- Tehát te olyan jó vagy, hogy az előző oktatód el akart küldeni versenyre? – kérdezte, mire vállat vontam, miközben az a bizonyos fölényes, levakarhatatlan mosoly ott bujkált az arcomon.

Több versenyt is nyertem már, de most lett volna egy nagyobb, amire Min tanárnő mindenképpen be akart nevezni velem. Azt mondta, hogy év végéig kikupálunk teljesen, de már előre szólt, hogy neki közben el kell majd mennie a szülés miatt. Előtte a lelkemre kötötte, hogy ki ne hagyjam ezt a versenyt, mert akár a jövőmet is megalapozhatja. Azt is mondta, hogy szól az új tanárunknak, hogy nekem legyenek külön óráim. Nos, a versenyről sajnos lemondtam, mert nem volt rendes táncoktatás, illetve nem hódoltam be. Most az ellenállás vezére vagyok, nem törhetek meg. Szóval sajnálom Min tanárnő, de az egyetlen verseny, amiben részt veszek, az az új tanár elleni verseny lesz. Ki hódol be előbb, Park?

- Majd meglátod, hogy milyen. Az biztos, hogy nem a jó diákok közé tartozik. Ezzel az osztállyal csak a gond van, főképp vele. – mutatott rám Hyerin. – Na, de nem azért jöttem, hogy ócsároljam a csapatot, hanem azért, hogy átadjam neked a névsort. – lépdelt oda Jimin mellé, s mosolyogva adta oda papírt.

Nem azért jöttél... Akkor mégis miért? A nyakamat rá, hogy azon nem is névsor van, hanem feljegyzések, hogy miket csináltunk... Hülye banya.

- Köszi, Hyerin, de nekem eddig nincs gondom a srácokkal. – mosolygott Jimin. – Az, hogy ő ilyen, azzal nem tudok mit kezdeni. Én megtanítom a vizsga lépéseit azoknak, akik figyelnek, és hajlandóak megcsinálni, akik nem, akkor azok megbuknak. – vont vállat. – Másképp ezt nem lehet.

Amikor oldalra néztem, Soyeon aggódó, s egyben dühös pillantásait láttam meg. Hogy a faszomba tud így nézni? Ezt tuti anyutól örökölte!

Megértem a tesómat, hogy félti a jövőmet, persze attól is, hogy ha megbukok, akkor ő is kapni fog rendesen, hogy miért nem segített, miért nem térített jó útra, stb... Azaz fosik anyu kiakadásától. Mondjuk anya az megértőbb, kivéve ilyenkor. Az olyan pillanatoknál nem tudom, hogy mit tartok rosszabbnak; végigülni Hyerin tanárnő óráját, vagy anya kiakadását, kioktatását, dorgálását... Mindkettő szar és életveszélyes. Jó, anyutól félek is. Azt mondta, hogy ha megint megbukok valamiből, akkor fakanalat dug a seggembe. De a tavalyi matek bukásomról nem én tehetek! A tanár fogott ki magának...

Emlékszem, hogy amikor nem értettem valamit, kértem, hogy segítsen, erre megnézte a füzetem, és így szólt: ,,Hát azt látom, hogy nem érted az anyagot." Ezzel el is ment. ÉRTITEK?! Otthagyott a picsába. Írtam is sorra az egyes dogákat, míg anyáék fülébe nem jutott a dolog, persze a tanártól, aki azt papolta nekik végig, hogy a fiúk nem képes tanulni, lusta gyakorolni, illetve segítséget is kérni. Nem szégyen, ha segítsége van szüksége, akkor szóljon, és ő elmondja még egyszer. Haha, vicces, nem?

Közben Hyerin tanárnő kiment a teremből Jiminnel együtt aki –gondolom- kikísérte.

- Kook, most már tényleg abba kéne hagyni ezt az egészet... Hamarosan vizsga.. – jött ide Soyeon.

- Ah.. – forgattam szemet. – Nyugi, kicsit szivatom még, aztán ígérem, befejezem.

- Jungkook, tényleg nem kéne ezt csinálnod.. – jött oda Tzuyu is, aki amúgy régen a barátnőm volt, de nem mentek jól a dolgok. Tűz és víz vagyunk, folyton csak veszekedtünk. – Az osztály átlaga talán jó, de sok tanár a viselkedés alapján könyvel el, és ha ugyan ilyen leszel, akármennyire vagy jó, meghúznak. Főleg, hogy ezt az új tanárt nem is ismerjük... Nem tudjuk, hogy milyen..

- Ezért akarom kideríteni. – mosolyogtam.

- De... - kezdte volna el. – Ah, mi lenne, ha figyelembe vennéd az osztályt is? A java már nem lázad, mert nekik van eszük, és azt akarják, hogy a vizsgájuk jól sikerüljön. Mond, neked nincsenek álmaid?

- Nem szoktam álmodni. – vontam vállat.

- Gyerekes vagy.. – fújta fel az arcát.

- Te meg hisztis. Figyi, az, hogy levizsgázok-e az az én dolgom. Ne üsd bele az orrod, értve? – léptem közelebb hozzá.

- Jó! Szarok rád és az egész rendszeredre... - trappolt vissza a többiekhez idegesen.

Hogy tudtam én ezzel összejönni? Oké, jó csaj, de akkor is... Hah, stréber...

Jimin tanár úr kuncogva jött be, s fordult felénk.

- Na, srácok, mehet tovább. Jeongguk, ha nem csinálod, akkor kérlek ülj le, hogy legalább a többieket ne zavard. Viszont következő óra végén szeretném, hogy maradj. – mondta.

- De sietek haza. – nyafogtam.

- Én is, de miattad bent kell maradnom. – sóhajtott. – Gyorsan letudjuk, és aztán mehetsz is.

- Hát jó... - mondtam, majd leültem. Most valahogy nincs kedvem táncolni..

***

- Kook, felejtsd el, hogy én falazzak neked! – nézett rám dühösen Soyeon.

- Hé! Te most kinek az oldalán állsz? Tzuyuén vagy az enyémen? – egy ideig hallgatott, majd válaszolt.

- A te oldaladon, de.. Ne vidd túlzásba... Anyuéknak majd azt mondom, hogy elvitted a leckét a betegeknek...

- Hah, akkor már tényleg leviszem. – mondtam. – Köszi hugi. – mosolyogtam rá, ő pedig megölelt.

- Van mit... Na, siess, és vidd akkor le a házikat. Mondd meg mindenkinek, hogy puszilom őket!

- Jójó! – nevettem fel. – Taehyung örülni fog annak, hogy puszilod. – mosolyogtam rá, mire elpirult.

- Majd.. Megkérdezed tőle, hogy mikor jön suliba..? – nézte cipője orrát.

- Persze. És tudom, nem te kérdezted.. – ingattam a fejem.

- Imádlak! – nézett fel rám mosolyogva, majd ismét megölelt. – Na, mostmár megyek, ahogy látom téged is vár Jimin tanár úr. Sok sikert, és ne csinálj semmi őrültséget! – nézett rám dorgálóan. – Na, pusza! – köszönt el, majd rohant ki a teremből, hogy utolérje Yugyeomot, mivel ugyan arra lakunk. Csak ő tovább megy 7 házzal.

- Nos, Jeongguk. – nézett rám Jimin.

- A barátaimnak csak Jungkook, és bár maga nem tartozik közéjük, akkor is hívjon így, mert irritál, hogy a teljes nevemen szólít.

- Akkor Jungkook. – javította ki magát. – Mond, mire jó ez a lázadásos dolog, amiről Hyerin tanárnő beszélt?

- Oh, igazából nagyon sok mindenre! – játszottam túl.

- Figyelj, lehet, hogy új tanár vagyok, de azt azért én is tudom, hogy ha nem csinálod a feladatod, hanem gyerekesen viselkedsz, akkor megbuksz. – tette karba a kezeit. – Nem vagyok szigorú tanár, de azt, hogy semmit nem csinálsz, nem fogom tudni értékelni. – rázta a fejét. – Valószínűleg nem fogsz hallgatni rám, elvégre csak most jöttem, nem is ismersz, de a többieket igen. Ők talán megbuktatnak, de én nem szeretnélek. De mint mondtam, a semmit nem osztályozhatom. Úgyhogy kérlek hagyj fel ezzel a viselkedéssel.

- Hű, ez aztán szép beszéd volt... - bólogattam elismerősen. – A baj csak az, hogy már az elején elvesztettem az érdeklődésem. Az ablakpárkányon lévő madárszar érdekesebb volt.. Szóval elismételné?

- Ne csináld már.. – sóhajtott. – Remélem tisztában vagy azzal, hogy az órai munkádra akár egyest is adhatnék..

- Akár kettőt is! – informáltam miközben mosolyogtam.

- Igen, akár kettőt is. – forgatta a szemét. – De nem fogok. Még nem. De holnap mutasd be a feladatot. Úgy hallottam, hogy az évfolyamban a legjobb táncos vagy. Miért nem élsz vele? Versenyre is akartak küldeni, és az előző tanárod felkeresett, hogy ne hagyjalak veszni téged. Nem ígértem neki semmit, mert a döntés rajtad áll, nem rajtam. Holnap mutasd be a táncot. – mondta, majd a cuccaihoz lépett. – Csak ennyit akartam. Mehetsz. – mosolygott rám végül.

Táncolok majd én a te idegeiden, Park Jimin...

Hello Sütikék! Itt az új rész, és nagyon nagy nagyon örülök annak, hogy már ennyien szeretitek ezt a könyvemet, pedig az érdekes részek még fel sem kerültek😂

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook