- Ha nem feleltél volna, azt mondanám, hogy csaltál... - sóhajtott Hyerin tanárnő, míg én önelégülten mosolyogtam, hiszen hibátlanra feleltem. – Ennyi erővel tanulhatnál is. – forgatta meg a szemeit, majd beírta az ötöst.

Mivel a felelést óra végére tettük, mindenki elindult ki a teremből. El sem hittem, hogy Chaeyeon pár óra alatt a fejembe verte az anyagot. Olyan okosnak éreztem magam, mint még soha, s rendesen dagadt a mellkasom a büszkeségtől. Soyeon csak mosolygott, hiszen tudta, hogy a kis magántanáromnak köszönhettem mindezt. Ám ő is jól járt, hiszen a táncot –annak ellenére, hogy milyen borzalmasan előadta- tökéletesen megtanulta. Szép nőiesek lettek a mozdulatok, lágyak, de mégis volt benne egy kis feszesség, hiszen a megfelelő tartásoknál ezt kellett produkálnia.

Az utolsó óránk volt a tánc, ebből is csak egy óra. A péntek elég laza, hiszen négy órám volt, ebből egyedül csak a kémia az, ami húzós. Tehát nagyon boldogan indultam meg a 021-es táncterem felé. Tudom, hogy Jimin már bent van, mivel helyettesítette az egyik tánctanárt, aki a mostani első éveseket tanítja.

- Szia. – léptem be, s örömmel konstatáltam, hogy senki sem tartózkodott bent rajta kívül. Oda is mentem, miután bezártam az ajtót magam mögött, hogy megkapjam a napi csókomat, s csodás mosolyával is megajándékozzon. – Na, milyenek a kicsik?

- Egész ügyesek. – bólogatott. – Néhány lépés nem ment nekik, ezért abban segítettem, hiszen nem tudom, hogy milyen koreográfiát állított össze Hyebin. – rántott vállat.

- Hyebin a tanáruk? – kérdeztem, mire elmosolyodott, én pedig elhúztam a számat. – Hát akkor ezt megszívták.

Az a nő jól táncol, viszont nagyon szigorú. Vagy 2x volt helyettesíteni, s már akkor kiabált, amikor levegőt vettem, nemhogy akkor, mikor kötekedtem vele. Komolyan kinéztem volna belőle, hogy kilógat az ablakon a lábamnál fogva.

- Szerintem aranyos nő. – rántott vállat.

- Persze, mert nem diák vagy. – ingattam a fejem, majd a derekára fogtam, s közelebb húztam magamhoz. – Ezért is olyan izgalmas a kapcsolatunk. – nyomtam egy puszit a szájára, majd a nyakára is, amit oldalra is döntött, hogy jobban odaférjek.

- Jungkook... - túrt a hajamba. – Pár perc és óránk lesz. – suttogta, mire morogva elhajoltam, majd kissé csalódottan néztem rá.

Igen, izgalmas a kapcsolatunk, de néha jó lenne, ha ő is diák lenne és kihagyhatná az órákat, hogy velem lehessen egy picit.

- Megyek átöltözök. – nyomtam egy utolsó puszit a szájára.

Jimin bólintott egyet, én pedig már el is hagytam a termet, hogy a mellette lévő öltözőben lecseréljem a fekete farmernadrágomat egy egyszerű melegítőre, ahogy a szintén ilyen színben pompázó pólómat egy fehérre. Én cipőt is hozok magammal, akárcsak Soyeon, hiszen mindkettőnknek kényelmesebb abban, de van olyan, aki amiben jön, abban van egész nap. Ilyen például Yoonho is.

- Késtél... Hol voltál? – kért számon Yugyeom, nekem pedig ekkor esett le, hogy én el se mondtam neki, hogy ismét együtt vagyunk Jiminnel. Azt hiszem, hogy magyarázattal tartozom neki, meg persze köszönettel, amiért végig támogatott. Örülök, hogy ilyen barátom van, mint ő.

- Majd mesélek. – válaszoltam a cipőmet kötve.

Mivel elég későn jöttem be, s hiába vagyok itt 4 éve, nem tanultam meg gyorsan le- majd felöltözni, ezért utolsónak mentem is órára. Szokásosan kulcsra ráztam az öltöző ajtaját, majd a terembe mentem, ahol a hangfal tetejére tettem a kulcsot.

Már mindenki bent volt és nyújtott a maradék percekben, bár Jimint ismerve hagyni fogja, hogy elidőzzünk ezzel, mert nem szeretné, hogy meghúzzuk valaminket. Utána viszont azonnal vettük is az új részét a táncnak.

Sokan azt hinnék, hogy mivel tánc tagozaton vagyunk, hamar meg tudunk tanulni tökéletesre egy koreográfiát. Ilyenkor én, mint tánc tagozatos, képen röhögném az illetőt. Igen, valóban jól ismerünk egy-egy lépést, az ütemet is érezzük, de ha egy csoportos táncot kell betanulni, az nem olyan egyszerű. Tőlünk többet várnak el, hiszen ezt tanuljuk. Összhangban kell lennünk, így sokszor van az, ha társastánc van, akkor a párok elmennek jobban megismerkedni. Néhány osztály, akik csoportosan adtak elő egy produkciót, csapatépítő tréningre mentek, mert sehogy se sikerült összehangolni a mozdulataikat.

- Lányok, picit vigyétek bele a felsőtesteteket is. – szambázott eléjük, majd számolásra velük együtt megcsinálta. Azt kell, hogy mondjam, hogy Jimin hiába férfi, jobban mozog, mint egy nő. Szemet gyönyörködtető, amit csinál. – Rendben, akkor eddig zenére, ezúttal csak nézek. – sétált elénk, s el is indította a zenét, mi pedig el is kezdtünk mozogni. Nem szólalt meg, csak nézte. Mindenkire vetett egy pillantást a szemeivel hibákat keresve.

Ő határozottan nem volt egy szigorú tanár, láthatóan kedvelt minket, s mi is őt. Szerintem egyikünk sem gondolta volna azt, hogy a tanárnőt majd valaki pótolni fogja.

- Rendben, jó lesz ez. – bólintott Jimin. – Jövőhéten akkor szünet, mindenkinek jó pihenést, csak egy dolgot szeretnék kérni... - nézett ránk. – A szünetben lassan kezdjetek el összeállítani fejben egy koreográfiát, aki pedig nagyon unatkozik, nyugodtan megpróbálhatja ezt gyakorlatban is kivitelezni. Hamarosan félévi vizsga és nem ártana nekiállni. – mondta, s ezután lassan mindenki szállingózni kezdett, ugyanis ez volt az utolsó óra. – Hát te? – kérdezte, mikor már csak én maradtam.

- Meddig vagy? – kérdeztem.

- Ez volt az utolsó órám. – indult összeszedni a cuccait.

- Szuper! – mosolyodtam el, s csaptam össze a tenyereim. – És ráérsz?

- Hm... - fordult felém, s összehúzta a szemeit.

- Na, menjünk el valahova, Jimin! – kérleltem, mikor odaléptem hozzá, s a derekánál fogva húztam közelebb magamhoz, a homlokomat pedig az övének döntöttem. – Eljössz velem egy randira? - ekkor a szemeimbe nézett, majd elmosolyodott, s bólintott egyet. Az én arcomra is egy hatalmas vigyor került. – Akkor szedd a dolgaidat és menjünk. – engedtem el, hogy én is elmehessek még gyorsan átöltözni, hiszen nem akartam egy melegítőben randevúra menni.

Bevallom őszintén, nem tudtam, hogy hova menjünk, ugyanis valami olyan hely kellett, ahol kevesen vannak. Koreában amúgy se nézi valaki jó szemmel, ha egy meleg párt lát, de minket nem csak ez a veszély fenyeget. Akárhogy nézem a dolgokat, Jimin a tanárom, én csak egy diák vagyok, a mi kapcsolatunk tiltott, akár börtönbe is kerül, ha ez kiderül. Hiába vagyok 18, akkor is a diákja vagyok elsősorban.

Gondoltam arra, hogy talán ismét elmehetnénk a hegyekbe, de ott már voltunk. Igaz, nagyon sok helyet ismerek ott, ami gyönyörű kilátást nyújt, de semmiképp sem akartam odavinni őt. Az első is ott volt, a másodiknak máshol kell lennie. Ez afféle aranyszabály.

A helyzet az volt, hogy a város kilőve, mivel bárki megláthatott minket a suliból, így csak Szöulon kívül szervezhettem programokat, ami valljuk be, feladja a leckét az embernek.

- Siess már basszus, lekéssük a buszt! – idegeskedett Yugyeom mellettem.

- Oh, menjetek nyugodtan, én később megyek haza. – pillantottam fel a még mindig tudatlan barátomra. Furán nézett rám, mire sóhajtottam egyet. – Jiminnel leszek, tudod, tánc. – ingattam a fejem, mire bólogatni kezdett.

- Hát akkor majd dumálunk! – pacsizott le velem, majd ki is lépett.

Mivel többen is voltak, nem akartam neki elmondani a jó hírt, miszerint ismét egy párt alkotunk, na meg persze azért sem, mert félek, hogy valaki lehallgat. A teremben is csak azért merek Jiminhez érni, mert csukva van az ajtó. Egyikünknek sem hiányzik egy tárgyalás, vagy az, hogy a család kitagadja. Bár az utóbbi inkább rám vonatkozik, míg az első mindkettőnkre. Jimin szülei elfogadták azt, hogy ő meleg. Ezt a testvérétől tudom. Mondta, hogy nem lepte meg őket a dolog, mivel a testvére mindig különbözött a többi sráctól, illetve sose nézte meg a lányokat, de a fiúkat annál inkább. Ha én bevallanám anyámnak, hogy nem barátnőm, hanem barátom van, szerintem elájulna. Viszont apának nem tudok semmilyen reakciót elképzelni ezzel kapcsolatban. Ő a nyugodt a családban, a laza.

- Na, mehetünk? – mentem be a terembe, ahol Jimin már össze is pakolt.

- Persze, csak én is átöltözök, illetve le kell adnom pár dolgot a nevelőiben. Nyugodtan várj meg kint, sietek. – simította meg a vállamat egy kedves mosollyal az arcán, majd ki is ment.

Nagyon szeretem benne, hogy mindig mosolyog és folyton olyan gyengéden ér hozzám. Valahogy mindig tudatni akarja velem, hogy ő itt van és törődik, nála pedig ez mindig az arcán megjelenő felfele ívelő ajakgörbületén mutatkozik meg, illetve az érintésein, a simogításain. Tényleg tele van szeretettel ez a férfi, s emiatt még mindig rosszul érzem magam, amiért ilyen csúnya dolgot tettem vele.

Az udvaron tényleg nem kellett sokat várnom, ugyanis pár percen belül egy fekete szövetkabátban lévő Jimin lépett ki.

- Mehetünk? – kérdezte mosolyogva, mire bólintottam, s szívem szerint megfogtam volna a kezét, de tudtam, hogy ezt nem szabad.

Törvény, mely miatt kezünk bilincsbe van, s két, egymástól távoli cölöpre kötöztek minket. Viszont a szót, a lélegzést nem vehették el tőlünk. Ez a kis dolog az, melyet a szerelem forró tüze elégetett. Egy kis részét a pertlinek. Nem sok, de szorításán engedett nekünk, a kivégzésükre váró raboknak. Sok ember bele sem gondol, hogy az a rab mit tett. ,,Bűnös" –hangzik egy manipulatív egyén szájából. Tomboló sokadalom harsongja ezt, s mi pedig ezek leszünk; bűnös ártatlanok.

Hello Sütikék! Meghoztam az új részt😋 Viszont kezd nagyon elegem lenni ebből az online oktatásból és abból, hogy az óra elején közli néhány tanár, hogy dolgozatot írunk🙃

Viszont kaptam egy kihívást Jinyoungmylife -tól! Köszönöm szépen!☺️♥️♥️

A címet ezúton sem szeretném átírni, ugyanakkor nem tudok annyi embert kihívni, de remélem ez nem gond😋

1.) Imádom a lovakat, régen lovagoltam is.

2.) Sosem féltem a pókoktól vagy a kígyóktól, de a lepkéktől egyenesen rettegek.

3.) Van egy 7-8 éves cicám, aki már az életem egy fontos része. Beteg és nagyon félek, hogy lesz vele valami. Ha elpusztulna, biztosan nagy depresszióba esnék.

4.) Hiába láttam 16 évesen a halált és egy ember életéért való küzdést, ez nem tántorított meg, sőt megerősített abban, hogy orvos legyek. Már csak azért is meg akartam csinálni, mert a nagybátyám is szívsebész akart lenni, de az egészsége miatt nem lehetett.

5.) Falun lakok🤓

6.) Megőrülök a karatnéntól😭😭 Esküszöm az is hiányzik, hogy a vonathoz fussak😂

7.) Ha tehetem, szeretek sokáig aludni.

8.) Utálok minden alkoholt, de a konyakos bonbont szeretem.

9.) Színesen nem szeretek rajzolni. Ha színeket akarok, akkor festek, de nem szeretek színes ceruzát használni.

10.) Nem szeretek beszélni, mert nem tudok normális mondatokat összerakni.

11.) Mindig sírok Billie Eilish Lovely című zenéjén.

12.) A szülinapomon hazazavartak a suliból, mert náthás voltam, és bepánikolt a tesitanár, hogy koronás vagyok. A csomagtérben kellett utaznom. Életem legjobb szülinapja volt🥳

13.) Minden pénteket és szombatot utálok kiskoromtól kezdve.

Kihívottak:
KimChae_Young
_TheyCallMeIdol_
antisocialprincess06

Még egyszer köszönöm szépen!♥️

Emellett meglett a könyvön a 70k megtekintés. Nagyon régóta rá se néztem, a napokban láttam, hogy ennyinél járunk és szabályosan elérzékenyültem. Köszönöm szépen!♥️♥️

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook