Tűnj el az életemből...ÖRÖKRE!
2018. ápr. 11.
Ma van április 11. Ez a nap életem legrosszabb napja, az a nap amikor minden tökrement. De legfőképpen ez volt az a nap ami megváltoztatott.
Kérdezhetitek, hogy mi a fasz történt...elmesélem.
-Jiiin...mikor lesz kész a vacsiii?-nyaggatom oppámat.
Erre csak nagyot sóhajt.
-Kezdj el teríteni-mondja miközben rámnéz. Ekkor felcsillannak a szemeim. Futok is az evőeszközökért. Megterítek 9 embernek majd futok egy kört, mindenkinek szólok. Már csak Jungkookie marad és az ő legjobb barátnője akit szinte 3 éves kora óta ismer. Kook nem tudja, de Minji szerelmes belé borzasztóan. Én mindig próbálom visszafogni a féltékenységem, de nem mindig sikerül. Vagy, ha sikerül akkor is én vagyok lebaszva, mert mindig mindent rámfog az a ribanc...Amikor benyitok a szobába azt látom, hogy Kook fekszik az ágyon, Minji pedig rajta ül és nevetnek. Nem vesznek észre engem.
-Khm khm.-végre jelzek nekik, hogy itt vagyok. Egyszerre néznek rám, Kookie gyorsan letolja magáról a lányt, odajön hozzám majd megpuszil.
-Szia babe. Mi a baj?-kérdi miközben karomon végigsimít.
-Kész a vacsi.-mondom halkan.
-Oh végreeeh.-Jungkookie gyorsan lefut. Mind leülnek az asztalhoz és elkezdenek enni. Minji és én odamegyünk, leülünk. Mindenki nagy nyugalomban és csendben eszi a vacsiját, hirtelen Minji felpattan az asztaltól.
-Auu..nagyon fáj a hasam és hányingerem van...-gyorsan felfut az emeletre.
-Jajj..valalaki menjen utána.-szólal meg RM.
-Én biztos nem megyek...nincs kedvem hányni-szólal meg TaeTae. Ő az egyetlen egy aki tudja, hogy Minjinek tetszik Jungkook. Tae az én legjobb barátom, ő mindig az én oldalamon áll...bár ki tudja meddig...
-Sunghyo..kérlek menj utána te-néz rám Kook. Sóhajtok. Felállok, a lány után megyek. Amikor felérek bekopogok a fürdőbe, mert onnan hallok hangokat. Benyitok, belépek és ekkor meglátom a lányt, kezében egy kalapáccsal.
-Unnie..mit csinálsz te itt? Nem úgy volt, hogy rosszul vagy?
-Ch..nincs semmi bajom. Csupán csak elegem van belőled. Mindig elrontod azokat a szép pillanatokat Kookieval. De nem sokáig leszel már az útban-mondja vigyorogva-Mindent elterveztem. Nincs semmi ami az utamba állhatna. Azt fogom tenni, hogy ezzel a kalapáccsal most szépen eltöröm a kezemet és úgy fogom beállítani, mintha te lettél volna. Hisz...ki gondolná azt, hogy én eltöröm majd a saját kezecskémet. Kooknak már ígyis elege van, hogy mindig féltékenykedsz. Plusz, ha most megtudja, hogy ezt te tetted...biztos, hogy szakítani fog veled.
-Állj már le..nem érted, hogy Kook és én egy pár vagyunk? Szeretjük egymást és biztos nekem fog hinni.-mondom idegesen.
-Nem! Jungkook az enyém, csakis az enyém lehet!-mondja mérgesen majd a kalapcsot megemeli és ráüti a kezére amit idáig hallok, hogy roppan. Ekkor fájdalmasan felordít majd elkezd sírni. Ajajj.... Meghallom a fiúk lépteit, beérnek a fürdőbe, a kalapácsot gyorsan odalöki Unnie a kezemhez így teljesen olyan, mintha tényleg én tettem volna.
-Mi a...-szólal meg Jungkook-Te eszednél vagy?!-ordít rám majd odamegy a lányhoz.-Mi a szar bajod van, miért kell mindig bántanod ezt a szegény lányt. Ezzel túlléptél egy határt! Elegem van belőled!-ordibál velem, Minjit oda tolja Jinhez aki átkarolja a síró lányt, Jungkook elém lép majd ad nekem egy pofont, válaimnál fogva ráz meg engem majd neki lök a falnak én beverem a fejem eléggé durván, elharapom a nyelvemet rendesen ami vérezni kezd.-Bolond vagy esküszöm. Megelégeltelek. Tűnj el az életemből...ÖRÖKRE! Mire visszaérünk a töbiekkel nem akarlak itt meglátni. Sőt, mitöbb soha többé nem akarlak meglátni. Soha többé nem foglak téged szeretni!-ad nekem egy utolsó pofont majd elindul a fiúkkal együtt, látom mindnek a szemében az undort..még....Suga szemében is. Tae után Suga volt az akinek mindig mindent elmondtam, ő volt az én nagytesóm. Mind itt hagynak engem egyedül. Még...Tae is. Elkezdek keservesen sírni, lecsúszok a fal mellett.
Egy olyan 10 percen keresztül csak sírdogálok. Nem tudom elhinni, hogy Kook miket mondott, hogy tünjek el az életéből...5 év után ezt mondja..Csalódtam bennük, főleg Taeben. Ő volt az egyetlen aki mindig is nekem hitt. Ekkor felemelem a fejemet, meglátom a biztonsági kamerát ott fent a sarokban. Igazából soha sem értettem, hogy miért kell a mosdóba kamera, de ez most segíthet. Megyek első sorban összepakolni. Amikor végzek a pakolással lemegyek abba a szobába ahol a felvételt letudom menteni, ez RM szobájában van, lementettem egy USB-re, ráírtam, hogy Nézz Meg! Elindultam a cuccaimért, magamhoz vettem őket majd elindultam Szöul sötét, szeles és ijesztő utcáin. Nem igazán tudom, hogy hova kéne menjek. A legelső hely ami az eszembe jut...az a Seventeenes fiúk dormja. Hogy őszinte legyek..amikor Kook a falnak lökött, eléggé durván bevertem a fejem ami fáj is. Nem kicsit. Szédülök és hányingerem van, épphogy odaérek a dormhoz, becsengetek. Ekkor Wonwoo nyit ajtót. Ránézek majd csak annyit tudok kinyögni, hogy segítsen rajtam. Ezután teljes sötétség vesz körül.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro