Nem lep meg, hogy Hoseok nem is keres három napig. Én sem hívom, vagy írok neki. Alaposan kihúzta a gyufát a legutóbbi alkalommal, semmi kedvem nincs hozzá. Mivel vele nem tartom a kapcsolatot, azt sem tudom, mi van Youraval. Bá én találtam rá és hoztam ki a lakásából, továbbra sem vagyok biztos benne, hogy igényelné a társaságom. Egy részben ismeretlen férfi vagyok a számára, Hoseok közelebb áll hozzá. Olyasvalaki kell most mellé, akiben tényleg bízik.

Úgyhogy telnek a napok, Yerin átjön a korrepetálására, de most kivételesen csak az anyaggal foglalkozunk. Valami nyomja a lelkét, nem beszél róla, én pedig nem faggatom. Ha rólam lenne szó, azt látnám rajta, Yerin egy nyitott könyv és leszögeztük már a kapcsolatunk legelején, hogy szólni fog, amennyiben az érzései változnának. Csak remélni merem, valóban jók a megérzéseim. Múltkor nem hagytak cserben, mikor Youraról volt szó. Yerin elköszön tőlem, épp eltűnik a lépcsőfordulóban. Ekkor megcsörren a telefonom.

May hív. Végre valahára! Ha valami rossz történt volna közte és Namjoon között, arról már tudnék. Szerencsére igazam van, May hangján hallatszik, mennyi tehertől szabadult meg.

- Még mindig Lace lakásán vagy?

- Nem, már itthon. Kellett pár nap, amíg mindketten megemésztjük a dolgot. Ne haragudj, amiért nem szóltam.

Az ablak előtt állok, elhúzom a függönyt és az utcát kémlelem. A megérzéseim mostanában a csúcson vannak. Miközben May beszél, meglátom Hoseok autóját, ahogy bekanyarodik a parkolóba.

- Semmi baj, ez a ti ügyetek. Érthető, ha egymásra volt szükségetek - mondom, közben ránézek a telefonom kijelzőjére. Nincs nem fogadott hívásom, Hoseok nem szólt előre, hogy jön és ráadásul...

Itt van vele Youra. A lány kiszáll a kocsiból, kezében egy kisebb sporttáskával és pont felnéz az ablakomra.

- Köszönettel tartozom neked - May még nem fejezte be a beszédet. A tekintetemmel követem Hoseokot és Yourat, ahogy felsétálnak a lépcsőház bejáratához és mielőtt bármit felelhetnék Maynek, megszólal a kapucsengő. - Ó, hallom...

- Igen, most mennem kell. Később visszahívhatlak?

- Persze, ma nem dolgozom.

Letesszük a telefont, hamarosan valaki bekopog az ajtón. Hoseok áll elől, ahogy kinyitom, Youra szorosan mögötte, szinte elbújik előlem. Nem leplezem a meglepettségemet, Hoseok viszont nem tesz úgy, mintha ez probléma volna. Neki Youra a legfontosabb, minden más mellékes.

- Bemehetünk? - kérdezi kissé türelmetlenül. Szó nélkül kitárom az ajtót nekik, Youra zavartan felnéz rám, aztán gyorsan lesüti a szemét. Megint nem kerüli el a figyelmem a testtartásának változása, amint átlépi a küszöböt.

Mindhárman az előszobában állunk meg, felesleges lenne bármit is mondaniuk. Tudom, miért vannak most itt.

- Nyugodtan pakolj le a szobában - fordulok Yourahoz, aki meg is indul befelé, magunkra hagyva minket. - Nem mintha bármi mást terveztem volna, de legközelebb ide telefonálhatnál.

- Időszűkében voltunk, vezetés közben nem telefonálok.

- Egy frászt nem.

Mindketten idegesek vagyunk a másik miatt. Hoseok kényszerhelyzetben van, nem igazán tudja rábízni másra Yourat, én meg titkon örülök, amiért hozzám hozta. Ismét bebizonyosodott, hogy igazam volt, Youra itt van a legnagyobb biztonságban.

- Pár napról lenne szó, aztán majd megoldjuk valahogy.

- Addig marad, ameddig szeretne - válaszolom ezt, mivel úgy tűnik, Youra nálam jól érzi magát. Nem jön ki a szobából, ezért kíváncsian bekukkantok az ajtórésen. Az ágyon ül, felhúzott lábakkal, már félig betakarózott és egy könyvet olvas. - Geun?

- Nem tudom, hol lehet. Biztosan egy ismerősénél húzza meg magát.

- Még mindig nem óhajtod ráhívni a rendőröket?

Hoseok bemegy a konyhába, minél távolabb akarja vinni ezt a beszélgetést a szobában pihenő lánytól.

- Várni akarok vele. Amíg Youra egy kicsit összeszedi magát. Most nincs szüksége még arra is, hogy a rendőrségre járkáljon. Lehetőleg ne erőltesd nála ezt a témát, ha nem muszáj - az utolsó mondatával ismét sikerül felhúznia, de nem mondok rá semmit. - Ami a múltkorit illeti, talán túllőttem a célon. De ez akkor sem fog meggátolni abban, hogy megkérjelek valamire.

- Éspedig? - nézek rá tettetett tudatlansággal, holott pontosan tudom, mit fog mondani.

- Ne közeledj hozzá! - ebben a három szóban minden más is benne van, amit mondani akarna, mégsem kezd bele a listázásba. A kérése szimpla, egyszerű: hagyjam meg a két lépés távolságot, ha nem hármat és eszembe se jusson kikezdeni Youraval. Milyen jó, hogy ez a jelenlegi állapotát nézve még csak meg sem fordult a fejemben. A tény az tény, Youra ártatlansága vonzó, de még nekem sem ment el az eszem teljesen. Tiltott zóna. Hiába szeretem átlépni mások határait, vagy csak feszegetni azokat, a lánynál valószínűleg az ellenkezőjét érném el annak, mint amit szeretnék.

- Itt biztonságban van - ennyit felelek csak, a beszélgetés pedig köztünk elhal. - Ha attól jobb a lelkednek, minden nap tudni fogod, hogy van.

Ez megfelel neki. Még mielőtt elindulna, benéz Yourahoz a szobába, elköszönnek egymástól. Megkönnyebbülök, mikor Hoseok kilép az ajtón.

≠

Kezdetben hagyom Youranak, hogy lefoglalja magát. Visszahívom Mayt. Elmondja, hogy az abortusza egy hét múlva lesz. Hallom a hangján, mennyire szenved emiatt és még mindig nem tudott beletörődni abba, hogy ez nem az ő hibája. Ez bármelyik nővel megtörténhet. Youra helyzete is. Ha sorrendbe kellene állítanom a kettőt, holtversenyben az élen lennének. Maynek azonban ott van Namjoon, támogatja. Youra barátja ennek az ellenkezője. Ő az, aki megkeseríti a lány életét és a kapcsolatukat.

- Azt hiszem, az lenne a legegyszerűbb, ha otthon éreznéd magad - félbeszakítom az olvasásban, ahogy felnéz rám, még látom az arcán lévő zúzódásokat. Sötétebb színűek, messze még a teljes gyógyulásuk. - A hűtőben van minden, ha netalán valamire szükséged van, a bevásárlóközpont sincs messze. Mivel nem tudni, meddig maradsz és rajtad kívül nem igazán fordult itt meg nő huzamosabb ideig, nem sok női holmival szolgálhatok.

Furcsa ezeket a szavakat hallani a saját számból. Úgy beszélek, mintha Youra konkrétan örökre itt maradna. Előtte Seohyun, majd May voltak azok, akik hetente több napot is nálam töltöttek. Seohyun itt is lakott a kapcsolatunk alatt néhány hónapig.

- Hoztam pár dolgot - szólal meg végre, leteszi maga mellé a könyvet. Így már felismerem a borítóját, épp a Vörös és feketét olvassa Stendhaltól. Érdekes, az a könyv nekem is meg van, ugyan ebben a kiadásban.

Jó, nagyjából három másodperc kell, amíg ránézek a könyvespolcomra és észreveszem, hogy hiányzik onnan ez a kötet. Youra kiszolgálta magát.

- Pakolj ki, ha szeretnél. Nem kell a táskádból öltöznöd minden nap, van elég hely itt.

Amint ezt kimondom, meg is bánom. A szekrénysor felé fordulok, aminek a fiókjai csupa olyan eszközt rejtenek, amiktől Youra frászt kapna. Oda lépek az egyik szekrényhez, erről tudom, hogy néhány dobozon kívül nincs benne semmi és azokat is gyorsan kipakolom. Felszabadítok neki annyi helyet, amennyire a táskája méretéből leszűrve szüksége lehet.

- Tessék, ez a tiéd - mutatok az üres helyre, Youra bólint, hogy tudomásul vette. Felkel a kanapéról, amit megint ki kell majd nyitnom és az ágyneműket, amikben legutóbb aludt, előveszem egy nagyobb szekrény aljáról.

Kár lenne tagadni, furcsán érzem magam. Elmegyünk egymás mellett, közben végig tudom, hol álldogál éppen a szobában, milyen távol van tőlem és azt is megérzem, ha éppen engem néz. Egyszer fordulok csak oda olyankor, összeakad a tekintetünk. Mint azon az estén, Hoseok lakásán. A legelső alkalommal.

- Szólj, ha szükséged van valamire! - kivágom magam a helyzetből, pedig nem szokásom. Én az ilyet egyenesen élvezni szoktam, most viszont amellett, hogy szeretném élvezni, nem tehetem. A konyhába megyek, tejet veszek elő a hűtőből, kakaó után kutatok a szekrényekben.

- Taehyung? - hangtalanul kerül a hátam mögé, kis híján magamra öntöm a tejet. - Folytatjuk a sorozatot? - áh, a Squid Game-ből még három rész hátra maradt nekünk.

- Igen - anélkül, hogy megkérdeztem volna, kér-e, neki is készítek kakaót. Egy üveg vizet is beviszek a szobába, ugyanúgy elhelyezkedünk a kanapén.

A laptop lassan tér csak magához, addig csönd van közöttünk. Most nem érzem magamon a tekintetét. Oldalra pillantok, megint belemerült a könyvbe. Amíg a gép tölt, az éjjeli szekrényemhez megyek, előveszek a fiókból egy könyvjelzőt és neki adom.

- Ne legyen szamárfüles!

Nem Hoseok pulóverét viseli, hanem egy nőiesebb, de vastagabb darabot. Ennek ellenére nyakig betakarja magát, egészen apróra összegömbölyödik a paplan alatt. Lejjebb húzom a redőnyöket, elindítom a sorozatot, majd mellé telepszem. Tisztes távolságot tartok, egy nagypárna is van közöttünk. Ritkán nézek sorozatot vagy filmet, én a könyveket részesítem előnyben, ha szórakozásról van szó. Youraval viszont nem rossz ez a program, illetve nem lenne annyira rossz, ha nem érezném azt a húzóerőt felé, ami elvonja a figyelmem a képernyőről. Valami hasonlót éreztem már korábban is, Mayjel és Seohyunnal egyaránt. A különbség az, hogy míg velük jutottam egyről a kettőre, Youraval nem fogok. És ez így van rendben, ez a helyes. Legalábbis ezzel nyugtatom magam és nem hagyom, hogy a gondolataim más felé terelődjenek.

Nyilvánvalóan szeretném, ha biztonságban lenne. A védelem, mint olyan, másvalaki részéről is teljesen normális. Elvégre láttam, mit művelt vele Geun. Ha ez más nővel történt volna, amibe szintén belelátok, ugyan így döntenék. Nem vonnám kétségbe, hogy jól cselekszem-e. Youranak biztonságra van szüksége és én megadhatom ezt neki. Kizárólag csak addig, amíg a dolgok ebben az ütemben, ilyen módon zajlanak közöttünk. Hoseok nem véletlenül kért arra, hogy ne közeledjek hozzá. Úgy tűnik, ebben mégiscsak egyet értünk. Youra addig van védve, amíg Geun sehogy, én pedig ennél jobban nem közeledem hozzá.

˚˚˚

Mivel tegnap megszabadítottak az egyik bölcsességfogamtól, ma nagyon érzem az életet. A szavak jönnek, csak nem úgy, ahogy én azt szeretném és lassabban is, mint eddig. A könyvvel három napja nem haladok, dilemmám, hogy leírjam-e az első rablást, vagy hagyjam meg azt a részt úgy, amilyen volt. Közben van egy beadandóm, aminél nem értem, mit akar a tanár. És közben rettenetesen unom az egyetemet. Csak a szokásos.

De legalább Taehyung extra.