Hiába nemrég élveztünk el akkor, a zuhanyzóban lenyomtunk még egy menetet. Igazából egyikőnknek sem volt ellenvetése, de utána alig vártuk, hogy végre aludjunk, mert kellőképpen kifáradtunk. Jimin hátat fordított nekem, én pedig átöleltem őt, s fejemet a nyakhajlatába fúrtam. Szerettem a bőrének az illatát. Hiába használtunk ugyan olyan tusfürdőt, szerintem neki mégis kellemesebb illata van.

Másnap reggel én keltem hamarabb, de eszemben se jutott kimászni az ágyból. Inkább a páromban gyönyörködtem, aki még mindig az igazak álmát aludta. Az órára néztem, ahol a kismutató a kilences felé igyekezett, míg a nagy a tízeshez. Nem akartam eddig maradni, mivel még Yugyeomnak is magyarázkodnom kell, illetve haza is kell mennem, de nincs szívem felkelteni őt. Főleg, mikor felém fordult, s közelebb bújt hozzám. Olyan melegség öntött el akkor és egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni. Csodálatos ez a férfi.

Jimin olyan 10 perc múlva már ébredezni is kezdett, én pedig egy kedves mosollyal az arcomon fogadtam őt. Egy puszit nyomtam a homlokára, s jó reggeltet kívántam neki.

- Neked is... - motyogta rekedtes hangján, s ő is megpróbált csukott szemmel az arcom valamely pontjára nyomni egy csókot. – Jól aludtál? – kérdezte meg, miután ajkait sikeresen az orrom hegyére nyomta.

- A legjobban. – vigyorogtam.

- Éhes vagy? – nyitogatta a szemeit, s pillantott rám, miközben az arcomat kezdte simogatni. Bólintottam egyet, mivel elég régóta fent voltam már, én pedig rendszerint megéhezek, mihelyt felébredek. – Akkor csinálok valamit. – kelt ki, én pedig vele tartottam.

Tegnap fürdés után mindketten egy boxerben aludtunk, mert Jimin eléggé fázós és volt vagy 30 fok a lakásában, na meg rám nem lettek volna jók az ő ruhái. Kisebb tőlem és láthatóan vékonyabb is.

A párom azért felvett valami itthoni göncöt, s nem lepett meg a szekrényének látványa. Nem volt sok színes cucca, inkább sötétek voltak, talán egy vörös pulcsit láthattam bent, ami kitűnt a többi közül.  Egyszer mindenképpen megkérem, hogy vegye fel nekem, mert kivételes akarok lenni, s szeretném az osztályból, avagy az iskolából csak én ebben látni őt. Sőt... Már most felvehetné.

A szekrényhez mentem, s kivettem belőle azt a pulcsit, majd Jimin felé nyújtottam. Furán nézett rám, hiszen már volt rajta egy szürke.

- Felvennéd ezt? Ritkán látlak színesben és kíváncsi vagyok. – próbáltam aranyosan nézni rá, mire elkuncogta magát, s elvette tőlem az anyagot.

- Nem bánom, de valamit tudnod kell. – nézett mélyen a szemeimbe. – Ezt a pulcsit az exemtől kaptam. – mondta ki, én pedig elmosolyodtam, majd megpróbáltam elvenni tőle a vörös textilt, de ő nekem hátat fordított, s magához szorította.

- Meggondoltam magam, ne vedd fel! – próbáltam elvenni tőle, de ez nem igazán jött össze. Még ki is nevetett!

- Vicceltem! Vicceltem! – nevetett, én pedig elengedtem őt, s komolyan néztem rá. – Igazából Chaeyeon vette nekem. Ő is azt mondta, hogy kell egy kis szín az életembe. – vette le a pulcsiját, majd felvette a vöröset. – Na? – tárta ki a karjait, s fordult körbe egyszer, miközben szokásához híven mosolygott.

- Jól áll. – bólintottam. – De csak mert a húgodtól kaptad. – tettem hozzá, ezzel pedig sikeresen kacagásra bírtam az ezüsthajút.

Egy gyors rántottát csináltunk, illetve teát, hiszen nekem még haza kellett mennem, illetve utána megmagyaráznom Yugyeomnak, hogy mégis miért kellett nekem falaznia. Jövök neki ennyivel, na meg amúgy se szeretném titkolni előle ezt a dolgot. Ő akkor is mellettünk állt, nem mondta el senkinek és még a hódítsuk vissza Jimint projektemben is segített.

Felvettem a tegnapi ruháim, illetve a táskámat, s egy gyors csókot nyomtam Jimin szájára, aki az ajtóig elkísért. Direkt mondtam neki, hogy ne jöjjön le, majd az ajtajánál elbúcsúzok, mert így nem fogja senki meglátni, hogy adok neki egy puszit a szájára. Ezután persze már rohantam is, mert nem volt sok időm elérni a buszt, ami nekem kellett. Már reggeli közben megnéztem, hogy melyik jön legközelebb, s nem mondom, utána lapátolnom kellett magamba az ételt, ha nem akartam még két órát itt ücsörögni. Mondjuk nyilván ellettem volna, de sok dolgom volt. Na meg Yugyeom a közelben lakik, simán átmehet hozzá vagy anya, vagy Soyeon és akkor ha nem leszek ott, az egyenlő a bukással.

Szerencsére elértem a buszt, ami haza is döcögött velem. Be is mentem a házba, persze előtte küldtem egy üzenetet a haveromnak, hogy hazaértem és délután minden elmesélek neki. Ezt igazából személyesen jobb lenne, de furcsa lenne, ha délután ,,visszamennék" hozzá.

- Mi jót csináltatok Yugyeommal? – kérdezte anya a konyhában, s közben az ebédet készítette.

- Filmet néztünk meg nyilván aludtunk. – mondtam a leghihetőbb hazugságot, amit kitalálhattam.

- És milyen film volt? – vágta fel a paprikát.

- Vígjátékot, Instant család a címe, nagyon vicces, majd meg kellene néznetek. – mondtam azt, amit még régebben néztünk.

- Azt nem múltkor néztétek? – fordult felém anya, én pedig egy pillanatra lefőttem, hiszen nem emlékeztem rá, hogy már említettem neki.

- Nem, csak ezt akartuk. – mosolyodtam el. - Amúgy ötös lett a kémia felelésem. – tereltem a témát, ami hatásos is lett, ugyanis anya nagy mosollyal, a késsel hadonászva kezdett táncikálni. – Azt inkább tedd le. – nevettem kínosan.

Végül Soyeon is csatlakozott hozzánk, így hárman együtt csináltuk meg az ebédet. Én közveszélyes vagyok a konyhában, így rám csak kisebb feladatot bíztak a konyhatündérek, mint például mossam meg a zöldségeket, tegyem a hűtőbe a kimchit, amit az imént készítettek el. Kár, hogy nem ma esszük, hiszen nagyon szeretem. Anyának mániája, hogy egy napot álljon a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek.

Aznap igazából semmi érdekes nem történt. Végül Yugyeommal se beszéltem, mert azt mondta, hogy holnap találkozzunk, mivel mostanság ismét el lett hanyagolva. Tényleg nem ártana végre picit összejönni vele, bár nem inni akarok, hiszen az múltkor sem sült el jól. Bár az igaz, hogy nem tenném meg újra azt, hiába részeg lennék.

Tehát vasárnap reggeli után el is indultam a tőlem nem messze lakó barátomhoz. Otthonosan mentem be a házba, s köszöntöttem is az anyukáját, aki mosolyogva adott nekem egy puszit, ugyanis ez szokásává vállt. Megkérdeztem, hogy hol találom a fiát, bár biztos voltam benne, hogy az emeleten lesz, hiszen általában ott tartózkodik.

- Csá! – köszöntem neki, mikor beléptem a kis birodalmába. Az ágyában feküdt és telefonozott, de mikor észrevett, akkor felült és felém fordult.

- Hali. – biccentett, én pedig azonnal kényelembe is helyeztem magam. – Na mesélj. – tért rögtön a lényegre.

- Hát nem kertelsz. – motyogtam, majd elmosolyodtam, s felé fordultam. – Összejöttünk Jiminnel ismét... - mutattam ki fogaimat is. – És tegnap vele voltam. Elmentünk randira és hát... - ingattam a fejem vigyorogva.

- Tehát megfektetted.

- Mondhatod így is. – rántottam vállat. – De jobban preferálnám azt, hogy lefeküdtünk vagy szeretkeztünk.

- Mi lett veled? – tette a tenyerét a homlokomra, hogy megnézze, lázas vagyok-e. – Te tényleg szerelmes vagy. – hajtotta le a fejét, s nevetett fel. – Hát gratulálok nektek. – mosolygott rám. – De azért ne hanyagolj el innentől, az nem kifogás, hogy pasid van. Én kurvára előbb ismertelek meg. – bökött a mellkasomra, én pedig csak bólogattam és megígértem neki, hogy nem fogom többet mellőzni őt. – Akkor nézzünk valami filmet. – dörzsölte össze a tenyereit, s már elő is vette a laptopját, hogy keressünk valamit. – Horror? – kérdezte rám se nézve.

- Tökéletes. – mondtam, s közelebb húzódtam hozzá, hogy én is elolvassam annak a filmnek a leírását, amit kinézett.

- Hé, azért rám ne mássz, oké? – hülyéskedett, én pedig vállon boxoltam, s elmondtam, hogy mekkora egy barom.

Yugyeommal megbeszéltük, hogy ha úgy van, akkor ő falaz nekem, csak szóljak előre, hogy fel tudjon készülni a dologra, nehogy az legyen, hogy anya megkérdezi őt a hollétem felől, ő pedig azt mondta, nem tudja, hogy hol vagyok.

Élvezem az ősziszünet adta pihenésemet, azzal, hogy elmegyek Jiminnel találkozni. Persze most a félévi vizsgára fogunk gyakorolni. Nem akar kivételt tenni, s nem is fogjuk megemlíteni a többieknek, de segít nekem összerakni egy koreográfiát, mivel én év végén országos versenyre is megyek, s ez már nagyon sok lenne. Úgyhogy most dolgozni fogunk, mert haladni is kell.

- Hello! – köszöntem a portás csajnak mosolyogva. – Park Jimin bérelt itt egy termet, megtudhatnám, hogy melyikben van? – kérdeztem, mire a lány bólintott egyet, s már pötyögni is kezdett a gépen.

- 20-as terem. – nézett rám.

- Köszi. – biccentettem neki, majd rutinosan lépkedtem a húszas szoba felé. Halkan kinyitottam az ajtót, mivel már hallottam kintről a zenét. Jimin nekem háttal állva próbált.

Szokás szerint fekete, kissé feszes nadrág volt rajta, illetve egy fekete, kissé nagyobbacska ing, melynek fényes hatása volt. A haja még nem volt izzadt, a mozdulatai hatására mozgott vele, ő is táncolt.

Jiminnek férfi létére szép alakja volt. Férfias volt, de a tánc nála is megtette a hatást. Kecses volt, akár a léptei, lábai pedig tökéletesek voltak. Egyszerűen... Csupán a látványa is megbabonáz ennek a férfinak, s a lelkéről még nem is beszéltem.

Oly'kinézet, mint csiszolatlan gyémánt. Sokáig érlelt szépség, érték, melynek sokan csak a külsejét nézik. Pompás, csodás, s minden ilyesfajt' szinonim, mely reáillik. Istenek eledele, az ambrózia, különleges, édes és ellenállhatatlan. Megannyi mindent manifesztálhatnék őróla, de akárcsak az érzés, melyet maga az isteni eledel ad, kifejezhetetlen. Egyszerű, magamfajta szerzet nem tudja sem szavakba, sem pedig tintába mártott tollba elszónakolni, hogy mit gondol róla. Hiába spekulál rajta naphosszakat, hiába töri fejét, csak nézni tudja. Figyelni, s csak gyönyörködni benne. Megkötött kezű, kiláncolt egyén, kötélhorzsolta végtagokkal, de a fájdalom enyhül, mert a látvány enyhíti. Elvonja éberségét, szinte ámulatba ejti, megragadja, eloltja kezei fájdalmát. Szomjassá teszi az embert, de közben itatja is. Édes kín, ezt adja nekem. Impozás, mint a rózsa virága. Meg akarom érinteni, érezni akarom, s akár sebet ejthet rajtam, akár vérem folyhat végig alkaromon, akár olyan vörös lehet, mint ő, de mindent megér. Mert néha nem lehet betartani amaz szabályt, miszerint mindent a szemnek, semmit a kéznek.

Hello Sütikék! Elhoztam a következő részt. Nem lett annyira tartalmas, de remélem nem olyan nagy gond😌♥️

Kaptam egy kihívást _TheyCallMeIdol_ -tól!♥️♥️ Köszi szépen nővérkém🥺♥️

1. Ji Changwook🥺

2. ÖööhXDDDD Minden marvel film😌

3. Mindent megnézek igazából. Csak a romantikusnál ne csöpögjön a nyáltól.

4. Huuuh, ez egy jó kérdés. Nagyon sok zenét hallgatok, így nekem ez a kérdés ez elég nehéz, hiszem nem szoktam kedvencet választani. Én csak hallgatomXD De akkor maradjunk a kpopnál, ott pedig Chungha.

5. Nem vagyok sorozatgyilkos összes része. Bármikor képes vagyok elolvasni újra ugyan olyan átéléssel.

6. Talán ebben a könyvben Jimin. Bevallom, ezen sosem gondolkoztam. Az indoklásom pedig az, hogy ő számomra a tökéletes kontraszt. Az, akit nem szabad külsőre megítélni. Ő maga a könyv és a borító is.

7. Let's Dance. Ez a legkidolgozottabb könyvem, nagyon szeretem írni.

8. Igeeen😍😍 Szomorú voltam, amiért elmaradt a tavaszi, mert arra is mentem volna.. Remélem a nyári meg lesz tartva🥺👉👈

9. HUG🥺♥️♥️♥️

10. MindkettőXD Van kutyám is és cicám is. Nem tudnék választani.

Nos én az ,,M" betűt kaptam, szóval lássunk is neki a kihívás második részének.

1. Medison

2. Malamut

3. Magyarország

4. Masked Killer🥺♥️

5. Miután

6. mandula__

Még egyszer köszönöm szépen!♥️♥️♥️

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook