Eve:
Itt ülök, egyetlen tangában és egy haspólóba, miközben úgy pislogok Harvey-ra, mintha az örök élet kulcsát akarná megosztani velem. Az öltözékemmel még nem is lenne gond, ha nem fordulna ellenem a saját testem és buktatna le mindazzal kapcsolatban, ami bennem van. Utálom, hogy Harvey-nak elég csak belépnie abba a helyiségbe, ahol vagyok, ahhoz, hogy a lábam köze bizseregni kezdjen, a mellbimbóim pedig megkeményedve jelezzék, hogy mennyire vágynak az érintésére. Ő maga a két lábon járó szex. Basszus, egyetlen pillantásával képes megolvasztani a bugyikat a lányokon és ez alól sajnos én sem vagyok kivétel. Baromi nagy önkontrollra van szükségem, ahányszor csak egymás közelében vagyunk. A jó hír viszont, hogy én is ilyen hatással vagyok rá. Csak a vak nem venné észre a slicce alatt domborodó csomagot, ami a puszta látványomtól kemény ennyire.
Mit ne mondjak, hízelgő, hogy annyi lány közül pont értem teper, de a tiltott gyümölcs általában nem véletlenül az.
- Engedd, hogy én legyek az ihleted - biccenti oldalra a fejét.
- Mi lenne, ha egy az egyben kiböknéd, hogy mi jár a fejedben és nem csak kódokban beszélnél? - Vonom fel a szemöldököm, s csak remélem, hogy sikerül eléggé lepleznem a kíváncsiságom.
Van egy olyan érzésem, hogy semmi jó nem sülhet ki ebből a perzselő tekintetből és pimasz mosolyból, amivel jelenleg jutalmaz.
Lassan kinyújtja a nyelvét és megnedvesíti az ajkait, amitől engem kiráz a hideg. Összekulcsolom a karjaim a mellkasom előtt, hogy ne buktassam le teljesen saját magam és a lábaimat is úgy pakolom az ágyon, hogy takarjam magam, amennyire ez csak lehetséges.
Persze nem jön össze.
Harvey végignéz rajtam és valószínűleg látja az egyszerű mozdulatának hatását, mert a mosolya még szélesebbre változik.
- Már egy ideje nincs ihleted, talán mert nem ér semmilyen hasonló inger. Szóval arra gondoltam, hogy eljátszhatnánk a sztoridat, hátha ezzel adunk egy kis löketet neked. Végülis azért vannak párhuzamok köztünk és a sztori között. Nekünk is titkolnunk kéne a barátaink és a családunk előtt, köztünk is megvan a vonzalom, ami ellen már évek óta küzdünk és mostmár az is stimmel, hogy te is egyetemista vagy.
Egy kicsit emésztem a szavait. Nem hangzik hülyeségnek, amit mond, de bár nem tartom magam buta embernek, nem értem, hogy ezt pontosan hogyan is kívánja kivitelezni.
- Csak puszta kíváncsiságból, ezt hogy is gondolod? Betanuljuk az eddigi fejezeteket és eljátszuk, mintha csak színészkednénk, vagy valami más taktikát választanál?
- Nem tanulnánk be - ingatja meg a fejét. - Szimplán hasonló körülményeket teremtenénk és az ikonikusabb jeleneteket eljátszanánk, de a magunk módján. A szex, a randik, a szórakozás, ezeket mind megcsinálnánk úgy, ahogy ott. Csak, ahogy mondtam, nem egy betanult szituként, mint egy pornóban, hanem ahogy nekünk jön.
Nem tudom uralni magam, a keserű nevetés és a szavak úgy szakadnak ki belőlem, mintha fegyvert fognának a fejemhez, hogy kimondjam őket:
- Szóval ez csak arról szól, hogy végre gerincre vághass.
Harvey szemében sértettség csillan, amitől elönt a bűntudat, de ő egy pillanat alatt összeszedi magát és visszatér az önbizalom és határozottság. Közelebb csúszik hozzám, majd hatalmas, forró tenyerét a meztelen combomra teszi, amibe beleremegek.
- Nem erről szól - rázza meg a fejét. A hangjából őszinteség sugárzik. - Komolyan azon gondolkoztam a héten, hogy hogyan segíthetnék neked. Sosem láttalak még kiborulni úgy, mint a garázsban és azt sem láttam még, hogy elveszíted a fejed és leiszod magad. Ahogy tudom, hogy kerülni is ezért kerültél, akár beismered ezt, akár nem - simítja meg finoman az alsó ajkam, amitől elakad a lélegzetem. - Nem vagyok író, így nem garantálom, hogy ez egy bomba biztos terv, de tényleg azért jutott eszembe, hogy neked segítsek. Ha ez csak a szexről szólna veled, akkor nem mondtam volna a randikat és a szórakozást is.
- De azért a szex fontos lenne - biccentem oldalra a fejem, s a szavaitól valahogy őszintén megnyugszom egy kicsit.
Na nem mintha nem akarnék lefeküdni vele, ha nem az lenne a helyzet, ami.
Viszont az, hogy a héten azon agyalt, hogy nekem hogyan segíthetne, megremegteti a gyomrom.
- Kicsim, mind a ketten elég régóta ellenállunk, most legalább ürügyünk lenne arra, hogy felszínre hozzuk a vágyainkat - nevet fel, amivel az én ajkaimra is halvány mosolyt csal.
Kicsim.
Ettől az egy szótól hatalmasat dobban a szívem, aminek nem kéne.
Igaza van.
Évek óta kerülgetjük egymást és az egyik felem cigánykerekeket hány attól, hogy most végre eluralkodhat rajtam a vágy. A vágy, ami olyan képeket vetít a fejembe, mióta Harvey megjelent a szobámba, amiktől felforr a vérem. Elképzelem, ahogy hosszú órákig csináljuk, különböző pózokban, míg végül ájultra nem kefél, hogy aztán az erős mellkasán hajthassam álomra a fejem. Elég csábító, hogy ezt végre talán nem csak fejben élhetem át, miközben a kezem a lábam között van. Esküszöm, hogy nagyon szeretném, de van még egy felem. Az, amelyik nem tudja elfelejteni, hogy ez a tökéletes, arrogáns, egoista hokis, aki egyetlen érintéssel az őrületbe kerget, papíron a bátyám. A húga, aki papíron a testvérem és amúgy legjobb barátnőm, kiborulna, ha ezt megtenném vele és a családunkban is hatalmas dráma lenne. Ez túl kockázatos.
- Akkor vegyük át ezt még egyszer, csakhogy jól értem-e - kezdem az alsó ajkamat harapdálva, hogy húzzam az időt.
- Oké, ahogy akarod - bólint, majd türelmesen kivárja, amíg összeszedem magam annyira, hogy meg tudjak szólalni.
- A fontosabb dolgokat szeretnéd velem megcsinálni, ki nem hagyva az erotikus részeket amik... - elharapom a mondatot és a számat elhagyja egy reszketeg sóhaj. - Lássuk be, hogy elég fontosak a sztori szempontjából. De nem csak emiatt csinálod, hanem, hogy tényleg segíts nekem. Vagyis akkor...gondolom neked van már egy elég kidolgozott terved - nézek fel kék szemeibe.
- Csak bízz bennem - biccent halvány mosollyal.
Ugyan biztatónak tűnnek a szavak, de az igazság az, hogy Harvey telt ajkaiból ez egyenesen parancsnak számít. Ő egy igazi alfahím, aki bár nagyon tiszteli a nőket, imád irányítani. És most is ezt akarja. Pedig tudja, hogy én is imádok. Mégis ennek ellenére, csak még jobban tetszik, hogy ennyire magabiztos és irányító.
- Tegyük fel, hogy belemegyek - préselem össze az ajkaim egy pillanatra. - Mikor akarod kezdeni? Hogy csináljuk, hogy ne bukjunk le?
A szemeiben huncutság csillog, miközben kiböki a válaszokat.
- Holnap pont lesz egy diákszövetséges buli és, mint mondtam, bízz bennem.
Az állam majdnem leesik a hallottaktól.
- Már...már holnap akarod?
Mint mondtam, nincs ellenemre az, hogy összefeküdjek vele, sőt...
De nem úgy készültem, hogy holnap elmegyek abba a buliba és le is fekszem vele. Azt terveztem, hogy itthon maradok.
- Nyugi - robban ki belőle a nevetés. - Semmit nem kötünk pontos dátumhoz, mint valami kényszerkezelést. Elkezdjük, amikor jön magától. Ha akarsz, akkor holnap elmegyünk oda és meglátjuk, ha nem, akkor itthon maradunk és itt kötjük le magunkat.
- Nem gondolod, hogy feltűnő lesz, ha mindenhova csak együtt megyünk? Elvégre csak kefélünk és ihletet szerzek, nem vagyunk egy pár.
A kefélünk szó hallatán Harvey látványosan összerezdül.
- Nem szabad ezt ilyen nyíltan kimondanod, hallod? A szexi szádból ez a világ egyik legizgatóbb szava - rázza a fejét, amivel ismét mosolyt csal az ajkaimra.
Megemelkedem a matracról és egészen közel mászom hozzá, majd a füléhez hajolok.
- Ne mondjam azt, hogy kefélünk? Akkor mit mondjak helyette? Dugunk? Szexelünk? Melyik tetszik jobban?
Harvey megköszörüli a torkát, majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe ránt.
- A legjobb az lenne, ha másra használnád a szádat - markol a fenekembe, amitől nekem a körmeim ösztönösen karmolják végig a vállát.
A tűz felgyullad a tekintetében és felperzseli a testem.
Nagyon, nagyon, nagyon akarom őt és én, ha valamit akarok, akkor azt megszerzem. Bármi legyen is az. A pasikkal sem volt soha gondom, de ő Harvey. Ez egy teljesen más eset. Egy olyan eset, amivel már hosszú, fájdalmas évek óta küzdünk. Most, hogy csak ketten vagyunk az egész házban, még jobban elönt a vágy, hogy átlépjem azt a bizonyos határt. Az egész testem bizsereg arra vágyva, hogy felfedezze azt az ajkaival és a kezeivel, de bizonyára mazochista vagyok, mert azt mondom:
- Még nem mondtam igent a remek kis ötletedre - ülök le, amitől a kő kemény szerszáma egyenesen a pulzáló nőiességemnek nyomódik.
Igyekszem megőrizni a hideg vérem, de a testem mást akar. Akaratlanul is megmozdulok az ölében, amivel belőle morgást, magamból pedig egy sóhajt csalok ki.
- Akkor ideje lenne eldönteni, hogy benne vagy-e, vagy sem -markol a csípőmbe, hogy ne ringassam azt tovább. - Mi legyen, bébi? Engedjünk a vágynak?
A hangja rekedtes és mélyebb a szokásosnál. Olyan, amitől libabőr fut végig rajtam.
Percekig csak meredek rá, farkasszemet nézve vele.
Ő Harvey.
Csakis ez a gondolat lebeg a fejemben. Az egyetlen ok, ami visszafogna. Ugyanakkor ugyanez az ok lökne egyenesen a karjaiba. Ez és az, hogy talán ezzel végre megtörhetném az ihlet hiányt. Hiányzik az írás.
De a francba is, miért pont ő kell nekem hozzá?
Lehetne bárki. Bármelyik csávó a fél karját odaadná, hogy megszerezzen magának. Ezt egoizmus nélkül mondom. Komolyan így van. Tudom, hogy miket váltok ki a férfiakból. Rengetegen állnak sorba értem, de egyiküknek sem lenne bátorsága elém állni és azt mondani, hogy szexelni akar velem, meg elvinni vacsorázni, csakhogy segítsen ezzel, márha ez segít. Jó, mondjuk valószínűleg azért nincs mersze ehhez senkinek, mert Harvey meg is ölné őket. De ez részlet kérdés. Neki volt mersze ehhez. Az egyetlen fiúnak, akinek nem kellenne.
Túlságosan rizikós ez az egész helyzet, tele kamuval, ami soha nem ígér, semmi jót, de ő most sem tűnik rémültnek.
Ő egyszerűen ilyen. Nyugodt és magabiztos.
Harvey Jensen az én tiltott gyümölcsöm, aki olyan üzletet ajánlott, amibe mind a ketten csak megbukni tudunk. És én mégis bólintok.
- Bízom benned - ejtem ki a szavakat remegő hanggal.

Harvey:
Másnap végül csak megjelenek a diákszövetséges bulin, bár a hangulatom abban a pillanatban elillan, amikor eszembe jut, hogy Eve otthon van egyedül és valahogy megpróbálja szórakoztatni magát. Vagy éppen azon agyal, hogy biztosan jó ötlet volt-e belemenni az ajánlatba, amit tettem neki.
Basszus, még mindig alig hiszem el, hogy belement. Fel kellett volna vennem hangfelvételre, ahogy azt mondja, hogy bízik bennem. Csak, hogy bármikor visszahallgathassam, ha kétsége támad neki, vagy nekem. Meg azért, hogy újra és újra hallhassam, ahogy kimondja ezt a két kis szót, ami hatalmas önbizalommal töltött el. Pedig azért az önbizalmammal eddig sem volt gond.
- Ne szórakozzatok már, Jennifer Lawrence tök jó nő, miért cserélném le az első helyről? - Hőbörög Elio, az egyik csapattársam.
Csak fél füllel figyelek oda rájuk, mert fejben folyamatosan elkalandozom Eve felé, de néha muszáj bólintanom és odanyögnöm egy "egyetértek" kijelentést, így tudom, hogy épp arról van szó, hogy ki az a három híresség, akivel jogos lenne, ha lefeküdnének, még akkor is, ha kapcsolatban vannak. Olyan hírességek, akik miatt a párunk sem akadhat ki.
Mert amúgy tök nagy esély van arra, hogy összefutnak velük...
Asszem onnan jött a téma, hogy Tristan egyik nap kavart egy csajjal, aki felhozta a Jóbarátokat és abban volt. Legalábbis legutóbb, amikor teljesen tudtam koncentrálni rájuk, akkor még erről volt szó. Gondolom innen indult az egész beszélgetés. De, ahogy azt mondtam, csak fél füllel figyelek. Illetve mostmár annyira sem. Megveregetem Kevin vállát, hogy magamra vonjam a figyelmét, majd a füléhez hajolok, hogy ne kelljen annyira üvöltenem a dübörgő zene miatt.
- Megnézem, hogy mi van Kaylával és Maxszel.
- Vettem - bólint, majd visszafordul a többiekhez, ahol most épp Emilia Clarke testét elemzik az én idióta haverjaim.
Nem megyek ki teljesen a konyhából, mert semmi kedvem bemenni a buli sűrűjébe, ahol mindenki letámadna, de azért kidugom a fejem, hogy belássak a nappaliba.
Nem lep meg, amit látok. Maxine és Kayla épp a tánctérnek kijelölt helyen táncol önfeledten, maguk köré vonva egy csomó embert. Fiúk is vannak bőven, ami kicsit sem tetszik nekem. Kayla a kishúgom. Tudom, hogy nem szabadna képmutatónak lennem, mert én aztán nem vagyok szent és kábé minden nap más csajjal fekszem össze, mióta egyetemre járok, de a fenébe is! Ő akkor is a kishúgom. Vagyis annyira már nem kicsit...
Egyik nap eszembe jutott, hogy talán elhinthetném pár embernek - olyanoknak, akikről tudom, hogy elterjesztik majd -, hogy Kayla, Maxine és Eve tabuk a kampuszon, vagy én gondoskodom arról, aki rájuk mászik. Egész este ezen agyaltam, de amikor másnap odamentem az egyik diákszövetséges sráchoz, Kayla pont megjelent és elrángatott onnan. Nem tudta, hogy mit tervezek, csak azt hallotta, hogy róluk van szó és követelte, hogy áruljam el, hogy mit tervezek. Amikor eleget tettem a kérésének, úgy leteremtett, hogy az egyik csapattársam ránk sem mert köszönni, mert még ő is megijedt a dühöngő lánytól. Visszagondolva ez elég vicces volt, de akkor csak bosszúságot éreztem, mert be kellett látnom, hogy Kayla már nem az a kislány, aki anno csak úgy volt hajlandó új helyekre menni, ha foghatta a kezem és közben az unikornisát ölelgethette. Már kész nő lett belőle és ez baromira nem tetszik. Nekem mindig az a kis csöppség lesz, aki anno eltűnt a nagy takarójában, amikor anyáék hazahozták a kórházból.
Persze azért annyira mégsem érett még. Miután befejezte a kiabálást, közölte velem, hogy egy következő ilyennél elterjeszti rólam, hogy valójában lány vagyok, csak nemváltoztató műtéten estem át és, hogy a pletykák, miszerint egy csődör vagyok az ágyban, nagy kamuk. Itt már nehezemre esett visszafognom a nevetésem, hiszen aki már lefeküdt velem, pontosan tudja, hogy maximálisan a partnerem van előtérben számomra és jó vagyok az ágyban, de igazán csak akkor lett nehéz, amikor hozzátette, hogy és megmond anyáéknak, amiért nem hagyom élni az életét. Igazán érett...pont, mint öt évesen, amikor meghúztam a copfját.
Meg, mintha anyáék annyira ellenem lennének. Egy ilyen szituációban valószínűleg előadnák nekem, hogy Kayla már nem kislány és szedjem össze magam, meg fogadjam el a tényt, hogy ő már felnőtt ember, akinek a saját életét kell élnie, de amint Kayla kimenne a szobából megköszönnék nekem. Nos...apa biztosan. Legalább annyira félti a lányokat, mint én. Sőt, még jobban is, így azt hiszem, hogy annyira nem akadna ki a remek ötletem miatt.
Viszont be kell ismernem, hogy a húgomnak igaza van. Nem irányíthatom az életét és a nemi életébe sem szólhatok bele, bármennyire is szeretném, ha nem törne össze valami seggfej miatt esetleg.
Tényleg nagyon hiányzik a kislány, aki annyira ragaszkodott hozzám. Tudom, hogy szeret engem, mert egyértelmű, hogy még mindig imád -, ahogy én is őt -, de már nem úgy, hogy minden gondjával engem keressen. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez az élet rendje, de azért néha eszembe jut, hogy régen mennyire felnézett rám és vágyott a védelmemre és belesajdul a szívem, ha belegondolok abba, hogy ez már nincs így.
- Na? Minden rendben van velük? - Lép mellém Kevin a kezében egy újabb pohár sörrel.
- Minden - préselem ki magamból egy bólintás kíséretében.
- Na és veled? Szórakozottnak tűnsz - biccenti oldalra a fejét.
Mert az is vagyok.
- Csak máshol járok fejben - vonom meg a vállam. - Nem vagyok túlságosan buli hangulatban, hogy őszinte legyek. Lehet, hogy lelépek.
Ugyan be kellett látnom, hogy Eve-nek igaza van azzal kapcsolatban, hogy feltűnő lesz, ha mindig együtt mozgunk és csak akkor megyünk bulizni, ha a másik is ott van, de most mégis csak arra vágyom, hogy hazamenjek és beállítsak hozzá. Nem tetszik a gondolat, hogy egyedül unatkozik otthon.
- Maradj még egy kicsit - jelenik meg Taylor, s átkarolja a vállam. - Még el sem kezdődött úgy igazán a buli és a srácok kíváncsiak a te listádra.
- A listámra? - Vonom össze a szemöldököm értetlenül.
- A celeb-lista, akiknél a nődnek el kell fogadnia, ha vele csalod meg. A top hármat kibővítettük top ötre - magyarázza.
- Ebben az elméletben több hiba is van - kezdem visszafojtott nevetéssel. - Az első, hogy nincs barátnőm és nektek sincs. A második, hogy annak az esélye, hogy bármelyik színésznővel összefutunk, úgy egyenlő a nullával és...
- Basszus, Harvey, csak menj bele a játékba - szakít félbe, majd visszatol a csapattársaink felé. - Elionak Jennifer Lawrence maradt az első, Xander ragaszkodik Emilia Clarke-hoz, Tristan Nathalie Emmanuelre esküdött, Kevin szerint Camila Mendes a legjobb, én viszont megmaradtam az örök bombázó, Jennifer Lopez mellett - meséli büszkén, mire kérdőn nézek a legjobb barátomra.
- Te is beszálltál?
- Nem hagytak békén, amíg nem mondtam valakit - vonja meg a vállát mafla vigyorral.
- Beszállok, ha megígéritek, hogy hétfőn nem ez lesz a téma az öltözőben és nem vonjátok be a többieket is ebbe a marhaságba.
A csapatból ma nincs itt mindenki. Az elsőseink nagy része hazament a hétvégére, mások a barátnőikkel vannak, egyesek meg, akik mégis itt vannak, már össze is szedtek magunknak pár pipit. Pedig igaza volt Taylornak, még tényleg korán van. Alig múlt tizenegy, ami azt jelenti, hogy egy csomóan még meg sem jelentek. Persze nem kéne meglepődnöm, hiszen a diákszövetséges bulik hatalmasak szoktak lenni. Vetekszenek a focisták által szervezettekkel, így nem olyan váratlan, hogy már most sokan részegen fetrengenek, vagy rohangálnak a keretben.
- Nem ígérhetünk semmit - vigyorodik el Tristan, mire megforgatom a szemem.
- Ennél még a sörpong is jobb lenne - morgolódom, erre Taylor hátba ver.
- Ne nyafogj már, csak mondj öt színésznőt, akik neked viszik a prímet.
Sóhajtva megforgatom a szemem, majd elkezdek gondolkozni. Még mindig marhaságnak gondolom ezt, de tudom, hogy mennyire makacs fickók a haverjaim, így biztos vagyok benne, hogy nem engednének el, amíg nem mondok nekik öt nevet.
- Legyen...
Belém fagy a szó, ahogy a szoba levegője megváltozik. Melegebb lesz és szikrázó.
Nem csak az én figyelmem terelődik el, hanem a többieké is. Mindegyik csapattársam tekintete az ajtókeretre szegeződik, s a szemük elkerekedik. Lerázom magamról Taylor kezét, majd abba az irányba fordulok, amerre mindenki csorgatja a nyálát, s abban a pillanatban, az én szemem is tányérnagyságúra növekszik.
Úgy néz ki, hogy Eve meggondolta magát a bulival kapcsolatban, ugyanis épp most bújik be a nappliba az előszobából és úristen, mennyire dögös! Fekete tincsei a vállaira omlanak, mintha selyemfüggönyök lennének; s telt ajkait az általam annyira imádott vörös rúzs emeli ki. Felül egy fekete csipkés melltartó szerű top feszül gyönyörű melleire és feszes hasára; a szorongatni való fenekére pedig egy jó feszülős bőrgatyát vett, ami annyira rátapad, hogy annak, aki jobban megfigyeli, láthatja a tangája vonalát, s hosszú lábainak minden izmát. Mindehhez pedig felvett egy fekete magas sarkút, ami meghosszabbítja tökéletes lábait.
Messzebb van még tőlünk, de a puszta megjelenésével képes volt megváltoztatni a ház teljes hangulatát. Az emberek ellépnek előle és a pasik igyekeznek nem túl feltűnően a gatyájukba nyúlkálni, hogy ne legyen feltűnő az erekciójuk, amit Eve okoz. Nekem is feláll, de ezzel most nem foglalkozhatok. Muszáj előbb lecsapnom Eve-re, mint bármelyik másik hímneműnek, mert az biztos, hogy azt nem bírnám ki.
- A lista várhat, beszélnem kell Eve-vel - nyomom a söröm Taylor kezébe, majd megelőzve Xandert, elindulok a lány felé.
- Áh, szia, én...
Nem hagyom, hogy befejezze, mert elkapom a karját és elkezdem felhúzni az emeletre.
- Hé! Mit csinálsz? - Kiált fel, hogy még a zenén át is hallom, de nem válaszolok neki és nem állok meg.
Addig nem, amíg be nem nyitok egy üres, csendesebb szobába és be nem húzom őt is.
- Mi a fene van? - Pislog rám ingerülten. - Minden bulin el fogsz mostantól rángatni, hogy véletlenül se érezzem jól magam?
A szemei szikrákat szórnak, s csak most tűnik fel, hogy tust kent magára, kiemelve sötétkék íriszeit, amivel kicsit sem segít a szűk helyzetemen.
- Miattam vetted ezt fel? - Szegezem neki a kérdést, mire szarkasztikusan felnevet.
- Miattad? Nem vagy te egy kicsit elszállva magadtól?
Közelebb lépek hozzá és a kezeimet a derekára téve közelebb vonom magamhoz, amitől neki elakad a lélegzete.
- Mind a ketten tudjuk, hogy milyen hatással vagy rám és az egyezségünkből kiindulva, ez a helyzet most tökéletesen passzolna a sztoridhoz, vagyis vagy direkt csináltad, vagy direkt csináltad - morgom az ajkaira. - Szóval? - Hajolok el tőle nagy nehezen, de nem engedem el. - Miattam vetted fel?
Eve szemében a düh helyét átveszi a vágy, miközben nagyot nyel, s az alsó ajkába harap, húzva a válaszadást.