Az óra nagyon hamar elment. Eddig alig vártam, hogy tánc legyen, de most... Kíváncsi vagyok, hogy Jimin miként fog viszonyulni hozzám. Igen, nagyon erőszakos voltam, ezt bevallom. Ő ezt nem akarta, de engem nem érdekelt. Ez azért baj, mert ezzel jó nagy hátrányba kerültem, aminek egyáltalán nem örülök.

Átvettük a ruháinkat, majd bementünk a terembe. Park Jimin sehol... Ilyenkor a teremben szokott lenni. Érdekes.

Láttam, hogy Yugyeom felém néz, én pedig vállat vontam.

- Ne beszéljetek már telepatikusan, ember! – mondta Lisa. – Semmit sem értünk, geci!

- Hupsz? – vigyorogtam, mire megcsapott.

- Miről van szó? – kérdezte komoly fejet vágva.

- Csak arról, hogy Park tanár úr késik. – lépett ide Yugyeom, s átkarolva engem nézett Lisara. – Ami nem szokása.

- Idióta, szünetben megbeszélése van a tanároknak. – forgatott szemet. – Ha odafigyelnétek, akkor tudnátok.

- Így már érthető... – bólintottam. Lehet néha tényleg oda kéne figyelnem a tanárokra. Nem csak Jiminre.

Elkezdtünk nyújtani, s már a becsengő is megszólalt, sőt, körülbelül 5-10 perc el is telhetett, mire végre beszambázott a tanár. Fekete lakkcipő és szürkés farmernadrág fedte a lábait, felsőtestén egy hosszabb fehér ing kapott helyet, mely combja közepéig biztosan leért. Mivel nagy volt rá, így kiálló kulcscsontjára tökéletes rálátást lehetett nyerni, illetve sima, hófehér bőrére. Orrán fekete keretes szemüvege pihent, melyet feljebb tolt mutatóujjával. Haja tökéletesen volt fésülve. Az ezüstös tincsek oldalt voltak, s egymásra borultak, mint a kukorica egy vihar után, esetleg mint egy dominó. Az elsőt eldöntjük, mely mindent maga alá tud a későbbiekben.

- Sajnálom, hogy késtem, elhúzódott a megbeszélés. Nyújtottatok? – kérdezte, s a hangfalhoz ment, ahova csatlakoztatta a telefonját.

- Igen, nyújtottunk. – válaszoltuk kórusban.

- Remek. Nos, mielőtt elkezdjük az órát, elmondom, ami a megbeszélésből rátok tartozik. A jótékonysági gála miatt el fog maradni néhány óránk, ami... - mondta, de mindannyian kifejeztük nemtetszésünket. – Tudom, nem valami jó, mert vizsgáznotok kell. – húzta a száját. – Úgyhogy be fogunk iktatni néhány plusz órát. Amik elmaradnak, azokon a gálára próbálhattok. – mondta. – Így nem kell mindenkinek külön pénz költenie arra, hogy tánctermet béreljen, mivel az elsősök szülei sorban jöttek fel panaszkodni, hogy ez a jótékonysági gála többe kerül, mint gondolták volna. Úgyhogy így lett megoldva. A plusz órákat én kértem. Majd egyeztetünk, hogy mikor lenne jó. – mondta Jimin. – Akkor álljatok be, elismételjük kétszer a táncot. Egyszer velem, utána magatoktól, majd haladunk tovább, mert piszok kevés időnk van. – mondta, majd miután beálltunk, ő elindította a zenét, s előre szambázott.

Szerencsére mindenkinek tökéletesen ment a tánc. Két óránk volt, s vért izzadva vettük át az újabb lépéseket. Nagyon szorít minket az idő, és eléggé le vagyunk maradva. Bár az is csoda, hogy Jiminnel ennyire sikerült ezt felhozni. Ő tényleg profi és türelmes. Ő az egyetlen tanár, akit ilyen figyelemmel kísér az osztály. Nem hiszem, hogy csak ezért, mert mindenki akar egy jó vizsgát, hanem mert csípik is őt. Mondjuk nem rossz arc, érti a vicceket, sajnálom is, amiért ilyen szemétségre készülök vele.

- Rendben, menjetek szünetre. – mondta, mikor csengettek. Sorban mentek ki a diákok, s már csak mi ketten maradtunk. – Te nem mész? – kérdezte Jimin, mire megráztam a fejem, s bezártam az ajtót.

- Haragszol rám? – kérdeztem meg. Nagyot sóhajtott, majd lehajtotta a fejét, s megrázta azt. – Akkor?

- Csalódtam benned. – nézett rám kissé idegesen.

Bűntudatomnak kéne, hogy legyen, de... Nincs. Ennek ellenére elhúztam a sebes számat, s lehajtottam a fejem, hogy úgy tűnjek, mint aki tényleg sajnálja.

- Sajnálom, de... - néztem fel rá, mire felhúzta a szemöldökét. – Kiengesztelhetlek?

- Viselkedj normálisan és elfelejthetővé válik a dolog. – mondta.

- Jó, akkor normálisan meghívlak egy kávéra. – vigyorogtam. Jimin szemet forgatott. – Most mi az? A diák nem hívhatja meg a tanárát, aki jelenleg a társa egy kávéra? – mosolyogtam.

- Nem fogadhatom el. – rázta a fejét.

- Miért is? – ráncoltam a szemöldökömet.

- Mert a tanárod vagyok, és a tegnapi után nem tudom, hogy mik a szándékaid! – nézett rám idegesen. – Ha bárki meglát, az állásomnak annyi, és téged ki is rúghatnak... És ez a jobbik eset. Rosszabb esetben börtönbe kerülnék. – mosolygott rám gúnyosan.

- Jiminie... - mosolyogtam rá. – Nekünk nincs viszonyunk egymással. Az csak egy ártatlan csókocska volt... - léptem hozzá közelebb, mire ő hátrált egyet. Közelebb hajoltam hozzá, s mélyebb hangon megszólaltam. – Vagy neked mást jelentett? – kérdeztem komoly arccal, majd elmosolyodtam.

- Semmit sem jelentett. – nézett a szemembe, s mondta ki úgy. Elhajoltam tőle.

- Látod? Akkor meg nincs mitől tartanunk. – rántottam vállat mosolyogva. – Semmit sem jelentett, és ahogy mondtad, elfelejthetővé válik.

- Nagyon félvállról veszed a dolgokat. Mondták már?

- Oh, nem is egy ember. Még azt hiszem, te is mondtad. – mosolyogtam rá. – Akkor délután kávézunk? – kérdeztem rá mosolyogva. Szemet forgatott. – Szuper. Akkor kávé, aztán megyünk termet bérelni.

Magabiztos voltam, s úgy hagytam magára. Ha nem lennék az, nem tudnám ilyen könnyen kézben tartani a dolgokat. A kávéba belement, már csak az kell, hogy szépen megpuhítsam. Nem fogom teljesen visszafogni magam, csak kellőképpen, nehogy visszakozzon.

Mikor vége lett az óráknak, a suli előtt álltam, s vártam Jiminre. A többiek már elmentek, mivel jött a busz, de én ott álltam, mint fasz a lakodalomban. Végül előkaptam a telefonom, s akkor láttam, hogy Yugyeom írt.

Gyeomírtó:
Na? Mit mondott szünetben?

Jungcocain:
Eljön velem egy kávéra.🤪
De jó fiúnak kell lennem.
Olyan nehééééz.😭

Gyeomírtó:
Semmi gáz, menni fog.
Remélem.😅
Mi történik, ha nem fog összejönni?XD

Jungcocain:
Olyan nem lesz.

Gyeomírtó:
Ejj, de magabiztosak vagyunk.😏

Jungcocain:
Még szép!

- Mehetünk? – kérdezte kissé unottan Jimin, mire elraktam a telefonom, s ránézve elmosolyodtam, majd elindultunk. – Ugye nem fogod azt csinálni, mint tegnap?

- Eszemben sincs. Az csak azért volt, mert megígértél nekem valamit, és nem tartottad be.

- Ezentúl nem ígérek neked semmit. – nevetett. Elmosolyodtam.

Én sem ígérek semmit.

A suli közelében volt egy kávézó, így nem is ültünk buszra, hanem gyalog mentünk el addig. Mivel már hűvösebb volt, így Jiminen egy fekete szövetkabát pihent, de még így is láttam rajta, hogy didereg.

- Kell a kabátom? – kérdeztem.

- Dehogy is. – rázta a fejét.

- Biztos? Szívesen odaadom.

- Nem kell. – rázta a fejét. – Azért köszönöm... - tette hozzá.

Elmosolyodtam. Persze. Nem fogad el semmit, nehogy vissza kelljen fizetnie, mi? De ne aggódjon, majd teszek róla, hogy vissza kelljen fizessen mindent.

Végül beértünk, ahol szerencsére jó meleg volt. Leültünk egy asztalhoz, majd az itallapot kezdtük el kémlelni. Rengeteg kávéfajta volt, szerintem 10-15 percig csak azon gondolkoztunk, hogy melyiket igyuk. Jimin végül egy Nápolyi Haboskávét kért, én pedig végül egy sima Cappuccinónál maradtam.

Jimin hatalmas szemeivel nézelődött. Viszont rám egyszer sem nézett. Bezzeg én végig őt bámultam. Még a torkomat is megköszörültem, de nem figyelt. Gondolkodtam azon is, hogy fulladozást imitálok. Akkor talán rám fog nézni.

Végül kihozták a kávékat. Jimin a pincércsajra mosolygott, aki viszonozva a kedves gesztust elsétált vissza a pult mögé. Inni kezdtük az italunkat. Nem igazán beszéltünk. Tulajdonképp nem volt miről, ez pedig nagyon bosszantott. Én folyton jártatom a számat, most pedig kussban vagyok.

Végül, miután megittam, s Jimin is letette a poharát, ajkai börtöne megnyílt, s közülük egy sóhaj tört utat magának, mint frissen szökött rab. Párnácskái voltak a rácsok, melyek fogva tartották az odaítélt bűnöst. Eme sóhaj is olyan, mint egy ember. Lehet ártatlan, de akár bűnös is.

- Megyek fizetek. – keltem fel a székből, mire ő is felpattant.

- Majd én.

- Meghívtalak. Én fizetek. – ráztam a fejem.

- Legalább a sajátomat hadd fizessem én! – állt ki mellette.

- Majd visszafizeted, jó? – kérdeztem, de a választ nem megvárva mentem el a kasszához, majd fizettem ki a két italt.

A pénz csak egy tárgy, amelyre rámondták, hogy értékes, holott csak egy papírdarabról van szó, melyen van néhány szám. Én viszont nem ilyen dolgot fogok tőled kérni, hanem valami olyat, aminek tényleg van értéke, ami szerintem megéri. Ami nekem megéri.

Hello Sütikék! Meghoztam a következő részt🤗 Igyekeztem gyors lenni (nem jött összeXD)

Nagyon szépen köszönöm a 20k megtekintést😱 Hihetetlen, hogy ennyi van rajta♥️♥️♥️

Jelölés: NolanParkJeon  ♥️♥️

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook