TAEHYUNG

Hoseok engem nem próbál meg elérni annak ellenére sem, hogy Youra számtalan alkalommal nem fogadja a hívásait. Másnap már lenémítja a telefonját, figyelmen kívül hagy minden értesítést. Normál esetben én sem foglalkoznék vele, de feltűnik, mennyivel gyakrabban mereng valamin, mintha képtelen lenne elszakadni egy gondolattól. Mikor rákérdeznék, azt Youra megérzi és más felé tereli a beszélgetést, egyik pillanatról a másikra tűnik el róla a komolyság.

Visszaérünk hozzám, megreggelizünk. A tegnapi nap igen eseménydúsra sikeredett, nem is zavarom Yourát zuhanyzás közben. Elpakolom az edényeket a csöpögtetőből, leviszem a szemetet és fel is söprök. Youra húsz percet tölt nagyjából a fürdőben, sokkal kipihentebbnek tűnik, ellazultabb. Felajánlok egy filmezős napot, szüksége lehet a további regenerálódásra, de ő ragaszkodik ahhoz, hogy lapozgassuk még az újonnan beszerzett könyvét.

- Előbb csak pihenjünk, nem szabad elsietni ezeket a dolgokat.

- Érdekes, pont azt hittem, hogy kettőnk közül te leszel az, akit nem lehet majd leállítani - mondja, leül az ágyam szélére. - Túl sok voltam tegnap?

- Belőled soha nem kaphatok eleget, Youra. Mindig úgy fogom érezni, hogy több kell, mert telhetetlennek születtem, viszont a türelmemet csiszolgattam az utóbbi években. Nézzünk meg egy filmet és utána tovább haladhatunk kicsit!

- Igenis, Uram! - megadóan bebújik a takaró alá, a fehérneműjén és a pólómon kívül nem visel mást.

- Ragaszkodsz ehhez a megszólításhoz?

- Csak akkor, mikor kissé parancsolgatós vagy. De nem rosszból mondom, igazából tetszik. Hozol fel észérveket is, amik miatt megértem az álláspontod.

- Érvek nélkül magyarázhatnék bármit, nem lenne értelme.

Youra választ filmet, szerencsére mindkettőnket leköt a cselekmény. Amíg a szereplők kaszabolják egymást, ő nekem dől és magához öleli a bal karom. Nem rezzen meg egy erőszakosabb jelenetnél sem, nem tartunk szünetet. Gyorsan eltelik a két és fél óra.

Mandarint pucolok, Youra müzlit eszik. Megint mesél a melbourn-i ismerőseiről, új neveket is hallok, többségében nőkkel vette körül magát. Olyanokkal, akik támogatták és segítették. Pixie neve sokszor előkerül, Youra elmeséli, hogy erotikus kiállításra is elment a nővel.

- Kíváncsi lennék, te mit gondolnál róla. Sok érdekes művet lehetett ott látni.

- Gondolom az akt fotók és a szobrászati darabok kaptak nagyobb hangsúlyt.

- Volt külön BDSM rész is.

Már nem okoz meglepetést, mikor ilyen nyíltan és bátran beszél erről. Tényleg rengeteget fejlődött, sok félelmét el tudta engedni és inkább érdeklődik, mintsem elutasít. A régi Youra néha nyomokban megjelenik, kiváltképp most.

- Megnézted azt is? - kérdezem, pedig sejtem, hogy igen és nem tévedek.

- Ott töltöttük a legtöbb időt. Pixie sokat tett hozzá a kiállításhoz. Mondd csak, feszítettél már ki valakit? - elpirulva kavargatja a maradék tejet a tálban. - Kötözted meg annyira, hogy nem tudott megmozdulni?

- Igen, volt rá példa. A BDSM-ben nem újdonság, ha valakit mozgásképtelenné teszünk.

- Velem is megtennéd?

- Nem - vágom rá azonnal. - Ha most kérnél rá, biztosan nemet mondanék. Az túl sok lenne neked.

- De szeretnéd majd kipróbálni?

Átgondolom a kérdést, őszinte választ adok neki, amivel tud számolni.

- Igen, természetesen mindent örömmel próbálnék ki veled, mikor majd te is szeretnéd és úgy érzem, készen állsz rájuk. De ha bizonyos dolgok nem történnének meg soha, akkor sem dőlne össze a világ. Én nagyon sokáig azon az véleményen voltam, hogy ez nem való neked.

- És hajlandó lettél volna beletörődni ebbe?

- Nem kellett beletörődnöm, én elfogadtam. Tudok élni anélkül, nélküled viszont nem szeretnék.

Akárhányszor ide kanyarodunk és realizálom, milyen könnyen alkalmazkodnék Yourához, újra és újra felismerem, hogy tényleg nem vagyok ugyan az, mint aki voltam.

- Amíg nem ütsz a korbáccsal közben, tehetnénk majd ezzel is egy próbát.

- Egyszer. De egyelőre maradjunk a könnyedebb dolgoknál. Nem csak te sérülhetsz.

- Ezt hogy érted? - leteszi a kanalat, aggódva néz rám. - Én nem tudnálak bántani.

- Engem is megviselne, ha túllépném a határaidat és ezzel fájdalmat, traumát okoznék neked. Ha megijesztenélek. Akkor én is sérülnék, nem csak te. Bár számomra az fontosabb, hogy neked ne essen bajod.

Örülök, amiért kommunikálunk. Sokkal biztonságosabban haladunk, mintha úgy kellene kikönyörögnöm tőle a gondolatait. Youra szeret tájékozott lenni, erre már rájöttem. Akkor érzi magát biztonságban, ha kellő információ áll a rendelkezésére.

- Azt még megkérdezhetem, hová kötözted ki őket?

- A baldachin tartóhoz.

- Ó!

El tudom képzelni, mikre számíthatott, miután látott szeánszokat és még azt a kiállítást is. Bemegyünk a szobába, Youra mégsem veszi elő a könyvet, hanem befészkeli magát az ágyba és megvárja, amíg mellé fekszem. Csöndesen, nyugodtan telik el ez a szerdai nap. Csókolózunk, nagyon sokat és nagyon sokáig. Néha Youra van felül, máskor én, de nem történik több a csókokon és a simogatásokon kívül. Megteremtjük újra azt a kis buborékot, amiben régen éltünk.

Felsimítok a combjára, arra az a válasza, hogy a hajamnál fogva húz magához. Olykor csak incselkedünk, kiélvezzük az időt, ami jár nekünk. Beszélgetünk, felfed magából új részeket, mesél az elmúlt másfél évéről és lassan összeáll a kép. Youra végig egy ösvényen haladt, ami nem volt előtte kitaposva, de nem esett pánikba, hogy visszaforduljon. Voltak mellette olyanok, akik fogták a kezét közben és elvezették hozzám.

Épp az ujjaimmal babrál, a tenyeremet vizsgálgatja, mikor kopognak a bejárati ajtón. Kérdőn néz fel rám, vállat vonok.

- Nem várok senkit. Maradj itt!

Behajtom a szoba ajtaját. Kisértetiesen deja vu érzésem lesz. Ugyan így tettem korábban is és akkor Geun toppant be minden figyelmeztetés nélkül. Úgyhogy komolyabban veszem a dolgot, még ha a srác éppen rács mögött is van. Rendesen kulcsra zárom a szobát, Yourát ezzel nagyobb biztonságban tudva.

Résnyire nyitom a bejárati ajtót, a láncot nem veszem le egyből. Ingerültség lesz urrá rajtam, mikor meglátom Hoseokot.

- Mi járatban? - kérdezem, erősebben markolom a kilincset. - Nem vártunk látogatókat a héten.

- Youra?

- A szobában. Mondta, hogy próbáltad elérni párszor, ami azt illeti...

- Az a párszor az két alkalom volt. Többször is csörgött a telefonja, igaz?

Ha fejben gyorsan össze kellene számolnom, igen. Jóval többször hívták.

- Mi folyik itt? - kilépek Hoseokhoz a folyosóra. - Ki hívogatja? Te biztosan tudod, ha ide jöttél miatta.

- Mit tudsz Youra családjáról? Beszélt neked róluk?

Erre is rövid, egyenes választ tudok adni.

- Nem, soha.

Hoseok arca ekkor válik igazán gondterheltté. Sőt, inkább mérges. Idegesen káromkodik.

- Érd el valahogy, kérdezd őt, hozd fel a témát! És jó lenne, ha felvenné a telefonját, bármennyire is tiltakozik ellene. Ne nekem, abba már belenyugodtam, hogy te vigyázol rá. De jó lenne, ha az édesanyja hívását fogadná. Ő más miatt keresi már évek óta.

- Mi? - elkapom Hoseok karját, mielőtt elindulhatna a lift felé. - Mi az, hogy évek óta?

- Tényleg vele kellene erről beszélned.

- Youra nem beszél a családjával?

Hoseok megadóan fújja ki a levegőt, de nem veszi kényelmesre a figurát, hamar el akar tűnni innen. Bár gondolom, ha Youra állna előtte, ennyire nem sietne.

- Mióta elköltözött otthonról, évente egy alkalommal beszélnek, akkor is üzenet formájában és karácsonykor. Tőlem néha tudja, mi a helyzet a szüleivel, de nem azért nem néz feléjük, mert nem szeretik egymást. Az édesanyja okkal hívja ennyiszer minden évnek ebben az időszakában.

- Mi az? - egyre idegesebb vagyok én is. Nekem is voltak titkaim, amik kiderültek, hála Hoseoknak. Most megint ő az, aki készül elmondani valamit Youráról, de az indíttatása nem ugyan az. Más miatt teszi. Segíteni akar.

- Május huszonnyolcadika a nővére halálának évfordulója. Idén lesz tíz éve, hogy meghalt. A család minden évben megemlékezik, három napig tart az esemény. Youra anyja ezért akarja elérni őt.

Volt egy nővére? Sosem említette. Egyszer sem.

- Azt a dátumot biztosan nem felejtette el.

- Látom, nem érted - Hoseok tesz egy lépést a lift felé, megnyomja a hívógombot. - Idén lesz tizedik alkalommal, de Youra egyikre se ment el.

***

Azt hiszem, ez lesz a leghosszabb könyv a három közül, de nem akarom nyújtani, mint a rétest. Aztán mégiscsak sikerült, mert most érkeztünk el egy másik nagy és fontos részhez. Jöhet a hullámvasút ismét. Rég ültünk rajta, nem?

Innentől megint hosszabb fejezetek lesznek, hogy felvegyük a tempót.

Sacper lefaragva így néhány fejezetet, nagyjából fogalmam sincs mennyi van vissza, de annyi stabilan. Köszönöm a figyelmet.