YOURA

Kínos az első reggel. Taehyung előre enged a fürdőszobába, addig kávét készít a konyhában, míg én arcot mosok. Összeütközünk a hálószoba bejáratánál, majdnem kiverem a kezéből a kávét is. Leülök a kanapéra, betakarom magam, ő pedig ablakot nyit, szellőztet. Morcosnak tűnik, bár lehet, hogy ébredés után ő mindig ilyen.

Korábban keltem, mint ő, de nem volt merszem kimenni a konyhába. Még idegen számomra a ház, hiába érzem magam biztonságban itt. Ez Taehyung területe, én itt csak vendég vagyok. Akkor is, ha megmondta, érezzem otthon magam. Emlékszem Hoseok arckifejezésére, ahogy beültünk tegnap a kocsiba és közölte, hogy ide hoz. Nem tűnt valami nyugodtnak, valami nagyon zavarta. Végül kibökte, ez az egyetlen lehetőségünk most, amennyiben nem akarok hazamenni a szüleimhez. Márpedig ahhoz egyáltalán semmi kedvem. Nem magam miatt, hanem miattuk.

- Elmegyek bevásárolni. Gondold át, mit ennél, vagy mi másra lenne szükséged – mondja, miután megitta a kávéját és tiszta pólót vesz elő az egyik szekrényből.

- Ne menjek veled?

Értem én, miért néz rám furán, ugyanakkor azt el sem tudom képzelni, hogy én mindvégig itt maradjak, ő meg eljárkáljon bevásárolni miattam.

- Úgy gondolom, nem lenne fair, ha egyedül mennél.

- Én meg úgy gondolom, pihenned kellene.

- De hiszen pihentem – erre Taehyung tekintete megvillan, épp csak elkapom azt a pillanatot, ahogy rám néz, majd újból a szekrény felé fordul. – Nem kell hoznod nekem semmit.

- Könyvet se kérsz? – a hangja veszített az élből, a kanapé melletti Vörös és fekete kötetre mutat. – Útba esik egy könyvesbolt is.

Ez tényleg sok lenne.

- Nos, azt hiszem, van elég könyved, amit még nem olvastam.

Kimegy a fürdőszobába, felöltözik. Beletúrok a táskámba, amiből még nem pakoltam ki. Nyitva is hagyta nekem azt a szekrényt, amit birtokba vehetek. Előveszem a melegítőmet, egy másik pulóvert és a többi holmimat berakom a szekrénybe.

- Jövök nemsokára. Bezárom az ajtót – közli, de mielőtt menne, megáll a szobában és rövid hezitálás után még hozzáteszi: - Szeretném, ha nem nyitogatnád a fiókokat. Egyiket sem.

Megdöbbenek a kérésén. Nem azért, mert netalán azzal vádolna, hogy lopni tervezek, hanem azon, ahogyan erre megkért. Van valami figyelmeztető, óvó a hangjában és a pillantásában, ami ugyanakkor kissé parancsoló is.

- Rendben, nem fogom.

Figyelem az ablakból, miközben kihajt a parkolóból. Az egész lakásban csönd van, egyedül a konyhában lévő falióra ketyegését hallani. Körbe nézek, alaposabban megnézem Taehyung otthonának részleteit.

Sok könyve van, többnyire az összes nagyobb klasszikus megtalálható a polcokon. A Dante kötetet is látom, az ágya melletti éjjeliszekrényen van. Belelapozok, a könyvjelző úgy a könyv felénél van, tehát olvassa.

A szekrénysort elkerülöm. Amúgy sem terveztem turkálni a cuccai között. A kérése után pedig ugyan felébredt a kíváncsiságom, vajon mit rejthetnek azok a fiókok, amiknek a tartalmát nem akarja elárulni, nem kísértem a szerencsémet és inkább kimegyek a fürdőszobába. A zuhanyzó tágas, első alkalommal is, mikor használtam, feltűnt, mennyi hely van bent. Akár kettő, vagy három ember is kényelmesen elférne ott. Több tusfürdő sorakozik a polcon, tegnap este egy menta illatút használtam. Minden rendezett, Taehyung tisztán tartja a lakása minden zugát.

Kinyitom a hűtőt, a bátorságom kicsit megnő, amiért most nincs itthon. Kiveszem a tejet, keresek egy bögrét és öntök magamnak. Amíg a mikróban melegszik, magamhoz veszem azt a kekszes dobozt, amit a konyhapult sarkában már múltkor is kiszúrtam. Tipikusan az a fajta, amit az emberek vendégségben adnak körbe. Bemegyek a könyvemért, fellapozom és megreggelizek, amíg olvasok. Annyira belemerülök a könyvbe, hogy csak arra kapom fel a fejem, mikor Taehyung a zárba illeszti a kulcsot.

Ezt a hangot sokszor hallottam. Geunnak szintén volt kulcsa a lakásomhoz és mivel el akartam kerülni, hogy olykor részegen berúgja az ajtót, mindig ki kellett vennem a kulcsot a zárból. Arra pedig felriadtam, mikor próbálta kinyitni a sajátjával. Rettegtem attól a hangtól. Most is gombóc nő a torkomba, úgy szorongatom a könyvet, mintha azzal támadhatnék és leplezetlen megkönnyebbüléssel fújom ki a levegőt Taehyung láttán. Nehezen tudok hangoktól elkövetkeztetni, az új hely sem segít rajta.

- Jól vagy? – szatyrokkal a kezében torpan meg az előszobában. – Mély levegő, Youra!

Így teszek, zavartan beleiszok a már kihűlt tejembe és magamra erőltetek egy mosoly-félét. Taehyung beljebb jön, a szatyrokat a pultra teszi, majd elkezd kipakolni belőlük.

- Kekszet ettél?

- Igen.

- Az nem reggeli.

Felnézek a könyvből, addigra már különböző zöldségek és gyümölcsök hevernek az asztalon, sajtok, felvágottak, mellettük friss pékárú, üdítők és ásványvíz is. Minden mást bepakol a hűtőbe, tányért vesz elő, evőeszközöket.

- Egyél valamit! – mutat végig a kínálaton, nekem egy szó nem jön ki a számon. – Baj van?

- Nem, semmi - térek magamhoz gyorsan és elveszek egy szelet kenyeret.

Mennyire húzhatom keresztül a számításait, amiért nála vagyok? Biztosan szólna, ha lenne programja, vagy útban lennék, nem? Csak azért jut ez eszembe, mert kétszer is felnéz az órára, aztán a telefonja kijelzőjére.

- Út közben kaptam egy hívást, hamarosan el kell mennem egy ismerősömhöz a munkahelyére. Nem leszek távol sokat.

Ugye nem gondolatolvasó?

- Azt megkérdezhetem, miért néztél olyan riadtan rám, mikor hazaértem?

Nem, nem gondolatolvasó.

- Elkapott a történet, nem is hallottam az érkezésed – hazudok kapásból, ami rossz kezdés, tekintve, hogy az érdeklődése viszont őszinte. Láthatja rajtam, hogy nem mondtam igazat? Pislogás nélkül mered rám, a figyelmét végül a tányérján lévő maradék szendvicsnek szenteli.

Rosszul csinálom. Mi okom lenne elhallgatni előle az igazságot?

- Bocsánatot kérek – mondom halkan, Taehyung erre abba hagyja a rágást. – A zárban elfordított kulcs hangja borított ki.

Lenyeli a falatot, iszik rá egy kortyot és csak utána szólal meg:

- Elmondod, pontosan miért?

Megteszem, mesélek neki arról, milyen volt ugyan erre a hangra ébrednem az éjszaka közepén, vagy hajnalok hajnalán. Az emlékektől reszketni kezdek, elszomorút a tény, mennyire kisiklott a kapcsolatunk Geunnal és mennyire nem számítottam rá, hogy ilyen lesz. Még mindig van bennem remény, kell lennie valami megoldásnak, amitől visszakaphatom őt. Hoseok viszont nem sok esélyt lát erre, ő inkább aggódik.

- Ha ez megnyugtat, csak nekem van kulcsom a lakáshoz.

Ami azt illeti, részben tényleg eléri a kívánt hatást.

- Nem vagy ide bezárva, Youra. Amennyiben szeretnél elmenni, természetesen nem foglak megakadályozni benne.

- És ha zárva lesz az ajtó?

Taehyung elkapja a pillantásom, rengeteg kérdést ki tudok olvasni a szeméből, de egyiket sem teszi fel.

- Szeretnél pótkulcsot?

TAEHYUNG

Namjoonnal van találkozóm, ő hívott reggel. A kiadójához megyek, közvetlen a kávézó mellett van, amit May vezet. Ő maga még biztosan otthon van, csak azt nem értem, Namjoon miért nincs vele. Az épület bejáratánál találkozunk, ugyan olyan merev és távolságtartó, mint korábban. May kávézójába megyünk, felesleges Yourat keresnem a dolgozók között, mert nem lesz itt.

Míg Namjoon kávézik, én egy szalvétát gyűrögetek és türelmetlenül várom, mit akar.

- Mayről szeretnék beszélni veled – kezd bele, a hangulat köztünk eléggé feszült. – Miért kerested fel ennyi idő után?

- A kérdésed pontatlan. Ő miért keresett fel engem ennyi idő után? – helyesbítek, mire Namjoon szemöldöke felszalad. – Kérdezted ezt tőle, vagy levontad a magad következtetéseit?

- Nem te vagy a téma mostanában, bármennyire is furcsa ez neked.

- May kérte el a telefonszámomat Hoseoktól, már korábban is próbált elérni. Hogy miért, azt inkább tőle kellene megkérdezned, de megnyugtatlak, nem azért, mert akarna valamit. Legalábbis a támogatásomon kívül nincs szüksége másra tőlem – már az utóbbiban is kételkedem, nem hinném, hogy May akarna még beszélgetni velem ezek után. A problémája megoldódni látszik, már amennyire egy elhalt magzatot egyszerű problémának lehet nevezni. Közel sem az.

- Meg fogom kérni a kezét.

Ez már kicsit jobban meglep, de nem túlzottan. Várható volt. May és Namjoon is egyértelműen oda van a másikért, Namjoon pedig bolond lenne vesztegetni az időt.

- Előre is fogadjátok őszinte gratulációmat.

- Őszinte?

- Igen. Örülök annak, ha May boldog.

- Akkor is, ha nem veled az?

Ledobom a szétgyűrt szalvétát az asztalra, komolyan kezd kihozni a sodromból.

- Igen, akkor is. Pontosan mire megy ki ez a beszélgetés kettőnk között? – már azt is bánom, hogy egyáltalán eljöttem. – Ugye nem az esküvőtökre akarsz meghívni?

- Nem terveztem. May dönt arról, jelen leszel-e, vagy sem. Már ha igent mond.

- Igent fog mondani, ne legyél már ennyire vak! – bosszant ez az egész beszélgetés.

- Csak az érthetetlen számomra, miért mondta el előbb neked, mint nekem. Azok után, amit tettél vele és, amin keresztül ment miattad...

- Oké, ebből elég! – az idegrendszerem nem bírja az effajta diskurzusokat, valaki Namjoon előtt már alaposan megrugdosta a határaimat. – Menj, fogj kezet Hoseokkal! Mindketten a múltban vagytok leragadva, ahelyett, hogy a jelen problémáival foglalkoznátok. És, ha most nem haragszol, bár ha igen, azt is magasról leszarom, elmegyek. Sokkal fontosabb dolgom is van annál, minthogy veled törődjek. May mellett lenne a helyed, neki tegyél fel kérdéseket, mert úgy tűnik, mindent nem sikerült átbeszélnetek.

- Igazából az érdekel, képes leszel-e anélkül örülni a boldogságának, hogy tönkre akarnád tenni azt.

Megállok az asztal mellett, mielőtt végleg faképnél hagynám.

- Ennyire nem bízol magadban? – kérdezem tőle, mire Namjoon arckifejezése megváltozik. – May attól félt, hogy el fogod hagyni. Ha tönkre akarnám tenni a boldogságát, nem szóltam volna neked és nem vittem volna haza a lakásotokra. Én is azt akarom, hogy boldog legyen. Okkal választott téged.

Azzal ott hagyom, nem érdekelnek a kíváncsi tekintetek, amik fültanúk voltak az összezördülésünknél. Beülök a kocsiba, ám mielőtt haza mennék, elkanyarodok a bevásárlóközponthoz. Úgy tudom, ott van a legközelebbi kulcsmásoló.

Amíg a férfi a bejárati ajtó kulcsát másolja, végig gondolom, mit vágott a fejemhez Namjoon, majd azt, amit nem is olyan rég Hoseok mondott. Amivel megvádolt. Miért lettem hirtelen céltábla? Youranak és Maynek is segíteni akarok és akartam, nincs bennem hátsó szándék egyik részről sem. Nem ugyan úgy látjuk a dolgokat, más szemszögből nézik a történéseket. De végső soron az számít, hogy Youra és May miként gondolkoznak erről. Rólam. Ha Hoseok elképzelése után mennénk, Youra valahol máshol lenne, talán fele ennyire sem élne biztonságban. May pedig még mindig Lacenél lakna, a titkát meghagyva magának és a barátnőjének.

Jól cselekszem. Nem kellene, hogy kétségeim legyenek efelől. Az utolsó kívánságaim között sem szerepel a May életébe való közbeavatkozás és Youra testi-lelki épségének veszélyeztetése.

Kifizetem a kulcsmásolást, hazaindulok. Ahogy közeledem a lakáshoz, szép lassan megnyugszom. Úgy tűnik, nem csak Youra számára jelent felszabadultságot a küszöb átlépése. Amint meg is teszem, még magam is meghökkenek, valójában mennyire megnyugszom ettől. Eddig fel sem tűnt. A szobában találom őt, olvas. Oda adom neki a kulcsot, ő csak némán elveszi és hálásan rám néz.

Van másik. Nem voltam teljesen őszinte, mikor azt mondtam, csak nekem van kulcsom, bár a pótkulcs is nálam volt. Azt adtam régen Maynek és Seohyunnak is. Nem véletlenül kapott Youra másikat, egy teljesen újat. Nem szabad hozzájuk kötnöm őt, semmilyen szempontból. Youra más, ő egy tiszta lap. És soha nem szabad bemocskolnom ezt a lapot.