enni, miközben sztorizgattunk, s közben a villanyt is lekapcsoltuk. Hangulatosabb volt ez az egész félhomályban. Borús idő volt és már sötétedett is, ennek ellenére mi egyáltalán nem voltunk fáradtak, hiába voltunk már mind a ketten reggeltől talpon az iskola miatt.
Megtudtam, hogy Jimin első kapcsolata nem szép véget ért, sokáig nem is beszéltek a sráccal, de az egyetemen összefutottak és megjavult a kapcsolatuk. Persze ugyan úgy barátok maradtak, egyikük sem gondolkozott az újrakezdésben. Állítása szerint egyikük sem volt szerelmes a másikba, inkább fellángolás volt, ezért sokat is veszekedtek. Én is elmondtam, hogy hogyan jöttünk össze Tzuyuval. Meglepte az, hogy a barátnőm volt, hiszen nem úgy viszonyulok hozzá, sőt, aligha beszélek vele.
Tzuyu szép lány volt, s még most is az, de nekünk se volt felhőtlen a kapcsolatunk, főleg, hogy túl sokat várt el. Én lazábban kezelem a dolgokat, ő meg folyton feszült volt, így közösen eldöntöttük, hogy véget vetünk ennek. Nem váltunk el haragban, beszélgetni is szoktunk, de nyilván nem annyit, mint régebben. A szüleim bírták őt, anya különösen. Soyeon meg... Nos tudott a létezéséről, jókat is beszélgettek, de nem mondanám őket barátnőknek. A társaságomból egyedül Lisa nem csípte, s szerintem mondanom se kell, miért, hisz a két lány ég és föld.
Meséltem arról is, hogy Yugyeom az, akit már nagyon régóta ismerek, hiszen közel lakik és mindig ugyan azokba az intézményekbe jártunk. Sok baromságot is elmondtam, amiket műveltünk, főleg a csínyeket, amiknek a nagyját már hallotta az első napokban a tanároktól.
Így utólag belegondolva, nem tudom, mennyire volt randi hangulata. Minden filmben és könyvben ugyan azok vannak... Éjszaka csillagot néznek, kávézóba mennek vagy cukrászdába, esetleg moziba, de mi annyira mások vagyunk. Annyira különbözünk, de csak azért, mert mások szerint ez nem normális.
Mind a két üveg üresen hevert, s mi már jócskán becsiccsentettünk. Fogalmam sincs, hogy mikor, vagy hogyan, de Jimin az ölemben kötött ki, s hevesen csókoltuk egymást. Kezemet a derekáról a fenekére vezettem, s masszírozni kezdtem félgömbjeit, mire jólesően sóhajtott egyet. Elmosolyodtam, hiszen nagyon tetszett a kialakult helyzet, s az is, ahogy mozgatni kezdte a csípőjét. Olyan rég volt már, hogy lefeküdtem valakivel. Az utolsó ő volt, de az is már régebben történt, s nagyon kívánom.
- Jungkookh... - hajolt el tőlem egy kicsit, s csillogó szemekkel nézett rám. – M... Menjünk fel hozzám... - suttogta.
Nem mondom, meglepett az, hogy ezt kéri tőlem, hiszen még sosem voltam a lakásán. Persze nincs ellenemre.
- Rendben... - suttogtam, s egy utolsó csókot nyomtam az ajkaira, majd felkeltünk, hogy még elérjük a korábbi buszt. Egyikünk sem akart egy perccel sem tovább maradni.
Még gyorsan dobtam egy üzenetet Yugyeomnak, hiszen biztos voltam benne, hogy ma nem fogok hazamenni.
Jungcocain:
Falazz nekem!
A bűnbeesés az, mely miatt már az ördöggel fogunk kezet. Nem akkor fogadjuk el a jobbot, hanem előtte. Innentől nincs megállás, sose leszünk tiszták. A pokol legmélyebb bugyrában fogjuk járni közös táncunkat, halott-élőként az ott rakott lángok körül, szenvedélyesen, s mi is, akárcsak a hely, szinte parázslani fogunk. Másoknak ez a legrosszabb hely, de nekünk paradicsom, ahol a kéj, a mámor él, s a valóság sötét, vékony fátyla, melyet az emberek, azok, kik nem itt vannak, hanem felettünk, könnyedén tépnek el, szaggatták szét, égették el, a fenti tűzben! Fent... Ők, akik el nem ítélt ördögök, mégis... Mégis a szövetségeseink. Akárki próbálja elkerülni, egyszer úgyis térdre rogy, s kérni fog. Mocskos bűnre készül, majd ott fogja találni magát, hogy hozzánk csatlakozva járja táncát köztünk. Az emberek egyszerűen csak... El nem ítélt ördögök egy pokol felett lévő földi gehennában, mely néha rosszabb, mint a hevült alvilág. Körül zárlak gyászfekete szárnyaimmal, s magammal rántalak oda, ahol megvédhetlek a meg nem nevezett szörnyektől, kedvesem.
Hello Sütikék! Meghoztam az új részt, ami bár nem lett valami tartalmas, sőt, elég rövidecske is lett, de remélem nem gond.
Kaptam egy kihívást Jinyoungmylife -tól. Köszönöm szépen!♥️
Huh, na akkor lássunk neki! Azért ez nem lesz piskóta😅😂
1. Ha tanulok, vagy írok, mindig egyedül vagyok, senki sem jön be a szobámba, mert számomra eszméletlen zavaró, ha ott vannak, még akkor is, ha nem néznek.
2. Ha valami idegesít, sosem mondom el elsőre, megvárom, hátha javul a dolog, ha pedig nem, akkor egyértelmű, hogy véleményt nyilvánítok.
3. Allergiás vagyok a mogyoróra és a dióra, már akkor is rosszul vagyok, ha valami helyenként tartalmazza őket. Ez csak azért rossz, mert imádom a mogyorós és a diós sütiket. Utoljára kiskoromban ettem ilyeneket.
4. Van Aloe Verás ajakápolóm. Gyűjtöm az ilyeneket.
5. Ritkán iszok szénsavas üdítőket. Inni is ritkán iszokXD
6. Nagyon szeretem a rózsa illatát és a jácintét is.
7. Régen nagyon szerettem futni.
8. Minden marvel filmet láttam. Nagy fan vagyokxd
9. Szeretnék jobb könyvborítókat, csak nagyon béna vagyok hozzájukXDDDDD
10. Kikészít ez a karantén, egyre antiszociálisabb leszek.
11. Utálom a hurkát. Egyszerűen... fújxd
12. Emelt biológián, kémián és magyaron leszek jövőre. Ja! És infóból előrehozott érettségim leszXD
13. Nagyon sokáig tart tényeket írni magamról. Szerintem a részt hamarabb megírtam😂
14. Amióta megcsináltam az új facebookomat, azóta nem váltottam profilt😂
15. Nem használom sokat a közösségi oldalakat, ha mégis, akkor is csak csendes megfigyelő vagyok.
1. Igen, hallottam, de csak David Guetta miatt😅
2. Inkább a rákóczi túrós.
3. Jó.
4. A kedvenc ételem😋
5. Igen, mosómedvét. Mondjuk ez nem tudom, hogy mennyire egzotikusxd
6. Hát olyan kérdésesek😂😂
7. Ropogtatom az ujjaim. Meg úgy mindenem.
8. Nicki Minaj.
9. Dua Lipa.
10. Igen, szoktam.😋 Bár mostanság annyira nem😔
11. Hát ezekre könnyű, de tényeket írni magamról nehéz voltXD
12. 🤓🔫
13. Igen, néha hallgatok.
14. Nem tudok dönteniXD Fekete, piros és citromsárga.
15. Milán, Ketrin.
Nem fogok kihívni senkit, de még egyszer nagyon szépen köszönöm!♥️♥️
Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^
xoxo: SanKook
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro