TAEHYUNG

Hajnali négykor a reptéren állok, Jeongguk a kocsim csomagtartójából szedi ki a sebtében bepakolt bőröndjét. Nem akart saját autóval jönni, így sokkal egyszerűbb volt. Még szerencse, hogy nem ittam az este folyamán. A fiú teljesen újjászületett, ragyog az arca a szerelemtől, mikor Lacere néz és együtt integetnek nekem, meg Hoseoknak. Hamarosan én leszek az, aki egy felszállni készülő repülőgép felé igyekszik, de Jeonggukkal ellentétben én egyedül leszek. Nem fog integetni senki.

Hoseok becsatolja a biztonságiövét, még megvárjuk, amíg a gépjük felszáll és csak azután indítom fel a kocsit. Elég komoly feszültség van köztünk az összejövetel óta, de pontosabban attól a pillanattól fogva, hogy Hosok fültanúja volt egy bizonyos beszélgetésnek. Nem megy ki a fejemből, azóta is csak Yourára tudok gondolni és arra, amit mondott. Hogy vigyem fel a lakásomra. És aztán a szeme, azok az alkoholtól és ki nem mondott vágyaktól csillogó szemek. Megőrjít.

- Nem befolyásolhatod őt.

- Szállj le rólam, Hoseok! – mondom éllel a hangomban, erre felhorkan. – A segítségemet ajánlottam fel neki. A vak is látja, hogy szüksége van rá, csak te teszel úgy, mintha nem így lenne.

- Nem teszek így. De sok dolog van, amibe egyszerűen nem szólhatunk bele.

Idegesen váltok sebességet, mihamarabb ki akarom őt tenni és hazamenni.

- Leitatta Yourát – közlöm a tényt, amit Hoseok is tud.

- De nem bántotta.

- Kényszerítette. Valamivel rávette. Ez is bántalmazás.

Tényleg csak én látok tisztán? Azt hittem, Hoseok mindentől megvédené Yourát, bármi áron. Ehhez képest komolyan ölbe tett kézzel veszi tudomásul, hogy Geun egy más irányból megközelítve teszi ugyan azt, mint eddig.

- Ha csinálna vele valamit, Youra nem tudná megvédeni magát. Fel tudod ezt fogni? – megállok egy piros lámpánál, Hoseok is egyre idegesebb. – Fel nem foghatom, miért vagy ennyire érdektelen vele szemben.

- Van egy tervem. Hamarosan Youra is megtudja, amint sikerül lefixálnom az időpontot. Bármennyire is úgy tűnik neked, hogy nem foglalkozom vele, igazából mást sem csinálok, csak ezt szervezem. Örülnék neki, ha a szűk látókörödet megtartanád magadnak.

- Miféle terv? – és mi az időpont? Mire kell várni, amit nem lehet azonnal megtenni?

Hoseok egy darabig csak bámul ki az ablakon, addig meg sem szólal, amíg le nem kanyarodok az ő lakásához vezető útra.

- El fogom vinni innen. A főnököm áthelyez másik városba, direkt megkértem rá, hogy a lehető legtávolabbiba mehessek Szöultól, így Geun nem fogja megtalálni Yourát.

A fékre taposok, padlóig nyomom és a kocsi kerekei csikorogva lassulnak le, majd állnak meg a nedves aszfalton. Szemerkél az eső, de ha vihar lenne, az sokkal jobban leírná a jelenlegi lelki világomat. Hoseok hosszas, cifra káromkodások közepette fordul felém. Egyelőre tompán hallom csak a hangját, végül az érzékszerveim kitisztulnak, ránézek. Látom, ahogy meginog, bármit is lát az arcomon, az egy pillanatra megrémiszti.

- Elviszed? Hová?

- Nem fogom elmondani neked, Taehyung. Minden olyan dologtól távol lesz, ami árthat neki.

- Hová fogtok menni? – kérdezem még egyszer és már nem tudnám letagadni se előtte, miért érdekel ez. Pedig nem szabadna, hogy érdekeljen. – Hoseok...

- Úgyis elmennél, nem? Már csak három hónap nagyjából és te repülsz Busanba.

Addig még sok idő van, még annál is több minden történhet. Belelovallom magam az érzelmeimbe, a tegnap este után mindent sokkal zavarosabbnak látok, emellett Youra egyre tisztább nekem. És én egyszerűen csak nem akarom, hogy Hoseok idő előtt elvigye innen. Nem akarom. Nem akarok távol lenni tőle.

- Kifelé! – a hangom fagyos, ellentmondást nem tűrő. – Szállj ki, de azonnal!

Ezt nem kell kétszer mondani neki. Keresztbe állunk az úton, szerencsére nincs forgalom, így nem is tartóztatunk fel senkit. Hoseok kiszáll, amint becsapja az ajtót maga után, már a gázt nyomom és jócskán túllépve a sebességkorlátokat, kihajtok az utcából.

Ez az egész hirtelen jött. Az érzéseim úgy tepernek le, mint egy lavina. Betoppantak, egyik pillanatról a másikra. Ez Mayjel korábban nem ilyen volt. Ott hetek, hónapok kellettek ahhoz, hogy a vonzalmat betudjam valami többnek. Most tagadhatatlanul érzem, Yourával ez máris több. Ez valami más. Figyelmeztetett Hoseok, én is tudtam, mennyire nem illenék bele Youra mindennapjaiba, mennyire megrémisztené az, ha többet tudna rólam, mert az élete manapság másból sem áll, mint erőszakból. De miért kellene, hogy ez vele kizárólag és célirányosan a szexről szóljon? Hisz nem minden akörül forog. Talán az eddigi megközelítésem és a másokban keltett benyomásom ezt sugallja. Hoseok is azt hiszi, Youra egyből megtapasztalná, amit én együttlétnek hívok, közben pedig nem ez az elsőszámú tétel a fontossági sorrendemen. Nem, ha róla van szó. Az első dolog, hogy szeretném biztonságban tudni. A második, hogy szeretném boldognak látni. Minden más csak ezek után következne.

- A francba a határokkal! – ütök rá a kormányra és tehetetlen idegességemben üvölteni kezdek.

≠

Mindazok után, ami történt, legnagyobb meglepetésemre tíz körül egy üzenetem érkezik. Youra küldte.

„Ma fél ötkor végzek a kávézóban. A hátsóbejáratnál foglak várni. Y."

Szóval ismét munkába állhat. Ez jó, ott legalább Geun nem lehet a közelében, nem zavarhatja meg.

Pokoli hosszú addig a nap. Yerin telefonál, csak el akarja mondani, hogy a legutóbb megírt rövid dolgozata jól sikerült és megköszöni a segítségem. Nem célozgat, nem vár többet. Megegyezünk a következő korrepetálás időpontjában, majd elköszönünk egymástól. Egy gonddal kevesebb, azt hiszem.

Már jóval korábban elindulok. Természetesen a könyvet is magammal viszem, amit Youra kért. A parkoló zsúfolt, ahogy a kávézó is. Rengeteg diák ül bent, majdnem minden asztal foglalt. Megkerülöm az épületet, körbe nézek, nincs-e Geun mégiscsak a környéken. Nincs. Megállok a hátsó ajtónál, a telefon kijelzőjére pillantok: még negyed órám van. Így tehát várok.

Belelapozok a könyvbe, próbálom megérteni, miért lenne Yourának erre szüksége. Tudtommal még sosem sakkozott, csak velem egyedül, a játék nincs meg neki.. Ez még mindig némi büszkeséggel és elégedettséggel tölt el. Egy első alkalmat nyújthattam neki. Ez talán nekem többet jelent, mert mióta a szexualitást felfedeztem, szeretek első ízben segítséget nyújtani a partnereimnek. Általában tapasztalt nőkkel volt dolgom, May egy ritka kivétel volt korábban. Erről beugrik Seorin, ő már minden bizonnyal bőven tapasztalt e téren. Más helyzetben kapva kapnék az alkalmon, tudom milyen őrületes tud lenni, mikor két domináns fél összekerül. Azonban nem mozgat meg annyira a gondolata most, mint korábban.

- Taehyung – Youra lép ki a hátsó ajtón. Kötény van a derekán, a haja kissé zilált a rohangálástól. – Egy perc és itt vagyok.

- Rendben, csak nyugodtan.

Megnézte, itt vagyok-e. Ez fontosabb volt neki, a készülődés csak azután következhet. Muszáj mosolyognom. Hirtelen legalább tíz évvel fiatalabbnak érzem magam, közben meg, mióta megismertem Yourát, az idegeim úgy ötven évvel öregedtek meg. Felnézek az égre, az időjárás rosszat sejtet. Vihar előtti csend.

Youra kilép a hátsó ajtón, immár felöltözve, indulásra készen. Nem indul el, megáll velem szemben, a táskája pántját szorongatja. Szemügyre veszem, amennyire tudom. Hosszúujjú felsőt visel, így a karjai takarásban vannak, de szerencsére nem látok új sérüléseket rajta. Jól áll neki a felkötött haj, főleg az arcát keretező pár rakoncátlan tinccsel együtt.

- Hogy vagy? – kérdezem, sok mindenre értem rá a kérdést. Youra fogja a célzást.

- Sok víz és néhány óra alvás csodákra képes – megköszörüli a torkát, bizonytalanul áll egyik lábáról a másikra. – Elhoztad?

Bólintok, előhúzom a könyvet a hátam mögül. Youra arca felragyog, elveszi tőlem.

- Köszönöm szépen. Hamarosan visszahozom.

- Nem kell sietned vele.

Elteszi a táskájába, majd előhúz egy másik kötetet, amit felém nyújt.

- Hát ez...?

- Remélem, nem haragszol rám – mondja halkabban, miközben átveszem tőle a könyvet. Egy nagyon régi, antik Francois de La Rochefoucauld mű. – Most mennem kell, vendégségbe vagyunk hivatalosak az este.

- Youra, nem kell mindig könyvet adnod, ha valamit...

Be sem tudom fejezni a mondatot, elsiet mellettem és nagy, gyors léptekkel tűnik el a szemem elől.

≠

Csak otthon veszem észre, hogy az egyik oldal meg van jelölve. Ceruzával halványan aláhúzva tűnik ki egy rövid részlet:

„Nehezebb titkolni a való érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat."

≠

A nap szinte minden percében a könyvet lapozom, további üzenetek után kutatva, de nem találok többet. A könyvespolcomhoz sietek, mialatt újra és újra azokat a szavakat ismétlem magamban, kívülről tudom már őket, oda és vissza is. Megtalálom azt, amelyiket keresem, benne az idézetet. Megjelölöm, aláhúzom. És aztán várok, nem kell sokat. Youra nem hazudott, a nemsokára tényleg hamar eljön. Újból találkozunk a kávézó mögött, ő a sakk könyvet hozza vissza, én pedig az Anna Kareninát adom neki. Ő megint elsiet mellettem és én ott állok a falnál, arra a másfél sorra gondolok, amit neki címezve emeltem ki. Ha meglátja, érteni fogja:

„[...] mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna."