TAEHYUNG

- Deja vum van - jelenti ki May vagy negyedszerre az elmúlt tíz percben. A bőröndömet pakolom, nagy lendülettel dobálom bele a ruháimat és közben végig ugyan arra gondolok: ez tényleg megtörténik. - Biztosan emlékszel az összejövetelre, amint Jimin és Yoongi szerveztek évekkel ezelőtt a kollégiumban.

- Nehéz lenne elfelejteni - felelem, May bólint.

- Egyetértek. Mikor megláttam a neved a meghívón, én sem akartam elmenni.

- Azért ez nem ugyan az és én igazán örülök, amiért meghívtatok az esküvőtökre. Szívesen megyek. Csak még szoknom kell a gondolatot, Mrs. Kim.

- Ó, te jó ég! Jól hangzik, nem? - néz rám vidáman, az ajkáról átmenetileg lefagy a mosoly. - Nem az esküvő gondolatát kell szoknod.

- Nem, de az a nap rólad szól és nem szeretném elrontani a hangulatod. Jó ilyen boldognak látni téged.

A meghívó ott hever az ágyon, közvetlenül a bőröndöm mellett. Fejből tudom, hogy Youra neve a nyolcadik név a listán, egyel az enyém előtt van. Ahogy azt is tudom, a lista nem jutott el minden meghívotthoz, kizárólag csak hozzám. May maga írta meg és mellékelte a meghívómhoz, majd miután felhívott, rögtön el is indult Busanba hozzám.

- Namjoon mit szólt ahhoz, hogy jössz?

- Természetesen nem bánta. Szerinte sincs abban semmi rossz, ha egy barát támogatja a barátját.

- A mi helyzetünk kicsit más.

- Attól függ, honnan nézzük. A most számít, nem?

- De, igazad van.

May gondos kupacot csinál az íróasztalomon lévő papírokból, mialatt én a fürdőszobába megyek és még pár dolgot bepakolok a bőröndbe.

- Különben is - szólal meg, egy tollal szórakozik. - Több, mint egy éve nem is láttalak. Szerettem volna, ha van egy kis időnk a nagy nap előtt és tudunk beszélgetni. Nem tudom, mi lesz azután...

- Mi lenne, May? Tisztában vagyok egy esküvő menetével, ahogy azzal is, mi jön utána. Használjátok ki az időt, ami a tiétek!

Végzek a pakolással, elintézek még egy utolsó telefont a munkahelyemre, majd összeszedjük magunkat és elindulunk.

- Gondolkodtál azon, hogy eladod a szöuli lakásod?

- Nem. Mindig jó, ha van az embernek B terve. Szöul központi hely az életemben, sok minden köt oda.

Kényelembe helyezi magát az ülésben, még a rádiót sem nyomja be, hogy valami kis zaj legyen közöttünk. May egyértelműen beszélgetésre szánja ezeket az órákat. Van egy téma, amit nem akar kihagyni és tudom is, melyik az. Csak nem merem felhozni. Szerencsére ezt megteszi helyettem May.

- Youra már a városban van.

A nevét azóta nem ejtettem ki a számon, hogy elment. Aznap még előfordult, de a költözésem után egyszer sem. Fejben persze gondoltam rá, állandóan kattogtam, míg végül extra munkákat vállaltam be, azokkal foglaltam le magam, amennyire lehetett. Így sem sikerült teljesen kizárnom őt a gondolataimból.

- Találkoztál vele?

- Igen - mondja, halkabban hozzá teszi utána: - Mintha kicserélték volna és közben még mindig olyan, amilyen volt.

El sem tudom képzelni, milyen lehet most.

- Geunt lecsukták.

Na, ez aztán meglep.

- Micsoda? Mikor?

- Úgy három hónapja, Jintől tudom. Neki Hoseok mondta.

- A vád?

- Nemi erőszak.

Élesen beszívom a levegőt, az ujjperceim kifehérednek, annyira erősen szorítom a kormányt. Hirtelen nem tudom, hogyan is fogalmazhatnám meg a kérdést, ami rögtön felmerült bennem, de May kitalálja, mi jár a fejemben.

- Őt nem bántotta így.

Kell pár perc, amíg valamennyire lehiggadok. Az útra koncentrálok, May is vár, nem hozza szóba újra Geunt.

- Tae, mondd csak... - szólal meg végül, az ablakon néz kifelé. - Még mindig ugyan azt érzed? Változott valamit?

Sebességet váltok, előzök egy lassan haladó Mercedest. May a válaszomat várja.

- Igen, még mindig. Nem változott.

- Bátor dolog ennyire kitartóan szeretni valakit, akiről nem tudod biztosan elmondani, hogy...

- Tizennyolc hónapról beszélünk, May. Ha Youra megismert valakit, vagy úgy akar majd tenni, mintha engem nem ismerne, akkor annak úgy kell lennie. El fogom fogadni.

˚˚˚

Az út hátralévő részében May néha el-elalszik, máskor a készületekről kérdezem, amikről örömmel beszél. Már nem érint rosszul, ha a boldogságát részletezi, az sem tud zavarni, hogy néha Namjoon is felmerül. Az élete része és valamilyen szinten én is az vagyok. Egyszer megállunk pihenni, iszunk egy kávét, May majonézes szendvicset eszik. Egy zacskó keksszel ül be mellém és egyhuzamban levezetem a maradék másfél órát.

Először őt rakom ki a házuknál, még Namjoon is le jön, hogy üdvözöljön. Megemlíti a szertartás utáni helyszínt, ami egy kisebb birtokot foglal magába. Ott folytatódik majd az ünneplés, egy éjszakát töltünk el ott.

- Mikor mész vissza Busanba? - érdeklődik Namjoon, mialatt May a táskájába pakolja a hátsó ülésre kiszórt holmikat.

- Egy hét múlva. Jeongguk és Lace megérkeztek már?

- Tegnapelőtt. Azóta ki sem dugják az orrukat a négy fal közül.

- Mindenhol jó, de a legjobb otthon, ahogy a mondás tartja - kuncog May, elfogadja Namjoon kinyújtott kezét. - Akkor holnap délelőtt tizenegykor. Én leszek a fehér ruhában.

Nem fojtom el a nevetésem. Namjoon May hajába csókol és mindketten integetnek, mielőtt belépnének a lépcsőházba.

A lakásomra alaposan rá ült a por. Miután felpakolok a kocsiból, egy szellőztetéssel indítok. Nem sietek a takarítással, van rá elég időm. Csakhogy sok dologról egy bizonyos személy jut eszembe, ezen pedig nem segít a tény, miszerint holnap újra látni fogom. May változásról beszélt, ami ugyan lehet külsőben, de én a belső változástól sokkal jobban tartok. Nem kellene irreális elvárásokkal neki futnom a holnapi napnak, semmi sincs kizárva. Nem véletlenül vetettem fel Maynek, amit a kocsiban mondtam. Ha Youra úgy akar tenni, mintha idegenek lennénk egymás számára, bele kell törődjek.

- Nem muszáj - mondom magamnak, mert az elképzeléseim ütköznek a valósággal és ezt legbelül tudom is. - Úgysem tudnád elviselni.

Másnap

Az ingemet vasalom, a telefonom bejövő üzenetet jelez, aztán a kaputelefon is megszólal. Leteszem a vasalót, fogadom Jin hívását és közben ajtót nyitok Jeongguknak. Kész őrültek háza érzésem van. Tátogok egy „Te mit keresel itt?" félét a srác felé, de csak nagy sietve beront a szobába és elkezdi feltúrni az akasztós szekrényt. Vészesen közel kerül egy bizonyos másikhoz, ami miatt rácsapok a kezére és megállítom, míg Jin el nem mondja, amit akart.

- Mi a fene bajod van?

- Kell egy ing. Kiégettem a sajátom.

- És Lace...

Újból megszólal a kaputelefon, Jeongguk előttem rohan oda.

- Ez ő lesz.

Döbbenten állok a szoba közepén, mikor Lace a korall színű estélyi ruhájában beállít és szinte rögtön kiabálni kezd Jeonggukkal. Próbálok elkövetkeztetni tőlük, azt már meg sem kérdezem, velem jönnek-e, vagy sem, mert gyanítom, én leszek a sofőr.

Időben sikerül elkészülnünk, a csomagjaikat átpakolják hozzám és úgy indulunk meg a ceremóniára. Amíg ők ketten néha ingerültebben, néha higgadtabban beszélgetnek, nekem görcs szorongatja a gyomrom és a mellkasom. Nem szoktam így izgulni, talán jobb is lenne, ha a legrosszabbra gondolnék, mert akkor nem ér meglepetésként.

Megérkezünk, Jin és Haneul már várnak ránk a bejáratnál. Mellettük ott ácsorog Jimin zsebre dugott kézzel, Yoongi mögötte telefonál valakivel. Sok a meghívott, Namjoon tekintélyes ismeretségi köre a pozíciójának és a cégnek köszönhető. Felismerem a fiút, aki anno May kávézójában volt a pultos, meg néhány szaktársát is az egyetemi időkből. Hamar rájövök, hogy igazából csak egyetlen arcot keresek a tömegben, de egyelőre hiába.

Lassan bevonulunk az épületbe, a lépcsőkön felfelé haladva egy ismerős alak sétál el mellettem. Felismerem még így is, hogy alig látok belőle valamit a királykék ruhája és a hosszú, sötét hajzuhatag miatt. A kisugárzása, a mozgása nem tartozhat máshoz. Seorin az. Mintha meghallaná a gondolataimat, hátra néz a válla fölött és észrevesz.

- Ó, Taehyung? Milyen rég találkoztunk! - bevár, kissé kellemetlenül mosolygok, ám ez őt egy cseppet sem zavarja. - Jól eltűntél. Ilyen jó az élet Busanban?

Tő mondatokban válaszolok, közben befordulunk a terembe és elkezdek üres szék után kutatni. Seorin megragadja a karom, maga után ránt, előbb talált szabad helyeket, mint én. Ráadásul kettőt egymás mellett. Még egyszer körbe nézek, de nem látom Yourát sehol. A tömeg helyet foglal, Jin és Haneul előttünk ülnek, Yoongi két székkel mellettünk Jiminnel. Hamarosan elhalkul a zaj, s mielőtt megszólalna az a bizonyos zene, May pedig beléphetne a terembe, két személy az utolsó pillanatban érkezik meg.

Az egyikük Hoseok. Fekete öltönyében nagy léptekkel, árgus szemekkel keres szabad helyet. Ám nem érdekel, talál-e. Egyáltalán nem izgat, felőlem a tetőre is kiülhetne, vagy az oltár elé fekhet. Bánom is én. Az ő jelenléte eltörpül amellett, aki utána érkezik. Érzékelem Jin pillantását, talán mond is valamit, de nem hallom. Őt látom egyedül, senki mást. A levendula színű ruhájában, feltűzött hajjal és kipirult arccal halad el a széksorok előtt. Felismerem, bárhol, ezer közül is felismerném.

Youra az. Ő ül le Hoseok mellé, igazgatja a ruháját és pillantgat hátra, hogy elsőként láthassa meg Mayt. Ám mielőtt újból előre fordulna, elnéz a mi irányunkba.

Egy pillanat műve az egész, a tekintetünk összeakad.

Másfél év után először.

***

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!

Nagyon szerettem volna egy kifejtettebb összefoglalót írni az évről, de nem látom értelmét annak, hogy megint ide hányjak valami panaszáradat-félét. Mert panaszkodni tudnék, viszont nem akarom ilyen negatívan lezárni az évet, hiába volt az egész november-december egy nagy ***. Szóval csak egy gyors wattpad összegzés lenne:

legjobb évem volt.

Röviden, tömören. És ezt nektek köszönhetem, mert nagyon jó volt olyan olvasóknak írni, akik élvezik a történeteimet. Együtt izgulhattunk sokszor, én legalábbis minden csavar előtt szétizgultam magam, mert alig vártam, hogy végre kitehessem a részt és olvassátok. Persze van hová fejlődnöm, ez nem is kérdés, de ha választanom kellene egy kedvenc évet, az ez lenne. Külön köszönöm a támogatásotokat a könyvkiadással kapcsolatban. Bevallom, annak a történetnek az átjavításával még mindig el vagyok maradva, de januárban be fogom fejezni remélhetőleg és akkor jön a következő lépés.

Szeretném még gyorsan itt összeszedni egy listában, hogy milyen történetek fognak érkezni tőlem jövőre:

Rekviem az elmúlásért (Jungkook) (Be lesz fejezve)

Álmomban már láttalak (Jimin)

Playdates (Jin)

Nem fogadott hívás (?Yoongi/Hoseok?)

A sorrend nem fix, ahogy jönnek, úgy jönnek. Ezeken kívül még megszállhat az ihlet, de ezt a négyet biztosra tervezem.

Még egyszer köszönöm szépen, hogy olvastok és itt vagytok!

R.