A terem közepére sétáltam, majd megvártam, míg a zene felcsendül, s többiek pedig elcsendesednek. Testemet teljesen átadtam a zenének, agyam kikapcsolt, szemeimet pedig olykor-olykor lehunytam. Magam elé képzeltem, hogy egy mezőn vagyok, egy szép, zöld mezőn. A harmatos fű csiklandozza meztelen talpamat, lelapul, s mikor arrébb megyek, lassacskán újra kiegyenesedik. Lágy szellő simogatja az arcomat, ruhám alá bebújva, s ugyan azt végrehajtva, mint almácskáimnál. A napfény a felhők mögül utat tört magának, s mint télen az ereszen lévő jégcsap, úgy csüngtek le. Az egész olyan szép volt. Olyan egyszerű, s mégis nagyszerű. Senki nem volt ott, csak én és a tánc, a mozdulataim. Szabad voltam.

Picit gyorsabb levegővétellel álltam meg abban a pozícióban, amivel ,,végződik" a tánc. Azaz amíg vettük. Lehajtott fejemet felemelem, s meg is látom a csodálkozó, elismerő tekinteteket. Mosolyogva nézek körbe, s tanáromon, Park Jiminen meg is akad a tekintetem. Hatalmasra nyíltak a szemei, palástolni sem próbálja meglepődöttségét, így mosolyom egyre csak szélesedik.

- Látja? Nekem nincs szükségem arra, hogy pulya módra folyton ezt a pár lépést gyakoroljam. – mondtam neki, majd elindultam, hogy beálljak a többiek közé, de ekkor felcsendült az ő nem túl mély, de kellően férfias hangja.

- Szép volt, ez tény. A számot magadévá tetted, de... Azt egyik lépés hibás volt. – mondta, mire hitetlenkedve hátra fordultam. Rosszul hallottam?

- Tessék? – kérdeztem vissza. Yugyeom is hülye fejjel nézett a tanárra, míg a többiek csak meglepődötten.

- A zenében van az a rész, hogy I am free.. Akkor a felugrás utáni érkezés hibás volt. Teli talppal érkeztél, ami már pontlevonással jár. – mondta, majd közelebb lépkedett, miközben állát masszírozta. – Összességében tényleg tökéletes volt, ez az egy hiba volt benne. Te... Nem jársz tehetséggondozásra? – kérdezte szemöldökráncolva.

- Nem.

- Hm.. Kár, pedig van benned kellő tehetség, amivel nem ártana kicsit többet foglalkozni. Az előző tanárod pedig mondta, hogy ne hagyjalak veszni. Egészen eddig nem is értettem, hogy mit akar ezzel mondani, de már tudom. Nem fogok rád erőltetni semmit, de szeretném, hogy benevezz arra a versenyre, mert meg tudnád nyerni véleményem szerint. – sétált elém, s nézett fel rám. Most nézem csak, hogy ez a tanár jóval kisebb nálam. Egy fejjel magasabb vagyok.

- Ne is álmodjon ró..

- Gondold át. – vágott a szavamba.

Nem erőltetsz semmit, mi?

A dedós módszerrel ment el az első óra. Azaz azt a pár lépést tökéletesítettük egész, hangsúlyozom, EGÉSZ órán. Én pedig csak azt a leérkezés genyót rontottam el... Szóval kétszer még én is eljártam, de utána leültem a padra én onnan néztem a többieket. Jimin persze eleinte mondta, hogy gyakoroljam, de én még csak rá se hederítettem. A csengő megváltást jelentett, mert halálra untam magam. Az órán egyébként egyértelműen Tzuyu volt az, aki végig legelöl felemelt fejjel táncolt. De csórikám olyan merev volt, mint akit hibernáltak.

Mindannyian az udvar felé igyekeztünk, s mikor kiértünk, elzavartuk az elsősöket a fűzfa alól, hogy nyugodtan dumálhassunk.

- Ez mekkora dedós módszer! Amikor általánosban szakkörre jártam, akkor tanultuk így, de csak eleinte. EZ MEG KURVÁRA NEM ÁLTALÁNOS! – akadt ki Yoonho teljesen jogosan.

- Ja. Nem is értem miért ezt a tanárt kaptuk. Kezdőnek néz minket?! Talán ő is az. – fonta össze idegesen a karjait mellkasa előtt Lisa.

Oh, ha láttátok volna amit én..

- És most mi legyen? – jött a kérdés Yugyeomtól.

- Nem tudom... Jungkook? – nézett rám a tesóm.

Elgondolkodtam. El kellene kezdeni szopatni a drágát? De mivel? Dugjam el az USB-t, amivel a telefonját csatlakoztatja a hangfalra? Vagy magát a telefonját rejtsem el? Esteleg zárjam be a terembe? Áh, azt elég nehéz lenne.. Az első ötlet viszont nem is rossz, kezdésnek megfelel.

Gonoszan elmosolyodtam.

- Jaj ne, mi jár abban a lökött agyadban? – sóhajtott fel Yoonho.

- Oh, csak egy ártatlan kis csíny, semmi nagy dolog. – legyintettem. – De menjünk, mert hamarosan csengetnek. – indultam be az épületbe.

Mikor a terembe értem, körülnéztem, s örömmel konstatáltam, hogy a tanár nincs bent, de a többiek sem, úgyhogy egy hatalmas mosollyal az arcomon indultam a hangfal irányába, hogy kivegyem belőle az USB-t. Meg is fosztottam a fehér kábelkétől, amit zsebre dugtam, s mint aki semmit sem tett, nyugodtan ültem le az egyik padra telefonozni. Becsengőkor már be is jöttek a többiek, beleértve Jimin is.

- Na, akkor most szerintem haladhatunk tovább. – csapta össze a tenyereit. – Ahogy elnéztem kisebb hibákkal, de mindenkinek megy. Néhányan viszont ha lehet akkor maradjanak korrepetálásra, akiknek a nevét fogom mondani. Chou Tzuyu, Kim Chanmi, Oh Hayoung, Jung Yerin, Jung Eunbi, Choi Yuna, Cho Miyeon, Yoon Minhee és Jeon Jeongguk. – mondta mosolyogva, ám mikor meghallottam a nevem, még a szám is tátva maradt. Én korrepetáláson?! – Csukd be a szád, belerepül a légy. – viccelődött.

- Már elnézést, de minek nekem korrepetálásra járnom? – kértem számon. Csak rosszul érkeztem, basszus, ez nem akkora baj, hogy korrepre kéne járnom!

- Mert én úgy látom. – vont vállat.

- Elmondaná, hogy mégis miért? – léptem elé elég dühösen. Ez marha megalázó!

- Elmondtam, mert úgy látom, hogy nem ártana arra járnod. Ott nem tanulnál semmi rosszat, csak magadat fejleszted vele.

Ekkor Yugyeom nevetése ütötte meg a fülemet közvetlen magam mellől.

- Csak nem, a nagy Jungkooknak korrepetálásra van szüksége táncból! – nevetett, s ivott bele az ásványvizébe, mire hátba vágtam, ő pedig egyenest a tanárra köpte azt, s köhögésben tört ki. – Bh.. Baszódj megh.. – köhögött, de közben röhögött.

Szemet forgattam, majd a tanárra néztem, aki lehunyt szemekkel számolt el magában ötig, s egy erőltetett mosoly kíséretében nyitotta ki a szemeit, és lépkedett a cuccához, amiből elővett egy ilyen mini törülközőt, s megtörölte vele az arcát.

- Nos, mindenre számítottam, de erre nem.. – köszörülte meg a torkát. – Nos, akkor kezdjük a táncot tanulni, akiket meg felsoroltam, azok maradjanak suli után.

A végén rám nézett, én pedig dühösen fújtattam egyet, s leghátra mentem. Sok sikert ahhoz, hogy egyáltalán egy zenét is lejátszhass USB nélkül...

Már ment is a hangfal felé a telefonjával, mikor észrevette, hogy a kábel nincs ott. Szemöldökét ráncolva guggolt le, hátha kihúzódott, és leesett oldalra, de nem találta. Pont úgy guggolt le, hogy a lába szét voltak téve, s így.. Olyan tökéletes segge volt, hogy az valami hihetetlen.

- Valaki nem látta az USB-t? – kérdezte az osztály felé fordulva, mire mindenki a fejét rázta, Yugyeom pedig felém pillantva elmosolyodott. – Ahj, akkor valaki tudna egyet adni? iPhoneba kéne, mert muszáj haladnunk. – sóhajtott fel gondterhelten, én pedig gondoltam megszánom őt.

- Valamit valamiért. – lépdeltem felé mosolyogva, ugyanis eszembe jutott egy újabb ötlet. – Nem járok korrepetálásra, és kap egy kábelt. – álltam elé fölényesen mosolyogva.

- Ez esetben akkor... - kelt fel, így ,,szembe" került velem. – Zene nélkül mutatom meg a lépéseket. – mosolygott rám aranyosan, s számomra idegesítően. A vigyor az arcomról lefagyott, majd dühösen nyomtam a kezébe az USB-t.

– Bekaphatja... - morogtam a nemlétező bajszom alatt.

A tanár nyertes mosollyal az arcán csatlakoztatta a telefonját a hangfalhoz, s mondta nekünk, hogy álljunk oldalra, mert megmutatja a kész koreográfiát.

- Kíváncsi vagyok, hogy ez a kezdő tanár mit ötletelt össze... - forgatta meg a szemét Yoonho.

- Biztos valami szar jobbra-balra lépegetést rakott össze. – nevetett fel Yugyeom.

Oh, csak várjátok ki. Talán nem csípem ezt a tanárt, s határozottan nem a szívem csücske, mégis úgy gondolom, hogy hihetetlen mozgással rendelkezik. Ha a többiek meglátják, leesik az álluk, ez biztos. Saját tapasztalat, én is így jártam.

Magával a megtestesült tökéletességgel van gondunk, legalább is nekem. Eddig én voltam a legjobb, a tanároktól is jobb mozgással rendelkeztem, de ő... Most azt hiszem, hogy emberemre akadtam, aki korrepetálásra küldött, s ezzel kettőnk harcában egy sebet ejtett rajtam, a büszkeségemen.

Ezt a csatát talán megnyerted Park, de a háborút nem.

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel, nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni rá😔

Közben meglett az 1k megtekintés a könyven, nagyon szépen köszönöm💕

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook