YOURA

Nem tudom, hol vagyok. Ahogy kinyitom a szemeimet és meglátom a sötétben a szobát, fogalmam sincs, kinek a lakása ez. Az sem jut eszembe azonnal, mit keresek egyáltalán a padlón. Mert a padlón fekszem, erre azonnal rájövök. Akadozva levegőt veszek, a bordáimba fájdalom nyilall, amitől felszisszenek, de meg is bánom, mert az is fáj. Minden fáj.

Hangos csörömpöléstől rezzenek össze, próbálok a hátamra fordulni. Nem kellemes, megszédülök a mozdulattól.

Olyan jó volt a mai nap. Jól kezdődött. Erre visszamerek emlékezni. A munka jól ment, nem voltak kényes vendégek, még a főnökömmel is találkoztam. May mindig kedves volt velem, mióta csak ismerem. Vele volt az a férfi. Taehyung. Aztán Geun betoppant.

- Youra, ébredj fel!

Ez ő. Az agyam reagál, pánik üzemmódba kapcsol, de a testem nem képes cselekedni.

- Ébredj már, az istenért!

Eljött értem a munkába. Józan volt. Még az alkohol legenyhébb szagát sem éreztem rajta. Megcsókolt, tényleg úgy csókolóztunk, ahogy a normális párok szoktak. A kezemet fogta, megölelt a piros lámpánál, aztán...

- Miért? Miért kell ennyire megnehezítened ezt nekünk, Youra? - közelről hallom a hangját, a szobában van.

Egy pillantás volt az egész. Szembe jött velünk egy srác, tudtam, hogy ismerem valahonnan. A kelleténél tovább néztem őt, csak az emlékek után kutattam, hol láthattam korábban. Eszembe jutott, hogy együtt jártunk fakultációra és utána modellt ültem neki egy festményhez, ami a vizsgájához kellett. Ennyi, ez minden.Még csak barátok se voltunk. Az az egy pillantás, az a másnak lényegtelen másodperc Geunnál kihúzta a gyufát. Azzal az egy pillantással hazavágtam a jó napunkat, tönkretettem.

- Megdugott, igaz? Sőt most is keféltek a hátam mögött. Tudtam, annyira tudtam! Tényleg megérdemled ezt az egész szart - amíg ő tombol, a hangja elcsigázott a dühtől, én még mindig nem tértem magamhoz teljesen.

Elhallgat, a csöndet megtöri a telefonom rezgése. Esélyem sincs, Geun előbb érte nyúl és a kijelzőt nézi.

- Hoseok. Már megint Hoseok. Mit akar tőled? - mikor nem felelek, egy rúgás éri az oldalam. A maradék levegő is kiszalad a tüdőmből, hangtalanul kiáltok a fájdalomtól. - Gyerünk, beszélj vele!

Fogadja Hoseok hívását és kihangosítja, közelebb teszi a számhoz a telefont. Tudom, ha elárulom magam, Geun mégjobban bedühödik.

- Youra? Remélem, nem zavarlak... - alig értem, mit beszél. A hogylétem felől érdeklődik, teljesen hétköznapi szokása, máskor is csinálta már ezt. Rendszeresen, legalább két naponta felhív.

Geun az állam alá nyúl, megemeli a fejem és kényszerít arra, hogy a telefon fényébe nézzek. Hunyorgok, Hoseok a válaszomat várja. A szám ki van száradva, minden levegővétel fáj és, ahogy Geun rám néz, elkap a rettegés.

- Ami azt illeti, épp filmet nézünk - a hangomat próbálom minél meggyőzőbbre formálni. Rövid csend van a vonal túlsó felén.

- Az nagyszerű! Mit néztek?

Geun erősebben szorítja a nyakam tövét, alig bírom kipréselni magamból a választ normálisan.

- Menedék a címe.

Ez az egyik kedvenc filmem és csak remélni merem, hogy Hoseok tud olvasni a jelekből.

- Akkor jó filmezést nektek, Youra! A jövő héten ünnepeljük Lace születésnapját, majd küldöm a részleteket. Üdvözlöm Geunt!

- Átadom!

Hoseok nyomja ki a hívást és érzem, ahogy a könnyeim megindulnak, keverednek a szám szélén lecsordogáló vércsíkkal és a nyálammal. Geun félredobja a telefonom, engem a földre taszít. Tízig számolok, az pont elég idő ahhoz, hogy megint elveszítsem az eszméletem.

TAEHYUNG

Hoseok úgy viharzik be a konyhába, mint akit üldöznek. Épp a maradék pezsgőt akartuk meginni, neki is nehéz napja volt és a Mayjel való beszélgetés engem elég rendesen lefárasztott fejben. Nem mellesleg, May azóta sem írt.

- Mi van? Megijedtél a saját árnyékodtól? - kérdezem tőle, csak akkor tűnik fel, mennyire feldúlt, mikor a kabátját is leveszi a szék támlájáról. - Hoseok!

- Geun veri Yourat.

- Tudom, elvégre...

- Most. Most is azt csinálja.

A pezsgőspohár úgy érkezik az asztalra, hogy eldől, kiborul a tartalma és eláztatja a könyvemet is. Ott egye meg a fene! Mire felöltözöm, Hoseok már a taxissal beszél. Bár nem mondta, hogy én is menjek, ha meg akarná tiltani, akkor is mennék. Alig ittunk egy-egy pohárral, a fejem elég hamar kitisztul a friss levegőtől, na meg az idegtől, ami elkap.

Annyira biztos voltam benne. Túl szép jelenet volt, mikor kijöttek a kávézóból. Hisz még mondtam is Hoseoknak, de úgy tűnik, Geun remekül tudja váltani a hangulatát egyről a kettőre. Beülünk a taxiba, Hoseok azért is hajlandó lenne többet fizetni a sofőrnek, ha az jócskán túllépné a sebességhatárokat. Mikor bemondja a címet, ismétlem magamban párszor, végül megjegyzem és nem pazarolok arra energiát, hogy sorra vegyem, miért is szeretném fejből tudni Youra lakcímét.

Valahol az egekbe van a vérnyomásom, még akkor sem higgadok le, miután megérkezünk a címre. Hoseok fizet, én előre rohanok a kapuhoz. Nyitva van, Hoseok pont beér, mikor a lifthez érek és megnyomja a kilencedik emelet gombját. Ez a fél perc sokkal hosszabbnak tűnik, mint az út idáig. A liftajtó kinyílik előttünk, mi pedig egyenesen Geunba ütközünk. Véres a keze, látom, mert a hajába túr és megtorpan, ahogy észrevesz minket. A másodperc tört része alatt Hoseok a pólója nyakánál rántja meg és nyomja a folyosó falának.

- Menj be Youraért! - szól nekem, nem kell többet mondania. Bár legszívesebben én verném péppé Geunt, rábízom Hoseokra, mit szándékozik tenni vele. Tetten érte és hiába tudott szinte mindenki - rajtam kívül, persze -, arról, hogy ez a seggfej veri a barátnőjét, Hoseokot jobban megviseli a tény, miszerint nem hallgatott rám délután. Megjósoltam előre, nem hitt nekem.

Mindenhová benézek, nincs a konyhában, a fürdőszobában és végül a hálószoba az utolsó hely, ahova benyitok, ott megtalálom. Youra a padlón fekszik, körülötte vér. Nem sok, de a semminél pont annyival több, mint amennyinek lennie szabadna. Nem mozog, ahogy mellé térdelek, azt figyelem, vajon lélegzik-e.

- Youra? Hallasz engem? - halk nyöszörgést hallat, félig megkönnyebbülve fújom ki a levegőt és keresem rajta a sérülések nyomait. Ha Geun túl nagyot ütött rossz helyre, nem mozdíthatom meg. A telefonomért nyúlok. - Hívok mentőt, tarts ki!

- Ne! - a kezem után akar kapni, de csak a pulóver ujját sikerül megfognia. - Ne hívd őket!

- Muszáj...

- Már elment. Nincs semmi baj.

Nincs semmi baj? Hogy mondhat ilyet, mikor ilyen állapotban van? Hirtelen annyira dühös leszek, hogy nem sok híja van, majdnem Geun után megyek, szeretném kihajítani a kilencedik emeletről. Leteszem a telefont a földre, a fénye jobban megvilágítja Youra arcát és a nyakát. Pihegve lélegzik, lehunyja a szemeit és nem tudom, vajon jobban járna-e, ha elájulna, vagy sem. Akkor nem lennének ilyen fájdalmai.

A nyakán piros ujjnyomok virítanak, ahogy a csuklóján is. Az arcát viszonylag megkímélte, de felismerem a sérüléseit. Geun fojtogatta. A tekintetem lejjebb siklik, Youra pólója ugyan takarja a felsőtestét, a kezemet viszont nem tudom megállítani időben. Nincs elég ereje ahhoz, hogy tiltakozzon. Feljebb húzom rajta a pólót, a döbbenettől és a látványtól nem találok szavakat. Tele van a teste zúzódásokkal, némelyik friss. Óvatosan megérintem a bőrét a bordái alatt, majd a csípőjénél, mire Youra felszisszen és némán, hang nélkül sírva fakad. Ez csak egy része, bele se merek gondolni, hogy nézhet ki a háta, vagy a lábai. Geun élő boxzsáknak használja és Youra még mindig azon az állásponton van, hogy nincs semmi baj.

- Nem tudsz a saját lábadon kisétálni innen. Fel kell emeljelek, rendben? - kérdezem és minden másra is engedélyt kell kérnem tőle, ha nem akarom, hogy a traumájának következtében tőlem is félni kezdjen. Nem jutnánk előre vele és nem is szeretném, ha félne. - A térdeid és a hátad alá fogok nyúlni.

Megkísérlem elsőre felemelni, de túl nagy fájdalmat okozok neki, felsikít.

- A nyakam... - visszateszem a földre, két kézzel a feje mögé nyúlok és úgy segítem fel ülőhelyzetbe. - Nem bírom megtartani.

- Kórházba kell vinnünk.

Még mindig tiltakozik, de már nem olyan hevesen, mint korábban.

- Mit gondolsz, a hátamon meg tudsz kapaszkodni? Nem kell tartanod a nyakad.

Youra bólint. Megfordulva a lábai közé guggolok és felsegítem őt a hátamra. A térdhajlatainál fogva tartom, kezeit a nyakam köré fonja, feje a vállamon pihen. Megvárom, amíg nagyjából kényelmesen elhelyezkedik.

- Így jó?

- Igen, kibírom.

A lépcsőházba érve már csak Hoseok van ott.

- Elengedted? - förmedek rá, Geun nincs sehol.

- Őt megtaláljuk később, úgyis visszajön majd ide. Youra fontosabb.

A hátamon csimpaszkodó lányt nézi aggódva.

- Kórházba visszük, Hoseok. Orvosi ellátásra szorul.

Vajon tudja, mennyi sérülése van Youranak, amiket a ruhák takarnak? Tisztában van vele, hogy nem csak pofonokról volt itt szó?

- Hívom Jeonggukot, itt van a városban. A taxis már elment.

Miközben Hoseok telefonál, érzem, ahogy Youra ellazul, a lehelete csiklandozza a nyakam. Könnyű, alig van súlya. A lift tükrében látom magunkat, a lány állapota aggasztó. Meg az is, amilyen indulatokat és érzéseket kivált belőlem. Youra a légynek sem tudna ártani, ezt már az első pillantástól fogva tudom. A beszéde is árulkodó, a hangja mindig halk volt, félénk. Ezt inkább az elszenvedett veréseknek tudom be, a nők nagy százalékban az élet többi területén is felveszik a védekező mechanizmusokat. Halkabbak lesznek, szeretnek észrevétlenek maradni és általában meghúzzák magukat, nehogy feltűnést keltsenek. Youra ennek ellenére kitűnt a tömegből azon az első estén, mikor találkoztunk. Én legalábbis észrevettem.

- Mehetünk! Jeongguk lent vár minket.

≠

Nem meglepő, mikor az orvos közli, hogy Yourat bent tartják éjszakára. Egyre biztosan, de lehet kettőre is. Alszik, kapott fájdalomcsillapítókat, amik teljesen kiütötték. Hoseok fel-alá járkál, az idegeimre megy ezzel. Jeongguk az italgépnél áll, próbál dönteni a kóla és a Sprite között. Ő is megviseltnek tűnik, nyilván a szakítás nincs rá a legjobb hatással.

- El kell hozni pár holmit a lakásáról. Nem mehet vissza oda - mondom, mikor már Hoseok legalább a huszadik körére indulna.

- Bármennyire is szeretném, kockázatos lenne nálam laknia. Geun mindig ott keresné, ha meg nem hagyom bejönni, egyértelmű, hogy Youra ott van. Nem engedem a közelébe.

- Ez már előbb is eszedbe juthatott volna. Mióta tudod, hogy veri?

- Hosszú ideje, de meg volt az oka annak, miért nem tettem eddig semmit. Youra megkért rá, hogy...

- És te hallgattál rá? Tessék, ez az eredménye - mutatok körbe a kórház folyosóján, az orvos most megy be Youra szobájába. - Az első alkalommal, ahogy megtudtad, el kellett volna takarítanod mellőle. Mégis milyen barát vagy te?

Hoseok megáll, kész arra, hogy a nyakamnak ugorjon és visszatámadjon valamivel.

- Olyan, aki próbálta tiszteletben tartani a barátja döntését, holott végig helytelenítette. De te ne játszd itt a szentet, ugyan úgy szereted verni a nőket.

Túl megy egy határon és Jeongguk nem elég gyors ahhoz, hogy közénk ugorjon. Felpattanok, neki taszítom Hoseok-ot a folyosón lévő korlátnak.

- A kettőnek egymáshoz semmi köze. Ég és föld, te is tudod.

- Miért? Geun jól mulat közben, meg te is.

- Hoseok! - ráüvöltök, a nővérek ijedten ugranak meg a pult mögött, Jeongguk próbál csitítani minket. - Soha nem tudnám élvezni, ha a partnerem így szenvedne közben. Értelmezd a szavakat! Csak azután szólalj meg újra. És ne merj még egyszer egy kalap alá venni azzal a rohadékkal!

Elengedem a kabátját, Jeongguk ekkor tud csak közénk furakodni, nem tágít addig, amíg legalább három lépés távolságra nem kerülünk egymástól.

- Hozzád nem mehet Geun miatt, hozzám viszont igen és amennyiben jót akarsz neki, mindent elkövetsz annak érdekében, hogy a srác ne találja meg. Mindent.