TAEHYUNG

Éjfélre jár az idő, Hoseok még nem hívott minket. Látom Youra-n, hogy nehezen bír fent maradni, de az aggodalom győz és kibírja. Teát készítek neki, közben elgondolkodok azon, milyen régen kellett magamon kívül valaki másról gondoskodnom. A volt barátnőm után May volt az utolsó és számára a legnagyobb gondoskodás, amit adhattam az az volt, hogy elengedtem őt.

Leforrázom a teafiltert, üzenetem érkezik:

Geun hazament, most józan volt. Youra tudja, mit jelent ez. Még egyszer kösz, hogy nálad maradhat.

Visszamegyek a szobába, oda adom a lánynak a bögréjét és elmondom, mit üzent Hoseok.

- Azt hittem, felhív – mondja csalódottan, egy üzenet nem könnyít a lelkén.

- Mire felébredsz, szerintem már itt lesz érted.

Nem fejezzük be a sorozatot, igazán egyikünket sem kötötte le. Az utolsó egy órában olvastam, Youra pedig az ablaknál ült és a város fényeit nézte. Talán olykor-olykor elaludt, de akárhányszor ránéztem, ébernek tűnt.

- Mit jelent az, ha a barátod most éppen józan?

Ezt a kérdést nem bírom magamban tartani. Youra nem felel azonnal, belekortyol a teájába és az egyik kispárna csücskét piszkálja. Nyakig be van takarva, még Hoseok pulóverje is rajta van.

- Hogy lehet vele beszélni. Ő igyekszik – ezt olyan meggyőződéssel állítja, hogy fél pillanatig el is hiszem, de aztán eszembe jut, hogyan viselkedett Hoseok partiján és milyen nyoma van Youra-n annak, amikor nem lehet vele beszélni. Ez a két verzió létezik?

- Ha nem tudsz beszélni vele, mert éppen nem ismeri a mértéket az ivásban, akkor megver?

Átléptem nála egy határt. Rég nem volt dolgom határokkal, az enyéimet sem feszegette senki. Most úgy érzem, a sajátomnál valami kapargatja a vonalat, én pedig átgázoltam az övén. Magába zárkózik, leteszi a teás bögrét a kanapé mellé és a fal felé fordul, kizár a kis világából, amibe elmerül, mint menekülési lehetőség.

Pompás. Remek! Bár erős a késztetés, hogy rászóljak a viselkedése miatt, mert gyűlölöm, mikor ellent mondanak nekem, vagy válasz nélkül hagynak; meg tudom érteni, amit csinál. Nem tartozik rám, ami közte és a barátja között megy. Én csak egy átmeneti segítség vagyok az életében, ami talán jobban el van baszva, mint ahogy tűnik. Nem bízik bennem és ezt jogosan teszi. A helyében én sem tudnék bízni senkiben, főleg nem egy másik férfiban. Úgyhogy nem erőltetem a kérdést. Befekszem az ágyamba, de ismét sikerül álmatlanul forgolódnom egész éjjel. Nem csak Youra miatt. De már a puszta tény, hogy a lány maga és a körülményei nem hagynak aludni, eléggé meglep. A fő ok, azt hiszem, May. Ő és a hívása, amit nem fogadtam. Még csak vissza sem csörgettem.

≠

Kopogásra kelek, meg a csengőre, amire valaki ráfeküdt. Kizárásos alapon Hoseok lehet. Youra ébren van, velem együtt jön az ajtóhoz és kis híján feldönti Hoseok-ot, mikor a nyakába veti magát. Engem még soha nem üdvözöltek ilyen hévvel.

- Tudtál pihenni? – Hoseok egyből Youra-t kérdezgeti, a lány halkan válaszol neki. Ezt úgy veszem, hogy útban vagyok. Megkérdezném, kérnek-e kávét, de mindketten el vannak foglalva egymással.

A konyhában pakolok, három főre főzöm le a kávét. Feleslegesen. Hoseok besiet hozzám, közli, hogy most elviszi Youra-t, de később még átjön és beszélünk. Nyilván nem fog többet elárulni, mint amennyit a lány megenged neki. Mindegy, nem számít. Tényleg nem az én dolgom. Mielőtt elindulnának, Youra oda lép hozzám és szűkszavúan megköszöni az éjszakát. Ez máshogy venné ki magát, ha nem a barátja elől bújtattuk volna itt. A következő percben már egyedül vagyok.

Ránézek az órára lassan fél kilenc. May ilyenkor már biztosan ébren van, a kiadóba nyolcra jár. Ha csak Namjoon meg nem engedi neki a későbbi kezdést. Fogalmam sincs, milyen a munkaviszony közöttük, tekintve, hogy egy párt alkotnak. De a harmónia meg van köztük, Hoseok nem egyszer beszélt róluk úgy, mint a világ legtökéletesebb párjáról. Valami mégis lehet a levegőben, mert emlékszem Hoseok szavaira: „...mostanában néha összekapnak."

Erőt veszek magamon, nem egyszerű. Belépek a hívásnaplóba, rámegyek May számára és a zöld gombra. Kihasználom azt a pár másodpercnyi búgást, a lakásban támadt csöndet. Veszek egy mély levegőt. Majd még egyet, miután a búgás megszűnik és meghallom May hangját.

- Szia – rám számít, nem merül fel benne, hogy Hoseok esetleg rossz számot adott meg neki.

- Szia, May.

Beáll közénk a csend, de nem érzem annyira kínosnak, inkább szükségesnek. Elfogadom, hogy beszélünk. Ennyi idő után először ő keresett.

- Felkeltettelek? – kérdezem, talán szabadnapos, vagy tényleg nem kell bejárnia.

- Dehogyis, az irodában vagyok. Épp egy kéziratot olvasok át – megváltozik a hangja, nem az a feszült, tartózkodással teli. – Tegnap rosszkor hívtalak?

Sokszor hazudtam neki. Elhallgattam előle dolgokat és most egyáltalán nem fűlik a fogam hozzá.

- Nem tudtam, mit mondhatnék. Hoseok szólt, hogy elkérted tőle a számom.

- Igen, hát, próbáltalak elérni a másikon, de sikertelen próbálkozás volt.

Kivételt teszek, azt mégsem vallom be, hogy ő volt az oka, amiért telefonszámot cseréltem.

- Valami baj van?

- Én csak kíváncsi vagyok, mi van veled – ismeri be, szinte magam előtt látom, ahogy zavarában az orrnyergét masszírozza. – Gondoltam, talán beülhetnénk valahová egyik nap és beszélgethetnénk. Ha neked is rendben van. Megértem, ha nem...

- Válassz egy napot, May!

Megkönnyebbülve fújja ki a levegőt, én észre sem vettem eddig, hogy az asztal szélébe kapaszkodom. A keddet választja, pont azt a napot, mikor Yerin is átjön hozzám egy újabb korrepetálásra. Heti kétszer szoktunk találkozni.

- Biztos jó ez neked? – kérdezi, miután leegyeztetjük az időpontot. – Nem szeretnélek zavarni, vagy... - vagy felkavarni? Késő, úgy kavarognak bennem az érzések, mint egy örvény.

- Én is kíváncsi vagyok rá, mi van veled. Érted menjek munka után?

- Ha nem gond, annak örülnék. Nyílt egy új könyves kávézó az egyetem mellett, oda benézhetnénk.

- Rendben, akkor a kiadó előtt foglak várni.

Hát, ez is megtörténik. Elköszönünk egymástól, leteszem a telefont az asztalra és érzem, ahogy a bennem felgyűlt feszültség nemhogy csillapodna, hanem megint nő. Keddig várhatok és fogalmam sincs, mire számítsak.

≠

Hoseok sötétedés után ér ide, a munkájával kissé megcsúszott, mivel reggel először Youra-t vitte haza, csak utána ment be dolgozni. Felveti a pezsgőzés ötletét, nem ellenkezem. A mai telefonbeszélgetésem után May-jel, alaposan rám fér.

- Mielőtt elfelejteném – Hoseok átadja a kezében lévő csomagot, bizonytalan mosoly terül el az arcán. – Ezt Youra küldi. Köszönetképp.

Kiiszom a pezsgőt a poharamból, utána nyúlok a csomagért. Barna papírba van kötve, amit könnyen átszakítok. Könyvet küldött nekem, Dante Isteni színjátékát.

- Beszéltetek a könyvekről?

- Nem, csak felajánlottam neki, hogy olvasson, amíg rád vártunk.

Belelapozok a kötetbe, amit ugyan már olvastam, mégis olyan érzés a kezemben fogni, mintha most lenne szerencsém hozzá először.

- Minden rendben volt?

- Youra nem mondott semmit?

- Nem rólad beszéltünk – oké, hát persze.

- Egy ujjal sem értem hozzá, ha emiatt aggódsz.

Hoseok mondana valamit, de megrázom a fejem, nem vagyok kíváncsi a magyarázkodására. Előítéletes velem szemben, amire meg van az oka a múltam miatt, viszont egyenesen sértő és bosszantó, amiért komolyan megfordult a fejében, hogy kihasználnám Youra-t.

- Visszahívtad May-t? – ez a kérdése sem éppen jó kedvre derítő, de egy fokkal könnyebben kezelem.

- Igen, kedden találkozunk.

Beleiszik a pezsgőbe, valahová messze réved a tekintete.

- Remélem, nem ők lesznek a következőek.

- Ezt hogy érted? – utálom, mikor ilyen sejtelmesen beszél. Hoseok alaposan beleéli magát a barátai problémáiba, mert most is gondterhelten felsóhajt, mintha az egész világ problámájának súlya az ő vállát nyomná.

- Jeongguk és Lace szakítottak. Úgy néz ki, Jiminékre is ez a sors vár és elég szomorú lenne, ha őket May és Namjoon előznék meg.

- Azt mondtad, néha veszekednek. Az még nem jelent szakítást.

- May Lace-nél lakik. Átköltözött hozzá pár napja. Attól még tartják a kapcsolatot Namjoon-nal és úgy látszik, ezen kívül minden oké velük, de mégiscsak sokat sejtet, hogy nem együtt laknak. Nem tudom, mi lehet velük, egyikük sem mond semmit. Emiatt aggódom azért.

Hát, ezzel most jó alaposan elintézte Hoseok, hogy az agyam megállás nélkül pörögjön keddig. Erről akarna May beszélni velem? Köze van Namjoon-nak ahhoz, hogy felkeresett?

Nem tudom, mit érzek pontosan. Azt sem, mit kellene ebben a helyzetben. Ráhúzok a pezsgőre, lenézek a kapott könyvre. Azt hittem, May boldog Namjoon mellett. Ezt miért úgy fogom fel, mintha csalódás érne a kapcsolatuk romlása miatt? Nem ezt vártam. A régi Taehyung örülne, hisz ez egy esély arra, hogy esetleg újra megpróbáljam visszaszerezni May-t. Csakhogy nem örülök. Egyáltalán nem.

***

A Rekviem egy álomért végén feltettem pár kérdést a történettel kapcsolatban, amik nagy segítséget jelentenének a javításban/kiegészítésben, mielőtt kiadóhoz fordulnék. Ha időtök engedi, megköszönném a válaszokat!