TAEHYUNG

Youra egész nap olvas, de ha épp nem azt csinálja, az ablaknál álldogál és néz kifelé a városra. Órákig el van a saját gondolataival, nem zavarja meg, ha ki-be járkálok. Szerintem azt is végig nézte, ahogy leviszem a szemetet, mert ugyan úgy ott találtam a párkánynál. Nem tűnik úgy, mintha unatkozna, de abban sem vagyok biztos, hogy teljesen jól van. A kezében szorongatja a kulcsot, amit neki adtam.

Az első aranysárga sugarak megszínezik a szobát, kezd lemenni a Nap. Mikor már azt hiszem, Youra oda kövült az ablakhoz, pozíciót vált és teljes figyelmét a naplementének áldozza. Bár a Dante kötet van a kezemben, nem arra figyelek, hanem a lányra, aki olyan ámulattal nézi a lemenő Napot, mintha annál szebbet még nem látott volna. Látom oldalról az arcát, a halvány mosolyt a szája sarkában, aztán a vonásait, amint az eddig elfojtott szomorúságtól és sírástól megváltoznak. Némán zokog, egy hangot sem ad ki, csak néha egészen halkan szipog egyet. Homlokát az ablaküvegnek dönti, leheletével párát képez rajta.

Valamihez kötheti a naplementéket. Különben nem szomorítaná el ennyire és kizárásos alapon csak az a seggfej Geun jut eszembe, mint lehetőség. Nem tudom, mire van ilyenkor szüksége. Csöndes elfoglaltságra, magányra, vagy valahogy a kettőre együtt? Amíg ő próbál észrevétlenül sírni, én azon agyalok, mivel lehetnék a segítségére. Youra nem tett semmi rosszat. De ha tett volna, akkor sem érdemelné ezt.

Felkelek, oda megyek az egyik olyan szekrényhez, amiben azokat a holmikat tárolom, amikre nem igazán volt szükségem az utóbbi években. Tudom, hogy itt van valahol... Meg van!

- Youra? - nem megyek közelebb hozzá, az ágy nagyjából takarja is, így nem kell sietősen letörölgetnie az arcát. - Tudsz sakkozni?

A válasz egy torokköszörülés után érkezik.

- Nem, még soha nem játszottam.

- Szeretnél megtanulni?

A kérdésemben rengeteg más lehetőség is rejtőzhetne, ha Youra egy másik életben, de ugyan ebben az időben lenne most nálam. Azonban a sakk az egyedüli tudásom, amit jelen pillanatban felajánlhatok neki.

- Lehet, hogy nem fog gyorsan menni - feleli rövid gondolkodás után.

- Semmi baj, türelmes vagyok.

Megvárom, amíg eljön magától az ablaktól, nem siettetem. Akármit is élt át, neki kell tudnia lezárnia magában. Persze valószínűleg holnap és akár holnapután is átélheti ugyan azt, mert a nap minden huszonnégy órában lemegy.

Kimegyünk a konyhába, leteszem a játékot az asztalra és neki látok a teakészítésnek. A lelki állapotát figyelembe véve a citromfű lesz a megfelelő. A fürdőszobában nyitja meg a csapot és eldöntöm, hogy nem fogom faggatni. Ha szeretne beszélni róla, meghallgatom. Mar a kíváncsiság, de inkább arra van szüksége, hogy megnyugodjon. Reggel sem tartott sokáig kiderítenem, miért ijedt meg tőlem, amikor hazaértem a bevásárlásból. Talán most is lesz ilyen szerencsém.

Régen mindenáron ki akartam szedni Mayből, mi bántja. Majd' megvesztem az összes lényeges és lényegtelen gondolatáért. Úgy tűnik, a hónapok alatt elsajátítottam némi türelmet. De az biztos, hogy Youranál a korábbi eszközeimmel semmire se mennék.

Leül az asztalhoz, nem kerüli el a figyelmem a piros orra és az idegességtől szétharapdált ajkai sem. Elé rakom a teáját, én is leülök, majd elkezdem felállítani a bábukat. Mivel azt mondta, még soha nem sakkozott, az alapok ismertetésével kezdem elterelgetni a gondolatait:

- Mikor a táblát állítod fel, fontos, hogy mindkét játékos jobb kezéhez essen a fehér, vagy ahogy mások hívják, a világos mező. Így - Youra figyel, bár látom rajta, mennyire nehezére esik. - A bábukról már hallottál?

- Tudom, hogy van a király és a gyalogok.

- Igen. A gyalogok mindig a második sorban kapnak helyett, mögöttük pedig, az első sorban - elkezdem felrakosgatni a bábukat, közben egyenként felmutatom őket Youranak, ahogy a nevüket ismertetem. - A bástyák, a huszárok, a futók, majd a vezér és a király.

Youra elismétli a neveket, közben az éppen aktuális babura bök az ujjával. Most is beharapja az alsóajkát és attól tartok, nem csak vonzó, de egy jelet is ad, miszerint ideges.

- Nem baj, ha nem jegyzed meg mindet elsőre.

- Akkor hogyan játsszak ellened? - ezen muszáj elmosolyodnom, mert Youra most már tényleg figyel. - Nem rontja a játékélményt, ha olyan van ellened, akinek fogalma sincs a szabályokról?

- Kezdetben senki sincs tisztában velük. Kell valaki, aki megtanítja a kezdőknek is, hogyan tovább.

- Téged ki tanított meg?

- Hát, senki. Magamtól tanultam meg az alapokat, könyvet olvastam hozzá, aztán, még a gimnáziumi évek alatt eljártam a sakkszakkörre.

Ezzel eléggé meglepem, még az ajakrágcsálást is befejezi.

- Te a sakkról olvastál könyvet?

- Igen. Szerintem még meg van valahol. Ha szeretnéd majd, előkereshetem neked.

Érzem az izgalom okozta vibrálást a mellkasomban, mert taníthatok neki valamit és úgy tűnik, már ennek a puszta ténye is elégedettséggel tölt el.

- Elmondom, hogyan léphetnek a bábuk. Utána meg néhány népszerű nyitást mutatok. Ha úgy érzed, sok lesz egyszerre az információ, kézfeltartással jelezd... - elharapom a mondat végét, Youra is nagy szemekkel mered rám. - Vagyis, elég, ha csak szólsz.

- Nem szeretek közbeszólni, mikor más beszél. A kézfeltartás jó lesz.

Beleiszok a teámba, után kezdem el ismerteti a szabályokat. A sakk nem volt rossz ötlet, sikerül megragadnom Youra figyelmét és lassan az eddig feszes vonásai is megenyhülnek, miközben memorizálja, amit mondok. Kettőnk közül nekem esik nehezemre nem felpattanni az asztaltól, mert Youra a magasba emeli a kezét és a fantáziám egy szempillantás alatt meglódul. Összevetem az emlékeket, csak egy pillanatra látom őt May helyén, amikor neki tartottam felvilágosítást a határaimat és a kapcsolatunk lehetőségeit illetően. A kanapén ültünk, bent a szobában, de May is épp ilyen kíváncsi, tudásra éhes tekintettel nézett rám, mint most Youra.

- Szóval a futó az egyetlen, amelyik átléphet más bábuk „fölött"? - mutatja ujjaival az idézőjelet.

- Így van. A gyalogban az a különleges, hogy a lépési és ütési lépésiránya nem ugyan az. Előre léphet, maximum két mezőt, ütni viszont csak átlósan előre tud.

- Egy mezőt?

- Egy mezőt.

Leengedi a kezeit az asztalra, immár az izgatott csillogás is ott van a szemeiben. Remek, legalább egy kis időre megfeledkezik Geunról és a naplementéjéről. Elmondom még neki a gyalog átváltozását, mikor eléri a sakktábla túloldalát, bár erre ma nem hinném, hogy sor kerülne.

- Mindig a fehér kezd - mutatok az ő oldalára. - Ez előnyt jelent, mert előbb is támadhatsz.

A bábuk értékeiről is mondok pár szót, de nekünk ez nem lesz fontos, majd néhány nyitást is említek.

Youra kezébe adom a döntést, hogyan szeretne nyitni. Gondolkozik, végül egy gyaloggal tesz meg két mezőnyi lépést. Nem akarom elvenni a kedvét a játéktól, ezért egyszerű lépéseket teszek csak és hagyom azt is, hogy ő üsse le az én gyalogomat először. Néha visszakérdez egy-egy szabályra, amiben nem biztos, utána pedig jó, logikus lépéseket tesz és el kell ismernem, Youra egész hamar ráérzett a játékra. Még élvezi is.

Nem viszünk végig egy partit se. Négyszer állítom fel a bábukat a kezdőállásba, mind a négyszer új nyitásokkal kezd és rájövök, hogy a huszárral szeret a leginkább ütni. Nem foglalkozik a királlyal, nem célja nyerni. Jelenleg attól is boldog lesz, ha minél több bábumat ütheti le.

- Vacsora idő van - nézek fel az órára, már nyolc is elmúlt.

- Nem játszunk többet? - már nyoma sincs rajta, hogy sírt volna. Egy huszárt forgat az ujjai között.

- Előbb együnk. Nem rémlik a reggeli óta másik alkalom, mikor ettél volna.

- Mert nem voltam éhes.

Igen, ez Mayjel is egy elég érzékeny téma volt.

- Attól még enned kell - mondom keményebben, próbálok puhítani a hangomon. - Különben hogyan fog pörögni az agyad játék közben? Esélyed sem lesz nyerni.

- Csak azért mondod ezt, mert te is látsz esélyt a vesztedre.

Ami azt illeti, egyre többet és nem csak a sakkban.

Youra elpakolja a bábukat, a táblát beviszi a szobába. Addig van időm kifújni magam, ablakot is nyitok, mélyeket szívok az esti levegőből. Előkészítem a vacsorának valókat, közben Youra a mosogatóhoz lép és megnyitja a csapot.

- Mit csinálsz?

- A boltba nem mehettem veled, de csak elmoshatom ezt a két bögrét, nem?

Elképedve nézem, az ilyen hangnemért Mayt régen a térdemre fektettem. Yerin is szeret szájalni szex közben, viszont az esetek kilencvenöt százalékában kap egy szájpecket és úgy befogja. A helyzet nem változott, utálom, ha aktus közben verbális.

- Ha ettől jobban érzed magad, csak tessék - mire ezt mondom, már az egyik bögre tisztán hever a csöpögtetőn.

Nem variálom túl a főzést. Sült húst és rizst teszek az asztalra, köretnek pirított zöldséget. Youra számomra észrevétlenül veszi fel újra azt a magába zárkózott, szomorú megjelenést, időm sincs arra, hogy a sakktól feldobódott Youratól kérdezhessem meg:

- Tetszett a játék?

De egy pillanatra mégis felcsillan a szeme.

- Igen. Azt hittem, nehezebb lesz.

- Nem minden nehéz, ami bonyolultnak tűnik. Hamar ráéreztél.

- Bárcsak mással is ilyen könnyen menne! - mondja, ezt inkább már csak saját magának. Felemeli a fejét, rám néz és tudom, ha most felhozza a Geun-témát, a hangulata egész este borítékolható lesz. - Megkaphatnám azt a könyvet, amit említettél? Tudod, a sakkról.

Szeretném, ha beszélne róla. Szeretnék többet tudni arról, mit élt át, mert talán egyszerűbb lenne kezelnem a mélypontjait. Közben meg állandóan egy kérdéshez térek vissza: Hogy érdekelhet ennyire, ilyen hamar?

A vacsora utáni mosogatást szintén ő csinálja, már nem is próbálok ellenkezni. Én megyek a fürdőbe, mosom meg az arcom és fent hagyom a villanyt, hátha elmegy zuhanyozni. Nem beszélgetünk, úgy hiszem, enélkül is jól megértjük egymást. Youra gondolkodik, ahogy én is. Míg ő valószínűleg a barátján és talán azon, hogyan tudna maximum öt lépésben mattot adni sakkban - mert ezt nem árultam el neki -, én rajta gondolkodok. Túl sokat. Nem lenne szabad ennyit. Főleg nem ilyen rövid idő eltelte után. May, bár első pillanatra megragadta a figyelmem anno, az nem pont amiatt volt, mert láttam bennem a lehetőséget, a potenciált arra, hogy azonos ízlésű partnerem lehetne. Őt a bennem tomboló gyűlölet miatt szúrtam ki, minden más másodlagos tényezőként jött utána. De Youra... Ő más okból kapta el az érdeklődésem.

Előkeresem neki a könyvet, a kanapé mellé teszem, rá a Vörös és feketére. Mikor végez a zuhanyzással, én megyek be utána. Nem az ő illatát érzem, hanem a saját tusfürdőmét és muszáj örülnöm neki, mert ez segít abban, hogy helyre rázzam magam fejben. Mire végzek, Youra a kanapén fekszik a takarója alatt kuporogva, a szemei csukva vannak. A meleg fürdő biztosan elnyomta. Vagy az érzelmei fárasztották ki, esetleg mindkettő.

- Taehyung? - akkor szólal meg, miután lekapcsolom a villanyt és a sötétben már nem láthatom őt. - Holnap is játszunk?

°°°
Végre kiélhetem a sakk imádatom. :D Tessék felkészülni!