Jonathan

Az anyám látogatása egy rohadt nagy szemétség volt.Dehogy megyek karácsonyozni vele.Mi a faszt képzelt?
Reggeli után átnéztem pár dolgot.Köztük azt az emailt is amiben meg lett erősítve,hogy Audrey szabad.
A szülinapja előtt kaptam emailt,hogy ha Audrey betölti a tizennyolcat akkor lejár az én időm.Én pedig csak idáig vállaltam ezt az egészet.Örültem neki,mert alig várom,hogy a feleségem legyen.Annyira szerelmes vagyok belé.
Átfutottam még néhány papírt és aztán a nappaliba mentem ahol Audrey a kanapén hasalt és a tvt nézte.
-Itt vagyok kincsem.-álmosan bólogatott.Odabújtam hozzá és simogatni kezdtem a hátát.De ez nem tartott sokáig mert csengettek.Komolyan kiteszek az ajtóra egy lapot,hogy hagyjatok békén.Felkeltem és kinyitottam az ajtót.Christine állt ott.Teljes pompában persze.
-Ebédeljünk.
-Bocs nem érek rá.
-Üzleti ebéd.Van egy ügyem Jon...és...segítened kell benne.-Megráztam a fejemet.
-Bocs,de mondtam,hogy nem érek rá.
-Pedig nagyon ajánlatos lenne rá érned.-nézett mögém.Hátra pillantottam de nem volt ott senki.
-Nem.Keress más ügyvédet.-zártam volna be de nem engedte.
-Jonathan!Beperelem a volt férjemet....szóval szükségem van egy jó ügyvédre.Nem baszni akarok.Csak ügyvédet fogadni.-nézett rám komolyan.Sóhajtottam.
-Várj meg kint.Egy perc.-zártam be az ajtót.Bementem a nappaliba ahol Audrey már aludt.Nyomtam egy csókot a fejére aztán az otthoni irodámból kihoztam a dolgaim.Felvettem a cipőmet és kimentem.
-Kövess.Az irodámhoz.-bezártam az ajtót és a kocsimhoz siettem.Christine a sajátjához ment közben.Beszálltam a kocsiba és közben gyorsan írtam Audreynak,hogy beszaladok az irodába.Pont ehhez volt kedvem.De ez a hülye picsa nem fog addig békén hagyni.
Húsz perc múlva az irodámban ültünk.Christine vigyorogva nézte ahogy a laptopomon pötyögök valamit.
-Nos.Mi ez az egész?
-Mi?
-Volt férj.-forgattam a szemem.Idegesített,hogy megjelent.Egyre tudtam gondolni...és az csak Audrey volt.
-Oh...jaa...milyen férj?Nem is voltam férjnél.Fontosabb dolog miatt vagyok itt Jonathan és az te vagy.
-Nem hiszem el Christine.Megmondtam,hogy hagyj békén.Nem tudsz leszállni rólam?Van mennyasszonyom.
-Mid van?
-Mennyasszonyom.-mosolyodtam el diadalittasan.-A nyáron elveszem.Jó lenne,ha leszállnál rólam.
-Várj....ne....azt a kis kurvát veszed el akit egyszer a házadban láttam?-nevetett fel hirtelen.-Jon már nem érdekel a pénz?
-Szerintem takarodj ki mielőtt rád hívatom a biztonságiakat.-álltam fel.Felkelt és magabiztos mozdulatokkal elhagyta a színteret.Elkezdtem összepakolni mire a titkárnőm akit rühellek bejött.Nemrég új pasit szerzett.A harmadikat az évben.
-Jonathan itt a gyermekvédelmis nő.-meglepődve néztem rá.
-Küld be.-bólintott és kiment.Megigazítoztam az ingemet és próbáltam összeszedni magam.Kibaszottul jól fogok beszélni....mi a fasz lesz akkor,ha Audreyt elveszik tőlem?Leperelem a lelküket is,ha ezt meg merik tenni.Audrey kibaszottul csak az enyém senki másé.
Az idős hölgy belépett.Ez ugyanaz aki egyszer meglátogatta Audreyt.
-Mr.Prescott!-mosolyodott el kedvesen és a kezét nyújtotta.Fő a kedvesség Jonathan!
-Üdvözlöm!-fogtam kezet a nővel majd a székre mutattam.-Foglaljon helyet.Miben segíthetek?-leült ahogy én is.
-Audrey ügyében jöttem.
-Igen,sejtettem.Van valami gond?
-Nem.Mivel Audrey betöltötte a tizennyolcat ezért nincs szüksége törvényes képviselőre és gyámra sem.Szeretném ezt vele is megbeszélni,hiszen ettől fogva Audrey oda mehet ahova csak szeretne.Haza is költözhet Texasba és hasonlók.-magyarázta.Audrey elmehet....miért menne el?Ez a nő hibbant.
-Audrey jelenleg velem lakik és velem is fog lakni.
-Azt értem de Audreynak is joga van dönteni Mr.Prescott.Na meg itt van néhány papír is amit ő neki kell aláírnia.-bólogattam de nem voltam feldobva a nő látogatásától.Egyenesen haza mentünk,persze írtam Audreynak,hogy ne egyszál bugyiban fogadjon és vegye le a gyűrűt is.Elővigyázatosság.Nem mindenkinek kell tudni,hogy Audrey bizony a feleségem lesz.
Magam elé engedtem a nőt aki besétált a tágas előszobába.
-Audrey!-kiabáltam.
-Jövök!!-kiabálta vissza.Levettem a zakómat amit felakasztottam aztán a hölgyre néztem akinek segítettem levenni a kabátját.Úriember vagyok mindennek ellenére is.
-Itt vagyok.-Audrey a konyhából lépett ki egy egyszerű bézs nadrágabn és barna pólóban.A haja talán sosem volt ilyen egyenes mint most.Ajkait is hasonló barna rúzs fedte.-Jó napot!-nyújtotta a kezét a nő felé aki meglepődött a nőn aki nemrég gyerek volt és sírva jött ide.
-Audrey,hogy megnőtt!
-Igen.-mosolyodott el bátortalanul.-Kér egy kávét?
-Igen elfogadom.
-Akkor menjünk a konyhába.-javasoltam mire a nő rám pillantott.
-Ha lehetne Mr.Prescott akkor csak Audreyval négyszemközt szeretnék beszélni.Ami magára tartozott azt megtárgyaltuk.Ami Audreyra tartozik azt is megtárgyaljuk.-Audrey hirtelen rám pillantott és meglepődött.
-Nos az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó beszélni.Máskülönben nem.-tette karba kezeit.Ez az...ügyes vagy édesem!Nem hiába leszel a feleségem.A nő bólintott és láthatóan sem tetszett neki a helyzet.Bementünk a konyhába ahol Audrey kávét töltött majd leült mellém.
-Szóval miről volna szó?-kérdezte a cserfeslány.
-Nos,Mr.Prescott már aláírta,hogy mivel maga betöltötte a tizennyolcat ezért a gyámság már nem kötelezi őt.Mivel nagykorú ezért oda mehet ahova szeretne és ugye a felelősség is a magáé,inni és cigarettát vásárolni...-itt Audrey közbe szólt.
-Tudom a szabályokat.Ezen kívűl?
-Nos ezen kívűl alá kell írnia,hogy tudomást vett a látogatásomról és arról,hogy beszéltünk.-Audrey rámnézett és odaadta a papírt hirtelen.
-Olvasd el Prescott.-csak bólintottam és cselekedtem.Audrey komolyan nem bízik senkiben sem.Kicsit túl teng benne a bízalmatlanság....kicsit teljesen olyan mint én.
-Na és hol fog élni?-kérdezte tőle a nő miközben belekortyolt a kávéba.
-Még kérdőjeles.Az iskolám Londonban van.De New Yorkban szeretnék maradni.
-Oh London egy fantasztikus hely.-Audrey bólintott.-Na és Mr.Prescottal fog lakni ezek után is?-Megböktem a lábát a lábammal.
-Nos ez majd eldől.Egyenlőre nem tudok még semmit sem.Most az iskolával vagyok elfoglalva és azzal,hogy pontosan mivel is szeretnék ezek után foglalkozni.Miért olyan fontos az,hogy Mr.Prescottal maradok e vagy sem?Nem hiszem,hogy ez egy kulcs fogalom volna.-Odaadtam közben neki a papírt és a tollat.Aláírta én pedig mérhetetlenül büszke voltam arra,hogy nem törik meg.
-Oh értem.Na és őszintén...volt vagy van bármilyen kapcsolat Mr.Prescott és közted?-a nő érdeklődése meglepett.Audrey azonban a papírt oda nyújtotta neki és felhúzta az egyik szemöldökét.
-Ha volna bármi is köztünk az a maga dolga lenne?Mert nem hiszem.Nagykorú vagyok és a magán életemet senki orrára nem kötöm rá.Most pedig gondolom megvagyunk.-a nő bólintott és felállt pont úgy ahogy Audrey is.-Ki kísérem.-indult meg a mennyasszonyom a hölgyet be se várva.
Utánuk mentem és figyeltem ahogy Audrey rezenéstelen arccal elköszön attól a nőtől akit az elején kedvelt.
Miután az ajtót bezárta rám pillantott.Szemei szikrát szórtak amit nem tudtam megérteni.
-Veled később számolok Prescott,most kurvára nincs hangulatom leüvölteni a hülye fejedet.-vette fel a kabátját és olyan hirtelen hagyta el a házat,hogy szél fújt a nyomába.

Szép délutánt!🥰
Vajon mi lehet Audrey problémája?