Csak őket ne..

Az eddigi mosoly teljesen eltűnt arcomról. 20 fiú tömörült be EGY nappaliba. Ahogy belépek az említett helysegbe minden szempár rám szegeződik. Csípőre tett kezekkel figyelem őket. Igazából csak annyit látok, hogy 11 fiú áll az egyik oldalon, 5 fiú a másik oldalon és középen 4 fiú veszekszik.
-Itt meg mi folyik? Mit kerestek TI itt??-nézek a hét fiúra.
-Sunghyo...-Kook megindul felém, de mielőtt közel kerülne hozzám magam elé teszem kezemet.
-Állj meg ott. Közelebb ne gyere.-nézek szemébe.
-Cica..kérlek. Ne csináld ezt velem. Tudod, hogy mennyire szeretlek. Mindig mindent megtudtunk normálisan beszélni. Szeretném, ha most is így tennénk.-néz mélyen szemembe. Vernon kineveti.
-Nem tudom, hogy neked mi bajod van, de valami nincs rendben a felfogásoddal. Megmondtam neked, hogy nem akar veled beszélni. Pláne nem kibékülni. Az amit tettél..nem csodálom, hogy így viselkedik-jön oda hozzám Vernon majd elém lepve a háta mögé szorít engem.
-Na és neked nem esett le, hogy nem veled beszélek?!-kezdenek el megint veszekedni.
-ÁLLJ!!-ordìtom el magam. Megint mindenki rámnéz.-Vernon jól mondta Kook..nem vagyok rátok kíváncsi...nem tudjátok elképzelni milyen szar érzés volt azt látni, hogy mit gondoltatok rólam abban a percben. Láttam a szemetekben az undort. Csak azt nem értem, hogy miért nem hitt senki se nekem...tudjátok nagyon jól, hogy soha nem bírnék ártani senkinek. De tudjátok mit?! Nem érdekeltek már..egyáltalán.
-Sunghyo kérlek-lépked felém Suga.
-Te meg pláne ne gyere ide. Úgy tekintettem rád, mint a saját bátyjámra és mit kaptam cserébe? Azt, hogy te is annak a ribancnak hittél. Te pedig...eszedbe se jusson megszólalni vagy megindulni felem-nézek végül Taere..-menjetek el és felejtsük el egymást, ha lehet.-mivel Namjoon a legértelmesebb ezért ő indul el legelőször. Mindenki követi. Jungkook nagyon nehezen akar elmenni. Nagyon figyel engem én meg csak egyre mérgesebb leszek.
-MENJ MÁR!! Hagyj békén, Jeon!-ordítom majd felrohanok a szobámba.

Vernon szemszöge

Vigyorgok. Tudtam, hogy ez lesz. Jungkook rámnéz.
-Ha rá mersz hajtani letépem a töködet.-fenyeget meg Jeon.
-Jajj, de félek!!-kinevetem.
-Félhetsz is-nekem jön vállal majd elhagyja a dormot.
-Ki menjen fel a lány után?-szólal meg Joshua
-Majd én felmegyek hozzá-felmegyek, bekopogok.
-Ki az?-hallom meg hangját.
-Én vagyok az..Vernon. Bemehetek?-eltelik fél perc és nyílik az ajtó. Látom a kisírt szemeit és elszomorodok. Hirtelen magamhoz ölelem.-Annyira sajnálom csajszi-szorosan ölelem.
-Nem tehetsz róla. Nem a te hibád.-érzem, hogy bújik hozzám rendesen.

Sunghyo szemszöge:

Olyan jó érzés a karjaiban lenni. Nagyon bújok hozzá. Érzem ahogy kezeivel simogatja hátamat ez megmosolyogtat.
-Alszol ma velem?-teszem fel a kérdést mire elenged engem és elmosolyodik.
-Alszok-mondja nagy mosollyal. Elrohan pár cuccért. Addig én átveszem a micimackós pizsamámat. Na igen...19 évesen még mindig csak itt tartok. Vernon visszatér majd lefekszünk aludni. Hozzábújva alszok.

Reggel 9-kor kelek. Elkészülök hamar. Reggelizek a fiúkkal majd elmegyek a közeli kávézóba ahol iszok minden reggel egy kávét. Sorba állok, megkapom a kávémat majd megfordulok, de ekkor a mögöttem lévőnek megyek neki, leöntöm a kávémmal.
-Úristen bocsánat, kifizetem a takar...-ekkor meglátom, hogy kit öntöttem le.-OPPA?!
-Sunghyo?!-nézünk egymásra nagy szemekkel.