Figyelem!
🔞🔞🔞🔞

Harvey:
- Ezt nem hiszem el! Ne szórakozz velem, Taylor! - fogja a fejét Maxine, amikor egy újabb pontot zsebelünk be ellenük Eve-vel. - Ez mégis melyik bolygón az Aranyhaj?
A pókerről valahogy áttértünk a rajz kitalálósdira. Azon belül is a mesékre, mert úgy gondoltuk - vagyis a lányok - hogy az egyszerre kihívás és jó buli is.
Taylor és Max azonnal lefoglalták a lehetőséget, miszerint ők együtt lesznek és utána Kayla már csak kapva kapott az alkalmon, hogy lecsapjon Kevinre, így Eve és én lettünk a harmadik csapat. Már nem mintha bánnám. Sőt, nagyon is élvezem. A játékot, meg azt is, hogy a csapatbontás miatt Eve mellettem ül, így amikor senki nem figyel, bátran hozzáérhetek és ő is hozzám, amit persze mind a ketten előszeretettel ki is használunk, amikor csak tudjuk.
- Ezen a bólygón, szépségem. Nézd meg! - bök a filccel a táblára. - Ott egy arany tömb, ott meg a haj és mellette egy nagy csomó. Aranyhaj és a nagy gubanc - mutogat a rajzai közt. - Én pasi vagyok, mégis hogyan kellett volna ezt jobban?
- Harvey-nak is sikerült - nevet fel Kayla az italából kortyolva, mire a haverom az én rajzomra kapja a tekintetét. - Elég jól megy nektek - jegyzi meg a húgom, ami szélesíti a mosolyom.
- Hallod ezt, Eve? Úgy néz ki, hogy elég jó csapat vagyunk - biccentem oldalra a fejem a lányra nézve, aki csak megforgatja a szemét.
- Persze, hiszen zseniálisan jó ember ismerő vagyok, már azelőtt tudom, hogy mit fogsz rajzolni, mielőtt befejeznéd, emellett híresen jó a mesékben.
- De hiszen ez egy serpenyő - hitetkenkedik Taylor széttárva a karjait - és egy ronda kaméleon. Ennek mégis melyik részében van az Aranyhaj vagy a nagy gubanc?
- Az egészben! - vágják rá a lányok egyszerre, ami tovább bosszantja Taylor.
- Ne szórakozzatok velem, mégcsak egy hajtincs sincs a lapon.
Eve nagyon igyekszik uralkodni magán és elrejteni, hogy halkan nevet, így amint leülök mellé, az arcát a vállam mögé rejti, hogy másnak ne tűnjön fel, ahogy rázkódik a teste.
Órák kérdése és az élvezettől fog így reszketni.
- Meg ne fájduljon a hasad - suttogom felé fordítva az arcom, de ahogy megcsap az általam annyira kedvelt fűszeresen édes illata, a józan eszem elködösül és arra késztet, hogy megint megérintsem.
Pár pillanatig habozom, de aztán engedek a kísértésnek és a kezembe fogom a kis kezét. Eve egy pillanatra lemerevedik. Arra számítok, hogy elhúzza a kezét, azonban ez elmarad. Egy darabig nézi, ahogy az ujjaim az övéire kulcsolódnak, de aztán hagyja a dolgot és ismét arra kezd figyelni, hogy ne látszódjon, ahogy nevet.
- Most komolyan, Taylor, láttad te valaha ezt a mesét? - kérdezi még mindig teljesen kibukva Maxine a legalább ennyire felháborodott barátomtól.
- Hát...nem igazán - ismeri el a fiú a hajába túrva, amitől a lány álla a padlón koppan.
- Mi az, hogy nem láttad? Hiszen ez alap! Még Harvey is látta pasi létére.
- Emlékeztetnélek rá, hogy Harvey-nak két húga is van és a húgainak egy igencsak kotnyeles barátnője. Az lepett volna meg, ha Harvey nem látta volna, mert rávettétek erre. Ellenben én egyke vagyok és - hangsúlyozza ki a szócskát - pasi. Én a Verdákon nőttem fel és a Pixar meséken, nem az éneklős hercegnő meséken.
Ez mondjuk igaz.
Taylor szülei nagyon szerettek volna egy kistesót a srácnak, de bárhogy próbálkoztak, nem jött a baba és egy idő után rengeteg fájdalom árán, de lemondtak arról, hogy még egy gyermekük legyen. Viszont azt az egyet, amelyik megadatott nekik, minden jóval és széppel ellátták. Taylor nem elkényeztetett, mert a szülei határozottan megtanították neki, hogy mindenért meg kell dolgozni, amit akar, de azért nem volt mire panaszkodnia. És talán ezért is lett annyira magabiztos a csajok terén is, mert a szülei egész életében azt szajkózták neki, hogy mennyire szeretik és mennyire tökéletes.
Na persze nem mintha nekem panaszra lenne okom, de a lényeg, hogy ebben az esetben Taylornak igaza van a mesével kapcsolatban: ő máson nőtt fel, mint a lányok és általuk én is. Bár nem fogok hazudni, mindig is szerettem velük mesét nézni.
Ami pedig a haveromat illeti, sosem fél bevetni az "egyke-lapot" csajozásnál. És a lányok mindig harapnak rá, hogy kicsit megvígasztalják, amiért sosem tapasztalhatta meg, hogy milyen bátynak lenni. Egy igazi seggfej, de én így imádom. És persze nincs jogom pálcát törni felette, hiszen nekem is megvannak a magam módszerei. Nem pont ilyenek, de megvannak.
- Annyira pasi vagy - forgatja meg a szemét Maxine, ami önelégült mosolyt csal Taylor ajkaira.
- Nem is tudod, hogy mennyire, szépségem - kacsint rá, s én azonnal felköhintek, de Eve az oldalamba bokszol.
- Hagyd őket, Maxet úgysem tudnád irányítani - szól rám határozottan.
- Talán tényleg nem - harap az alsó ajkába Maxine és oldalra biccenti a fejét. - Bizonyíthatnád. Egyik este átjövök és megnézzük ezt a mesét. Nincs vita, szépfiú, készülj fel. Én hozom a DVD-t és valami italt, te szerzed a rágcsát.
- Tudod mit? Benne vagyok - mosolyodik el Taylor, én pedig szívem szerint megint közbeszólnék, de Kevin előbb reagál.
- Tőlem csináljátok, de előtte szóljatok, hogy ne legyek itthon. Nem elég vastagok a falak és nincs kedvem hallani, bármit is csináltok - kortyol a piájából vigyorogva.
- Remek ötlet! - kiált fel Maxine, majd rám néz. - Harvey, te sem lehetsz majd itthon.
- Kérem? - szalad fel a szemöldököm a homlokomon.
- Jól hallottad, nem lehetsz itt. Még a végén képes lennél öt percenként benézni, hogy biztosan csak a mesét nézzük, mintha megint tizenöt lennék az első barátommal otthon. Nem lehet - ingatja a fejét - és a mi lakrészünkben sem, mert valami béna kifogással visszajönnél ide és ugyanott vagyunk.
- Ugye tudod, hogy nem rakhatsz ki a saját lakásomból? - érdeklődöm udvariasan, mire Maxine úgy tesz mintha elgondolkozna.
- Igazából most tettem meg - mosolyog rám ártatlanul, de aztán mélyen a szemembe nézve hozzáteszi: - csak mesét nézünk majd, ne aggódj, apu.
Ismét reagálnék, de ezúttal Eve az, aki gyorsabb nálam.
- Persze, ki hogy hívja - jegyzi meg direkt hangosan, ami határozottan nem segít abban, hogy belemenjek ebbe az ötletbe. - Kevin, Taylor, ti jöttök - folytatja a lány, mintha az előbbi megjegyzése meg sem történt volna. - Mérem az időt, szóljatok, ha megvagytok.
És innentől kezdve esélytelen, hogy bármit is válaszolni tudjak, mert miután felugrik a telefonon a feladvány, Eve visszaszámol, hogy elindítsa az időt nekik. Pedig nagyon szeretnék reagálni nekik. Tényleg, komolyan, viszont végignézek rajtuk, ahogy nevetnek és játszanak, és így szépen lassan beletörődöm a sorsomba. Sőt! Ahogy Eve-re nézek és a mosolyára, eszembe jut valami, ami el is terelné a figyelmem egy sokkal lényegesebb dologra. Pontosabban személyre, ugyanis Eve-nek igaza van: esélytelen, hogy Maxine-re hatni tudjak.
- Akkor - hajolok Eve füléhez, amitől ő libabőrös lesz - azt hiszem, hogy megvan, hogy mikor megyünk randira.
A lány nagyot nyel, majd lassan felém fordul és rám pillant a válla fölött.
- Megmondtam, hogy nem randizom veled - feleli, de a szemeiben huncut fény csillog, az ajkai pedig felfelé görbülnek.
- Ugyan, Eve - biccentem oldalra a fejem - a te remek emberismerő képességed pontosan tudja, hogy engem nem fogsz tudni ennyivel lerázni.
- Azért, mert megállapodtunk? - vonja fel a szemöldökét, de én azonnal megrázom a fejem.
- Azért, mert akarom. El akarlak vinni egy randira. Az csak ráadás, hogy a megállapodásunk erre is kiterjed.
- A megállapodásunk a sztorimról szól.
- Amiben randiznak - vágok vissza azonnal. - Ugyan, Eve, megbeszéltük és te is akarod.
- Megint ezt csinálod. Megint megmondod, hogy mit érzek, tudod, hogy ezt utálom. Vagy így kompenzálod, hogy engem nem tudsz irányítani?
- Eszemben sincs ezt tenni - rázom meg a fejem - imádom, hogy ellenállsz nekem. Arról nem is beszélve, hogy sosem akarnálak irányítani.
- Csak Maxine-t és Kaylát? - érkezik azonnal a csípős válasza.
- Őket sem akarom irányítani, csak biztonságban akarom tudni mind a kettőjüket. Hármótokat, ami azt illeti - csúszom közelebb hozzá. - És bár Kayla és Maxine lázadnak, mégis téged a legnehezebb megóvni - kezdem az arcát fürkészni. - Te bezársz, ha ilyet teszek vagy tenni próbálok. Ez volt a lakásavatótok után is.
Eve hosszú másodpercekig néz a szemembe, de aztán elkapja a tekintetét és hátrébb csúszik tőlem.
- Nem zárkózom el - teszi hozzá - akkor szégyelltem magam és dühös voltam, de nem más miatt kerültelek. Minden jó és szép - mosolyodik el, de látom a szemén, hogy ez nem az őszinte mosolya.
Valami történt vele, tudom. És nagyon nem akar róla beszélni.
Türelem, kis lépésekben - ismétlem el magamban a szavakat.
- Akkor a randi sem lehet gond - terelem el a témát, mielőtt Eve megint teljesen bezárkózna.
- Még azért egy kicsit próbálkozz - lapogatja meg a mellkasom egy nagy levegőt véve. - Biztos vagyok benne, hogy valami remek dologgal rukkolsz majd elő, amivel megvehetsz egy randira - nyúl a poharáért, majd lassan kortyol belőle egyet.
A tekintetem a torkára siklik, ami mozog, ahogy nyel, s nekem automatikusan megjelenik a kép a fejemben, ahogy azért mozog így a torka, mert...
- Mulan! - kiált fel kiszakítva a mocskos gondolatokból Kayla. - Ez a Mulan című mese.
- Teli találat - mutat rá Kevin mosolyogva, majd Taylorra néz. - Ne mond, hogy ezt sem láttad.
- Ezt de, csak nem tudtam hogyan hozzáfogni - ingatja a fejét a fiú, ami kacajt csal elő Kevinből.
- Majd átveszitek Maxine-nel valamikor - veregeti meg a vállát a srácnak, akinek ettől azonnal megcsillan a tekintete.
- Akkor az állás egyelőre - írja a pontokat Eve - hét pont nekünk, hat nektek, Kayla és négy Tayloréknak. Vezetünk - pillant felém, majd lassan feláll. - Nagyon figyelj, hogy jobban el tudjunk húzni, mert Kevinék a nyakunkon vannak - utasít, én pedig csak egy tisztelgéssel jelzem, hogy vettem, amit kér.

Eve:
Olyan idegesen vagyok, mintha az első randimra készülnék egy fiúval. Sőt! Szerintem az első randim előtt vagy azon sem voltam ennyire ideges. Tudtam, hogy tetszem a srácnak, azt is tudtam, hogy sokat tepert azért, hogy elvigyen és azzal is tisztában voltam, hogy én bizony aznap nem fogok lefeküdni senkivel, a maximum határ egy csók. Pontosan tudtam, hogy mit akarok és hogy hogyan védjem meg magam, ha másképp alakulna. Minden fölött ott volt az irányításom és én szabályoztam a dolgokat, a srác pedig kedves volt és hagyta, hogy minden az én kényem és kedvem szerint alakuljon. Onnantól kezdve pedig egyszer sem izgultam randi vagy találkozás előtt. Most pedig itt vagyok. Mindig, minden helyzetet tudok irányítani és pontosan fel tudom mérni, hogy melyik pasinál mi a gyengepontja, viszont ez a helyzet más. Teljesen más.
Ugyan képes vagyok Harvey gyengepontját is megtalálni és irányítani a helyzetet, de vele sokkal nehezebb dolgom van, mert képes elgyengíteni. Ő is meg tudja találni az én gyengepontom, pontosan tudja, hogy a közeledés által mennyire menekülni kezdek, ahogy azt is, hogy a szemeim és az arckifejezésem mennyire el tud árulni. És tudja, hogy mennyire sebezhetővé tesz az összebújás és a szex, amit utálok. Neki mégsem tudok ellenállni. Pedig megpróbáltam. Mióta hazajöttünk tőlük, folyamatosan azon gondolkozom, hogy hogyan mondhatnám le a kis találkozót vele, de a testem közben teljesen mást akar. Bizsereg, ha csak Harvey finom érintésére gondolok és felpezsdül a vérem. Nyertem magamnak egy kis időt azzal, hogy a lányokra hivatkoztam, mondván, hogy amíg el nem alszanak, veszélyes lenne kilopóznom, de ez még mindig nem segít abban, hogy hogyan mondhatnám le az egészet. A mai napon túl sok volt az a pillanat, ahol elgyengültem az árvaházas srác miatt és Harvey gyöngéd szavai miatt. Tartok tőle, hogy ha engedek a félelemnek és megtörésnek, akkor a Harvey-val kötött egyezségünk átcsap érzelmesbe az egyszerű testi kapcsolat helyett, azt pedig nem akarom. Arról nem is beszélve, hogy abban az esetben fennáll a veszélye a komoly kötődésnek is és a kötődés veszélyes, mert ha utána elveszítjük az adott embert, akkor az borzalmasan fáj. Ezt jól megtanultam az árvaházban. Nem éri meg kötődni másokhoz, mert bárkit, bármikor elvihetnek és a legtöbb ember nem jár vissza oda úgy, mint én. Szinte senkivel nem találkoztam, akivel egykor jóban voltam, miután örökbe fogadták őket. És ha mindezek nem lennének elég indokok, az, hogy a lányok elől kell bújkálnom és kilopóznom...tulajdonképpen ez tesz a legidegesebbé.
- Basszus, basszus, basszus - motyogom magam elé, miközben a lábam gyors ritmust üt a padlón.
Minden ilyen pillanatban megbánom, hogy belementem ebbe. Engedtem a kísértésnek. És a baj az, hogy az olyan esetekben, amikor végre hozzáérhetek vagy megcsókolhatom Harvey-t, még élvezem is, de előtte és utána...az idegeim olyan táncot járnak, amik kicsit sem egészségesek számomra.
- Bassza meg! - pattanok fel az ágyamról, de abban a pillanatban, mintha Harvey megérezné, üzenetet küld nekem.
Harvey: A garázsban várlak, gyere, ha készenállsz.
Ha készenállok, nem most, nem majd, hanem, ha készenállok. Nem kényszerít és nem utasít, egyszerűen türelmesen vár. Szerintem ő a legtürelmesebb ember, akivel valaha találkoztam. És ez nagyobb hatással van rám, mint gondoltam, hogy lesz, mert már el is indulok kifelé, s amint megbizonyosodom róla, hogy minden szobában sötét van, már a lakást is elhagyom.
A francba!
Harvey nagyobb hatással van rám, mint kellene.
Nehogy visszafordulj! - szól rám egy belső hang. - Akarod őt és ő is téged, néhány orgazmus még nem a világvége. Legalább oldja a stresszt, ami benned van. Elvégre bizonyított tény, hogy a szex pontosan ezt teszi.
És milyen igaza van. Az az oldalam, amelyik benne van a buliba, nagyon bölcs néha.
Mit néha? Minden alkalommal.
Úgy készülök, hogy ha belépek a garázsba, megtudakolom, hogy hova akar menni, vagy pontosan mit is tervez így kettőnknek, de esélyem sincs, mert amint beteszem a lábam a helyiségbe, Harvey ajkai az enyémekre tapadnak. És én nem tudok ellenállni neki, hogy ne viszonozzam a csókját.
- Még az utolsó pillanatban is gondolkoztam, hogy hogyan mondjam ezt le - suttogom, amikor egy pillanatra elválok tőle, de Harvey-t ez sem rettenti meg.
- Igen, gondoltam - mosolyodik el, majd újra megcsókol. - De lejöttél - kezdi finom csókokkal behinteni az állam vonalát a nyakam felé haladva.
- Igen, le - biccen a fejem magától úgy, hogy Harvey jobban hozzáférjen és a szemeim automatikusan lecsukódnak.
- És csak ez a lényeg - morogja a fülembe.
- De óvatosnak kell lennünk - lépek hátrébb, hogy a szemébe tudjak nézni. - Nem szabad, hogy meghalljanak.
- Ez most utalás arra, hogy fogjam be a szádat közben? - vonja fel a szemöldökét és lassan megnyalja az alsó ajkát, amitől engem kiráz a hideg, s nagyot kell nyelnem.
- Talán nem bánnám - teszem a mellkasára a kezem és ő azonnal kap is az alkalmon, hogy megint közelebb vagyok hozzá.
- Mi lenne - kezdi finoman cirógatni a combomat az ujjaival - ha ahelyett, hogy dumálnánk, inkább megtennénk azt - vezeti a belső combomra a kezét, s elindul a rövidgatyám felé - amire mind a ketten vágyunk a mai első csókunk óta?
- Ennyire biztos vagy a dologban?
- Mindjárt keresek egy kis bizonyítékot - ér a bugyimhoz, s hozzáérve felmordul. - Azt hiszem, hogy meg is van - kezdi mozgatni a kezét nőiességemen, amitől nekem a térdeim megrogynak, s ösztönösen a vállába kapaszkodom. - Ez azt jelenti, hogy ne beszélgessünk tovább? - suttogja rekedtesen az ajkaimra.
- Ez azt jelenti - kezdem kigombolni az ingét - hogy ezt csak akkor hagyhatod abba, ha belém akarsz hatolni.
Az a tűz, ami fellobban Harvey szemében szinte felperzsel engem és a maradék józan eszemet is elveszi.
Hihetetlen, hogy néhány perccel ezelőtt még nemet akartam mondani erre.
- A picsába is! - tol a falnak, majd teljesen nekem feszül. - Mondtam már, hogy neked nem lenne szabad ilyeneket mondanod - húzza arrébb a bugyim az útból, majd belém hatol egy ujjával, amitől belőlem kiszakad egy nyögés.
- De kimondtam - suttogom belékapaszkodva, miközben Harvey lassú kézmozdulatokkal kínoz, s kívülről körkörös mozdulatokkal fokozza a sebességem a csúcs felé.
- Hallottam - simogatja a másik kezével a tesem lassan, majd finoman a nyakamra fog. - Itt a falnál akarlak magamévá tenni - suttogja a fülembe újabb nyögést kiváltva belőlem.
Határozott, vad, mégsem okoz fájdalmat vagy szorítja meg a nyakam, hogy dominanciát mutasson.
- Hát tedd meg - nézek a szemébe, de egy fejrázást kapok válaszul.
- Még nem - teszi hozzá, s elkezd a fülcimpámmal játszani az ajkait használva. - Előbb azt akarom, hogy élvezz el.
A szavai annyira beindítanak, hogy majdnem be is következik az, amit Harvey kér. Szerintem még soha nem kerültem ennyire gyorsan a beteljesülés közelébe, mint most Harvey-val és ezt ő is látja és érzi rajtam.
- Mutasd meg, hogy mennyire élvezed ezt - kéri és nekem ez az a pont, amikor minden gátlásom eltűnik és az orgazmus úgy söpör át rajtam, hogy Harvey-nak tényleg be kell fognia a szám, nehogy túl hangos legyek.
De nem a kezével teszi meg, hanem egy forró, heves csókkal, amit képtelen vagyok nem viszonozni.
A mai nap túl kemény volt lelkileg és ez most segít elfeledtetni velem mindazt, ami történt. Nem akarok másra figyelni jelenleg, csakis Harvey-ra és ahogy a tekintete elködösül miattam. Ezt neki is jelzem azzal, hogy elkezdem levenni a nadrágját és a bokszerét is, de nem hagyja, hogy letérdeljek elé.
- Azt szeretném, hogy ez az este rólad szóljon - simítja meg az arcom finoman az értetlen pillantásom látva. - Persze csak, ha hagyod.
A vészjelző megszólal a fejemben, mert tartok tőle, hogy ez majd mély beszélgetéshez vezet, de valamiért mégis bólintok.
- De nem hagyhatod ennyivel abba - közlöm határozottan, mire Harvey felnevet.
- Nem terveztem, ne aggódj - ingatja meg a fejét, aztán az ujja letisztítása után már el is kezdi levenni rólam a ruhadarabokat, csókokat hagyva maga után.
Az amúgyis remegő lábaim alig bírnak megtartani, amíg minden le nem kerül rólam, de szerencsére Harvey nem panaszkodik, amiért őt használom támasznak és kapaszkodónak oly' annyira, hogy vissza kell vennem, nehogy ott maradjanak a körmeim nyomai a tarkójánál, így áttérek a hajára, ameddig a fiú a segítségemre nem siet.
Kivesz egy tasakot a nadrágja zsebéből, majd magára görgeti a kinyitott óvszert és a szemembe néz.
- Tudom, hogy ez neked nem olyan szimpla. Biztosan akarod?
A szívem kihagy egy ütemet, amiért ennyire figyel rám, majd dobban is egy nagyot, miközben a fejemben két hang két különböző választ vág rá, viszont a testem megint önálló életre kel.
- Akarlak - húzom magamhoz közelebb - úgyhogy ne fogd vissza magad, mert kénytelen leszek átvenni az irányítást.
- Nem kell kétszer mondani - villantja meg mosolyát újra, majd felkapva megcsókol, s ahogy a hátam találkozik a fallal, Harvey belémhatol.
Mind a kettőnkből egyszerre tör fel hangos nyögés, de jelenleg egyikünk sem foglalkozik azzal, hogy mi van, ha meghallanak. Sőt, furcsa módon kifejezetten izgató a gondolat, hogy a barátaink, akik erről nem tudhatnak, pár falnyira alszanak.
Mégsem olyan vad az a tempó, mint amilyennek az elején tűnt, hogy lesz. Valahogy egyikünk sem gyorsít vagy ad ki utasítást. Olyan, mintha mind a ketten a biztonságot tartanánk most szemelőtt. És nem a védekezés általi biztonságot, hanem azt, amit most érzek Harvey karjaiban, ahogy őt csókolom. Nem tudom, hogy ő is érzi-e vagy egyedül vagyok vele, de az biztos, hogy jelenleg annak ellenére, hogy általában mindezt törékeny és kiszolgáltatott helyzetnek gondolom, olyan biztonságérzet indul meg bennem, amit nem tudom, hogy mikor éreztem utoljára. Márha éreztem egyáltalán ilyet, ugyanis abban sem vagyok biztos, hogy igen. Talán akkor, mikor először feküdtünk le egymással nem is olyan régen. És pontosan emiatt a biztonságérzet miatt, amikor - fogalmam sincs mennyi idő után - végigfut rajtunk az orgazmus és teljesen összeolvadunk, megjelenik bennem az ijesztő gondolat, miszerint nem akarom, hogy ezeknek a pillanatoknak vége legyen ma.