TAEHYUNG

Az ünneplés hangulata döcögősen akar normalizálódni. Vagy fél óráig azt nézem, hogyan kerüli Lace Jeonggukot és ugyan ezt fordítva. Az ajándékátadásra nem került sor és Haneul arcát elnézve a helyzet már aligha lehet kínosabb. Nehezen dönti el, kinek a pártjára álljon, elvégre Jeongguk régebbi barátja, viszont Lace az egyik legjobb barátnője. Végül az utóbbi mellett köt ki és állandóan a fülébe sugdos valamit.

- Vajon melyikük fog előbb engedni? – May lép mellém, kezében egy pohár narancslével. Ő is, mint majdnem mindenki, akinek fogalma van arról, mi történt Jeongguk és Lace között, őket nézi. – Én arra tippelek, hogy Lace hamarosan oda áll Gguk elé.

- Szerintem fordítva lesz.

- Fogadjunk? Legyen a tét egy...

- Hogy érzed magad? – félbeszakítom, a kérdésemre várt válasz sokkal jobban izgat, mint a szerelmesek vívódása. – Minden...simán ment?

May arcáról kissé lehervad a mosoly, de nem tűnik el teljesen. Két kézzel szorongatja a poharat, kis hezitálás után bólint.

- Igen, azt hiszem, minden simán ment. Namjoon szerint jót tenne, ha most nem másokkal foglalkoznék, hanem saját magammal és szeretem is őt ezért a törődő oldaláért, de már meg tudtam volna őrülni a négy fal között.

- Nem adtad fel a reményt, ugye? – bár az érdeklődésem őszinte, valamiért húzóerőt érzek egy teljesen másik irányba. A figyelmemet Mayre irányítom, de közben olyan, mintha valami, vagy valaki egy zsinóron keresztül rángatna.

- Úgy érted, szeretnék-e majd a későbbiekben gyereket? – kérdez vissza, bólintok. A szemei megtelnek fájdalommal. – Hát persze. Nagyon szeretnék.

Namjoon jelenik meg, az eddigi rosszallásnak nyoma sincs rajta. Nem néz rám úgy, ahogy szinte minden alkalommal, mikor összefutottunk, vagy May került szóba közöttünk. Fogalmam sincs, kimondaná-e hangosan újra, de tudom, hogy kivételesen hálás nekem. Ha nem viszem haza hozzájuk Mayt azon a napon, talán már nem is lennének együtt. Épp szólásra nyitná a száját, mikor Seorin toppan oda hozzánk.

A szemem sarkából látom, hogy May Namjoon ölelésében keres menedéket és komolyan fel kell tennem magamnak a kérdést, vajon csak a tömeg miatt, vagy Seorin az oka?

- Kérsz valami ütősebbet? – mutat a nő a poharamra, amiben mentes ásványvíz van.

- Kösz, nem. Vezetek.

- Senki sem mondta, hogy muszáj – az első célozgatás, az első rejtett ígéret. Nem hagy teljesen hidegen, a testem persze reagálna rá, fejben már el is képzeltem egy-két mozzanatot, de semmi több. – Van itt elég hely két embernek is – második célozgatás, konkrétabb, még mindig nem elég érdekfeszítő.

- Merre van Jeongguk? – terelem a témát, átnézek Seorin feje fölött a tömegen. A pillantásom nem a fiún állapodik meg, hanem Yourán és Geunon. Élesen beszívom a levegőt, ahogy nézem, milyen bensőségesnek hat a kapcsolatuk és mennyire nem tetszik ez nekem.

- Ha mégis szükséged lenne valamire... - Seorin hangja kacér, vonzóan ígéretes. Elmegy, magunkra hagy minket.

May megkocogtatja a vállam.

- Neked nem fura? Seorin annyira... nem is tudom... - ezt már hallottam Jintől. May sem érti, mi lehet ebben a nőben, amit ilyen nyilvánvalóan másnak találnak. Namjoonra nézek, ő sem egészen érti, bár talán kapizsgálja.

- Seorin nem fura – lejjebb veszem a hangom, mert ez mégsem olyan, amivel az ember hangosan dobálózna. Én is mindig megőriztem az érdeklődési köröm, az ízlésem. Nem tartozik ez senki másra, csakis rám és a partneremre. May viszont több rálátást kapott itt az engem mozgató szexuális étvágyból, mint bárki más. – Ő olyan, mint én.

- Hogy mi? – May meglepődik, Seorin után néz, aztán vissza rám. – Ó, úgy érted, hogy ő is domináns? – ez a szó May szájából hasonló erővel hat, régen is szerettem, ha kimondja. Látom, ahogy Namjoon fogása megerősödik körülötte. – Ezt honnan tudod?

- Megérzés. Nekem nyilvánvaló.

Aztán mielőtt megakadályozhatnám, megint Youráék felé fordulok. Geun most nincs mellette, Youra viszont a hátát a falnak vetve bámul. Engem. Összetéveszthetetlen az irány, amerre néz. Legeltetem rajta a tekintetem, jól esik őt néznem. Rájövök, hogy hiányzott ez. Rövid ideig minden nap láttam, ott volt körülöttem, egy fedél alatt éltünk. Az ő illatát szívtam be reggelente, napközben, ami a lakás levegőjével keveredett és hozzászoktam. Most már nincs ott, a levegő pedig áporodottnak, száraznak érződik nélküle.

Megemeli a kezét, az ajkához érinti a poharat és belekortyol. De még mindig engem néz. A korty után elfintorodik, megkérdőjelezem, mi van a poharában. Messziről almalének tűnik.

Geun visszatér, elvesztem Youra pillantását.

Ekkor tör ki a veszekedés Jeongguk és Lace között. Először Gguk hangját hallom, ahogy idegesen boldog születésnapot kíván a lánynak, látom, amint átnyújtja neki az ajándékát, de Lacet nem érdekli a szatyor. Ő Jeonggukot nézi és a hangos szóváltás folytatódik. Az emberek figyelme rájuk irányul, hamarosan túlharsogják a zenét és azt végül Seorin ki is kapcsolja.

- Szerinted miért próbáltalak annyiszor elérni a héten? Egyszer sem vetted fel nekem a telefont – ez Lace. Jeongguk tekintete elszántnak tűnt eddig, most kissé megtört.

- Azért vegyem fel, hogy elmondd, el fogsz menni és legyünk csak barátok? Kösz, nem megy.

- Nem! – Lace kikapja Jeongguk kezéből az ajándékszatyrot, a könnyeivel küszköd. – Elintéztem magunknak a szállást Japánban. Azért próbáltalak elérni, hogy megbeszéljem ezt veled. Azt szeretném, ha velem jönnél, mert szeretlek és nem akarok nélküled elmenni.

Erre mindenkinek egyszerre akad el a lélegzete. Jeongguk elsápad, de mielőtt bármit mondhatna, Lace megragadja a csuklójánál fogva és maga után húzza a lakás egyik üres szobájába. Zárt ajtók mögött bármi történhet, ám ismerve Lace határozottságát és Jeongguk kétségbeesését, előbb fogják megbeszélni a dolgot és nagy eséllyel kibékülni, minthogy egymásnak essenek a megkönnyebbüléstől. Mert biztos vagyok benne, hogy Jeongguk el fog menni Japánba, ezt nem kell neki kétszer mondani.

Hoseok úgy jön oda hozzánk, mint akit ezek a „háborús időszakok" teljesen kikészítettek és készen áll arra, hogy feltámadjon a hamvaiból. Lehúzza az italát, szóba elegyedik Namjoonnal, de közben nem tud észrevétlen lenni. Minden pillantását magamon érzem, megfigyel. Egy légtérbe kerültem Yourával – és a barátjával is -, Hoseok érzékei pedig kiélesednek a leselkedő veszély miatt. Most sértődjek meg, vagy később?

Geun Hoseokhoz lép, nyomában ott van Youra. Alig választ el minket két méter. A két srác beszél valamit, eközben én megengedem magamnak azt a luxust, hogy Yourát nézzem. Megint beleiszik a poharába, feltűnik, mennyire nem tiszta a tekintete. Aztán leesik... A francba! Az nem üdítő a poharában.

Ha valaki, hát Youra utálja az alkoholt, már csak a barátja miatt is. Nem áll össze a kép.

- Taehyung?

Ez most komoly? Itt üssem meg mindenki előtt?

Geun fordul hozzám, ő mondja ki a nevem. Gyűlölöm a szájából hallani.

- Geun.

- Neked is köszönettel tartozom. Vigyáztál Yourára, amikor én... - mondja, mondja és mondja, de nekem egyetlen dolog marad meg. „Vigyáztál Yourára..." Honnan tudja? Mit tud még? Youra a pohara aljára néz, kiissza a maradékot és egy pillanatra látom megcsillanni a félelmet a szemében. – Szóval köszönöm még egyszer.

- Szóra sem érdemes – vágom oda neki foghegyről, kénytelen vagyok odébb menni.

Hoseok utánam jön, előtte azért még fenn tartja az álcát, ahogy kell. A kétszárnyú ajtóval ellátott hatalmas szobába lépek, az erkélyig meg sem állok.

- Nem tőlem tudja – Hoseok egyből a saját védelmére kel és őszintén szólva ki sem nézném belőle, hogy ilyesmit elkotyogna. A lány védelme fontos a számára, nem lenne semmi előnye, ha beszélne Geunnak.

- És az feltűnt, hogy Youra részeg?

- Talán csak lazítani akart.

- Hoseok – vannak rajtunk kívül az erkélyen, ezért halkabbra veszem a hangom. – Szerinted egy olyan nő, akit a barátja főleg az alkohol miatt bántalmaz, magától nyúlna az italért, pusztán abból a célból, hogy lazuljon? Gondold át!

És mintegy végszóra, a legváratlanabb pillanatban megjelenik Youra. Geun nincs vele.

- Beszélhetnénk? – fordul hozzám és most már kétségem sem marad afelől, hogy tényleg nem józan. – Négyszemközt.

- Hol van Geun? – kérdezi Hoseok, Youra vállat von.

- Azt mondtam neki, hogy ki kell mennem a mosdóba.

- Bassza meg... - Hoseok idegsen rám néz. – Intézem. A mosdó nem erre van.

Azzal ott hagy minket, nem törődve a korábbi aggodalmával, hogy Youra mellettem sincs száz százalékig biztonságban.

Magunkra maradunk, Youra kendőzetlenül végig néz rajtam és a tekintetünk pont összeakad, mikor én is felmértem őt újra tetőtől talpig.

- Geun hálás neked.

- Nem érdekel – mondom őszintén. – A legkevésbé sem érdekel a barátod, Youra.

Oda nyújtom neki a kezemben lévő poharat, amiben van még víz. Elég ránéznem, elég egy pillantás és Youra megérti. Kiveszi a kezemből a poharat, az utolsó cseppig megissza, ami benne van és látszik, hogy hányingerrel küzd.

- Vegyél néhány mély levegőt! – oda segítem a korláthoz, megkapaszkodik. A csuklóján lévő gumival összefogja a haját. Kipirosodott nyaka, mellkasa hívogatja a tekintetemet és az ujjaimat is. Őrületes erővel csap fel bennem a vágy, hogy megérintsem. – Jobb már?

- El tudnád hozni nekem a könyvet? A játékoskönyvet – a sakk könyvre gondol.

- Inkább a lakásom kulcsát hoznám el.

A szemhéjai elnehezülnek, pillái alól néz fel rám. Ettől a látványtól épp csak nem lesz azonnal merevedésem.

- Vagy vigyél a lakásodra engem.

Kiszárad a torkom. A leheletén érzem az alkohol jellegzetes aromáját, próbálom emlékeztetni magam, hogy ivott. De, ahogy a mondás tartja: a részeg ember őszinte. És Youra most mond igazat, most mondja ki, mit szeretne valójában. Belül örömtáncot járok, elégedetten dorombolnék akár az érintése alatt is. Bármit megtennék, ha most tényleg elvihetném innen.

- A barátod? – kérdezek vissza, Youra tesz felém egy tétova lépést. A nyaka íve gyönyörű, az álla vonala szintén tökéletes. Mintha pont az én tetszésemnek megfelelően faragták volna ki, annyira lélegzetelállító. 

- Ki?

Te jóságos ég!

Hoseok ront ki az erkélyre, egyenesen azt a pillanatot választja az érkezésére, mikor Youra leteszi a poharat az erkély korlátjára és a kezével az arcom után nyúl. Meg akar érinteni, csakhogy nem tud, nincs rá ideje. 

- Geun téged keres. Azt mondtam, talán kijöttél levegőzni – arra céloz, hogy jobb lenne, ha Youra visszamenne. Hoseok nem akar balhét. Én sem. Ugyanakkor őt és Geunt is a pokolba kívánom.

Mielőtt Youra elfordulna tőlem, megállítom.

- Elmondtad Geunnak, hogy nálam voltál?

Nehezen fogja fel a kérdésem. Bólint, közben elszörnyülködik, mert mégiscsak megérti, miért lett volna fontos megtartania ezt magának.

- Ennek ellenére is visszajöhetsz bármikor. Nem fogom hagyni, hogy a közeledbe jusson – elszánt ígéretet teszek, Youra hosszú ideig néz a szemembe. – Ő itatott le?

Megint bólint. Kevés hiányzik ahhoz, hogy megkeressem ezt a rohadékot és kivágjam innen az erkélyről. Hoseok mindent hall, már számára is világos, mi folyik itt. Geun így tartja irányítás alatt Yourát.

- Kérj meg rá, hogy vigyelek el innen és én megteszem! – mondom határozottan, a hangomból még a vágyakozás is kicseng.

- Taehyung! – Hoseok mérgesen próbál hátra húzni a karomnál fogva. – Elég lesz.

- Csak mondd ki, Youra! Ha ezt szeretnéd, megteszem.

A lány továbbra is tompa tekintetű, az ajkai megremegnek, mintha mondani akarna valamit. Mondd ki, kérlek! Csak mondd ki és már itt sem vagyunk. Kerül, amibe kerül.

- Elhoznád nekem a könyvet? – kérdezi végül, de már sokkal erőteljesebben, tisztább hangon. – Légyszíves, hozd el nekem!

Ha elhozom, találkozni fogunk. Youra szeméből kiolvasom, pont ez a célja, ezt szeretné. Nem jöhet most velem, nem meri megtenni. De mindenről nem mond le.

- Rendben van, Youra, elhozom.

Azt mondja, majd ír. 

Aztán elmegy. Megint. 

***

Valaki mondja meg, mit keresek ezen a szakon. Érdekelne.