Jimin a karjait a nyakam köré fonta, s úgy húzódott közelebb hozzám. Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy erre egyáltalán nem számítottam, s abban sem vagyok biztos jelenleg, hogy ez a valóság-e. Mindenesetre én kiélvezem ezt az álomszerű valóságot.

Lágyan becézgettem felső, majd alsóajkát, mivel nem akartam semmit sem elsietni. Meg féltem attól, hogyha gyorsabb tempóra váltok, minden szertefoszlik. Mintha egy képet akarnék csinálni egy pillangóról. Lassan kell megközelítenem, csendesen lépkednem a friss fűben, felemelnem a kamerámat, a kukkerbe néznem, hagynom, hogy rendesen fókuszáljon a szerkezet, majd kattintani. Itt is ez volt a helyzet. Én voltam a fotós, Jimin a pillangó, s az elillanó idő pedig a valóság. Elvégre észre se vesszük, s ami most megtörtént, az, amit most teszek, jelen, de ha pár másodperc múlva visszagondolok rá, már múlt lesz. Egy pillanat alatt elillant, akár a lepke.

- Nem hittem volna, hogy eddig fogod bírni. – nézett a szemeimbe Jimin, miután elváltunk, s megnyalta ajkait, én pedig rájöttem; ez nem álom, ez maga az igaz, maga a valóság.

Elnevettem magam, s lehajtottam a fejem. Egyrészt nagyon boldog voltam, amiért nem akar tovább kínozni, s kapok még egy esélyt úgy tűnik. Másrészt viszont hihetetlennek tartottam, hogy tényleg ő lépett először, mert bár én csókoltam meg, ő kezdeményezett és vett rá arra, hogy kapjam le. Nyilván nincs ellenemre a dolog, csak a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni.

Jimin megkérdezte, hogy min nevetek, hiszen ő sem értette, hogy mi ütött belém.

- Csak... Olyan hihetetlen ez az egész, mármint nem hittem volna, hogy újra... - kerestem a szavakat, miközben megfogtam a kezét. Viszont tudom, hogy magyarázattal tartozok neki. Ha hallani akarja, ha nem, én elmondom, hogy csókon kívül semmi sem történt azzal a lánnyal aznap este. Éppen ezért nagy levegőt vettem, s a szemeibe néztem. – Jimin, én akkor azzal a lánnyal...

- Hagyjuk azt a lányt, jó? – sóhajtott, s hallottam a hangján, hogy egyáltalán nem akar róla beszélni. Megértem, én sem szívesen társalogtam volna arról, hogy hogyan csaltak meg.

- Jó, csak szeretném elmondani, hogy csókon kívül tényleg nem történt semmi. – mondtam, s Jimin már fészkelődni is kezdett, mert nem akart tovább hallgatni. Erősebben tartottam, mert tudom, hogy nem kellemes a téma, nekem sem az, de meg kellett beszélnünk ezt. – Igen, megcsókoltam, vagy ő engem, fogalmam sincs, elmentünk a lakására, de nem tettem meg, mert... - sóhajtottam egy nagyot, majd lehajtottam a fejem. – Mert nem te voltál. Nem tudtam megtenni és bánom, hogy a csók megtörtént. Tényleg egy nagy fasz voltam, egy méretes fasz, egy balfasz kis senkiházi paraszt, mert nem ezt érdemelted, én pedig nagyon csúnyán bántam veled. Sajnálom. – mondtam.

Sose voltam jó ezekben. A beszélőkém jó, de nem ilyeneknél. Mintha egy program lennék, aki ezt nem tudja, mert nem írták bele. Nem tudtam se szónokolni, se lelkesíteni. Én visszavágni tudok, kötekedni. A tesóm is mindig mondja, hogy jóra is használhatnám a kenyérlesőmet, de eddig nem éreztem szükségesnek. Most viszont nagyon örülnék neki, ha normálisan meg tudnék ilyeneket fogalmazni, s normálisan tudjam közölni Jiminnel, hogy egy barom vagyok, ő pedig tényleg nem tehet semmiről.

Jimin szusszantott egyet, majd állam alá nyúlt, hogy a szemeibe tudjak nézni, mert eddig le volt hajtva a fejem, s kettőnk közé bámultam.

- Akkor szerintem most mondj el mindent. Nem akarok több ilyenbe belekeveredni. – rázta a fejét.

- Hát... - kezdtem bele, ugyanis nem terveztem megosztani vele azt, hogy eleinte csak át akartam baszni őt, de ha már ilyen őszinteségi rohamom van, akkor legyen. – Nem akartam összejönni veled. Sőt, nem is gondoltam ferdehajlamúnak magam, hiszen eddig nem volt dolgom férfival. Szimplán csak manipulálni akartalak, mint a párod. Aztán én basztam rá a dolgokra. – nevettem fel, hiszen most is én vagyok, akinek keresztülhúzták a számításait.

- Te nem vagy semmi. – bólogatott elismerően Jimin. – Azért remélem, ha jön egy új tanár és te még itt leszel, akkor nem mászol rá. – erre csak elnevettem magam, s lehajoltam hozzá.

- Eszemben sincs. – szorítottam meg egy picit az oldalát, s nyomtam egy puszit az orrára. – Akkor jók vagyunk? – döntöttem a homlokom az övének. Szégyenlősen elmosolyodott.

- Igen, jók vagyunk. – válaszolta.

- Amúgy ez a tied. Nem nagy dolog, de remélem örülsz neki. – adtam oda az ajándékot, ami eredetileg a tervem volt, csak másképp alakultak a dolgok. Jimin mosolyogva vette át és megköszönte nekem, de nem nyitotta ki. Elvileg illetlenség azonnal kibontani a dolgokat, csak én mindig türelmetlen voltam, szóval mihelyt megkaptam, megnéztem, mi van benne.

Nem akartam gyűrűt venni neki vagy egyéb ékszereket, mert az annyira... Átlagos, na meg akkor még haragban voltunk, amikor én ezt vettem.

- Folytatjuk a próbát? – nézett rám, miután eltette az ajándékát. Bólintottam egyet, s a terem közepére mentem, hogy együtt eltáncoljuk azt, amit már összeraktunk.

Másnap szinte le se lehetett vakarni a mosolyt az arcomról. Még azzal se tudták volna elérni, ha azt mondják, megbukok kémiából. Jó volt végre ismét korábban kelni, hamarabbi busszal menni, hogy Jiminnel eltöltsek egy kis időt, amíg nem jönnek a többiek. A legjobban talán az hiányzott, hogy csókkal köszöntsön, amit ma meg is kaptam, s mondanom se kell; a fellegekben éreztem magam.

Páran meg is jegyezték, hogy madarat lehetne velem fogatni. Még az se érdekelt, ha éppen beszóltak valamit, vagy az, ahogy Yugyeom próbált az agyamra menni. Tényleg el voltam varázsolva, egy másik világban jártam.

- Hova mész? – kérdezte Soyeon, mikor indultam volna a buszmegállóba, hogy hazamehessek.

- Haza? – kérdeztem vissza furán nézve a testvéremre.

- Nem Chaeyeonnal megyünk próbálni?

- Kajak! – csaptam homlokon magam, ugyanis ha tesóm nem emlékeztet, olyan nyugodtan hazamentem volna, mint annak a rendje. Még szerencse, hogy ő legalább észbe tartja az én dolgaimat is.

Végül együtt indultunk el, hogy a kapuban megvárjuk a lányt, ugyanis ő még nem ért ide. Már egy jó 10 perce ott szobrozhattunk, mikor végre valahára megláttuk őt. Intettünk is neki, ő pedig gyorsabbra vette a lépteit, hogy hamarabb ideérjen, ha már késett.

- Bocsi, dugó volt. – húzta a száját. – Akkor mehetünk? – kérdezte.

- Persze. – bólintottunk, s szólaltunk meg egyszerre Soyeonnal, mire Chaeyeon vigyorogni kezdett.

- Ez is ilyen iker-dolog? – kérdezett rá, mi pedig ismét egyszerre rávágtuk, hogy nem. Szerintem ez az univerzum mocskos húzása.

Oda mentünk, ahol Jiminnek szoktunk próbálni. A lány a pultnál azonnal meg is ismert és már köszönt is nekem egy hatalmas mosollyal. Meg is kérdezte, hogy miért nem Jiminnel jöttem, hiszen eddig csak vele látott itt. Természetesen mondtam neki, hogy most nem vele van próbám, hanem korrepetálást tartok, ő pedig annyiban is hagyta a dolgot.

A 20-as termet kaptuk meg, így el is kezdtem vezetni a többieket már rutinszerűen a helység felé, mivel én elég sokszor fordulok meg itt. Szerintem még nem is volt olyan terem, ahol még ne lettem volna.

Miután kinyitottam, bementünk, s lepakoltuk a cuccunkat a sarokba.

- Nálad van a zene? – kérdeztem, mire Chaeyeon heves bólogatásba kezdett, s már elő is halászta a telefonját a táskájából, amivel a hangfalhoz ment, hogy rácsatlakozzon. – Akkor először mutasd meg, hogy milyen a koreográfia, persze ha tudod és megnézzük, hogy mit tehetünk.

- Rendben. Akkor elindítod nekem? – kérdezte, mire bólintottam egyet, s felolvastam a zene címét, hogy biztos jóra nyomok-e. Miután helyeslően válaszolt nekem, visszaszámoltam neki háromtól, s el is indítottam.

A lány elkezdett táncolni, én pedig... Nos leesett az állam, akárcsak Soyeonnak. Tudta a koreográfiát, viszont volt egy kis baj vele.

- Nos? – kérdezte kissé lihegve, mikor végzett.

A testvéremre néztem, aki szóhoz sem jutott, így tudtam, nekem kell elmondanom a dolgokat.

Megköszörültem a torkom, s próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy elmondjam, mi a véleményem.

- Hát tudod... Nagyon tiszteled az ütemet, mert véletlenül se lépsz rá. – mondtam, mire Soyeon az oldalamba könyökölt, s csúnyán nézett rám. – Viszont nem nehéz a koreográfia. A nagy része nem az ütemre figyel, hanem inkább a szövegre és annak a hangsúlyára. Jó vagy irodalomból? – kérdeztem, mire bólintott egyet a kissé megszeppent lány. – Na, fasza, akkor képzeld azt, hogy ez egy vers, amit egy versenyen szépen hangsúlyozva mondanak fel. Minden hangsúly egy-egy lépés. Az elején van egy magas hang, amikor pózban állsz. Akkor ugye a jobb kezeddel felnyúlsz. – mutattam. – De nem jó, ahogy csináltad. Húzd ki magad, látszódik, hogy görbe a hátad és az nem szép. – ráztam a fejem. – Miközben a kezedet nyújtod, a bal lábaddal lassan hátralépsz egyet. Mutatom, nézd. – mutattam neki, mire ő bólogatott, s leutánozta a lépéseim. – Jó. Az álladat emeld fel egy kicsit és feszítsd meg, mert sokkal mutatósabb. A lent lévő kezed legyen kicsit behajlítva, s húzd kissé hátrébb. – mentem oda hozzá, s állítgattam őt befele, mint valami babát, egészen addig, amíg nem nézett ki jól a dolog. – Szuper. – mosolyogtam. – Szerinted? – fordult a testvérem felé, hiszen ő lány volt, így az ilyen mozdulatokhoz, amit a saját neme csinál, jobban ért.

- Igen, ez így szerintem is jó. – bólintott. – Viszont túl merevek a vállaid. Nyugodtan engedd le a balt, viszont a jobbat emeld feljebb, hiszen az a kezed fent van. – mutatta neki. – Látod? Sokkal szebb és nem nézel ki úgy, mint egy bot, ami nem hajlik semerre.

Szerencsére Chaeyeon egy szót sem szólt, hagyta, hogy segítsünk neki, elvégre ő kért meg. A végére már egészen jól ment neki, de kell majd még a gyakorlás. A kémiára is jutott idő, de ott már nem volt ott Soyeon, hiszen neki beadandót kellett csinálnia informatikából. Nekem szerencsém volt, hiszen én osztályozóztam belőle, tehát nem kell ilyenekkel törődnöm.

Azt kell mondjam, Chaeyeon nagyon jó kémiatanár. Nagyon hamar megértettem a dolgokat, pedig én aztán mindig hülye voltam ehhez a tantárgyhoz.

- Te nagyon tudod a kémiát... Ez valami családi örökség, vagy mi? – kérdeztem nevetve, mikor már a buszhoz mentünk.

- Nem. – nevetett. – Jimin nagyon sokat segített, ő nagyon jó volt belőle. Mindig őt kérdezem, ha valami nem megy. Remélem tudtam segíteni. – mosolygott, mikor elértünk a megállóba.

- Igen, rengeteget és remélem én is.

- Igen. Az ott az én buszom lesz, szóval szia! – intett nekem, majd el is indult, hogy felszálljon.

- Szia! – köszöntem én is, majd leültem a padra, hiszen nekem még kellett 5 percet várnom a járatomra.

Kétségkívül eseménydús volt a mai, illetve a tegnapi napom. Ismét együtt vagyunk Jiminnel, s innentől biztosan nem csinálok semmilyen hülyeséget. Nem akarom újból elveszíteni őt.

Jimin:
Nem kellett volna ennyit költened rám.

Csak mosolyogni tudtam, hiszen ez azt jelenti, hogy megnézte és tutira tetszett neki.

Jungkook:
Megérdemelted.
De ha ennyire zavar, kifizetheted,
csak nem fogadok el papírpénzt.🤷🏻‍♂️
Se a kártyámra.😋

Jimin:
Perverz🙄

Jungkook:
Mit hozol ki belőlem😂

Befolyásolható befolyásos. Ördög, ki rosszá teszi az angyalt, vagy angyal, ki jóvá teszi az ördögöt? Melyik vagy te, s melyik én? Vagy... Mindez lényegtelen, hiszen mi így vagyunk tökéletesek? Az ellentétek, akik egyenlőséget teremtenek. Te a gyámoltalan vad, s én, a ragadozó, aki ahelyett, hogy elpuszítana téged, megszeret, s megvéd. Ellenséges kard helyett immáron téged védő és szolgáló pajzsod leszek, kire számíthatsz, ki melletted lesz, hű szövetségesed, drága uram.

Hello Sütikék! Itt is van a 41. rész! Körülbelül 20 fejezet és vége lesz a könyvnek, de az még messze van, addig még sook dolog fog változni.🤗

Hogy telt a szünet? Hogy bírjátok az online oktatást?

Kaptam egy kihívást, amit köszönök szépen Park__SungGi  -nak!♥️

1. Heteroszexuális vagyok.

2. Lány, de apám néha fiúnak néz, mert csak fiús cuccokat kapok tőlexd

3. Hát az erős túlzás, de megvagyok😂

4.

Amióta kijött, azóta hallgatom. Függővé tett🥺

5. Szürke😋

6. Halak🐟

7. Senki😂

8. Jelenleg a citromsárga💛

9. Sushi😌🍱

10. 78%-on vagyok😄

11. HuuuhXD Jungkook, Chanyeol, Seonghwa. Ők vannak a top 3-as listámon😋

12. A borsón, paprikán, babon és petrezselymen kívül mindent megeszek. Nagyon szeretem a zöldségeket.

13. Barna🤎

14. 38-39, fazontól függ.

15. Szívsebész szeretnék lenni 🥺👉👈

Még egyszer köszönöm szépen!♥️♥️♥️

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook