J O N A T H A N

Az étel elfogyasztása után küszködtem,hogy ne érjek Audreyhoz.De nem tettem.Egy csókot adtam az arcára és megmondtam,hogy menjen aludni,mert én is fáradt vagyok.Nem szólt csak engedelmeskedett.Hálás voltam érte.Tegnap este a vacsora után szeretkezni akartam Audreyval.Igazán szeretkezni...de egy ujjal sem értem hozzá.Nem tehetem.Olyan törékeny.Túlságosan is sok érzést táplálok ez iránt a szeszélyes tinédzser iránt.De ez van.Összepakoltam és lekészítettem a bőröndömet.
-Audrey!-kiabáltam fel.Válasz nem jött.Tizenegy óra van.Mikor akar Long-Islandre érni?Soha?Felsiettem a szobájába.Benyitottam és ami a szemem elé tárult az túl nagy kísértés volt.Csak takaró fedte a testét és a piros rúzs elkenődött a száján.A ruhája a földön hevert és néhány zsebkendő feküdt körülötte.Jól kivettem a szeme alatti piross duzzanattól,hogy sírt.Édesem.-Hé cica!-kezdtem simogatni fedetlen hátát.Nem bírtam megállni.Nyomtam egy csókot a vállára.Lassan emelte meg a fejét és egyenesen a szemembe nézett.
-Elaludtam.
-Tudom édesem!Semmi baj.-nyomtam egy újabb csókot oda.
-Már összepakoltam.-kezdte simogatni az arcomat.-Csak fel kell öltöznöm és mehetünk.
-Jólvan édesem.-bólintottam.-Sírtál?-elgondolkodott.
-Uhum.
-Miért?
-Mert este hamar aludni zavartál.-motyogta.
-Miért mit szerettél volna az este?-kezdtem simogatni a derekát.Csak vállat rántott.Jól sejtem mit szeretett volna az este?Esetleg többet tőlem...
-Öltözök.Lent találkozunk.-bólintottam és lementem az előszobába várni rá.Nem kellett túl sokat.Egy sport táskával a kezében vágtatott le.A haja laza kontyba volt és csak egy cica nadrág meg egy vastagabb pulóver takarta.
-Itt vagyok.Mehetünk.
-Jól van.-mosolyogtam.Elvettem a táskáját majd azzal és az én bőröndömmel kimentem a kocsihoz ahova bepakoltam.Ő beszállt addigra én pedig követtem őt.Roberta addig vigyázik a házra.
-Na induljunk!-mosolyogtam rá.Bólintott.A combjára tettem a kezem és közben elindultam.-Nem is beszéltünk róla de majd ha vissza jöttünk kapsz egy telefont.Nem tudjuk tartani a kapcsolatot mikor távol vagyok.Vagy van neked?
-Nem.A mi családunkba ez nem volt túl megszokott vagyis inkább ott ahol éltem.Ott csak a tini ribik tartottak telefont.-bólintottam.
-Hát itt szükség van rá édesem.Majd kiválasztod.-bólintott.Zavart,hogy csendben van.Mit rontottam el?Tán nem mondom elégszer,hogy szép,vagy mi?-Baj van?
-Kába vagyok még.-nézett rám.-Tegnap este Jasmine azt mondta szőkjek meg a buliba.De veled akartam lenni és szót fogadni.De te mégis egyedül akartál lenni.Miért?-rá néztem majd újra az útra.Mert félek,hogy elhamarkodottan a magaménak teszlek.
-Fáradt voltam kincsem,te pedig gyönyörű vagy és az étel is isteni finom volt.Főzz nekem máskor is.-bólintott.
-Csak neked csináltam.
-Tudom.-bólogattam.Az út további részében koncentráltam a vezetésre.Ha csendben akar lenni akkor legyen csendben.Ha annyira velem akart lenni az éjjel miért nem fejezte ki konkrétabban?Mert megismert.Tudja,hogy felzavartad volna a szobájába.Néha azért ránéztem.Hamarosan közeledni kezdtünk a házamhoz.Imádom ezt a részt.Ez egy kisváros.Vannak kis üzletek és van őszi fesztiváljuk is.Audreyt elviszem rá,imádni fogja.A végén majd ide akar költözni.Ahogy megérkeztem a hó fehér teraszos házhoz Audrey felragyogott.Megálltam és leállítottam az autót.
-Itt is volnánk.Röpke három óra alatt.
-Ez gyönyörű.-szállt ki.Én is kiszálltam és a kulcsokat elő kapva mentem Aud mellé.Kinyitottam az ajtót és hagytam,hogy bemenjen.A ház egyszrű és gyönyörű.Mint Audrey...
-Imádom!-ment az óriási üveg ablakhoz amin át kilátni a tengerre.
-Tudtam,hogy tetszeni fog.
-Hát ezt a házat aztán eltaláltad.-felnevettem.
-Behozom a cuccokat.-siettem ki a dolgainkért.Audrey közben eltűnt a lakásban.
-Úristen!Jon!
Azonnal szaladni kezdtem felfelé.
-Aud!Hol vagy?
-A szobába!-kiáltott.Bementem a hálóba.A lány elfeküdt a hatalmas francia ágyon.-Aludjunk itt.
-Együtt fogunk aludni?-kuncogtam fel és közben kinéztem az óriási ablakon.
-Nem alszom itt egyedül.Félni fogok.
-Miért is?-ellőktem magam a faltól és egyenesen Audreyhoz mentem.Leültem mellé.
-Mert itt egyedül vagyunk és ijesztő lesz nekem este egyedül.
-Alhatsz velem.Itt.-dőltem én is el.Bólogatni kezdett.Átölelt mire én is így cselekedtem.A hajába pusziltam és végig simítottam a gerincén.Picit közelebb préselte magát hozzám.-Menjünk el enni.Vannak itt jó kis kajáldák.
-De ugye nem olyan drága helyek?
-Nem.-nevettem fel.-Ne aggódj.-bólintott és felkelt.
A közelbe mentünk egy hamburgerezőbe.Ezt már jobban élvezte.Éppen arról beszélt,hogy Texasban mennyi ilyen hely van.
-Ízlik?-próbáltam terelni a figyelmét Texasról,meg a veszteségéről.Bólintott.
-Nagyon jó.Neked?
-Igen.
-Akkor jó,csak mert tudom te nem az ilyen kajákhoz szoktál.
-De ez nem baj.Ahogy mondtad,ki kell próbálni valami újat.Holnap lehet,hogy  elmegyünk hajókázni.Van kedved?-hevesen bólogatni kezdett és egy kis sült krumplit tömött a szájába.
-Van persze.Lesz itt ilyen Halloweeni valami?
-Persze,mindig van.Miért?
-Mert szeretném,ha velem jönnél és beöltöznénk.Na mit gondolsz?-vigyorgott vadul.Felkuncogtam.
-Ne viccelj már Aud.
-Légyszi Jon!Klassz lesz!-vigyorgott.Megráztam a fejem és elmosolyodtam.
-Tudod mit?Legyen.Beadom a derekam.Beöltözünk és csokit gyűjtünk.
-Szupi!-kezdett tapsikolni.Újra elmosolyodtam és megsimogattam az arcát.Evés után sétálni kezdtünk.
Csend honolt közöttünk de ez a csend jó volt.Körülöttünk páran sétáltak csak.Szerelmesek és családok.Audrey belém karolt és mosolyogva felnézett rám.Lenéztem hóka arcára és én is elmosolyodtam.Egy angyali teremtéssel áldott meg az élet.Lehet,hogy a halál rossz dolog.De minden rosszban van valami jó és ez fordítva is így van.Ebben a rossz helyzetben a legjobb dolog,hogy Audrey hozzám került.Rég nem éreztem olyan érzéseket,mint amit vele érzek.Valami mindig hiányzott.De már nem hiányzik.Audrey kitölti a hiányzó űrt.Olyan ez,mintha a sors nekem szánta volna őt.Korkülönbség ide vagy oda de kell nekem ez a lány és nem érdekel,hogy ki mit gondol erről.

♡Szép estét!♡