Kook szemszöge:

Visszafekszem az ágyamra majd lehunyom szemeimet és csak pihenek. Gondolkozok. Visszaemlékezek a legkedvesebb emlékeinkre.

1. Emlék:
1. találkozás: 2013. szeptember 14.

Csak csendesen ülök az ebédlőben az egyik asztalnál egyedül, mint mindig. Nem azért mert nincsenek barátaim...vagyis, de azért...viszont ez az miatt van, mert félénk vagyok eléggé. Eszem a levesemet majd amikor meglátom, hogy nincs só az asztalon felállok és elindulok érte. Ahogy megyek hirtelen valami forrót érzek meg a mellkasomon.
-Chh auuu!-kezdem el legyezni magam amikor szembesülök azzal, hogy valaki telibe leöntött levessel. Az illetőre nézek haragosan majd amikor meglátom a lányt hirtelen ledermedek...ez...ez az? Ez lenne a szerelem első látásra?
-Úristen mit tettem! Annyira sajnálom!-odalép az egyik asztalhoz majd ellopja a szalvétákat és elkezdi letörölni rólam ügyetlenül és sikertelenül a levest.-Én nagyon sajnálom tényleg. Másmerrem néztem. Megtudsz nekem bocsájtani?-néz mélyen a szemeimbe. Szemeiben látom az aggodalmat csak azt nem értem, hogy miért. Nem ölt meg.
-S-semmi baj. Nyugalom. Ez bárkivel előfordulhat-mondom megértően majd rámosolygok mire elpirul.
-Ha bármit tehetek azért, hogy kiengeszteljelek..állok szolgálatodra.-mondja miközben a szemembe néz.
-Elég az, ha elmondod a nevedet.
-A nevem? Sunghyo..te pediiig..-nem tudja, hogy ki vagyok? Az hogy lehet? Mindenki tudja a suliban. Lehet, hogy pont itt van a szerencsém.
-Seojun vagyok! Kim Seojun-muszáj megtudnom, hogy hogy viselkedik azokkal akiknek nincs hírneve.
-Seojun. Mhh..pedig annyira hasonlítasz valakire..azt hiszem a neve..Jungkook. Annak az új kpop bandának a tagja. De akkor nem te vagy az. Pedig sokszor halottam, hogy ő is ide jár. Tudod én meg csak első éves vagyok.-mondja mosolyogva.
-Igen! Ide jár, de most elvileg fellépéseik vannak és arra koncentrál.-válaszolom neki.
-Ooohh értem. Hát örvendek Kim Seojun-kezet fogunk miután kedvesen üdvözöl engem.

Huh..emlékszem, hogy aznap délután milyen jót szórakoztunk. Olyan normálisan viselkedett velem..majd belém szeretett. Nem azért, mert én vagyok Jungkook a BTS-ből. Hanem mert én vagy Jeon Jeonguk..az a kis nyuszifogú fiú.

2. Emlék:
7. randi amin összejöttünk: 2014. január 22.

Éppen a tengerparton sétálunk kézen fogva. Beszélgetünk. Igaz, hogy tél van és hideg, de mi akkoris egymást melegítve sétálunk. Ez már a hetedik randink. Imádok vele lenni. Kiegészít teljesen. Már a második randinkon eldöntöttem, hogy vele akarom leélni az életem. Eddig még nem mondtuk ki azt, hogy szeretlek vagy azt, hogy járjunk. Nem akartuk elsietni. Bár..már tudja, hogy én vagyok Jungkook még mindig fél picit. Amikor megtudta, hogy nem mondtam neki igazat megharagudott, de jogos volt. Viszont utána kiengeszteltem és kibékültünk. Úgy döntöttem, hogy ma megkérdezem, hogy szeretne-e velem járni. Amikor végre hazaérünk a dormunkba megyünk a konyhába. A fiúk ma gyakorolnak, de én vettem ki egy szabad napot csak miatta. Csinálunk forró csokit majd kezünkbe vesszük a bögrét és leülünk a kanapéra. Megint beszélgetésbe elegyedünk.
-Mondcsak..te mit érzel irántam?-teszem fel a kérdést.
-Mhh...erős vonzalmat. Szinte minden percben rajtad jár az eszem. Szeretlek..csak félek. Félek a rajongóktól, attól, hogy találsz valakit aki sokkal jobb nálam.-mondja miközben a bögréjét bámulja.
-Nézz rám kérlek-lassan felnéz rám.-Nálad nincs jobb csaj ezen a világon. Legalábbis...számomra nincs. Nagyon szeretlek. És itt leszek melletted. Nem leszel egyedül.-rámosolygok majd kiveszem a kezéből a bögrét és az asztalra teszem.-Szeretlek Sunghyo.
-Én is szeretlek Jungkook-ah.-elmosolyodik. Lassan odahajolok hozzá majd összeillesztem ajkainkat. Elkezdem mozgatni az ajkaimat, ő ugyanígy tesz. Arcára simítok és cirógatni kezdem.

Istenem...az volt az első csókunk és egyszerűen imádtam. A tökéletes, méz édes ajkait. Olyan szívesen átélném újra azt a pillanatot. Akkor nem volt semmi gond. Nem volt rám mérges, nem utált...ahj hiányzik a szerelmem.