Fáradtan estem haza, s lerúgtam magamról a cipőmet, majd a táskámat is ledobtam a földre, én pedig csak leültem a padlóra a tatyóm mellé. Hulla vagyok. Jöttem én már haza ilyen tájban, és akkor is általában azért, mert béreltem termet és táncoltam.

- Aigoo... Minden energiámnak oda. – döntöttem a fejem a falnak.

- Akkor szerezz legalább annyit, hogy le tudj fürödni, és a szobádig eljuss, mert az száz', hogy én nem fogok segíteni neked. – dőlt az ajtófélfának drágalátos testvérem.

- Hah... Akkor legalább a táskámat felvinnéd a szobámba. – néztem rá szenvedő tekintettel, hátha megsajnál.

- Hm... Van az a pénz... - masszírozta az állát.

Sóhajtottam egyet, mert tudtam, hogy mi fog következni. Megint azt akarja, rám erőlteti direkt, persze feleslegesen. Aztán pedig akármit mondok neki, úgyse fogja érdekelni, úgyis a saját feje után fog menni, mert egy idióta, és meg mert Jeon. Legalább is anyu szerint mindketten olyanok vagyunk, mint apu. Mindent leszarunk és megyünk a saját fejünk után. Mondjuk van benne igazság.

- Szedd össze és felmegyek a szobádba, miután lefürödtem. – forgattam a szemem.

- Kösziii, szuper vagy! – ölelt meg, s már szaladt is fel a szobájába. – Alig várom, hogy TaeTae is lássaaaa. – dalolászott.

Csak elmosolyodtam az aranyosságán, s megráztam a fejem. Szerelmes.

Magam mellé pillantottam, ahol még ott csücsült mellettem hűségesen a táskám. Ismét csak elmosolyodtam.

- Aigoo, szerelmes Soyeon... Elfelejtetted az alku rád eső részét teljesíteni... - néztem a lépcsőre.

Végül is falaz nekem, ennyit megtehetek érte.

Felálltam, felkaptam a cuccaim, majd a szobámba dobtam őket. A fürdőbe érve vetkőzni kezdtem, de a karom az annyira fájt, hogy alig bírtam levenni a felsőmet. Izomlázam van, elég szar. Majd megkérem Soyeont, hogy masszírozzon meg kicsit, ha a táskámat nem vitte be.

Sikeresen minden cuccomat levettem, a szennyestartóba tettem, és beálltam a zuhany alá. Elkezdtem magamra engedni a kellemes langyos vizet, miközben a hajamba túrtam néhányszor, hogy biztosan mindenhol vizes legyen, és alaposan át legyen mosva. Ezután elzártam a vizet, s már kentem is magamra a menta illatú tusfürdőmet. Alaposan bekentem magam mindenhol, és még a hajamat is megmostam. Újra folyatni kezdtem magamra a folyékony, átlátszó anyagot, mely a testemen úgy folydogált, akár a vízesés egy hely oldalán. Jól esett most ez, ugyanis eléggé fáradt voltam, és lehet bealudtam volna, miközben a tesóm mutogatja az outfiteket, amiket összeállított addig, amíg én nem voltam. Sőt, lehet már születése előtt ezzel foglalkozott, hogy utána engem tudjon vele basztatni. Mondjuk kiskorunk óta ezt csinálja, szóval hozzá vagyok szokva, de mostanság gyakrabban van ez a kis ,,összejövetel'', mivel nagyon be akar vágódni Taehyungnál. Ennél is jobban. Pedig ő is fülig belé van esve, ezt pedig titkon a pár szobával arrébb lévő idióta családtagom is tudja, csak nőből van.

Miután sikeresen lemostam magamról minden habot, kiszálltam, s a törölközőmet a derekam köré tekertem, majd hoztam külön egyet a hajamnak. Azt dörzsölgetve léptem be a szobámba, ahol lekezdtem törölközni, majd felvettem egy boxert, s egy melegítőalsót. Felülre ritkán veszek fel valamit, mert olyan meleg van a házban, hogy meg lehet sülni. Amikor átjön valaki és én félmeztelen vagyok, mert annyira melegem van, akkor anya mindig elsüti azt a poént, hogy sütit sütünk. Ez ilyen dupla poén, mert elsüti a sütisütős poént.

A hajamat törölgetve mentem a tesóm szobája felé, s kopogás nélkül nyitottam be hozzá.

- Csoda, azt hittem, hogy sosem végzel. – sóhajtott, és tette el a telefonját.

- Elnézést, hogy fontosnak tartom a testem ápoltságát. – forgattam szemet.

- Megbocsájtható. – bólintott. – Nos, itt az első. – mutatott egy fekete bakancsot, szoknyát, és szintén ilyen színben pompázó harisnyát, s egy babarózsaszín oversize pulcsit. – Felfognám a hajam és felvenném még ezt. – adta a kezembe a sapkáját, amit jobban megnézve jöttem rá, hogy ez az enyém, csak elcsórta. – Majd visszaadom. – mondta, mikor látta, hogy rájöttem a tettére. – Mi a véleményed? – tette le a cuccokat és nézett rám mosolyogva.

- Hm... A bakancs bejön. – néztem az említett tárgyra. – A szoknya nem rossz, csak egy baj van, az, hogy befagy a picsád, mire beérsz a suliba.

- Ezért van ott a harisnya.

- Az nem harisnya. – ráztam meg a fejem. – Az egy vékony, ruhadarabnak álcázott drótkerítés. Hidd el, ez megvéd téged a nagy büdös semmitől. És a táncórákon elég kényelmetlen lesz. A pulcsival semmi bajom, az nem rossz. – rántottam vállat.

- Hah... Olyan vagy. – vágta be a durcit és mutatta a következőt.

***

Másnap reggel meg sem lepődtem azon, hogy Soyeon nem abban a szettben jött le, amit megbeszéltünk. Felesleges volt felmennem hozzá.

Egy szaggatott farmer volt rajta, s láttam, hogy alávette azt a harisnyának álcázott drótkerítést. Felül egy szűkebb fazonú hosszú ujjú volt rajta, ami fehér volt és garbós, s arra rávett egy fekete pólót, amin egy P!NK felirat volt. Szereti a zenéit. Fekete keretes szemüveg foglalt helyet orrán, amit elég sűrűn kell majd feltologatnia, mert anyu orrát örökölte, és alig látszódik, hogy van neki. Bezzeg nekem... Engem a krumpliorromról ismernek fel. Jó, nem.

Haja laza kontyban pihent feje tetején, egy-két tincset kihagyva. S már csak a lábbelije maradt, ami a fekete bakancs lett végül. Azaz az egyetlen olyan dolog, amiben tegnap megegyeztünk.

- Szörnyű vagy. – nézett végig rajtam.

- Beszóltam neked? – néztem rá felvont szemöldökkel.

- Láttam a tekintetedben, hogy készültél rá. Ikermegérzés.

- Ikerlófasz. – forgattam szemet. – Na, induljunk. – engedtem előre. – Elmentünk! – kiáltottam, s be is csuktam magam után az ajtót.

***

Az iskolába érve Taehyung azonnal elrabolta Soyeont, s megkértek, hogy vigyem el a cuccukat a terembe, mert ők lehet, hogy később jönnek. Yugyeom és Lisa már tegnap írtak, hogy nem lesznek első négy órában, mert versenyre mennek irodalomból, szóval reménykedtem benne, hogy Yoonho időben betolja a képét. Ő elég messze lakik a sulitól, szóval van, amikor késik, elvégre a buszokat nem lehet kiszámítani.

Bementem a megfelelő terembe, ahol egy diák sem volt, s csak ledobtam a cuccokat, ám ekkor motoszkálás hangja csapta meg a fülemet, így elindultam a hang irányába. Ekkor láttam meg Jimint nekem háttal térdelve keresett valamit igen kitartóan. Csak néztem rá, miközben a kezeimet a zsebembe tettem. Végül megköszörültem a torkom, s erre felfigyelt.

- Oh, szia Jungkook! – köszönt mosolyogva.

- Szia. – biccentettem. – Keresel valamit? – lépdeltem elé, s guggoltam le, majd döntöttem oldalra a fejem. Még így is fel kellett rám néznie, én pedig félmosolyra húztam az ajkaimat.

- Igen. Kiesett a kontaktlencsém, és nem találom. Van nálam másik, de akkor is szeretném kidobni a kukába. – sóhajtott, majd újra lehajtotta a fejét. Ekkor felvillant a fejem felett a kis villanykörte, így szélesen elmosolyodva kezdtem bele a kis játékomba.

- Na ne! Elhagytad? Had nézzem a szemeid. - vezettem mutatóujjam álla alá, s emeltem fel a fejét, ő pedig hatalmas szemekkel és elnyílt ajkakkal nézett rám, míg én –jelenleg- felemás szemeit néztem.

Láttam, hogy nyílik az ajtó és Yoonho lép be rajta Taehyunggal és Soyeonnal, ám mikor megláttak minket, azonnal hátráltak egy lépést, de ugyan úgy figyelemmel kísérték, hogy mit fogok tenni.

- Igazán szépek a szemeid. Miért hordod azt a szart? – döntöttem oldalra a fejem, de még mindig fölényes vigyorral néztem a szemeibe. Mélyebb hangon beszéltem hozzá, mely látszólag megtette a hatását, mert picit mintha elpirult volna.

- Nem jók a szemeim, szemüvegben meg nem érzem magam elég magabiztosnak. – mosolyodott el félénken, s hajtotta le a fejét, mire én kicsit erősebben emeltem újra fel, s közelebb hajoltam hozzá, majd dörmögni kezdtem a következőket:

- Pedig én megnézném azt a félős Park Jimint. – mondtam neki, majd elvigyorodtam látván, hogy hatalmasokat pislogva néz rám, mint aki azt sem tudja, hogy hol van és ki vagyok én. Lehajtottam a fejem, majd megráztam azt. – Segítek megkeresni. – léptem el tőle, majd kezdtem el segíteni neki. Az ajtóra pillantottam, ahol Yoonho és Taehyung tátott szájjal néztek, míg a testvérem inkább dühösen. Csak elmosolyodtam, majd intettem nekik, hogy menjenek csak el, már nem fogok semmit sem csinálni. Vagyis egyenlőre.

Megtettem az első lépést a győzelem zászlaja felé. Mit teszel, Park Jimin? Lépsz, vagy meghátrálsz?

Hello Sütikék! Meghoztam az új részt!😊😊 Elég unalmasra sikeredett, sajnálom😭😭

Köszönöm szépen a 7k megtekintést😍😍♥️♥️

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

MINDENKINEK ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET♥️🐰

xoxo: SanKook