- Rendben srácok, senki se izguljon, nagyon ügyesek lesztek holnap. – mosolygott ránk Jimin.

Csütörtök van, holnap, azaz pénteken lesz a félévi vizsgánk, amire egész ideáig készültünk. Jimin mindenben segített nekünk, biztos vagyok benne, hogy jól fogunk teljesíteni mindannyian, hála neki. Ha ő nincs, nem jutottunk volna el eddig.

- Mit kapok, ha átmegyek a vizsgán? – kérdeztem mosolyogva, amikor már csak mi ketten voltunk a teremben.

- Gratulációt. – kuncogott. – Csináld tökéletesre. – simított a tarkómra oldalra döntött fejjel. Úgy tettem, mint aki nagyon mérlegeli a dolgot, de végül elmosolyodtam, s egy csókot nyomtam a szájára.

- Akkor csak szurkolj nekem. – suttogtam a szájára, mire elkuncogta magát. – Csak nekem. – mondtam ismét.

- Jungkook, nem csak te vagy a diákom. – ingatta a fejét.

- De én vagyok a párod. – kontráztam, mire csak egy szemforgatást kaptam. – Jó, akkor nekem szurkolj a legjobban. – adtam be a derekam, s úgy tűnt, hogy ez már jobban tetszik neki, ugyanis pipiskedve adott nekem egy puszit.

Ezután már mentem is a többiekhez. Most nem a későbbi busszal megyek, mint általában, nem is fogok gyakorolni, csak pihenek, s lelkiekben készítem fel magam az utolsó félévi vizsgámra. Tulajdonképpen ez az utolsó nagy vizsga. Év végén már csak egy előadásunk lesz, ami nem kerül osztályozásra. Mondhatni egy búcsúztató lesz nekünk, az utolsó közös táncunk az osztállyal. Hihetetlen belegondolni, hogy már csak ennyi időt tölthetek velük.

A buszon egész végig azon beszélgettünk, hogyha vége a vizsgának, akkor elmegyünk inni. Én eleinte nem akartam belemenni, mert Jiminnel akartam volna ünnepelni, de ő maga mondta, hogy ez egy nagyon stresszes időszak, menjek és lazuljak. Vele szerettem volna ezt megtenni, de enyhén szólva lekoptatott, viszont nem teljesen, mert bizony vele is fogok ünnepelni, ha mindennek vége.

Amint beestünk a lakásba, mentünk is mind a ketten enni, mivel anya a kedvencünket csinálta. Direkt azért, hogy ez erőt adjon nekünk.

Soyeon már most elég ideges volt, s már előre levágta tegnap a körmeit, méghozzá tövig, nehogy lerágja őket. Rossz szokása kiskora óta, de így megakadályozza saját magát benne.

- Azért ne egyétek tele magatokat, nehogy rosszul legyetek éjszaka és ne legyen holnap semmi! – mondta nekünk szigorúan anya, mi pedig bólintottunk, ugyanis tele volt a szánk.

Kivasaltuk a fellépőruháinkat, ugyanis két táncot kell előadnunk. Az egyik, amit Jimin betanított nekünk, s a másik a szabadott választott kategória, de ennek szólónak kell lennie. Biztos vagyok benne, hogy jól fog menni, hiszen rengeteget gyakoroltam, s amit Jimin külön összeállított nekem, egy fantasztikus koreográfia. Ez már nem vizsgaszinten van, ő maga is mondta, hogy mivel én versenyre megyek, méghozzá országosra, szigorúbban fognak nézni a vizsgáztatók.

A vállfán lévő ingemet néztem. Fehér volt, s a bal mellrésznél egy madár-minta volt. Hiszen a madár egy szabad állat, aki tud repülni, s a közös előadásunk címe nem más, mint A szabadság.

Jimin még este felhívott és megkérdezte, hogy nem-e izgulok. Szerintem ő jobban aggódott miattam, mint én. Aranyos volt tőle, hogy felkeresett, jól esett a törődése, meg persze az is, hogy hallhatom a hangját. Hihetetlen, hogy mennyire beleszerelmesedtem ebbe az emberbe...

Szerintem egy órán keresztül hívásban voltunk, s nagyon örültem annak, hogy senki sem zavart meg benne. Ki tudnám magyarázni a dolgot, mert csak a tanárommal beszéltem a holnapról. Nem mondtunk semmilyen félreérthető dolgot, hiába volt bedugva a fülem és nem hallották őt. Pedig szívesen kimondtam volna olyanokat, hogy nagyon hiányzik és jó lenne, ha itt lenne velem, vagy én lennék ott. Sajnos ezeket nem lehetett, mert attól, hogy nem jönnek be, meghallhatják a beszélgetést és akkor már tudnák, hogy van valaki. Természetesen azonnal egy lányra gondolnának, én pedig még nem szeretném a tudtukra adni, hogy a párom az egy férfi, méghozzá az új tánctanárom. Itt nem azzal van a gond, hogy szégyellem, hanem azzal, hogy nem tudni, hogyan fogadnák a hírt. Meg a mi kapcsolatunk tiltott, Jimin elveszíthetné az állását és ez a jobbik eset. A rosszabb az lenne, ha bebörtönöznék, hiába nincs szó pedofiliáról, hiszen nem vagyok kiskorú.

Másnap reggel én teljesen nyugodtan keltem ki az ágyból, s mentem le komótosan reggelizni. Anyáék mára szabadságot kértek, hogy eljöhessenek megnézni minket.

Anya már most divatbemutatót tartott nekünk, mivel valami normális ruhába akart megjelenni. Soyeon örömmel segített neki, mi pedig apával csak összenéztünk, s elhúztuk a szánkat, hiszen tudtuk, hogy épphogy oda fogunk érni időben, mert a nőket ismerve az utolsó pillanatban is megváltoztatják a ruházatukat.

- Már este kirakott valamit, de úgy tűnik, hogy meggondolta magát... - mondta apa a reggeli kávéját szürcsölgetve.

- Fasza... - morogtam. A falon lévő órára pillantottam, s akkor láttam, hogy mennyi az idő. Gyorsan megtöröltem a számat a kirakott szalvétában, majd a tányéromat a mosogatóba tettem. – Még beszélnem kell a felkészítőtanárral, úgyhogy előre megyek. – mondtam, s már fel is szaladtam a szobámba otthagyva az apámat.

Gyorsan felöltöztem, elraktam a fellépőruháimat a sporttáskámba. Nem gond, ha meggyűrődnek egy picit, mert a suliban van vasaló, ilyenkor mindig hoznak be legalább négyet, ha valaki nem érdekezett volna erre, vagy valami problémája támadt az úton.

A fürdést már este letudtam, ezért nem kellett reggel elmennem. Egyedül arcot és fogat mostam, mivel az azért muszáj, számomra ez elengedhetetlen dolog reggel és lefekvés előtt. Beraktam az illatszereimet, s már indultam is, hogy elkapjam a buszt. Yugyeom és az anyukája majd a tesómékkal jönnek, hiszen nekik elég később is. Én viszont még szeretnék Jiminnel egy picit beszélni, ha már nem fogunk tudni még a vizsga után sem, hiszen beígértem a barátaimnak, hogy elmegyünk ünnepelni.

A suli elég üres volt, mivel még korán volt. Csak pár takarító lézengett a folyosón, s egy-két tanár, akiknek illedelmesen köszöntem. Legalább most tegyek jó benyomást, ha már eddig magasról szartam erre.

Jiminnek már írtam, hogy találkozzunk a lenti táncteremben, így azonnal arra mentem. Mivel nyitva volt, gyanítottam, hogy ő már ott lesz bent, ám mikor megláttam, szabályszerűen leesett az álltam. Alapból ő egy iszonyat helyes srác, srác... Férfi! Viszont most teljes mértékben levett a lábamról.

Ezüstös haja be volt állítva, s láttatni engedte a homlokát. Kékes-szürkés kontaktlencséje még ridegebbé tette, s fekete, fényes inge, illetve nadrágja, lakkozott cipője a titokzatos, de szexi ember külsejét varázsolta reája. Nagyon elegáns volt.

- Jól nézel ki. – mentem oda hozzá mosolyogva, miután becsuktam magam után az ajtót, s adtam neki egy csókot.

- Köszi. – mosolygott Jimin is. – Én is zsűri leszek, viszont a saját számomat nem osztályozhatom. – rázta a fejét. – Ott engem is néznek, hogy mennyire megfelelő a koreográfia, mennyire tudtam veletek betanítani. – osztotta meg velem az információkat.

- Ne aggódj, senki sem fog csalódást okozni. – simogattam hüvelykujjammal a derekát, s a nyakára adtam egy puszit. – Ma este nem nézhetek át hozzád? – kérdeztem.

- Jungkook, a barátaiddal is kellene lenned, nem csak velem. – nevetett. – Ha nagyon szeretnél, akkor gyere, de nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, tudod. – piszkálta a tarkómnál lévő hajamat. – Talán a párod vagyok, de nem csak én vagyok, tudod. Ott vannak Yugyeomék, akik mindeddig veled voltak és biztos, hogy örülnének neked.

- Akkor... - köszörültem meg a torkom. – Mi lenne, ha kibuliznám magam és hozzád mennék át? – kérdeztem, mire hitetlenkedve elnevette magát.

- Jó. – adta be a derekát. – De akkor ne láss semmiből kettőt és ha lehet, találj fel a lakásomig. – kuncogott.

- Rendben. – vigyorogtam győzelemittasan.

- Most menj és készülődj, mert lassan már jönni fognak a többiek is. – mondta, s egy utolsó csókot nyomott a számra, én pedig bólintottam és már mentem is, de még az ajtóban visszafordultam.

- Akkor este várj rám! – vigyorogtam, mire ő elnevette magát, s kezeivel jelezte, hogy menjek már.

Fejben párszor átismételtem magamban a lépéseket mind a közös táncnál, mint a szólómnál. Van, aki dúdolta a szöveget, s volt olyan is, aki táncolt, persze csak nagyjából, hogy biztosan emlékszek-e mindenre. Sokan izgultak, hiszen ez nem is stresszel jár. A félévi vizsgánk a legfontosabb, ezen pontok döntik el, hogy bekerülünk-e oda, ahova szeretnénk menni. Év végén már csak a normál tantárgyak jegyét nézik.

- Srácok! – jött ide Jimin, s meglepődtem, mert azt hittem, hogy ő már a zsűriben fog csücsülni, nem még itt lézengeni köztünk. Mindenki azonnal felé fordult, s elkezdték mondani neki, hogy mennyire félnek. – Tudom, tudom... - csitítgatott minket. – Viszont abban is biztos vagyok, hogy mindannyian a maximumot fogjátok kihozni magatokból. – nézett szét a társaságon. Mindenki a figyelmét neki szánta. – Talán féltek, lehet, hogy azt érzitek, hogy nem fog menni, elfelejtetek mindent, de egy dolog jusson eszetekbe, mikor kiálltok a színpadra... - hallgatott el egy pillanatra. – Hogy élvezitek mindezt. Csak táncoljatok, mosolyogjatok és ne azon agyaljatok, hogy átmentek-e. Egyszerűen érezzétek jól magatokat, hiszen mind művészek vagytok. Vizsga ide vagy oda, ti már átmentetek. Láttalak titeket táncolni és azt szeretném, hogy olyanok legyetek, mint mindig. Az az osztály, akiktől a tanárok beszélnek. – mosolygott, mi pedig egységesen kezdtünk tapsolni neki.

Egy gyors pillantást vetett rám, én pedig elmosolyodva bólintottam, miszerint ez nagyon szép bátorítás volt. Ezután gyorsan el is ment, mert neki vissza kell ülnie a helyére, nekünk pedig ki kell használnunk ezt a pár percet.

Azt hiszem, Jimin elérte a célját, hiszen innentől senki sem ismételt, senki sem dúdolt, mindenki csak beszélgetett a másikkal, mintha óra előtt lennénk. Még akkor sem tűntek idegesnek, mikor felvonultunk a színpadra.

Kezdőpozícióba álltunk, s csak vártuk, hogy megszólaljon a zene. Kiengedtem a tüdőmben raboskodó levegőt, lehunytam a szemem, s megszüntettem mindent. Csak én voltam. Csak én, majd ők és a zene.

- A tánc tagozatos 12.C osztály. Osztályfőnökük Kim Mirae, felkészítőtanáruk Park Jimin. Az előadás címe: A szabadság. – mondták be a mikrofonba.

Pár másodperc múlva pedig megszólalt a zene, amit már év eleje óta hallgatunk. A szám, amit már kívülről tudtunk, s amit már rettentően unalmasnak találtunk. Ám most... Most olyan volt, mintha az egyik kedvencemmel kényeztetnék hallójáratom.

Lágy hullámok sodrása, mely benne lévő igazgyöngyet rejtő kagylót simogatja vízi-tenyerével.
Táncot jár rajta.
Szellő, mely mint kisgyermek játszik a kopaszodó fák, s cserjék ágaival, később pedig naggyá léve természet-szonátát képez. Őmaga lészen muzsikus, saját műfajának elsődleges képviselője. S mit tesz az erdő?
Táncot jár rája.
A zene az, mely minden. Mert minden zene, mindennek van hangja, s ezt én, ki amaz ütemre lépdel, hajol, fáradozik, vért izzadva próbálkozik, tudom, hogy mindennek, aminek hangja van, számomra dallam. Melódia, mely hallójáratommal játszik, mely megbabonázza testem. Maga a szenvedély, s én vagyok az, aki az általa állított csapdába belesétált, hiszen a vágyódás mámoros borával kínált engem a görög isten, Dionysus. Megbabonázott, éberségem vette, láncra vert, de közben szabaddá is tett egy általa megalkotott zöld fűszőnyeggel rendelkező réten, ahol maga a szél az előadó, s én a táncos, aki az általa komponált műre lép, hajol, fáradozik, s végül vért izzadva meghal, mikor a zene elhallgat.
Táncot jártam reája.

Hello Sütikék! Meghoztam a következő részt! Kivételesen tetszik a végén lévő idézet, amit összekapartam. Beethoven Holdfény szonátája sokat segített ennek megírásában😌

Köszönöm szépen a 80k megtekintést a könyvre. Instán már megköszöntem egyszer, de itt is szeretném. Leesett az állam és könnyezni is kezdtem, hiszen sosem jutottam el eddig egy könyvemmel sem.

Kaptam egy kihívást lydiaaaaaaaaaaaaaaaa -tól! Nagyon szépen köszönöm♥️

1. Heteroszexuális vagyok.

2. Lány, de sokan azt hiszik, hogy srác vagyok, mert mély hangom van. (Jó kis discordos és skypes történetekxd)

3. Csak amiatt, mert sikerült megelégednem a részvégi idézettel.

4. Beethoven Holdfény szonátájaXD

5. Barna és lila😌

6. Halak🐟🐠

7. Sosem csókolóztam😂

8. Sárga, piros és fekete. Nem tudok dönteni😔

9. Sushi🍱

10. 50%-on vagyok.

11. UhhhhXDDDD Sok van, de akkor legyen Ji Changwook

12. Nagyon zöldséges ember vagyok, a petrezselymen, a paprikán, a babon és a borsón kívül minden mást megeszek és imádok🥺

13. Barna.🤎

14. Lúdtalpas vagyok, így mindig nagyobb cipőket hordok, hogy beleférjen ez a szarXD Amúgy 38-39-es lábam van.

15. Szívsebész szeretnék lenni.

Kihívni nem szeretnék senkit, de ismételten köszönöm♥️♥️

(Kövessetek be instán: wattpad.sankook)

Emellett belekezdtem egy új könyvbe, ami bár nem Jikook, sőt, még csak nem is homoszexuális könyv, azért remélem az is élvezhető lesz. Kukkancsatok bele, ha érdekel titeket. Ott is hetente lesznek új részek, mint itt.😌♥️

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook