TAEHYUNG

Először a konyhába vezetem Youra-t, Hoseok szorosan a nyomunkban van. Mivel fogalmam sincs, mit ivott, vagy evett a kávén kívül, felajánlok Youra-nak egy pohár vizet, amit elfogad. Hagy némi elégedettséget bennem, ez amolyan régi szokás. Figyelek a folyadékbevitelre. Elpakolom a pezsgős üvegeket az asztalról, a poharakat beáztatom és ablakot nyitok, hogy kimenjen az alkohol jellegzetes szaga.

- Még nem mutatkoztam be rendesen. Kim Taehyung vagyok – ezt az apróságot sem kellene elhanyagolni, elvégre hogyan érezze magát biztonságban nálam, ha még a nevemet sem tudja. A lány kiissza a poharából a maradék vizet és kis tétovázás után kezet nyújt.

- Yoo Youra – a kézfogása nem túl erős, bizonytalanságot sugall. A testtartása viszont még mindig lazább, mint volt.

- Fáradtnak tűnsz – jegyzem meg, jobban elmerülök az arca részleteiben. Karikásak a szemei, viszont csokoládébarnák. Kontaktlencsét viselne? – Pihenj le, megágyazok neked.

Míg Youra hálásan bólint, Hoseok valami egészen furcsa hangot hallat. Kezd az idegeimre menni. Bemegyek a hálószobába, kihúzom a kanapét és tiszta ágyneműt szedek ki a szekrényből. Amíg huzatot keresek, Hoseok bejön utánam, figyeli minden mozdulatom. Megjátszom, hogy nem veszem észre, de nehéz lenne nem észre venni a folyamatos vizslatását.

- Azt mondtam, pihenjen le. Nem pedig azt, hogy vegye le a ruháit és bújjon az ágyamba – mondom csak úgy mellékesen, monoton hangon. – Aludni fog, adok neki vacsorát is, sőt le is zuhanyozhat és kap egy általam soha nem hordott pólót pizsamának. Ezek közül mibe szeretnél belekötni? – ledobom a párnát a kanapéra, idegesen Hoseok felé fordulok. – Reggel érte jössz.

- Bocs, amiért...

- Eszem ágában sincs hozzá érni egy olyan nőhöz, akit nyilvánvalóan bántalmaz a barátja. A segítségemet ajánlottam fel neki, nem azt, hogy megdugom.

De azt el kell ismernem, persze csak magamnak, hogy Youra szép, méghozzá nagyon. Hoseok is biztosan így gondolja, vak, aki nem látja a lány bájos vonásait. Csöndesnek tűnik, visszafogottnak. Mégis hogyan köthetett ki egy olyan ember mellett, mint Geun?

Hoseok nem mond mást, még akkor sem, ha majd' megpukkad miatta. Sejtem, mi baja és mitől tart, de nem voltam elég meggyőző az előbb és rohadtul nincs kedvem védekezni. Tényleg nincs bennem hátsó szándék és ha lenne is, Youra-nak arra lenne szüksége utoljára.

Kínos a szituáció, amíg Hoseok le nem lép és kettesben maradok a lánnyal. A zuhany lehetősége is nyitott számára, de azt mondja, előbb lefeküdne kicsit, mert túl fáradt. Besötétítek a szobában, az ajtót is behajtom és egy könyv társaságában ülök ki a konyhába. Korai neki állnom a főzésnek, meg aztán én sem vagyok a toppon. Készítek magamnak egy kávét, közben ránézek a telefonomra és bár ne tenném!

Egy nem fogadott hívásom van, a szám ismeretlen. A megérzéseim viszont azt súgják, May az. Felismerem a számát, hiába töröltem ki fél éve.

YOURA

Csukott szemmel fekszem a kanapén, de nem tudok aludni. A redőnyön beszűrődő fény rávetül egy magas, egész falat elfoglaló, szürke szekrénysorra. Leköt, hogy megszámoljam, hány fiókja van. A lakás egésze olyan nyugalmat tükröz, mint maga a tulajdonosa. A mély hangjához szigorú, sötét szemek párosulnak és mégis kedvesség árad belőle. Meg még valami más is, amit nem tudok kifejezni. Hoseok szöges ellentéte. Ő életvidám, sugárzó és önfeledt. Taehyung komoly, sejtelmes, de ugyanakkor figyelmes is. Megadja a teret, amire most nagy szükségem van.

Egyedül vagyok a szobájában, magamra hagyott és nem tudok elég hálás lenni érte. Tudtam, hogy nem bírnám ki a zuhanyig és már előtte elerednek a könnyeim. Nedves a párnahuzat, zokogás rázza a testem, a hangokat igyekszem a takaróba fojtani. Túl sok volt az elmúlt két nap.

Geun egyáltalán nem hülye, tudta, hol keressen. Mint mindig, most is azzal nyugtatom magam, hogy ez átmeneti és kell neki is pár nap, amíg lehiggad. Nem egészen úgy alakultak a tervei, ahogy elképzelte őket és ez stresszes időszak a számára. Érthető, ha nehezen tudja fékezni az indulatait. Mindenkivel előfordul ez. De nem rendszeresen, szinte minden nap, Youra. Bolond vagy! Elég belegondolnom, vajon hogyan fog Geun reagálni, ha előkerülök. Nem először menekülök másokhoz, az esetek többségében sikerül pont józanul elkapnom őt és olyankor mindig bocsánatot kér, én pedig megbocsátok neki. Követünk el hibákat. És érzem, hogy szeret. Csak stresszes. Ennyi az egész.

Ellent mondok magamnak, szembe megyek a saját elképzeléseimmel és elhatározásaimmal. Hoseok megmondta, lépnem kell. Segítene benne, de ahhoz a sarkamra kell állnom és a reménykedés, ami nap, mint nap ad erőt, lebeszél erről. Ez lesz az utolsó. Geun és én megbeszéljük ezt, nem lesz semmi baj.

Meddig fekszem ébren? Mennyit alszom? Nem látom a Taehyung ágya melletti asztalon lévő órát, de nem lehet délután két óránál több.

Nyílik a szoba ajtaja, nem teszek úgy, mint aki alszik. Felülök, megigazítom magamon Hoseok pulóverét és felnézek Taehyung-ra. Idősebb nálam, talán már huszonöt is elmúlt.

- Jobban érzed magad? – kérdezi, megáll az ajtóban.

- Igen – túlzás, de tényleg jobb, hogy olyan helyen vagyok, ahol Geun nem talál meg. – Késő van? – nem lehet nagyon, ha még mindig süt a Nap.

- Fél öt múlott. Gondolom, éhes vagy.

- Egy kicsit – nem érzem, hogy az lennék, de ma csak azt a kávét ittam Hoseok-nál és a vizet.

- Készítek vacsorát, addig nyugodtan zuhanyozz le.

Elővesz nekem egy pólót, törölközőt és egy melegítőnadrágot is. Elmondja, hogy a fürdőszobában bátran használjak bármit, a hajszárító a csap fölötti szekrényben van, amennyiben kellene. És hozzá teszi, hogy zárjam magamra az ajtót nyugodtan, ha úgy jobban biztonságban érzem magam. Hoseok mennyit mondhatott el neki?

- Köszönöm! – szólok utána, mielőtt kimenne a szobából. Ahogy a válla fölött hátra néz rám, megvilágítják a kintről beszűrődő fények az arcát és ettől olyan titokzatosnak tűnik, ami egyszerre ijesztő és vonzó. Kíváncsivá teszi az embert, ugyanakkor meg is rémiszti. – Hogy itt maradhatok és mindezt ismeretlenül ajánlottad fel. Köszönöm!

- Ne köszönd. Szívesen tettem.

≠

Bezárom a fürdőszoba ajtaját, inkább megszokásból, mint szükségből. Taehyung elég hűvösnek mutatkozik, nem különösebben érdeklődő és nem erőlteti a beszélgetést sem. Ennek örülök, mert semmi kedvem Geun-ról beszélni, vagy a helyzetet magyarázni.

Jól esik a meleg víz, a tusfürdők közül egy fenyőillatút választok. Ezt az aromát érezni az egész lakásban.

Miután elkészülök, a törölközőmet felakasztom a szárítóra, majd visszabújok a helyemre, a friss illatú ágyneműk közé. Hirtelen elnyom a fáradtság, álmos leszek és Taehyung kérdésére sem tudok már válaszolni, mert a zuhany hatására sikerül kikapcsolnom, szinte azonnal elalszom, ahogy leteszem a fejem a párnára.

≠

Órákkal később ébredek, bár tudnék még aludni. Már sötét van kint, a szobában lévő ablak résnyire nyitva van, ahogy az ajtó is. Felkelek, fény híján nem tudom kivenni, vajon Taehyung alszik-e, vagy sem, mindenesetre lábujj hegyen közlekedek. Pont, mikor kiérek az előszobába, ő fordul be a konyha irányából és összeütközünk. A pulzusom megugrik, ő is olyan halkan jelent meg, mint én.

- Kész a vacsora – a konyhában nem ég a villany, nem látom őt és sajnos az agyam előbb cselekszik, minthogy gondolkodna. Hátrébb lépek, a falhoz lapulok, ez már egy menekülési ösztön. – Semmi baj – nyomban felkapcsolja a lámpát, én meg abban a pillanatban elszégyellem magam. Hisz nem akart semmi rosszat, csak bennem maradt meg a berögződés, miszerint sötétben sokkal elővigyázatosabbnak kell lennem. Ez is Geun miatt.

- Ne haragudj! – zavarba jövök, az arcom biztosan vörös és a sírás kerülget. – Csak...

- Megszokás – fejezi be helyettem a mondatot. – Gyere, ha szeretnél.

Ha szeretnék. Nem kötelező. Nem erőszak, nincs kényszer. Úgyhogy megyek, mert isteni illatokat érzek és összefut a nyál a számban.

Taehyung levest főzött, fűszeres párolt hal és rizs vár még az asztalon. Ide egy szimpla köszönöm kevés.

Csöndben eszünk, éhes vagyok és az ízek még inkább meghozzák az étvágyam. Félő, hogy a hányás fog kerülgetni, annyit szeretnék enni, ezért visszafogom magam. Taehyung-nak ez szemet szúr.

- Egyél, amennyi jól esik.

Nehezen fogom vissza a könnyeimet. Ha belegondolok abba, Hoseok valószínűleg most otthon van és Geun talán megint nála keres, rólam kérdezgeti, reszketni kezd a kezem. Nem volt jó ötlet kitenni őt Geun-nak, főleg most. Mi van, ha miattam kapnak össze és Geun neki esik? Felelőtlen vagyok, amiért erre nem gondoltam.

- Szerinted Hoseok rendben lesz? – bukik ki belőlem az aggódó kérdés, Taehyung megáll az evésben.

- Nem tudom, de biztosan üzen, ha a barátod már nem lesz nála.

Igaz, Hoseok-ra vall, hogy szeret tudósítani a dolgokról és erről is fog. El fogja mondani, mit mondott neki Geun és milyen állapotban volt, mire számíthatunk holnap.

- Akarsz beszélni róla?

- Nem – rövid és tömör válasz, Taehyung nem kezd faggatózni. De szeretne. A szeme villanásából leszűröm, hogy kíváncsi.

- Vannak könyveim a szobában, válassz, ha olvasni szeretnél valamit. Tévé nincs, amennyiben filmet néznél, arra ott a laptop az ágyamon. De aludhatsz is, ahogy gondolod.

- Fent maradnék, megvárom Hoseok-ot.

- Oké.

Befejezzük a vacsorát, többször is megköszönöm és felajánlom, hogy elmosogatok helyette. Taehyung ezt elutasítja, belekezd a mosogatásba, úgyhogy visszamegyek a szobájába és lefekszem. Hallgatom a konyhában lévő hangokat, Taehyung elzárja a csapot, valamit még tevékenykedik, aztán bejön ő is a szobába.

- Választasz filmet? – néz rám, kezében a laptopjával. – Gyorsabban megy az idő.

Igaza van, a gondolataimat is legalább leköti valami. Film helyett sorozatot indítunk el, a Squid Game első részébe kezdünk bele. A kanapén ülünk, konkrétan a két végében, míg a laptop az elé húzott asztalon pihen és az agyamat erőltetem, hogy koncentráljak.

Hoseok rendben lesz. Én is rendben leszek. Most épp jól vagyok. Biztonságban érzem magam. De ki tudja, talán csak holnap reggelig tart mindez. Aztán kezdődik minden elölről. 

***

A Rekviem egy árulóért kikötött pár ismerősömnél, illetve családtagnál is. Átolvassák, én javítgatom, mert bőven van mit rajta (akadnak logikai buktatók néhol, na) és terveim szerint ez lesz az első történetem, amit megpróbálok kiadatni. 

Egy tény: eddig mindenkinek tetszik. :)
Először a Cyber Sex-re gondoltam, de azt még nem merem. Valahogy nem akarnám, hogy a családtagjaim is elolvassák. :'D