Reggel nem tudom mi okból kifolyólag, előbb keltem fel, mint az ébresztőm. Fáradt sem voltam, ami eléggé meglepő, mivel aludhattam körülbelül 2-3 órát.

Elvégeztem a teendőimet és fél nyolc körül elindultam suliba. Felvettem egy piros rövidnadrágot egy fekete trikóval, bevallom elég jól néztem ki. Nem vagyok túlzottan egoista, de tetszettem magamnak. Összefutottam a tesóimmal, anyával, és egy gyors puszi után siettek is suliba, anya pedig dolgozni. 

Nincs valami jó kedvem, amióta megismertem Harryt, mindig csak jár az agyam vagy rajta, vagy anyán, vagy a csókon, ami valószínűleg semmit nem jelentett neki. Az iskolából is elegem van már!  Ugyan olyan unalmas év lesz ez is mint a többi, unalmas iskola, unalmas órák. Unalmas minden!

Szépen lassan beértem becsöngő előtt pár perccel és megkerestem a termünket. Út közben észre vettem egy göndör hajzuhatagot, ami vészesen hasonlított Harryéhez, de biztosan csak képzelődöm. Mit keresne a suliban? 

Leültem az utolsó padba Larry mellé és egy öklözés után ráfeküdtem a padra.

-Mi a baj Cicc, olyan szarul nézel ki!-mondta, mire felemeltem a fejem. Hát köszi!

-Nem is vagyok jól, egyfolytában csak Rá gondolok, annyira sajnálom anyát, hogy ilyen faszkalappal van! 

-Figyelj Lou, majd segítek abban, hogy ne gondolj rá, jó?! Öhm, hányszor is látod egy héten?

-Négyszer, érted négyszer!!! Mi a fasznak négy alkalommal?? Nem elég csak kettőször másfél óra?!

-Nézd a jó oldalát, legalább a suliban nem kell látnod!-vakarta meg a tarkóját.

-Hála Istennek!-sóhajtottam, erre pont becsöngettek. Csodák csodájára, nem az ofő jött be, hanem az igazgató úr.

-Ez meg mit keres itt?-suttogta Larry, mire vállat vontam.

-Kedves 11.B osztály. Pillanatnyi probléma adódott. Az osztályfőnökötök, Mrs. Trim autóbalesetet szenvedett és hónapokig kórházban lesz. Valahogy meg kellett oldanunk a problémát, így lesz egy pótosztályfőnökötök.-mondta ki egy szuszra. Ezaz, akkor ez azt jeleni, hogy a bioszt a kémiát és matekot nem a banya fogja tartani. Ezazzz!! Lehetne ennél jobb a napom?!

Annyira megörültem, hogy madarakat lehetett volna fogatni velem! Lecsitította az osztályt és folytatta tovább:

-Lenne itt még valami! Az a helyzet, hogy minden tanárnak megvan ugye a maga osztálya és nem volt egy szabad ember sem, így az új tanár, a drámatanár lesz az osztályfőnökötök! Nemsokára érkezik, és kedden, pénteken ő fogjak nektek tartani a tánc és dráma órát! - fejezte be a monológját és egy köszönés kíséretében elhagyta a termet. 

-Istenem Louis, mekkora jó ez a nap! Gyere ide!-ölelt meg Larry szorosan. Annyira szeretek ölelkezni vele! 
Nyitódott a teremajtó, mire az egész osztály kíváncsian kémlelte az ember, aki a közeljövőben az osztályfőnökünk lesz. Mi még mindig nem néztünk oda, mivel még mindig ölelkeztünk. Ebben a pillanatban eszembe jutott minden ami bánt és záporként kezdtek el folyni a könnyeim. Fogalmam sincs hogy jutott eszembe, egyszerűen lelombozódott a kedvem. Ciki, nem ciki, sírtam Larry vállán. Hangosan szipoghattam, mert az egész osztály elhallgatott és Larry elmondása szerint a fél osztály minket nézett. Na ekkor olyan történt, amit soha életeben nem fogok elfelejteni.

-Louis, azt hiszem, most el fogsz ájulni.-suttogta Larry, mire elváltam tőle és összehúzott szemöldökkel ránéztem.

-Miért?-suttogtam neki. Megfogta az államat és a terem eleje felé fordította a fejem, ahonnan egy édesen mosolygó,  a tanári asztalnak támaszkodó Kibaszott Harold Edward Styles nézett vissza rám.