YOURA

A Bobby Fischer sakkot tanít című könyvet lapozgatom ébredés után. Kiültem a konyhába, a reggeli fény elég az olvasáshoz és így legalább elég csendben vagyok ahhoz, hogy Taehyung ne ébredjen fel. Éjszakára természetesen bezárta az ajtót, de csak neki és nekem van hozzá kulcsunk. Elég hihetetlen, hogy adott egyet. Mindezt azért, mert nagyobb biztonságban érzem magam. Az a férfi, aki ennyire törődő és figyelmes, hogyan élhet egyedül egy ekkora lakásban? Talán csak még nem került szóba a barátnője, vagy nemrég szakítottak. Ahogy beszél, oda figyel másra és a részletekig menően ügyel a vendége kényelmére, aligha hiszem, hogy ez egyetlen nőnek sem elég vonzó. És, ha figyelembe veszem, milyen jóképű...

- Korán van – kicammog a szobából, megszakítva ezzel a gondolatmenetemet. – Mióta vagy ébren?

- Fél órája, nagyjából.

- Kávét?

Félálomban van, a hangja rekedtes, mély. Tekintetemet a könyvre szegezem, nem a kócos, „most ébredtem" tincseire.

- Kérek, köszönöm.

Így telnek a reggelek. Négy napig ebben a kellemes, nyugodt buborékban élek vele, egészen megszokom, hogy az ő lakásán vagyok és már azt is kitapasztalom, miképp létezzünk egymás mellett. Ha Taehyung reggel a konyhában kezd, én a fürdőszobában. Ez fordítva is működik. Mikor elmegy bevásárolni, megvárom, amíg visszaér és akkor eszem, hogy lássa, nem hagyok ki étkezést. Feltűnik, mennyire allergiás arra, ha nem eszem eleget. Szerinte elengedhetetlen a felépülésemben, ahogy a kellő pihenés és a levegőzés is. Az utóbbi furcsán valósul meg. Taehyung nagyra nyitja az ablakokat, én oda húzok egy széket, majd hosszan, órákig ülök ott, vagy pedig óvatosan átmozgatom a végtagjaimat. Némelyik mozdulat fáj, ez nem kerüli el a figyelmét, mert olyankor gondterhelten összeszalad a szemöldöke és látom rajta, ahogy fokozatosan felhúzza magát.

Hoseok minden nap ír, kétszer beszéltünk is telefonon, de különben csak üzeneteket váltunk egymással. Mindig megnyugtatom, hogy rendben vagyok, Taehyung oda figyel rám és már egész jól mennek a sakk alapok.

- Nem viccelsz? Tényleg sakkoztok? – kérdezte egy telefonálás alkalmával. – Elverted már?

- Még nem, de idő kérdése.

Kerüljük Geunt. Hoseok nem beszél róla, sem arról a napról, mikor értem jöttek a lakásomra. Annyit mondott csak, hogy a héten találkozunk, mert átjön Taehyunghoz. Erre egy napon kerül sor egy másik vendég betoppanásával.

A lány idősebbnek tűnik nálam, legalábbis a megjelenése ezt sugallja. Taehyung sokáig telefonált vele, hallottam olyasmit, hogy „Majd én átmegyek hozzád.", meg „Nem tudjuk telefonon megbeszélni?". Taehyung nem tűnik túl boldognak, amiért a Yerin nevű lány – mert a nevét is tudom – átjön és beszélnie kell vele.

- Sétálhatok egyet a környéken, ha...

- Nem! Tudunk beszélni a konyhában is.

Ettől függetlenül kimondom, amit szeretnék:

- Később azért elmegyünk sétálni?

Taehyung nagy levegőt vesz, bólint.

- Igen – könnyebben megy bele, ha nem egyedül akarok menni.

Yerin hamarosan megérkezik, én nem találkozom vele. Bemegyek a szobába, az ajtót is becsukom magam mögött. A lány figyelmét nem kerüli el a kabátom, ami a fogason lóg és a két bögre sem, amik az asztalon maradtak, miután teáztunk. Hiába próbálok nem hallgatózni, tisztán hallom, miről beszélnek. Taehyung halkabban beszél, Yerin nem vesződik ezzel.

- Több napot szeretnék a héten. Stresszesek a napjaim, a munka nem úgy alakul, ahogy szeretném és szükségem van rád.

- Ezt hogyan értsem?

- A szexre gondolok – elkerekednek a szemeim a lány nyíltságán. – A heti két nap helyett lehetne heti három, vagy négy? Sokkal jobban érzem magam, miután együtt voltunk és...

- Nem lehet, Yerin. Sajnálom!

A lány feszülten felsóhajt.

- Egy előléptetés előtt állok, el sem tudod képzelni, mi mindennel jár ez.

- Nem tartozik rám. A heti két nap a korrepetálásod miatt volt, amennyiben arra nem szorulsz már rá, lecsökkentjük nullára.

A veszekedésük kezd kibontakozni, egyikük sem tűnik túl nyugodtnak. Taehyung hetente két napból néhány órát Yerinnek áldozott, segített a lánynak a tanulásban és akkor, ha jól értem, ezért szexszel fizetett neki? Ez a kép nem fér össze a fejemben az eddigivel.

- Van valakid, igaz? – kérdezi Yerin sértődötten, amiért Taehyung nemet mondott a kérésére és most támadja. – Biztosan, mert miért is innál két bögréből, az a kabát pedig túl nőies hozzád. Itt van most is?

- Átléped a határokat, Yerin - megfagy bennem a vér ettől a hanghordozástól. Még egyszer sem hallottam Taehyungot így beszélni. – Ha ez volt minden, amiről beszélni akartál, lezártnak tekintem a témát. Nem adhatok neked több napot és, ami azt illeti, részemről azt a kettőt sem szeretném fenntartani. A korrepetálásra sort keríthetünk, de szigorúan az egyetem kampuszán, vagy a könyvtárban. Én nem megyek fel hozzád, te pedig ide nem jössz ezek után.

Észre sem veszem, hogy a könyvemet szorítom a mellkasomhoz és azt várom, mit lép erre a kiosztásra a lány. Mindeközben libabőrös vagyok Taehyung hangjától, attól a rideg határozottságtól, ami áradt belőle. Vajon milyen lehet a tekintete, mikor így beszél?

- Megbeszéltük, hogy szólunk egymásnak, ha valami változna. Nem említetted a barátnődet.

Taehyung erre semmit nem mond és hálás vagyok neki, amiért nem fedi fel, valójában miért is vagyok nála. Inkább meghagyja Yerint abban a tudatban, hogy a barátnője vagyok, így a lánynak nem marad esélye.

- Még valami? – megint az a hűvös, távolságtartó hang.

- A korrepetálásokra igényt tartanék.

- A szokott napokon, a szokott időben.

- Az ára?

- Amennyiben nem okozol több fejfájást, baráti szívességből teszem.

Yerinen a sor, hogy válasz nélkül hagyja ezt. Hallom, ahogy összeszedi a holmiját, Taehyung minden bizonnyal kikíséri az ajtóhoz, ahol váltanak még pár szót, majd a lány elmegy.

Gyorsan kinyitom a könyvem, úgy teszek, mint aki belemerül a sorokba, de közben fülelek, mert hallom, amint Taehyung közeledik a szobához. Benyit, nem finomkodik. Úgy nyomja le a kilincset, mintha szeretné a helyéről is kitépni az ajtóval együtt.

- Van még kedved a sétához?

≠

Csak a háztömbök között andalgunk, nem igazán beszélünk. Nincs bajom a némasággal, neki is jól esik. Többször is megtesszük ugyan azt a kört, néha meg-megállunk egy fánál, Taehyung belemerül a termések és a levelek tanulmányozásába, én pedig kavicsokat rugdosok, majd felmászom egy magasabb beton kerítésre.

- Le fogsz esni – közli Taehyung tényként, mire felhorkanok.

- Több éves gyakorlatom van. Ne félts!

- Tényleg? Miben?

- Még a gimnáziumban, amíg te a sakkbábukat rakosgattad, artista képzőbe jártam.

Sikerül egy kicsit elterelnem a negatív gondolatait a Yerinnel való beszélgetésével kapcsolatban.

- Szerintem én akkor már egyetemre jártam.

Megállok, a jobb lábamon egyensúlyozva nézek rá kérdőn.

- Hány éves vagy?

- Huszonnyolc.

Fiatalabbnak tűnik, nem hittem volna, hogy ennyivel idősebb nálam.

- Én huszonhárom vagyok.

Közelebb jön, elérhető távolságban akar lenni, hátha mégis lezuhanok.

- Idősebbnek hittelek.

- Én pedig téged fiatalabbnak.

- Honnan ismered Hoseokot?

Felé fordulok, bal lábamat a levegőbe emelem és egy jól kalkulált mozdulattal, kissé meginogva bár, de földet érek. Taehyung az érkezésemmel egy időben nyújtotta ki a karját és most a kezemet fogja, segít megtartani az egyensúlyom.

- Mi lenne, ha sakkoznánk? Leütöd egy bábum és én válaszolok egy kérdésedre.

Nem tudom pontosan leírni szavakkal, ahogy ekkor rám néz. Elengedi a kezem, hátrál egy lépést és az ajánlatomon gondolkodik. Lassan megjelenik a már korábban látott, elégedett mosoly a szája sarkában.

- Te most üzletet ajánlasz, Youra?

- Üzletet, ami játék.

- Van valami, amiről nem szeretnéd, ha kérdeznélek?

Lehetőséget ad, hogy most zárjam ki Geunt a játékból. Bizonytalan vagyok, fogalmam sincs, mit hozna ki belőle, vagy belőlem az, ha részleteket árulnék el neki. Elronthatnám a játék hangulatát.

- Csak egy dolog. Szerintem tudod.

Tudja. Megértően bólint, elfogadja. A fejével a lépcsőház felé bök, és én követem őt.

- Neked van ilyen kitételed? – kérdezem, mikor beszállunk a liftbe és az ajtók bezáródnak előttünk. Gondolkozik, egészen addig nem mond semmit, amíg fel nem érünk hozzá. Mielőtt a zárba illesztené a kulcsot, csak annyit mond:

- A fiókok tartalmát nem kérdezheted.