- Egészségünkre! – emelte a sojuval teli poharát Yugyeom, mi pedig boldogan koccintottunk vele.

Végre vége a vizsgának, s mi pedig ennek nagyon örültünk, hiszen rengeteg stressz ért minket. Az énekvizsgánk is megtörtént, de az egyáltalán nem volt vészes, legalább is szerintem. Bár volt olyan, aki kissé berekedt, de ennek ellenére jól teljesített.

- Na várjatok...! – kelt fel hívta fel magára a figyelmet Yoonho, mi pedig kíváncsian pillantottunk rá, hogy mégis mit akar. – Kinek melyik szóló tetszett a legjobban? – dobta fel a kérdést, mire azonnal gondolkodni kezdtem. Ez azért egy fogós kérdés, hiszen az ember senki sem szeretne megbántani, főleg ilyenkor.

- Nekem Soyeon tánca tetszett a legjobban. – nézett Taehyung a testvéremre, aki elpirult, s adott a srácnak egy csókot. Csak megforgattam a szemeimet, ugyanis ezek ketten semmit se változtak azóta, mióta összejöttek. Persze aranyosak, s ha Jimin itt lenne, na meg elfogadott lenne a kapcsolatunk, nyilván én is kóstolgatnám az ő ajkait.

- Nekem Jungkook tánca tetszett a legjobban. – mondta Changbin, ami azért meglepett. Nem hittem volna, hogy valaha is megdicsér. Látszólag az se zavarta, hogy közvetlen Soyeon mellett ült és premierplánból nézhette végig, ahogy Taehyunggal smaciznak.

- Ja, az nagyon jó koreográfia volt. – bólogatott elismerően Yoonho.

- Mit vártok tőle? – horkantott fel Yugyeom, majd felemelte a poharát, jelezve, hogy ismét koccintani akar. – Az országosig meg sem állni! – nézett rám mosolyogva, mire én is elvigyorodtam.

- Egészségünkre! – mondtuk egyszerre, s le is húztuk az italt.

Igaz, a táncomat Jimin állította össze, legalább is a nagyját, mert közben elkezdtük venni a kötelező elemeket is. Hát én már a legkönnyebbnél elakadtam, s le is álltunk, mielőtt összetörném magam. Jimin ruganyosabb tőlem, s nem tudom, hogy ő most tanulta-e ezeket, vagy szimplán minden ilyenben jó? A zenét azóta már vagy négyszer biztosan megváltoztattuk, mert vagy találtunk jobbat, esetleg a lépések, amiket kötelezővé tettek, nem tudjuk beleépíteni, hogy normális legyen. Azért nem könnyű mindezt megcsinálni, ugyanis rengeteg kritérium is van, ami csak nehezíti a dolgukat.

A tesóm és Taehyung hamarabb elmentek, mert nem akartak amúgy sem annyira lerészegedni, na meg most először alszik nálunk Soyeon barátja, aki nem akart rossz benyomást kelteni azzal, hogy összehányja a nappalit. Én még maradtam egy picit, na meg nem akartam egyszerre elmenni velük, hiszen akkor nehéz lenne beadni, hogy Yugyeomnál fogok aludni. Mondjuk ezt vele még nem beszéltem meg, de őt ismerve úgyis belemegy, csak hagyjam már őt táncolni a csajokkal.

Én is táncoltam a többiekkel, s volt is, aki bepróbálkozott nálam, de kedvesen elutasítottam, miszerint kapcsolatban vagyok. Changbin furcsán nézett rám, gondolom eszébe jutott az a beszélgetés, amikor Jiminről volt szó, ő pedig csak úgy betoppant.

Mikor már csak a zenére mozogtam, s egyáltalán nem volt kedvem tovább maradni, elköszöntem mindenkitől, Yugyeomot utoljára hagyva.

- Már mész is? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel. Én se voltam józan, de ő kétszer annyit ivott, mint én.

- Igen. – bólintottam. – Viszont nem haza, szóval tudnál nekem falazni? – kérdeztem, mire egy ideig nézett rám, gondolom megpróbálja értelmezni a szavaimat.

- De akkor hova? – nézett fel rám nagy pislogva, mire összeszaladtak a szemöldökeim. Elnevette magát, majd alapból kissé ingatag lényemet, meglökte. – Csak viccelek. – mosolygott. – Jó szórakozást estére. – kacsintott, majd intett egyet, s vissza is ment a többiekhez táncolni, én pedig vigyorogva indultam el a buszmegállóba.

Szerencsére nem szállítottak le azért, mert részeg voltam. Mondjuk nem csináltam semmit, csak próbáltam nem belekavarodni a számokba, ugyanis nem szerettem volna túl hamar leszállni, esetleg későn. Jimin innen 5 megállóra lakott, ez körülbelül egy negyed óra, maximum fél, ha nagy a forgalom, ami általában még éjszaka is jellemző Szöulra.

Írtam is a páromnak, hogy úton vagyok, szóval, s mivel látta és válaszolt is, ezért tudtam, hogy nem alszik. Kedves tőle, hogy megvárt, pedig már hajlani fél kettő fele járt az idő.

Nagyon hálás voltam azért, amiért a lakótömb közvetlen a buszmegálló előtt volt, s nem kellett még nem is tudom hány utcányit sétálnom. Szerintem még a Mississippi folyó is egyenesebb lenne attól, mint ahogyan én mennék a járdán.

Valahogy írtam Jiminnek, hogy megérkeztem, szóval engedjen be. Még a liftbe is bejutottam, s mivel a helyes gombot nem tudtam eltalálni, ezért a legfelső emeletet tűzte ki célul. Max számolok ismét, mint a megállóknál, hiszen minden szinten megáll a lift.

Alig hittem el, hogy feljutottam a megfelelőre, de már nehezen ment az egyenes járás. Jimin az ajtóban várt rám egy köntösben. Gondolom nem akart megfázni. Elmosolyodtam, mikor a közelébe értem, s odalépve arcát a kezeim közé véve megcsókoltam.

- Köszi, hogy megvártál. – vigyorogtam.

- Mondtam, hogy meg foglak várni. – kuncogott, mikor a nyakát vettem célba puszijaimmal, s kezemmel az oldalát simogattam. – Mit csinálsz? – kérdezte, de azért a tarkómra vezette a mancsát.

- Minek tűnik? – morogtam a bőrére, amit meg is haraptam. Jimin nevetni kezdett, de nem ellenkezett.

- Jungkook, nem akarok mindig részegen szexelni veled. – nevetett fel.

- Ez nem igaz! – néztem fel rá nagy szemekkel. – Az első teljesen józanon volt, a másodikban mind a ketten ittasak voltunk, most meg csak te nem vagy piás. – csókoltam meg ismét, s vezettem le a kezeimet a fenekére. – Na ugorj, te szexi tanárbácsi. – dörmögtem a fülébe. Csak kuncogást kaptam, de tette, amit kértem.

Másnap reggel arra keltem, hogy valami eltörik, s annak a csörrenését hallom. Kissé nehezen nyitogattam a szemeimet, s azonnal fel is ültem a hangra, amit megbántam, hiszen iszonyatosan fájni kezdett a fejem. Lehet nem kellett volna annyit innom.

Meg is láttam Jimint, ahogy halkan káromkodva guggol le, hogy felszedje a szilánkokat. Én is le akartam hajolni az ágyról, de megállított.

- Eszedbe se jusson! – pillantott rám. – Még a végén megvágod magad. – rázta a fejét, s a bal markába kezdte szedni a kis üvegdarabokat.

- Ugyan már. – forgattam szemet, s nem törődve vele, megkerültem az ágyat, majd segítettem neki.

- Be akartam hozni neked a vizet és a fájdalomcsillapítót, ha esetleg felkelnél, be tudd venni, de megbotlottam és elejtettem. – húzta a száját, s rám pillantott. Csak elmosolyodtam, majd egy lágy csókot nyomtam a szájára.

- Köszönöm... - simogattam az arcát. Hálás voltam, mert bár nem sikerült neki ezen terve, a szándékát értékelem. Na meg én is ki tudok menni a konyhába egy bogyóért.

- Szerencse, hogy nincs rajtad nadrág... - kuncogott. Nem értettem, hogy ez a mondata honnan jött, de ha szeretne egy reggeli menetet, én nem ellenzem. – Úgy értem, hogy pont vízben térdelsz, de nincs rajtad nadrág, szóval legalább az nem lett nedves. – rántott vállat, mire én felvilágosulva bólogatni kezdtem.

- Miért, más az? – pillantottam rá összehúzott szemekkel. Elnyitott ajkakkal nézett a szemeimbe, majd a szabad kezével, amiben nem voltak szilánkok, megcsapta a vállamat.

- Mekkora egy perverz vagy már! – nevetett, mire én is elmosolyodtam.

- Nem tehetek róla, hogy olyan jól néz ki a pasim, hogy muszáj ilyeneknek kicsúsznia a számon. – rántottam vállat. Jimin kissé elpirult, majd újból meglökte a vállamat.

- Nem vagyok lány, Jungkook-ah... Ne bókolgass.

- Nem baj, hogy nem vagy az, attól még a párom vagy és szeretnélek szép szavakkal illetni. – vigyorogtam.

- Aigoo... - nézett velem farkasszemet. – Kidobom ezeket, felmosok és hozok be neked vizet. A gyógyszer az éjjeliszekrényen van. – bökött arra a fejével, s már kelt is volna fel, de én megfogtam a csuklóját, s maradásra bírtam, csupán egyetlen szó erejéig.

- Szeretlek. – mondtam, mire láthatóan meglepődött, de elpirulva lehajtotta mosolygós fejét, s beharapta az alsóajkát.

- Én is szeretlek. – nézett fel rám mosolyogva.

Ezután hagytam őt elmenni, hiszen nem volt több mondanivalóm.

Szó, mi szó tovaszáll, szeretlek ige, jelentéssel bíró lexéma, Aphrodité kezéből adott lőre, melyet a szőlő-ital, s mámor istene kínált neki. Mindent abba tett, majd megitatta előtte térdelő szolgasorsú emberekkel. Lélektükrid számára rejtett vonzódási kötél teremtett filigrán csuklóidra, akárcsak enyéimre. Ugyanazon aranyozott, hosszúnyakú ibrik szélét érinté ajakunk, s ezzel egymást csókolva anélkül, hogy én téged, te éngem nem súroltál vékony bőröddel, nem érezém kifújt ájeredet orcámon, de mégis melegséggel tölti el bordáim védségében hevesen, maga ütemét dobbantó táncos szívem.
Hallod-e te is? Dobog, ver, ütemre szólal, zenét játszó, komponáló, s előadó szívem újabb melódiáját? Vagy sajátodétól lészel siket, esetleg tied is hasonlóan használja képzelt-kezében lévő képzelt-ütőket?
Innentől pedig már nem egyedül járom zöldfüves rétemen táncom a természet-zenére, s az ütemet diktáló szívem ritmusára, hanem te kezed fogva, s el nem engedve. Tenmagad voltál, vagy, s leszel párom, kivel sorsom összefonódott, erős köteléket létrehozva. Együtt éledünk fel, mikor meghalljuk a szólamot, s együtt halunk meg, mikor az utolsó hang is elhallgat.

Hello Sütikék! Meg is hoztam az új részt, elnézést a késésért, de technikai problémáim akadtak. Pontosabban elromlott a monitorom, de azóta szerencsére van új, szóval😌♥️♥️

Intsa: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook