Hoseok egész úton alig szól hozzám, aminek örülhetnék, elvégre sikerült alaposan felhúznia nemrég. A hallgatása viszont nem tetszik, állandóan a telefonja kijelzőjére pillant, várva valamit, ami nem jön. Mielőtt megérkeznénk a lakása elé, kap egy üzenetet, amitől némileg ellazul, már nem akar a tekintetével lyukat égetni a sofőr tarkójába, hogy haladjunk gyorsabban. Őszintén szólva nem jellemző rá ez az idegeskedés, szokatlan így látni. Hoseok elve alapján az életet nem éri meg elrontani felesleges tépelődéssel és aggodalommal, de most tagadhatatlanul aggódik.

- Miért van a lánynak pótkulcsa a lakásodhoz? – kérdezem a liftnél várakozva.

- Segítség egy barátnak, aki sokszor szeret egyedül lenni.

Vagy inkább csak szeretne távol kerülni a forrongó vérmérsékletű pasijától? Érthető, abszolút. Elég sok kérdést felvet ez bennem, de ellenvetéseket is, mert Youra felnőtt nőnek tűnik, tudnia kellene, mikor van itt az ideje kilépni egy kapcsolatból. Azzal meg én vagyok tisztában, hogy ez sosem egyszerű.

Az ajtóhoz felérve Hoseok háromszor kopog – ami kész csoda, mert mikor hozzám jön, kopogás nélkül nyit be -, majd egyből a fürdőszoba felé indul, engem meg ott hagy az előszoba közepén. Meglátszik a helyen, hogy tegnap közel százan jártak itt és az is, Hoseok mennyire nem vesződött a takarítással. Még látom, ahogy kijön a fürdőből, lenyomja a villanyt és a saját hálószobájába nyit be, amit utána be is zár maga után. Nem szimplán becsukja az ajtót, hanem elfordítja a kulcsot a zárban. Nem hallok bentről semmit, nem is kenyerem mások beszélgetését kihallgatni. A konyhába megyek, összeszedek néhány üres sörös dobozt, boros üveget és két külön szemeteszsákba gyűjtöm őket.

Valaki kopog a bejárati ajtón. Leteszem a szemeteszsákot és Hoseok helyett nyitok ajtót. Nem rossz ötlet, ugyanis Geun áll a lábtörlőn, fél kézzel a falat támasztja. Megismerem a srácot, összetéveszthetetlen, főleg a leírás alapján. Felnyírt haj, pipa. Tetoválások, amiknek a jelentését szerintem nem ismeri, pipa. És az a fintor az arcán, aminek láttán legszívesebben megtaposnám.

- Hoseok-ot keresem.

- Ő nyitott ajtót? – Geun úgy néz rám, mintha kettőnk közül nem ő lenne a nagyobb idióta. Mi a fenét keres itt?

- Nem.

- Akkor nincs itthon. Én csak jöttem eltakarítani, amit magatok után hagytatok – szemügyre veszem az arcát, az orra rendesen lila és kék színekben virít. – Szépen elintéztek.

- Tudom, hogy itt van.

- Ki? – nem tetszik neki ez a kis játék, nekem viszont ő nem tetszik. Az egész megjelenése taszító, érzem rajta az alkohol szagát.

- Youra. Itt kell lennie.

- Hidd el, feltűnne, ha egy hölgyet kerülgetnék a lakásban. El kell szomorítsalak, nincs itt semmiféle Youra, Hoseok pedig majd csak este ér haza. Gyere vissza akkor – vagy inkább ne gyere, ha egy mód van rá. Geun nem akar hinni nekem, benéz a vállam fölött a lakásba. Most nem tűnik olyan nagy legénynek, mint tegnap. Talán nem ivott hozzá annyit. – Segíthetek még valamiben?

Morog valamit az orra alatt, küld felém egy elégedetlen pillantást, aztán odébb áll. Mást nem tehet és szerencséje, hogy nem próbált meg bejönni a lakásba. Amilyen paprikás hangulatban vagyok még mindig, nem járt volna jól. Utoljára évekkel ezelőtt ütöttem meg valakit, az is Jin volt. K

Jó nagy adag szemetet gyűjtök össze, szinte kitakarítom a nappalit is, mire Hoseok előbújik a hálószobájából. Egy halom zsebkendő van a kezében és mind használt, ráadásul nem látom rajta, hogy ő sírt volna. Az lenne a mai nap csúcspontja, negatív értelemben.

- Elment? – jön be utánam a nappaliba. – Mit mondtál neki?

- Geun-nak? Hogy este hazaérsz és a Youra nevű lány nincs itt. Nem tudom, mennyire hitte el, de lelépett.

- Az nem jó – rázza meg a fejét, gondterhelten leül a kanapéra. – Azt mondtam Youra-nak, hogy ma itt maradhat. Ha Geun visszajön...

- Mi ez az egész? – ledobom a szemeteszsákot a földre, kérdőn nézek Hoseok-ra. – Oké, azt felfogtam, hogy a lány fél a barátjától.

- Ez a dolog fontosabb része most. És itt nem maradhat, mivel azt mondtad Geun-nak, hogy este itthon leszek.

Remek, szóval nem segítettem, hanem még nagyobb problémát csináltam.

- Ugye tudod, hogy kurva sok kérdésem van. Már alapból azt nem értem, miért nem a rendőrségre megy a csaj ilyenkor.

Hoseok feláll, kimegy és bekopog a hálószobájába. Megint eltűnik szem elől, viszont halk sírást hallok, ami könyörgésbe fullad. Mérlegelni kezdek, összeszedem fejben, mi az, amit tudok: először is, Hoseok nagyon törődik a lánnyal. Annyira, hogy még pótkulcsot is adott neki a lakásához és egyből kész volt elrohanni ide miatta, a kocsiját a lakásomnál lévő parkolóban hagyva. Részegen is rohan. Nem szokott rohanni, pont ezért késik el minden honnan általában. Másodszor, Youra a barátja elől menekült ide. Harmadik szempont: az a görény Geun keresi, ráadásul itt, Hoseok lakásán. Ami eddig menedék volt, azt most én basztam el. Kell lennie B opciónak.

Felveszem a szemeteszsákot, üres papírpoharakat dobálok bele, majd a konyhába viszem és mire Hoseok kijön, Youra-val az oldalán, már majdnem tisztának lehet nevezni a lakást. Nehezen tudom nem nézni a lány sírástól felpüffedt, kipirosodott arcát. A haja sietős lófarokban van felkötve, kócos és néhány tincs ki is szabadult a hajgumi fogásából. Felismerem a rajta lévő pulóvert, mert nagyjából két perce még Hoseok viselte.

- Kérsz egy kávét? – kérdezi Youra-t, a lány bólint és leül az asztalhoz. Nem tudom, rám ismer-e tegnapról, de nem nagyon számít. Összenézünk, némán biccentek neki, ezzel letudjuk a köszönést.

A pultnak dőlök, szokatlan, de kezdek zavarba jönni.

- Ki fogunk találni valamit, Youra. Ha gondolod, felhívom Haneul-t.

- Nem ér rá, Jin-nel évfordulót ünnepelnek. Nem akarok útban lenni nekik.

Mindenki ismer mindenkit abból az ismeretségi körből, aminek régen én is a része voltam? Egyáltalán ők ketten mióta vannak ilyen jóban? Hoseok sosem említette, hogy van egy barátja, akit néha elbújtat az agresszív pasija elől.

- Lace? Jeongguk hazautazott a szüleihez – igen, tényleg mindenki ismeri Youra-t.

- Ő is ment vele.

Hát, nem bővelkednek a lehetőségekben. Hoseok a kávét készíti, én közben egy pillanatra megint a lányt nézem és ahogy próbálja elrejtegetni magát előlem, mintha a puszta tekintetemmel le tudnám vetkőztetni, rájövök, hogy sokkal több mindent akar láthatatlanná tenni, mint gondoltam. Ránézésre szeretne legszívesebben felszívódni és nagyon feszült, szorong. Miattam? Vagy úgy minden mástól? A szomszédok zajt csapnak a lépcsőházban, amitől összerezzen, sugárzik az arcáról a félelem. Átöleli felhúzott térdeit, még ringatja is magát és közben az ajkába harap. Abba, amelyiken ott virít egy szembetűnő repedés, és, amelyik most még vörösebb, mint korábban. Védtelennek tűnik, holott két férfi társaságában van. Hoseok-ban bízik, vele viszont nem maradhat. Én meg... Én anélkül mondom ki, ami eszembe jut, hogy jobban átgondolnám.

- Nálam maradhat ma éjszakára.

Youra furcsán néz rám, Hoseok azonban egyből leint.

- Nem lehet.

- Miért is? A barátja nem tudja, hol lakom és így nulla az esélye, hogy megjelenjen váratlanul – Youra-ra nézek, állja a pillantásom. – Kipihenheted magad, aztán holnap besétálsz a rendőrségre és...

- Nem! – csattan fel a lány, a vehemenciája meglep. Mennyi energia van benne, pedig milyen gyengének tűnik most! – Nem mehetek a rendőrségre!

Mielőtt visszakérdezhetnék, mégis mi az oka, Hoseok leteszi elé a kávét és engem a karomnál fogva rángat be a nappaliba. Kicsit sem átlátszó.

- Mi jár a fejedben? – szegezi nekem a kérdést.

- Hogyhogy mi? Mivel elbasztam a menedéklehetőséget, felajánlok egyet cserébe. Próbálom kihúzni a csajt a szarból, meg mondjuk téged is.

Hoseok méreget, fogalmam sincs, mi jár a fejében, de lehet jobb is.

- Ez minden?

- Neked elment az eszed – leesik, min rágódik. – Azt hiszed, ki akarom használni?

- Nem, ezt nem hiszem. Csak... - elharapja a mondat végét, ezzel megint mindketten jól járunk. Kezd felmenni a pumpa bennem. – Tényleg nem gond? Reggel érte megyek.

- Nincs programom, nem fog zavarni – aztán még hozzáteszem a megnyugtatása érdekében: - Elfér a kanapén.

Hoseok lassan elfogadja a tényt, miszerint jelenleg ez az egy megoldás élhető. Visszamegy Youra-hoz a konyhába, ismerteti vele a felállást, majd közli, hogy rendben van, de átjön velünk hozzám. A lány nyugalma érdekében. Ezzel nem szállok vitába.

Hívok egy másik taxit, lefelé én viszem a szemeteszsákokat és körbe nézek az utcára kilépve. Geun mentes környék, a srác egyelőre nincs itt. A hozzám vezető út alatt elöl ülök, nem akartam a közelségemmel még jobban kiborítani Youra-t, bár egy egész éjszakát velem kell egy fedél alatt töltenie. Hoseok terelgeti maga mellett, a lakásajtóhoz felérve eszembe jut egy kis bökkenő, ami esetleg aggodalomra adhat okot a lánynak.

- A tisztán látás végett, Hoseok-kal megbontottuk két pezsgőt. De, mint látod, mindketten józanok vagyunk.

- Rendben – ennyi a válasza, aztán beengedem magunkat a lakásba és nem kerüli el a figyelmem, ahogy Youra testtartása szép lassan ellazul. 

***

Itt is tartom jó szokásom és néha duplázni fogunk.