Harvey:
- Az, hogy nem jössz velünk ma, nem jelenti azt, hogy hazajössz és nem hagyod békén Maxéket, ugye? - néz rám a húgom szigorúan, a nappaliban készülődve.
- Ezt Eve-től is megkérdezted? - vonom fel a szemöldököm, a másik lányra pillantva egy másodpercre.
- Nem, mert tudom, hogy ő nem fog emiatt pattogni. Ráadásul tanulócsoportja lesz, későn ér haza és szerintem utána kábé azonnal kidől majd.
- Aha - biccentek uralkodva az arcizmaimon, amik legszívesebben mosolyra húznák a szám, ugyanis pontosan tudom, hogy Eve valójában hol lesz az este folyamán. - És ti mikor jöttök majd haza? Ti nem lesztek útban?
- Elviszem a haverodat Hastingsbe bulizni és valószínűleg ott is éjszakázunk, úgyhogy csak holnap jövünk - ingatja meg a fejét.
Na ez például mondjuk új infó. Tudtam, hogy Kayla és Kevin terveztek valamit mára, amíg Maxine és Taylor filmeznek, de azt nem, hogy ez az a valami.
Kérdőn a mellettem ülő haveromra kapom a tekintetem, aki védekezőn felemeli a kezeit.
- Úriember leszek és vigyázok rá, megígérem.
Mielőtt még válaszolhatnék, a húgom közbe szól:
- Jaj, hagyd csak, hadd pörögjön a fantáziája rólunk - legyint a szemét forgatva. - Megérdemli, amiért lecserélt minket egy itteni bulira.
- Nem bulizni megyek - rázom meg a fejem -, így a tervem szerint haza sem jövök, vagyis nem lehetek majd útban az itthoniaknak.
Mindannyian felkapják a fejüket. Eve, aki eddig csendben dolgozott egy beadandóján, most árgus szemekkel figyeli, hogy mi lesz a kifogásom Hastings ellen. Lassan a poharáért nyúl, de egy pillanatra sem néz el rólam.
- Mégis hova mész akkor? - kérdezi Kayla, felvonva a szemöldökét.
- Randim lesz - vonom meg a vállam, de szegény Eve, aki épp ivott, félrenyel a szavaimtól és köhögni kezd, pedig semmi ilyet nem akartam okozni neki.
Szimplán csak úgy gondolom, hogy részben őszintének lenni sokkal egyszerűbb és kevésbé gyanús, mint kitalálni egy komplett hazugságot.
- Basszus, Eve, megvagy? - ütögeti meg a lány hátát a húgom azonnal.
- Persze - fogja a mellkasát a lány -, csak... neked randid lesz? - néz vissza rám, mintha ezt most hallaná először.
- Ezt mondtam - bólintok és egyre nehezebb nem vigyorogni.
Tudom, hogy nem kellene, hogy ennyire szórakoztasson a dolog és valahol nagyon is nyomaszt, hogy a szeretteimnek kell kamuznom, de közben baromi izgató az, hogy Eve-vel van ez a mi kis titkunk, amit még csak nem is sejt senki.
- Haver, mi a franc?! - csap a karomra Kevin. - Én erről miért nem tudtam?
- Taylornak sem mondtam - nyugtatom meg, bár biztos, hogy ha az említett barátunk itt lenne, akkor teljesen ki lenne bukva, hogy nem meséltem nekik, hogy randim lesz.
Pedig, ha tudnák, hogy mi az oka annak, hogy titkolom és azt, hogy ki lesz a partnerem, akkor biztos, hogy megértenék a titkolózásomat. Bár persze, ha tudnának róla, akkor már nem kellene elhallgatnom az igazságot, de ez most mellékes.
- Csak most kérdeztétek, hogy miért nem leszek itt, sem pedig veletek - vonok vállat újra. - Én eddig sem titkoltam a dolgot, csak egyikőtök sem kérdezte.
- Talán, mert te vagy a nagy Harvey Jensen - szólal meg újra Eve, farkasszemet nézve velem. - És Harvey Jensen nem szokott csak úgy randizgatni.
- Talán ez a lány különlegesebb, mint bárki más - felelem, meg nem szakítva a szemkontaktust.
Valami megcsillan Eve szemében és megint megfeszül egy picit, de próbálom ezt annak betudni, hogy ennyire rizikós helyzetbe keveredtünk és nem annak, hogy ilyen nehezen fogadja általam az érzelmi vallomásokat.
- Ismerjük őt? - kérdezi Kayla közbeszólva, s lehuppan a fotel karfájára.
- Én ismerem? - érdeklődik Kevin is felvonva a szemöldökét.
Eve egyre jobban rám koncentrál, ahogy megfeszült testtartással várja, hogy mit mondok. Természetesen alapból sem terveztem kimondani a nevét, de így, hogy az előbb majdnem megfulladt szegény miattam, nem húzom az időt és nem is szórakozom vele, mert eszemben sincs kórházba juttatni vagy kicsinálni idegileg.
- Nem - rázom meg a fejem - és nem. Egyikőtök sem ismeri, igazából én is csak pár napja találkoztam vele és nem is az egyetemre jár. Vagyis nem a mi egyetemünkre. A múltkor, amikor elmentem bevásárolni, akkor találkoztam vele, jót beszélgettünk, aztán elkértem a számát és úgy alakult, hogy kábé azonnal el is hívtam randizni.
- Nem azt mondtad, hogy különleges lány? - jön az újabb kérdés Kaylától.
- De, pontosan ezért hívtam el randira pár nap után. Éreztem, hogy különleges. És ami azt illeti - nézek az órámra -, szerintem megyek is és elkészülök - állok fel, amivel megbontom a kis körünket, ugyanis a húgom és a barátom is felállnak.
- Ha megvagy, akkor mi is indulhatunk - pillant Kevin Kaylára, aki azonnal bólint.
- Felszaladok a cuccomért - teszi hozzá, aztán már el is tűnik a lépcsőnél.
Amint hármasban maradunk, Kevinre nézek.
- Ugye minden rendben lesz? - kérdezem összeakasztva a tekintetünk, amire ő egy határozott biccentéssel reagál.
- Vigyázni fogok rá - biztosít másodjára is.
Épp megköszönném, amikor Eve felnevet a fotelben, amiben ül. Mind a ketten rákapjuk a tekintetünket és felvonjuk a szemöldökünket.
- Mi olyan vicces? - érdeklődöm az arcát fürkészve.
- Bocs, csak... mikor jöttök végre rá, hogy Kayla egy makacs, okos, határozott felnőtt nő, aki úgy is a maga feje után fog menni és téged, drága barátom - mutat Kevinre mosolyogva -, a farkadnál fogva fog vezetni.
- Ezt kikérem magamnak! - kap a mellkasához drámaian Kevin, de a szemében nevetést látok.
Eve természetesen nem adja fel a saját maga melletti érvelést, helyette oldalra biccenti a fejét és jelentőségteljes pillantást küld a fiú felé.
- Elmentetek vele és Maxszel a plázába ruhákat venni, csak mert azt mondták, hogy segíthettek nekik fehérneműt választani. Nem akarlak lelombozni, drágám, de teljesen a hatalmukba kerítettek titeket.
Ez a gondolat egyszerre szórakoztat és aggaszt. Nem mintha nem gondolnám azt, hogy Kevin vigyázni fog Kaylára és tudom, hogy esze ágában sem lenne megsérteni őt, de úgy elengedni őket Hastingsbe, hogy lekerülhet róluk a ruha, cseppet idegessé tesz. Persze nem szabad álszentnek lennem, hiszen az én esti terveim között határozottan ott van az, hogy letépem Eve-ről a ruhát, de mégiscsak más amikor az ember húgáról van szó, mintha magáról az emberről.
- Ebben van valami - ismerem be, elhúzva a szám.
- Nos, talán. De esküszöm, hogy igyekszem mindent kézben tartani majd - tiszteleg vigyorogva, én pedig őszintén értékelem a gesztust.
- Kösz, haver - veregetem meg a vállát.
- Itt vagyok - ugrik le Kayla vidáman, kezében egy kis bőrönddel. - Mehetünk! Eve, megleszel? - néz a lányra, aki halvány mosollyal feláll és megöleli őt.
- Persze, vagány lány vagyok, nem kell félteni - legyint, miközben a húgomat öleli. - Érezzétek jól magatokat. És ne tegyetek semmit, amit én sem tennék - pacsizik le Kevinnel is, majd rám néz. - Neked pedig jó szórakozást a randin - csillan nevetés a szemében, amitől nekem is nehezemre esik nem mosolyogni.
- Remélem, hogy meglesz - biccentek, aztán a másik két jómadárral együtt távozom.
Kevin és Kayla egyenesen a kocsihoz mennek, hogy minél előbb induljanak, én viszont még a szobámba. Ki akarok használni minden percet, amit még itthon tölthetek, mielőtt Taylor és Maxine hazaérnek és kirúgnak a lakásból. El akarok teljesen készülni és mindent fixen átgondolni. A lényeg már a helyszínen van és a fejemben minden nagyon jól is néz ki, már csak abban tudok reménykedni, hogy Eve is élvezni fogja, amennyire terveztem, hogy igen.
Normális körülmények között vacsorázni vinném, aztán sétálnék vele egyet a városban, de sajnos nem olyanok a körülmények, hogy ezt simán megtegyük. Egyrészt, biztos, hogy Eve egész éjjel azon pörögne, hogy mi van, ha ismerősbe botlunk; másrészt meg ha valóban megtörténne ez, akkor bazi nagy bajban lennénk. Úgyhogy az étteremben vacsorázás, a mozizás, a városban sétálás kapásból ki volt lőve. Nem hagyományos a randi, amit beszerveztem - főleg nem első randira - de bízom abban, hogy ha valaki, akkor Eve értékelni fogja. Üzenetben megírtam már neki, hogy ne olyan cuccot vegyen és hozzon magával, amiben nem tud kényelmesen mozogni és az üzenete nem azt tükrözte, hogy ez őt annyira zavarná, úgyhogy már csak a valós reakció hiányzik, amikor meglátja az úticélt. Nem mondom, hogy nem vagyok ideges, de közben meg mégis teljesen pörgök. Végre van két napom Eve-vel, amikor csakis kettesben lehetünk és nem kell attól félnünk, hogy valaki ránk nyit. Tényleg csak mi lehetünk és reményeim szerint egy kicsit közelebb is kerülhetek hozzá. A terveim szerint közelebb is fogok kerülni hozzá, bár tagadhatatlan, hogy már most kincsként tekintek arra, hogy rám volt szüksége a testvére okozta zűr után, amiről egyébként azóta egy szót sem szólt. És az is igaz, hogy a napokban egymással sem váltottunk sok szót, de leginkább azért, mert nem akartuk, hogy egy kicsit is gyanús legyen a dolog és az, hogy utána együtt tűnünk el, amikor esély van rá. Ettől függetlenül a garázsban volt pár kis pillanatunk, amikor épp nem törhetett ránk senki és én bőven beértem ezekkel, mert teret akarok adni Eve-nek, hogy ne érezze azt, hogy fojtogatom.
Mondjuk egy órával később, amikor két sarokkal arrébb végre felbukkan - azt beszéltük meg, hogy nem a háznál találkozunk közvetlenül, nehogy Taylorék meglássanak, ha hazaérnek addig -, egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki úgy érzi, hogy fojtogatom. Sőt, egyenesen sugárzik, pedig nincs rajta semmilyen smink, teljesen természetes és még így is annyira szexi, hogy majd' beledöglök. A bőrnadrág, amit visel, teljesen rásimul a hosszú, izmos lábaira, a fekete csipke felső pedig látni engedi az alatta megbúvó melltartó egy részét. A sötét haja feszes copfban legedezik mögötte és a kék szemei már méterekről láthatóan csillognak. Mosolyogva lép elém és minden előjel nélkül meg is csókol, de mielőtt viszonozhatnám azt és elmélyülhetnénk a csókban, el is hajol és mellkason bokszol.
- Ezt azért, mert majdnem megfulladtam miattad! - néz rám morcosan. - Mégis hogy a viharban jutott eszedbe kifogásnak használni a randit, amikor pontosan arra mész, méghozzá velem! - emeli meg a hangját aranyosan a végére, széttárva a karjait. - Azt hittem, hogy agyvérzést kapok, amikor kimondtad.
Nehezemre esik nem mosolyogni, mert irtó édes látványt nyújt így, de uralkodom magamon, mielőtt egy pofont is kapnék.
- Kifogás kellett, nem? Én csak félig őszinte voltam.
- Legalább beavathattál volna, hogy az igazság lesz a kifogásod.
- Tényleg? Le van harapva a fejem miatta? - teszem a kezeim a csípőjére. - Arra valahogy nem reagáltál, hogy különlegesnek hívtalak.
- A lányt hívtad annak, akivel bevásárlás közben találkoztál - mosolyog rám negédesen.
- Csakhogy én rólad beszéltem - hajolok közelebb hozzá, mire legyint egyet.
- Jaj, mondj újat. Az ujjam köré csavartam Harvey Jensent - vigyorog, nekem pedig olvadozni kezd a szívem.
Lényegesen jobb ilyen állapotban látni, mint zokogni.
- Lebuktam - vonok vállat, majd megint végigfuttatom rajta a tekintetem. - Nagyon jól nézel ki.
- Én sem panaszkodhatok - simogatja meg a mellkasom. - Pedig nem voltam benne biztos, hogy jó leszek-e így. Azt mondtad, hogy ne elegánsat vegyek, de nem tudtam, hogy mi lenne megfelelő úgy igazán, mert nem árultad el, hogy hova is megyünk - néz a szemembe, de aztán a motorra pillant, ami mellett állunk. - Mostmár megtudhatom? - kérdezi búgó hangon, amitől a testem megbizsereg.
- Nem maradhatna meglepetés, mint a sztoridban? - vonom fel a szemöldököm.
- Nem - vágja rá, amitől kiszakad belőlem egy kacaj.
- Sejtettem - lépek el tőle, hogy átadjam neki az egyik sisakot. - És ha nem mondom el?
- Akkor talán nem szállok fel a motorra - közli, de közben a táskát, amit magával hozott a plusz cuccaival - ahogy azt írtam neki, hogy hozzon - berakja az ülés alá rejtett tárolóba.
- Visszatáncolnál az utolsó pillanatban? Vagányabb vagy te ennél.
- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de nem szeretem nem tudni a dolgokat és nem irányítani - feleli, de aztán ellágyul a hangja. - Csak szeretném tudni, hogy mit tervezel.
Ahogy rám néz az igéző szemeivel, nem tudok nemet mondani neki. Általában uralom a helyzetet és nem nagyon tudnak megremegtetni, de Eve-nek olyan ereje van felettem, ami senki és semmi másnak.
- Egy elhagyatott, régi kilátóba megyünk - adom be a derekam. - Sátorozunk.
Eve meglepettnek látszik, de mást nem tudok leolvasni róla.
- Sátorozni? - pislog rám felvonva a szemöldökét.
- Igen - bólintok farkasszemet nézve vele. - Már órákkal ezelőtt elmentem felállítani a sátort. Van nálam kaja a táskámban, amit megsüthetünk, édesség, amiket szeretsz és a hangulat kedvéért tettem fel elemes csillagos füzéreket a sátorba. Lehet, hogy nem szokványos, nem a sztoridhoz teljesen passzoló és ha nem tetszik, akkor mehetünk máshova, de gondoltam jót tenne, ha nem aggódnál végig azon, hogy ki láthat meg és...
Eve puszit nyom a számra, ezzel belém fojtva a szót.
- Ez tökéletesebben hangzik, mint amit el tudtam volna képzelni - simítja meg az arcom. - Köszönöm - teszi hozzá, aztán ellép tőlem és felveszi a sisakot.
Hatalmas kő gördül le a szívemről és fejben lepacsizom magammal az ötletért, miközben felveszem a sisakom és felszállok a motorra.
- Kapaszkodj - fonom magamra Eve kezeit, amint felül mögém, s ahogy elindítom a motort, csak élvezem Eve közelségéd és ezt a két napot, amit kaptunk.

Eve:
Volt pár randim már életemben, némelyik baromi gázos volt, másokon jól éreztem magam, de semmit nem váltott ki úgy mélyebben belőlem és volt, ami az igazán tökéletesnek bizonyult. Mindegyik alkalommal a srác teljesen le akart nyűgözni, olyan helyekre vitt, ami valóban nagyon szép volt. A legszebb éttermek, a legkivilágítottabb kilátók, a legkülönlegesebb bárok vagy a legnyálasabb romantikus filmek. Mindent csak azért, hogy engem levegyenek a lábamról, de soha semelyik sem volt olyan hatással rám, mint a mostani randim. Mindegyik különleges volt, mégsem annyira, mint ez.
Amikor Harvey kimondta, hogy sátorozni megyünk, először nem tudtam elképzelni, hogy ezt hogyan tervezi kivitelezni. És amikor jobban kifejtette, akkor sem jelent meg a valós kép a fejemben, ugyanis az, amit Harvey megszervezett itt nekem, minden képzeletemet felülmúlta, bár már azzal is meglepett, hogy annyira elbizonytalanodott, amikor megosztotta velem a terveit. Alig hittem el, hogy a nagy Harvey Jensen, a férfi, aki mindig uralja a helyzetet, a srác, akinek senki nem tudja megrendíteni a magabiztosságát, a pasi, aki igazi alfahím, mindenre és mindenkire hatással van, elbizonytalanodik egy randi helyszín miatt. Miattam. Azért, mert nekem szeretne megfelelni és ettől a tudattól megremegett a szívem. Annyira aranyos volt, mint egy kisfiú, pedig ha valakiben, akkor Harvey-ban aztán semmi kisfiús nincs.
- Sok helyre számítottam, amikor azt mondtad, hogy ne öltözzek elegánsan - lépek oda hozzá a tűzhöz -, de erre nem - pillantok a sátor felé.
A sátor felé, ami egyébként baromi nagy, benne rendesen meg van ágyazva és tényleg füzérekkel és gyertyákkal tette hangulatossá, ha a hálós tető, amin keresztül majd látszanak a csillagok - amint még sötétebb lesz - nem lenne elég hangulatos.
- Mire számítottál? - fonja a karját a derekamra és közelebb húz magához.
- Nem tudom, bowlingra vagy biliárdra például - hajtom a fejem a vállára. - A sztorimból indultam ki, amiben elszöknek egy másik városba és ott mennek el szórakozni.
- Végül is, mi is elszöktünk - cirógatja a derekam. - Tényleg azért gondoltam erre, mert itt senki nem zavarhat meg minket. Így nem fog az aggasztani folyamatosan, hogy vajon mikor botlunk ismerősbe.
- Nem kell magyarázkodnod - rázom meg a fejem, felnézve rá. - Ez teljesen jó így. Tökéletes - állok lábujjhegyre és csenek tőle egy csókot.
Harvey mosolyogva néz rám, amikor elhajolok tőle.
- Holnap reggel elugrunk pékségbe, aztán kiraklak ott, ahol felvettelek, így ha később érünk haza, mint a többiek, akkor mondhatod azt, hogy elmentél sétálni és vásárolni.
Ez annyira apró gesztus, hogy másnak talán még hülyeségnek is tűnik, de nekem nagyon sokat jelent, mert tükrözi, hogy Harvey mennyire figyel rám és hogy milyen fontosak számára az igényeim.
- És veled mi lesz?
- Majd megyek pár kört a motorral, mielőtt hazamennék és azt mondom, hogy a lánynál aludtam - vonja meg a vállát, majd a tűzhöz fordul, hogy megfordítsa a húst.
- Áh, igen, a boltos lány - nézek utána -, a különleges lány. Feltételezhetem, hogy a képzeletedben így találkozol a Nagy Ő-vel? - vonom fel a szemöldököm.
Harvey rám vigyorog a válla fölött.
- Féltékeny vagy?
- Dehogy - vonom meg a vállám. - Biztos vagy benne, hogy én nagyobb hatással vagyok rád, mint ez a fantázia - harapom be az alsó ajkam, amitől a fiú tekintete a számra siklik.
Harvey visszalép hozzám és az államat az ujjai közé fogva, megemeli az arcom.
- Ez nem is titok - figyeli az ajkaimat vággyal teli tekintettel, s ő is fogságba ejti a saját alsó párnáját. - Beledöglök, hogy nem téphetem le rólad a ruhát.
Az egyik kezemet a mellkasára vezetem, ami ettől megfeszül és ő nagyot nyel.
- Mindent a maga idejében, Mr. Jensen - biccentem oldalra a fejem, mire kék íriszei a nyakam felé irányulnak át.
Ugyanarra gondol, amire én. Pontosan ugyanarra vágyik, amire én is, hogy végigízlelhessük egymás testét, felavatva a sátrunkat és kiadva magunkból az elmúlt napok feszültségét. Két napja másra sem tudok gondolni, minthogy Harvey kikeféli belőlem a rengeteg stresszt.
- Éveket vártam rád, azt hiszem, hogy kibírom ezt a pár órát - bólint, finoman megsimítva az arcom, majd puszit nyom a homlokomra és ismét a tűzhöz fordul.
Nem tudom, hogy örülök-e neki vagy sem, de Harvey valóban uralkodik magán, bármennyire nehezére is esik, nagyon jól küzd a vágyai ellen. Kivárja a vacsorát, ami alatt megbeszéljük mindazt, amit a napokban hanyagoltunk, olyan egyszerű dolgokat, hogy milyen volt a hetünk, az edzések, hogy mennyi minden van a suliban és Harvey mesél a szezon első, közelgő meccséről, amin szeretné, ha ott lennénk a lányokkal. Nem hozza fel a bátyámat témának, amit nagyon értékelek és nem erőltet semmi olyan témát, aminél látja rajtam, hogy nem érint jól. Rengeteget nevetünk, nézzük a csillagokat, elfogyasztjuk a vacsoránkat és valóban úgy viselkedünk, mint akiknek nem kellene titkolniuk ezt az egészet. Pillanatról pillanatra egyre jobban érzem magam és nem csak a testi vágy miatt, ami minden alkalommal felébred bennem, ahányszor csak Harvey hozzám ér - ami elég sokszor megtörténik, mert tényleg baromi fontos neki a sok apró kis érintés -, hanem a nyugalom miatt is, ami körülvesz Harvey közelében. Mellette nem félek, hogy elítél majd valamiért, nem tartok attól, hogy hogyan reagál, bármit mondok is. Teljesen önmagam lehetek, mert Harvey közelében valahogy könnyűnek tűnik az élet. Olyat tesz velem, mint még soha egyetlen férfi sem. Akkora hatással van rám, hogy az már-már megijeszt és a riadtság ellenére is arra kényszerít, hogy maradjak, mintha nem tudnék elszakadni tőle. Egy kis vészjelző visít is a fejemben, hogy ebből baj lesz, de valahogy elhalkul, amikor a Harvey által felvetett vetkőzős póker alatt lekerül pár ruhadarab rólunk, mert onnantól csak arra tudok gondolni, hogy végig akarom csókolni azt a felsőtestet, ami meztelenül csalogat magához.
- Csak kíváncsiságból - veszek a kirakott eperből és belemártom a csokiba -, mennyit gondolkodtál ezen a randi ötleten? - emelem a számhoz az édességet, de az olvadt csokoládé egy része a mellkasomra csöppen.
Automatikusan odanyúlok, hogy letöröljem, azonban Harvey elkapja a kezem.
- Majd én leszedem - közli vágytól izzó szemekkel, amitől, még mielőtt felfognám, hogy mit teszek, bólintok.
Minden porcikám remeg, hogy végre Harvey hozzáérjen, s amikor ő közelebb hajol, az ujjaim automatikusan a hajába mélyednek. Harvey körém fonva a karjait finoman megdönt, hogy jobban hozzám férjen, majd a mellkasomhoz hajolva, végigcsókolja azt, hogy eltűntesse a csokit onnan. Hatalmas sóhaj tör fel belőlem, ahogy Harvey forró ajkai a bőrömhöz érnek és az édesség eltávolítása után, elindulnak a nyakam felé.
- A randi tervének a kora pedig maradjon az én titkom - suttogja, miközben a hátamra fektet és közben kicsatolja a még rajtam lévő melltartóm. - Most sokkal jobb ötletem van, mint a beszélgetés. Persze csak, ha nem akarod folytatni a játékot - néz a szemembe.
- Ha ezt most félbe mered hagyni, akkor én biztos, hogy beverem a képed - válaszolom a lábaim a derekára kulcsolva.
Harvey-ból kiszakad egy kacaj, miközben a kis tálkáért nyúl, amiben az olvasztott csoki pihen.
- Reméltem, hogy ezt mondod - vezeti le rólam a szabad kezével a melltartót, majd lebontva a lábaimat magáról, fölém térdel és megdönti a csokis tálat.
Ahogy a meleg édesség a melleimre csurog, kiráz a hideg és bizsergés indul meg a lábam köze felé. Harvey lassan hajol le, hogy leszedje rólam a csokoládét, s közben ugyanilyen tempóban kezdi el simogatni a combom, amit a póker miatt már semmi nem takar. A csípőm magától emelkedik, hogy közelebb férkőzzön Harvey ágyékához, de a fiú leszorítja a csípőmet a földhöz, hogy tovább tudjon kínozni. A nyelve az egyik mellbimbómat veszi célba, amitől hatalmas nyögés szakad fel belőlem és a körmeim Harvey erős, meztelen hátába mélyednek. Magabiztos, kimért, lassú mozdulatokkal kerget az őrületbe, aminek már így is a határán állok. Amikor a másik mellemmel is eleget játszott és csokit folyat a hasamra, a testem már úgy remeg, mintha soha nem lettem volna még férfival, mert Harvey-nak ekkora hatása van rám. A számat folyamatosan nyögések és sóhajok hagyják el, a körmeim sebeket ejtenek a hátán, a puncim egyre jobban lüktet, ahogy a megkönnyebbülésre vár, de Harvey addig húzza az előjátékot, ameddig csak lehet, a hasam után az alhasam és a combom is kap az édességből, amit az ajkai és a nyelve követnek. Minden kis szegletet felfedez rajtam, újra és újra, amíg végül nem bírom tovább és könyörögni kezdek.
- Kérlek, Harvey - nézek le rá könyörgőn, s alig ismerek rá a saját hangomra -, ne kínozz tovább.
- Mondd el, hogy mire vágysz - parancsolja rekedtes hangon és az orrával finoman végigsimít a lábam közén, amitől megint megremeg a testem.
- Rád. A nyelvedre, a kezedre, a farkadra, a csókodra, mindenedre. Rád - ismétlem szinte hisztérikusan. - Kérlek...
Baromi kétségbeesettnek tűnhetek és felajzottnak, mert Harvey megkönyörül rajtam és leveszi az utolsó ruhadarabomat is, majd még egy utolsó pontot leönt a csokival. A combom tövén, amikor végigsimít a nyelvével, a szemhéjam elnehezül és a hajába vezetem az ujjaim és amikor végre a lábaim közé bukik, hatalmasat nyögök. A nyelve köröz rajtam, az ujjaim bennem táncolnak, én pedig azt is elfelejtem, hogy melyik bolygón vagyok. Harvey pontosan azt csinálja, amit reméltem, hogy fog: elfeledteti velem mindazt, ami nyomasztott. Ura a helyzetnek, ura a tetteinek és jelenleg, ura a testemnek is, ami a hosszú kínzástól perceken belül, remegve repül a fellegekbe. A nevét nyögöm, a haját tépem és hagyom, hogy varázsoljon rajtam.
Beletelik egy kis időbe mire össze tudom szedni magam annyira, hogy őt a hátára tudjam taszítani és fölé tudjak kerekedni, de amikor ez megtörténik, pillanatokon belül megszabadítom a bokszerétől és megszerzem a csokoládét. Elveszem, amire vágyok, Harvey pedig perzselő tekintettel nézi mindezt végig. Minden pontjára juttatok az édességből. Nyalom, harapom és csókolom az izmait, miközben élvezem, ahogy ő sóhajtozik. Felfedezem a nyakát, az álla vonalát. Játszom a bordáinál a gyengepontjával és a lehető legalaposabban tisztítom le az izmos mellkasát, majd a rekeszes hasát. Mire a V vonalához érek, Harvey legalább annyira remeg, mint amennyire én és amikor a számba veszem a csomagját, rekedtes nyögéssel kapaszkodik a hajamba. Nincs benne semmilyen erőszakos gesztus, de határozottan ösztönös mozdulat volt, mert sikerült elvennem az eszét. A szemei lecsukódnak, amikor még jobban magamba szippantom és a nyelvemmel játszani kezdek rajta. Egyre szaporábban veszi a levegőt, miközben a kezemmel simogatom a testét, de amikor én gyorsítanék, ő eltol magától.
- Benned... benned akarok lenni, amikor elmegyek - zihálja rekedtesen.
- Remek ötlet - kezdek óvszerért kutatni a táskájában, s ahogy megtalálom, kibontom és rá is helyezem.
Harvey nem veszi el tőlem az irányítást, csak az ölébe húz és megcsókol, ahogy felül. Amikor ráereszkedem, mind a ketten a csókba nyögünk és Harvey ujjai a lapockámba mélyednek. Egyszerre kezdünk el mozogni, de egy pillanatra sem válunk el egymástól. A kezünk folyamatosan a másikon van, a zihálásunk a csókunkba fullad, a testünk teljesen összeforr és egy pillanatra, mintha a lelkünk is összeérne, miközben közeledünk a csúcs felé. Valami most valahogy más. Más érzés és a hevesség ellenére a hangulat is más, de nincs időm ezzel foglalkozni, mert Harvey egyik keze - amelyik nem a fenekemet szorítja - a csiklómra talál és azon körözve segít el a pontig, amit átlépve ő is velem tart. Remegve borulunk a takarókra és összebújva, egymásba kapaszkodva lihegünk, ahogy megpróbáljuk összeszedni magunkat.
- Hány óvszert hoztál? - kérdezem a szokásosnál lényegesen magasabb hangon.
- Sokat - vágja rá a vállamra rajzolgatva kis köröket.
- Helyes - fúrom az arcom a mellkasába, ami remegni kezd, ahogy Harvey felnevet.
Hosszú percekre van szükségünk, hogy regenerálódjunk, de egy percre sem engedjük el a másikat, viszont amikor már képes vagyok normálisan beszélni, valami megnyitja bennem az őszinteségi csapot.
- Úgy döntöttem, hogy felveszem a kapcsolatot Jamesszel.
Harvey finoman cirógat, miközben magunkra húzza az egyik takarót.
- Tudok valamiben segíteni?
A szívem olvadozni kezd a mellkasomban. Harvey az előbb még addig húzta az agyam, amíg könyörögni nem kezdtem neki, most viszont olyan figyelmes és édes, mintha a világ legnagyobb kincse lennék, aminek különleges bánásmód kell.
- Meghallgatsz. Már így is sokat segítesz - simogatom a mellkasát.
- Mi alakította így a döntésed?
- Egyszerűen csak... szeretnék válaszokat kapni és ez csakis általa fog menni.
- Eve, szeretném, ha tudnád, hogy itt vagyok, rendben? Ha bármire szükséged van, csak szólnod kell.
Lassan felemelem a fejem a mellkasáról, hogy a szemébe tudjak nézni. Azokba a gyönyörű, csillogó szemekbe, amiktől megremegek, ha csak rám néznek.
- Tudom - bólintok és az arcára vezetem a kezem - és ezt nem fogom tudni elégszer megköszönni neked.
- Nem is kell - rázza meg a fejét hevesen. - Elég, hogy vagy és megosztod velem mindezt - simít ki egy a copfból kicsúszott tincset az arcomból, s a szavaitól megugrik a szívem örömében. - Hiányzó gyöngyszem - suttogja az alsó ajkam megsimítva mosolyogva.
Egyre jobban remeg a kis ketyegőm a szavaitól és a finom érintéseitől, ami nem jó, de most valahogy nem akarok tenni ellene.
- Csókolj meg újra - kérem feljebb kúszva, ő pedig azonnal teljesíti a kérésem, de ezúttal, lényegesen gyöngédebben.