Sunghyo szemszöge:

Most folyamatosan törnek fel az emlékek. Az első veszekedésünk is. Istenem..

4. Emlék:
Első veszekedés: 2016. november 07.

-Ezt nem hiszem el..már megint. Folyamatosan csak játszol!! Figyelj már rám is Kook! Kezdem unni hogy leszarsz.-veszem el tőle a kontrollert.
-Hey add vissza!!! Hülye vagy? Meg nem is értelek. Folyamatosan a seggemben vagy. Nem hagysz élni. Nem vagy az anyám, hogy foglalkozz velem! Hagyj már békén! Kezdelek unni. Zavarsz, irritálsz. Unlak. Menj már innen és add vissza azt is!-lök el engem és visszaveszi az eszközt. Bekönnyezek. Nem hiszem el, hogy tényleg ezt mondta. Fogom magam majd felfutok a szobánkba. Bezárom az ajtót és lefekszem az ágyra összekuporodva. Álomba sírom magam. Másnap reggel arra kelek, hogy Kook engem ölelve alszik. Lelököm magamról a kezeit majd lemegyek és elkezdek reggelit csinálni magamnak. Amikor elkészítem leülök enni és ekkor megjelenik egy fáradt Jungkook
-Mh..mióta vagy fent? Miért nem keltetél fel?-kérdi mire én csak megvonom a vállamat. Keresi a reggelijét.
-Nekem nem csináltál enni valót?
-Nem vagyok az anyád Jeon.-felállok, a mosogatóba teszem a tányéromat majd felmegyek. Egy hétig ilyen ridegen viselkedek vele. Se puszi, se ölelés, se csók, se beszéd. Elmentem ma a lányokkal a plázába. Mire hazaérek nincs itthon senki. Vagy mégis. Szipogásokat hallok meg a hálóból. Bemegyek és meglátom szerelmemet az ágyon zokogni. Azonnal odafutok és átkarolom.
-Mi történt nyuszi?
-Sajnálom...annyirah sajnálomh amiket mondtam. Kérlek bocsáss meg. Szeretlek Sunghyo..nem gondoltam azokat komolyan-nagyon bújik hozzám. Simizem.
-Shh..ne sírj, rendben? Megbocsájtok de ne csinálj több ilyet. Nagyon rosszul esett.
-Sajnálom..szeretlek szerelmem.

Jungkook szemszöge:

-Na srácok a következő koncert Európai lesz. Olaszországban kezdünk-jelenti be a menedzser....Olaszország...megint egy emlék.

5. Emlék:
Első közös nyaralás ketten: 2017. augusztus 19. Olaszország

  Sunghyot megleptem két repjeggyel csak úgy random. Mivel volt egy kis szabadidőm úgy voltam vele, hogy elviszem valamerre. Mivel tudom, hogy nagyon szereti Olaszországot odavettem két jegyet.
  Most jelenleg a gépen ülünk mindketten a pizza és a muzsikások hazája felé véve az útunkat. Egy olyan 10 órás út után megérkeztünk Veronába és azonnal mentünk elfoglalni a helyünket az egyik hotelben ahol foglaltam magunkat egy szobát. A hosszú út után rendesen kialudtuk magunkat majd másnap már elindultunk a városban körbenézni.
-Kook. Tudtad, hogy egyébként a Romeó és Júlia egy nagy becsapás?-szólal meg párom mellőlem. Egymás mellett sétálunk egymás kezét fogva.
-Tényleg?-ez meglepett.
-Ühüm. Romeó elvileg nem is létezett hanem csak Júlia. Shakespeare csak az egészet kitalálta. Amikor ezt megtudtam összetörtem...8 éves korom óta elhittem, hogy a szerelmük létezett. Dehát, sajnos nem.-felnéz rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Tényleg csillognak a szemei vagy csak én vagyok ennyire szerelmes?
-Mi az?-kérdezi kuncogva mire csak mosolyogva megrázom a fejemet.
-Semmi. Csak szeretlek.-megállok a fal mellett, magamhoz húzom majd megcsókolom amit azonnal viszonoz. Átkarolom derekát ő pedig a nyakamat. Lágyan csókolom. Érzelmekkel telve. Simizem az oldalát miközben ő a hajammal játszadozik. Ismeri a gyengéimet. Egyszerűen imádom ezt a lányt. Egy idő után elválunk pihegve.
-Szerethlekhh-mondjuk ki egyszerre mire elkezdünk nevetni. Sétálgatunk tovább. Majd beülünk valahova pihenni és enni.
-Annyira jól érzem magam itt. Szeretem Olaszországot. Olyan romantikus..gyönyörű.-ezt mosolyogva hallgatom végig.
-Jöhetünk majd még többször is ide. Sőt itt fogom megkérni a kezedet is.-kuncogok.
-TÉNYLEG?!-ez picit hangosra sikeredett mert mindenki idenézett. Elnevetem magamat.
-Igen. Ezt megígérhetem. Még..egy olyan 5 évet várjunk. És akkor mehet. Ha te is benne vagy termeszetesen.
-Persze, hogy benne vagyok. Jungkook..ez minden álmom. Hogy veled lehessek-megfogja a kezemet.

Sose fogom elfelejteni azt a pillanatot. Mindketten szerelmesek és boldogok voltunk. Most pedig már csak én vagyok szerelmes. Viszont semelyikőnk se boldog.