A U D R E Y

Menstruáció.Egy olyan dolog ami minden hónapban megtörténik és olyankor egy kicsit elvesztjük az eszünket.Rendesen megijedtem mikor megpillantottam a leszáguldó vérem a lefolyón.Jon hideg vére és segítő szándéka nem lepett meg.Tudtam,hogy benne megbízhatok.Tudtam,hogy segít majd.Ezért is szeretem Jont annyira.Délután kicsit kómásan mentem le.A nappaliba lépkedtem ahol ő épp valami műsort nézett.Mikor mellé ültem rám nézett.
-Jobb?
-Uhum.
-Akkor jó.-tekintete újra a képernyőre meredt.
-Köszönöm.Mindig mellettem állsz.Köszönöm.
-Alap.-motyogta.Bólintottam.A telefonom megrezzent.Elvettem az asztalról és megnéztem.Scott.
Tali?
Sóhajtottam és Jonra néztem.Ő elvolt a maga világában.Nem akart foglalkozni velem most.Nem baj.Megérdemli,hogy ne mindig engem pesztráljon.
Nem vagyok fényesen.
Ok.
Hát persze.Scott nem törődik azzal,hogy mi a helyzet velem.Csak azzal törődik ami nem fontos.Ez van.A telefont letettem és Jonhoz bújtam.Meglepődött de átkarolt és a vállam kezdte simogatni.Olyan rég nem bújtunk így egymáshoz.Hiányzott már Jon és hiányzott minden ami hozzá köthető.
Az ő telefonja csörögni kezdett,könnyű mozdulattal vette fel.
-Szia.-a hangja megváltozott.Kedves lett és édeskés.Az arcára néztem.Mosolyog.-Ráérek persze.Át is jöhetsz igazából.Nem csak Audrey van itthon meg Roberta,nem zavarsz.Jó akkor várlak.Szia.-tette le.
-Ki volt az?-bújtam kicsit közelebb.
-Majd megismered.
-Kivele Jon.
-Egy nő akivel randizom,légy kedves.-meglepődve néztem rá.Hogy mi?Ha ide hívja...akkor nem csak randizik velem.Sose hívott ide senkit.Fontos neki.
-Úgy is megyek el Jon.
-Mi?Nem.Most jött meg és ha bajod esik?
-Akkor majd Scott vigyázik rám.-álltam fel és közben írtam a fiúnak,hogy jöjjön értem.Felmentem a szobámba ahol fekete nadrágba bújtam és egy bézs felsőbe ezután lerohantam és felvettem a cipőmet.Nem akarom látni ahogy mással enyeleg.Tudom,hogy őt nem érdeklem de ő még igen engem.
Kirohantam a házból és egyenesen a már távolban álló Scotthoz siettem.Átöleltem és úgy éreztem el sem akarom engedni.Scott egy jó barát is egyben.Inkább egy jó barát.
-Mizujs?-nézett le rám.Megráztam a fejem és belekaroltam.
-Semmi...
-Nah,mi volt a nem érzem fényesen magam?-indult el egyenesen,így követtem őt.
-Megjött.-hirtelen rám emelte a tekintetét.-Mármint most...ez az első.
-Oh,az szívás Aud.De okés vagy?
-Aha.Jon segített.-bólogattam.Grimasz ült ki az arcára és felkuncogott.Mi ebbe a vicces?A telefonom jelezte,hogy üzenetem jött így gyorsan rá néztem.
Szeretném,ha este hatra itthon lennél és nem azzal a fiúval tekeregnél.
Scottra néztem majd újra az üzenetre.
Rendben.
Ugyan Scottal elvoltam,filmet néztem vele...csendbe.Alig beszél... Még hat előtt haza mentem.Jon a konyhából jött ki.Vigyorgott és ki volt öltözve.
-Szia Jon.-dőltem az ajtónak.
-Szia.-suttogta.A mosoly elhalt.Megakartam csókolni a cseresznye vörös ajkait.Szeretlek Jon!Vedd észre....
Lassan lépkedtem elé.Nézett engem.Éreztem a bor illatát rajta.Végig simítottam az arcán.Lehajolt hozzám és a szemembe nézett.Egy apró csókot nyomtam a szájára.Utána hajolt és a hajamba túrva húzta közelebb a fejem.A nyelve azonnal a számba hatolt.A nyakába kulcsoltam a kezeimet és végig simítottam rajta.Ezt akartam.Ezt akartam érezni.A férfit akire vágyok,a férfit aki a mindenséget jelenti nekem.A derekamra tette a kezét és lassan simogatni kezdte.
Egy kopogás azonban megzavart minket.Jon elszakadt tőlem és megtörölte a száját.Az ajtóhoz sietett és kinyitotta azt.Egy nő állt az ajtóban.
-Bocs drágám,itt hagytam a telefonom.-kuncogott fel a dekoratív nő.
-Semmi baj.Oh itt is van.-mutatott egy telefonra Jon.
-Igen.-kuncogott fel majd rám pillantott miközben elvette az asztalról a telefont.-Szia,te biztosan Audrey vagy.
-Igen.-bólintottam.
-Nagyon örülök.-újra bólintottam.Észre vette magát,mert többet nem kérdezett.Nyomott egy csókot Jon arcára.Közel volt a szájához,de csak arcra csókot kapott.-Akkor majd találkozunk.
-Persze.Jó éjszakát.-mosolygott a férfi a nőre aki intett neki és kiment.Jon bezárta az ajtót aztán rám nézett.Előttem biztosan ezzel a nővel csókolózott.A düh elöntött.
-Hány éves?
-Huszonnyolc.
-Öregebbnek néz ki.Nem is kicsit.-bólogattam és csak akkor vettem észre a félig legombolt inget....a rúzs foltot az ingen...a bor...a szívem töredékei a padlón.
-Csak a féltékenység beszél belőled.
-Aljas szemét vagy!Ezzel a kurvával hetyegsz aztán engem csókolgatsz?Ez most komoly Jonathan?Egy szemét alak vagy!Egy önző szemét vagy!-kiabáltam olyan hang erővel amilyennel csak bírtam.-Utállak!Hogy lehetsz ilyen rohadék???-a látásom elhomályosodott és már csak arra kaptam magam,hogy a férfi akit szeretek megüt.Jon keze az arcomon csattant.Azonnal felfelé szaladtam a szobámba.Nem jött utánam.Bezártam az ajtót és sírva az ágyra feküdtem.Megütött.Robertának igaza volt,azt hittem,hogy sosem lenne képes kezet emelni rám...erre...

♡A szerelem egy nehéz és bonyolult dolog.De ha egyszer beüt,megéri küzdeni.♡