Louis szemszög:

Mikor felébredtem,Harry nem volt mellettem.Biztos lement Larry-hez,hogy tudjak kicsit pihenni.Nagyon jól esik,hogy most itt van mellettem,mert nagyon nehéz feldolgoznom,hogy mi történt.Már nem szerettem Tessa-t szerelemből,de éveken át vele éltem és van egy közös gyerekünk,szóval azért még szerettem,ha már nem is úgy.El sem tudom képzelni,hogy mi lesz ha Amelie megtudja.Azt sem tudom hogyan mondjam el neki.Ezt egyedül nem bírnám,szükségem van most Larry-re,ahogy Harry-re is.
Kis gondolkodás után összekaptam magam,és utam a többiekhez vezetett.A konyhában csak Larry üldögélt,és ha jól láttam épp kávét kortyolgatott.

-Szia.-szólaltam meg rekedtes hangon,mire rámkapta a tekintetét.

-Szia.-állt fel azonnal és ölelt meg.

-Mia?-motyogtam a vállába.

-Alszik.Miután Liam és Harry játszott vele,elég álmosnak tűnt és lefektettem.

-Liam?-kérdeztem furcsálva.

-Harry barátja.Elméletileg ma mutatta volna be.-magyarázta.

-Már emlékszem.Ők hol vannak?-kérdezősködtem tovább.

-Hazamentek.De hagyjuk is most ezt.Hogy vagy?-vált ki az ölelésből,majd a konyhába húzva engem leültünk.

-Harry nem mondott neked semmit?Egy üzenet vagy bármi?-hagytam figyelmen kívül a kérdését.

-Mondta,hogy adjak át egy üzenetet,de még nem most.Légyszíves,Lou hanyagoljuk most őt.Hogy vagy?-tette fel újra ezt a kérdését.

-Hogy kéne lennem?Hiányzik.Mégcsak el sem búcsúzhattam tőle rendesen,és nem is a legjobb kapcsolatban álltunk most.Annyi mindent mondanék neki,hogy sajnálom,mert egy borzalmas élettárs voltam,és ő sokkal jobbat érdemelt volna,de ezt már nem mondhatom meg neki soha.Ő csodálatos volt,és nem adtam elégszer a tudtára.Egy nagyon jó anya és egy nagyon jó ember.-kezdtem el újra könnyeket hullatni.

-Ne beszélj butaságokat,Louis.Te mindent megtettél a kapcsolatotokért.Tessa nagyon szeretett téged.Az egyetlen amit tehetsz,hogy felneveled Amelie-t,és helyette is az anyja leszel.És nem lehetsz depressziós.Én itt vagyok melletted,mellettetek.Bármikor számíthatsz rám,tudod.-törölte le a könnyeim.

-Tudom,Larry.Köszönöm.-mosolyodtam el.

-Ne köszöndd.-állt fel,majd a kezembe nyomott egy pohár vizet.

Hálásan néztem rá,és az utolsó kortyig kiittam a vizet.

-Mia-nak hogy mondjam el?-sóhajtottam.

-Vagy elmondod neki az igazat,vagy csak annyit mondasz,hogy most már az angyalok között van.Amelie nem hülye,szerintem mondd neki az igazat,de a te döntésed.

-Kicsit félek.Nem tudom,hogy hogy fogadja majd.Utálom sírni látni,de most biztos,hogy fog.-temettem kezeim közé a fejem.

-Először biztos nagyon rossz lesz neki,hisz az anyukájáról van szó.Idővel,és a te segítségeddel viszont elfogja fogadni.-bíztatott.

-Komolyan nem tudok neked nem folyamatosan hálálkodni.-nevettem fel.

-Az a dolgom,hogy segítsek.-mosolygott.

-Elmondod Harry mit üzent?-kérdeztem kérően.

-Ígérd meg,hogy nem akadsz ki nagyon.-emelte fel a kisujját.

Lehet gyerekes dolognak tűnik,de a kisujj eskü szent és sérthetetlen.Na jó,túlzás,de azt nem szegjük meg.

-Ígérem.-kulcsoltam össze a kisujjunk.

-Azt mondta,hogy azt hitte itt tud lenni melletted,de elbizonytalanodott és meggondolta magát.Ő már nem jön többet ide,hozzád.-beszélt lassan.

Harry újra elhagyott.Pont akkor,mikor a legnagyobb szükségem lenne rá.Minden amit a szobámban mondott,hazugság volt.Én pedig hittem neki.

-Tudod mit?Már meg sem lepődök.-töröltem meg a szemem,mert a sós folyadék patakként folyt le az arcomon.

-Sajnálom.-nézett szomorúan Larry.

-Ez legyen most a legkisebb gond.Amelie fontosabb.-bólintottam.

-Ne fojtsd magadba az érzelmeid.Csak rosszabb lesz.Ha beszélni akarsz róla,itt vagyok.

-Hallani sem akarok többet róla.Mikor fektetted le Mia-t?-váltottam témát.

-Már egy órája biztosan.-gondolkodott el.

-Benézek hozzá.-mondtam,majd a Hercegnőm szobája felé vettem az irányt.

Próbáltam halkan kinyitni az ajtaját,persze csak résnyire,hogy belássak.Az én Kincsem épp ekkor ébredezett,így gondoltam bemegyek hozzá.

-Szia,Drágám.-ültem az ágyára.

-Szia,apu.-ült fel,majd megfogta a kezem.

-Jól aludtál?-mosolyodtam el.

-Igen,de apa,te sírtál?-nézett ràm aggódva.

-Beszélnünk kell.-húztam az ölembe.

-Baj van?-játszott az ujjaimmal.

-Ugye tudod,hogy anya és én is nagyon szeretünk?-folytottam vissza előtörő sírásomat.

-Persze,hogy tudom.-bólintott.

-Ezt ne felejtsd el sose.-pusziltam meg a homlokát.

-Apu, megijesztesz. Kérlek, mondd el mi a baj.

-Amikor reggeliztünk,azért hívtak,mert anyu repülőgép balesetet szenvedett.-kezdtem a haját simogatni.

-De ugye nem lett semmi baja?-nézett megrémülve.

-A gép lezuhant és nem sok túlélő maradt,Kicsim.Anyán azonnal megpróbáltak segíteni,de már késő volt.-szipogtam.

Amelie-ből kitört a sírás,apró,rázkódó testét pedig magamhoz szorítottam nyugtatás képp.

-Nagyon szeretett téged,te voltál az élete értelme.-törölgettem az arcát.

-A-annyira hi-hiányzik.-próbàlt beszélni,de a sírástól nehezen ment neki.

-Tudom,nekem is nagyon hiányzik,de mi még itt vagyunk egymásnak.Én sosem foglak itthagyni téged.Anya is velünk marad,a szívünkben.-próbáltam legalább én valamennyire nyugodt maradni,ami elég nehézkesen ment.

-Ne sírj,Kicsim.Hallod?-szorítottam jobban magamhoz.

Mivel Mia sírása tíz percen belül sem csillapult,így felhívtam Larry-t,hogy mit tegyek,ő pedig azt mondta,hogy beszél vele.Így én kettesben hagytam őket,és átmentem a saját szobámba.
Nagyon rossz volt így látni Amelie-t.Megszakadt a szívem,a legrosszabb làtni mikor sír.Ilyenkor mindig Tess vígasztalta meg.Nem tudom hogy mi lesz nélküle a továbbiakban.Az sem biztos,hogy feltudom nevelni egyedül Mia-t.Igaz,a nehezén túl vagyunk,hiszen mindjárt iskolás lesz,de nem biztos,hogy egyedül menni fog.

-Valamennyire megnyugtattam.Téged akar.-hallottam meg Larry hangját.

-Köszönök Larry mindent.Mára nyugodtan hazamehetsz,neked is pihenned kell.-álltam fel az ágyról.

-Biztos meglesztek?

-Biztos.És mégegyszer köszi.Nélküled egy roncs lennék.-öleltem meg.

-Holnap jövök.-szorított magához,majd elköszönt és elindult haza.

Én eközben bementem Mia-hoz és mellé feküdtem.

-Jobban vagy?-kérdeztem,mire egy bólintás volt a válasz.

-Bújj ide.-mondtam,ő pedig a mellkasomra hajtotta a fejét,apró kezeivel pedig úgy ölelt,mintha soha nem akarna elengedni.

-Nagyon szeretlek.-néztem rá.

-Én is téged,apu.-suttogta,majd mégjobban hozzám bújt.

Együtt átvészeljük ezt az időszakot.

- - - - -

Sziasztok!Sokat kellett várni,de itt a rész!🙌
Írjatok véleményeket,mert nagyon kíváncsi vagyok.😊
Ha tetszett azt jelezd valamilyen formában,Köszönöm!❤
Ui: Utólag is Boldog Karácsonyt!🎄❤