TAEHYUNG

Legyűröm a rám törő rosszullétet. Mindegy, mit mondok, el fog menni. Hallom a hangjában az elhatározást. Ettől még őszinte akarok lenni vele, csak érzem, milyen önző dolog lenne még ezek után is azzal próbálkoznom, hogy maradásra bírjam. Az arca elárulja, mennyire távol került tőlem. Távolabb, mint talán akkor, ha épp most is Szingapúrban lenne. Egy szakadék keletkezett közöttünk, tátong és Hoseok ott nevet a mélyben, keserűen és kárörvendően.

- Nem vagy kevesebb. Pont ellenkezőleg. Sokkal több vagy, mint amit megérdemlek és hittem, hogy valaha járhat nekem. Ez a legfőbb oka, amiért ezt nem mondtam el neked - célzok a földön lévő holmikra, az ízlésemre, a korábbi vágyaimra. - És mert tudtam, hogy félnél tőlem. Erőszak teszi ki az életed, mióta Geunnal vagy. Mi mással kötötted volna össze mindezt, ha nem ugyan azzal?

- Közeledtél hozzám. Én is megnyíltam neked - szólal meg, szomorúság árad belőle. Csalódás és még valami más is...talán reményvesztettség. - Erről szólt ez az egész?

- Nem. Arról szólt, hogy biztonságban legyél. A legelső alkalommal is emiatt ajánlottam fel a lakásomat számodra és te elfogadtad a lehetőséget. Egyszer sem próbáltam másképp közeledni hozzád, mert nem éreztem helyesnek. És végig erre gondoltam.

- Mire? - elcsuklik a hangja, a kanapén hagyott ágyneműt markolja.

- Hogy így fogsz nézni rám, mikor ezt megtudod. Ilyen tartózkodással, mintha nem is ismernél.

Lehajtja a fejét, ám erőt vesz magán és nem sír.

- Ehhez én amúgy is kevés lennék - mondja, szorosabban markolja a takarót. - Ez nem én vagyok és nem adhatnám meg számodra, amire vágysz.

- Youra, hát nem érted? - soha nem voltam még ilyen kétségbeesetten elveszett. Mindenhogy kicsúszik a kezeim közül. - Azért nem mutattam meg ezeket neked, mert nem akartam. Őszinte vagyok, a gondolattal eljátszottam, de nem fért össze a fejemben azzal, aki te vagy. És onnantól már nem vágytam rá. De rád igen.

- Meddig lenne ez elég neked?

- Te több vagy, mint elég.

Erre hirtelen felpattan, az ablakpárkányba kapaszkodik. Látom rajta, hogy megszédült és szeretnék támogatást nyújtani neki, de közénk emeli a kezét és nem engedi.

- Hozzászoktál ehhez, Taehyung. Hány lánnyal voltál együtt enélkül? Hagytál már valakit el azért, mert neki ez sok volt?

Őszinteséget fogadtam meg. Most sem esik nehezemre bevallanom neki az igazat, de a tekintete annál fájóbb.

- Igen, vetettem véget viszonynak emiatt. Viszont az más volt, semmi köze ahhoz, ami köztünk van.

- Miért? Mi van közöttünk? Mi lehetne közöttünk, ha nem is ismerjük egymást?

Megütközve nézek rá, Youra fokozatosan egyre távolabb és távolabb kerül. Elhatárolja magát, nem enged rést ütni a pajzsán, amit felállított velem szemben.

- Célzottan eltaszítasz magadtól - felismerem a jeleket, May egykor ugyan ezt csinálta. - Ezek miatt csinálod? - mutatok a kupacra. - Ez az egyetlen oka, amiért...?

- Nem tudom, melyik éned a valódi. Képtelen vagyok eldönteni, mert amit mutattál magadból, az túl szép volt és ez...ez olyan sötét. Megkötözted őket, használtad azokat az ostorokat is. Fájdalmat okoztál nekik.

- Kötve hiszem, hogy neked kellene kiselőadást tartanom arról, mit jelent a fájdalom. De biztosíthatlak arról, Youra, hogy velem egy nő sem érezte úgy magát, mint te Geunnal. Ők nem szenvedtek.

Az összehasonlításuk egy erős élő példa arra, amit nem vagyok képes megértetni vele. Azonban látom rajta, hogy talán kezdi megérteni. Érti, de elfogadni nem akarja, nem tudja párosítani ezeket az eszközöket a kellemessel és az élvezettel.

- May mit mondott neked? - vetem be ezt a kártyát, Youra habozik. - Miről beszéltetek?

- Rólad. Azt mondta, nem bántanál.

- És nem hiszel neki? Ha nekem nem tudsz, legalább Maynek higgy! Ha bántottam volna őt, most nem lenne itt.

Youra még erősebben szorítja a párkányt, a súlyát is ráhelyezi. Még mindig nem merek közelebb lépni hozzá, félő, hogy azzal csak átlépnék egy általa felállított, fontos határt. A picsába a határokkal! Kezdem meggyűlölni őket.

- Azt mondta, szerelmes vagy belém. Hogy minden, amit tettél, amiatt volt.

Köszönöm, May!

- Nem hazudott.

- Azt is mondta, hogy te régen nem ilyen voltál. Azon kívül, amik itt vannak a padlón, semmit sem tudok rólad korábbról. Szinte semmit.

- Beszélgettünk, sakkozás közben meséltem magamról. Alig vártam, hogy többet akarj tudni, mert így én is megengedhettem magamnak azt a luxust. Olyan megközelíthetetlen és tabu voltál számomra, hogy komolyan nagyon kétségbe ejtett, mikor elkezdtél közelebb engedni magadhoz. Nem volt példa hasonlóan nehéz helyzetre az életemben. Rád sem volt még példa, egészen addig, amíg meg nem ismertelek. Hozzád hasonló...

- Elég!

- ...nincs még egy.

MAY

Viszonylag otthonosan érzem magam a konyhában, csak Jin és Hoseok jelenléte szokatlan. Namjooné is, persze, de amíg ő türelmesen, bár kissé idegesen ül az asztalnál, addig Jin prédaként méregeti Hoseokot. Annyira csöndben vagyunk, hogy nem tudok úgy tenni, mintha nem hallanám a szobából kiszűrődő beszélgetést. Csak az nem tetszik, hogy ezt Hoseok is hallja.

- Mit gondoltál, mikor felhoztad ide? - kérdezem tőle váratlanul, a bűnbánat nyomokban ott van az arcán. Sajnos nem elég ahhoz, hogy ne akarjam én is felpofozni. - Mindent tönkretettél.

- Nem mindent, ha egyszer még szóba áll vele.

- Az igazi indok? Mert biztosan nem az az igazság, hogy annyira aggódtál Youráért. A vak is láthatta, hol érzi magát a legnagyobb biztonságban.

Hoseok erre nem felel, Jin viszont a rezgő telefonjáért nyúl és kimegy a lépcsőházba telefonálni.

- Féltékeny vagy - Namjoon most először szól közbe, szavait Hoseokhoz intézi. - Tudtad, hogy képesek lesznek megérteni egymást és Youra pont az a fajta lány, aki változásra sarkallná Taehyungot. Sőt azt is sejtetted, inkább egy idő után, hogy Youra is változik.

- Itt mindenki úgy tesz, mintha jó emberismerő lenne? - vág vissza neki Hoseok, mire automatikusan közelebb megyek Joonhoz. Hoseok engem figyel. - Téged magadra hagyott, visszaszaladt az exéhez. Ezt is tudjuk, mert páholyból nézhettük végig. Ugyan ezt tenné vele.

- Nem. Yourának egyetlen szavába kerülne és Taehyung elvinné magával Busánba.

Csodálkozva nézek Joonra, de miért is? Mindig ilyen volt. Ennyire jól kiismerte a barátait, átlátott a szándékokon és mégis hagyta, hadd történjenek a dolgok a saját medrükben. Nem avatkozott közbe, ő csak várt, türelmesen. Rám is évekig.

- Youra nem menne.

- Youra veled nem menne sehová - helyesbítek, Hoseok dühösen néz rám. - Még nem fogtad fel, látom. Azzal, hogy megmutattad neki a fiókokat, megfosztottad az utolsó helytől, ahol biztonságban érezte magát. Te tetted ezt, te vetted el tőle. Nem fog veled elutazni.

- Nem is volt itt biztonságban, azok a fiókok...

- Akkor miért egyeztél bele, hogy itt maradjon? Miért hoztad el ide és hagytad Taehyung mellett? Ne áltasd magad, Hoseok! - dörrenek rá, ekkor ér vissza Jin is. - Féltékeny vagy, mert bármennyire is igyekeztél, Youra végül nem szeretett beléd, nem te lettél a támasza, hanem Taehyung. Elvetted ezt a támaszt tőle, egy hatalmas szakadékot vájtál közéjük a te nagy ötleteddel, hogy így majd jobb lesz neki. Elbasztad - kiabálom az utolsó szót és nem tudom leplezni, milyen dühös vagyok. - Mindketten megérdemelték volna egymást. Taehyung nem Geun. Te viszont ugyan úgy bántottad Yourát, ahogyan az a seggfej is tette. Az életébe avatkoztok, beleszóltok a döntéseibe, befolyásoljátok, megfélemlítitek. Ha valaki hasonlít Geunra, az te vagy.

- May? - Youra halk, bizonytalan hangja szakít félbe minket, még épp időben. Kevés választ el attól, hogy ténylegesen lekeverjek egyet Hoseoknak és abban még Joon sem tudna megakadályozni. Nem is tenné, tudom.

Taehyung ott áll Youra mögött, egy pillantás alatt rájövök, hogy nem járt sikerrel. Nem tudta meggyőzni Yourát a maradásról. Tehetetlenségemben szeretném elsírni magam, de mindkettőjük érdekében erőt veszek magamon. Én ismerem ezt a két embert, ezt a nőt és a mögötte még mindig védelmezően, odaadással vigyázó férfit. Utolsó idegszálammal fordulok Hoseok felé.

- Fogalmad sincs róla, meddig lenne képes elmenni azért, akit szeret. A barátjának nevezted magad, de nem is ismered. Add ide a kulcsot! - nyújtom a kezem és ellentmondást nem tűrően meredek rá. - Add ide a pótkulcsot, amit elvettél.

- Nem tudom...

- Eszedbe ne jusson hazudni! Volt egy kulcs a lábtörlő alatt, Youra elmondta, hogy azt Taehyung tette oda miatta. Aztán a kulcs eltűnt. Te is adtál egyet Yourának anno, így biztosra veszem, ha valaki, hát akkor te tudtad, hogy szüksége lenne rá. Na meg, mi mással jöttél volna be ide?

Egy emberként nézzük Hoseokot, már kezdi felismerni a vesztét. Belenyúl a zsebébe, a kezembe nyomja a kulcsot, majd kikerül és indulna Youra felé, Jin azonban elállja az útját.

- Már eleget segítettél. Menj haza!

- Youra - nem adja fel, a lányhoz lép, amennyire tud. - Holnap indul a gépünk...

- A te géped indul, Hoseok. Én nem megyek Szingapúrba - ennek ellenére nem látok Taehyung arcán semmiféle megkönnyebbülést. - Megkértem Haneult, hogy vegyen nekem repülőjegyet.

- Hová?

- Az az én dolgom.

- Hm - Jin kissé mérgesen morog valamit, ha jól sejtem, ő nem tudott erről a mutatványról.

Youra kilép a fiúk mögül, Taehyung végig pattanásig feszülő idegekkel követi őt a tekintetével.

- Azt hittem, bízhatok benned - mondja Hoseoknak. - Amit ma csináltál, azt hátbatámadásnak hívják. És nem csak vele tetted ezt, hanem velem is.

- Helyrehozom...

- Nem tudod. Most úgy érzem, ez túl sok volt nekem mindennel együtt. Szükségem van egy helyre, ahol nem találsz meg. Se te, se Geun, se senki. Legalább ezegyszer tartsd tiszteletben a döntésem.

Hoseok mondana még valamit, Youra viszont feltartja a kezét, jelzi, hogy nem kíváncsi rá. A férfi most fogja fel igazán, mekkora kárt tett. Felfogja, aztán kimegy a lakásból, vissza sem néz. Öten maradunk, Youra hozzám fordul.

- Köszönök mindent neked - Joonra pillant. - és neked is.

- Drágám, minden megoldható...

- Jin, ma még aludhatnék nálatok? A gépem délelőtt tízkor fog indulni.

Jin bólint, Youra ezután Taehyung felé fordul. A szívem hasad meg attól, amit látok. Éreztem már magam összetörve, kihasználva és megalázva, de ami Taehyung arcáról leolvasható, az ezeknél sokkal rosszabb. Talán azért látom így, mert nekem már megadatott a boldogság, Joon mellettem van. Taehyung viszont harmadik alkalommal marad magára. Ő is tudja és én is, hogy Youra a szabadságát választja helyette. El fog menni és nem állíthatja meg, pont azért, mert szereti őt.

- Kikísérhetlek a reptérre holnap? - Taehyung előbb szólal meg, mint Youra.

- Nem szeretném.

- Csak elköszönnék. Nem maradok végig, ha nem akarod.

Fejben könyörgök Yourának, hogy ezt engedje meg és szerencsére megteszi.

- Rendben.

Jin és Youra elmennek, engem viszont nem visz rá a lélek, hogy magára hagyjam Taehyungot, főleg most. Ő viszont magányt akar, legalábbis Yourán kívül nincs szüksége másra és ezt az űrt se én, se Joon nem pótolhatjuk. Hisz hogyan is lenne ez lehetséges?

- Sajnálom! - mondom neki, Joon a kezébe veszi a kabátom. - Annyira sajnálom, hogy nem sikerült.

- Ő is szeret.

- Tudom.

- Mégis elmegy.

Ezt is tudom. Ez a legfájóbb rész az egészben. Joon is valami támogatás-félét mond Taehyungnak, majd rám adja a kabátomat és kisétálunk a lakásból. Mielőtt a liftbe lépnénk, Taehyung utánunk jön.

- May! - megállok, látom magunk előtt, ahogy lassan elveszíti a maradék önuralmát is. - Köszönöm, hogy beszéltél vele. Azt hiszem, nem fél tőlem annyira, mint amennyire tartottam tőle, hogy fog.

- Egyáltalán nem fél tőled, Tae.

- Az lehet, de ez kevés ahhoz, hogy velem maradjon.

***

A Dark Vanilla januárban fog új részt kapni, addig szeretnék csak ezzel a történettel foglalkozni. Ezután a két sztori után terveim szerint egy nem BTS fanfic következik, de az is lehet, hogy egy újabb Joon sztori lesz, mert bőven van ötletem hozzá. Esetleg van olyan tag, akiről szívesen olvasnátok?

A tegnapi dupla részből nem lett semmi, sikerült alaposan oda vernem a gyomromnak a kajálással és egész délután csak feküdtem.

De legalább esett a hó. :)