TAEHYUNG

Youra elalszik a kanapén, nekem pedig nincs merszem lehunyni a szemem, egész éjjel fent vagyok. Éjfélkor olyan érzésem támad, mintha üldöznének. Vészesen közel van az a dátum, Youra viszont annál távolabb. Reggel rám sem néz, úgy megy ki a fürdőbe, nem vesz rólam tudomást. Később a konyhaasztalnál ül, arra megyek ki, hogy fagylaltot kanalaz a szájába.

- Ez nem reggeli – mondom, de nem reagál. – Nem fogsz jól lakni vele.

Semmi reakció és ez ijesztő.

- Youra, beszélnél velem? Szeretném, ha kommunikálnánk.

Rám néz, leteszi a kanalat a fagylaltos dobozba és csak annyit mond:

- Nincs kedvem beszélgetni.

- Nem akarod elmondani, miért akadtál ki annyira tegnap este?

- Fogalmam sincs, miről beszélsz.

A pultnak dőlök, komoly erőfeszítésekbe kerül, hogy megőrizzem a nyugalmam. Eltaszít magától, pontosan azt teszi, amit Hoseok mondott. Yourával egészen más eszközökhöz kell folyamodnom, hisz az ismerkedésünk alatt is mindent máshogy kellett csinálnom, mint régen. Nem ugyan azok a körülmények állnak fent, parancsolgatással semmire se mennék, épp ellenkezőleg. De ha a nyíltságot választom, végződhet ez a dolog sokkal rosszabbul is. Őszinteség nélkül viszont olyan lenne ez, amilyen a mókuskerék. Sosem jutnánk előrébb.

- Hoseok volt az. Ő jött el tegnapelőtt, nem a futár.

Youra arca falfehér lesz és fogadni mernék, hogy a pulzusa is az égig ugrott.

- Mielőtt mérges lennél rá, jót akart. Segíteni szeretne neked, Youra, nem rossz szándékkal...

- Hazudtál – szakít félbe, úgy vágja ezt hozzám, mintha ő nem sosem tett volna ilyet.

- Egyedül én?

Erre feláll, kirúgja maga alól a széket és bemegy a szobába. Hallom, ahogy leveti magát a kanapéra. Utána megyek, pár lépés távolságot tartok tőle, az ajtó és a kanapé között félúton megállok. Ha arra kerülne a sor, vajon hagynám elmenni?

- Nem akarod tudni, mit mondott? – kérdezem, Youra a fejére húzza a takarót. – Vagy szeretnéd inkább te elmondani, miért történik most ez?

- Nem.

Lezártnak tekinti a beszélgetést, én viszont közel sem. De muszáj hagynom kicsit, hadd eméssze meg az információt, miszerint Hoseok beszélt velem. Nem tudja, miről és nyilván ezen is gondolkodik. Kimegyek a szobából, tehetetlenségemben egy darabig csak ülök a konyhában, az is megfordul a fejemben, hogy írok egy üzenetet Hoseoknak. Aztán elvetem az ötletet, egyelőre várok, hátha Youra meggondolja magát és beszélne.

Hamar rájövök, mennyire hiába várok erre.

Dél körül kijön a szobából, egy szó nélkül ül le velem szemben az asztalhoz. A hűtőhöz megyek, elkezdem melegíteni az ebédet, rizst főzök, még teát is készítek. A csend közöttünk idegtépő, aggasztó. Még sosem voltam ehhez hasonló helyzetben. A legrosszabb, hogy nem tudom, az egyenes és rávezető kérdéseken kívül mi mást tehetnék, amivel szóra bírom. Hoseok megmondta, jobb minél előbb túl esni ezen. Az egyetlen pozitívnak mondható dolog az az, hogy Youra itt van, nem ment el és nem kérte még egyszer, hogy vigyem haza.

Csak miután megebédeltünk, akkor szólal meg órák óta először:

- Ez túl sok nekem.

Először azt hiszem, rosszul hallom.

- Mire gondolsz?

- Ami közöttünk van. Gyors. Időre van szükségem.

- Youra, eddig semmi bajod nem volt vele és te egyeztél bele, hogy velem töltöd ezt a pár napot.

- Igen, de ennyi. Ez mindössze ennyi.

Levegőt is el felejtek venni, a félelem szép lassan issza bele magát az elmémbe. Nem tudok racionálisan gondolkodni, nem bírok másra nézni, csak rá.

- Azért mondod ezt, mert történt valami, amiről nem tudok és így próbálsz meg ellökni magadtól, hogy ne kelljen beszélned róla.

- Ez nincs így. Azért nem beszélek róla veled, mert semmi közöd hozzá.

Leblokkolok, hirtelen pokollá változik mindaz, ami eddig olyan szép volt. Hoseok figyelmeztetett rá, hogy ez lesz és ő is tisztában van vele, mit érez Youra. Nem hihetem el a szavait, nem gondolja komolyan őket.

- Nem akartál több titkot és hazugságot, te magad mondtad. Mikor bevallottad, hogy szeretsz...

- Azóta rájöttem, hogy ugyan ezt éreztem a melbourn-i férfiak iránt is. Ez csak testi vágy.

- Ez hazugság, Youra, te is tudod. Nem feküdtél le velük.

Felsóhajt, úgy tűnik, elege van a beszélgetésből és belőlem is. Egyszerűen fogja magát, faképnél hagy. Tombolni tudnék, de azzal – ismerve a volt barátja természetét – inkább elijeszteném. Még mindig nem mondja, hogy haza akarna menni. A konyhában lezajlottak voltak az utolsó szavai hozzám a mai napon, többet nem beszélünk.

˚˚˚

További két nap telik el hasonlóan. Nem veszekszünk, ahhoz nincs elég lelki ereje, de nem is kezdeményez beszélgetést. Egyszer mintha megtört volna a jég, észrevettem, hogyan néz rám az ablakból, mikor azt hitte, nem figyelek. Láttam rajta változást, csak nem tudtam eldönteni, milyen irányba. A harmadik nap reggelén előbb kel fel, mint én. Még kávét is csinált.

- Elfogyott a cukor - mondja az asztalnál ülve. Sápadt, az ajkai cseperesre száradtak, kialvatlan.

- Van még a felső szekrényben hátul.

- Sok férfival feküdtem le. Szinte mindet felvittem a lakásomra.

- Hazudsz, Youra. Megint.

Kevergeti a kávéját, az asztallapot fixírozza. Én is fáradtnak érzem magam, de nem fogom feladni. Kitartóan elviselem, hogy alig beszélünk, nem érintkezünk és külön alszunk. Nehéz, viszont nem tehetek mást.

- Azt hittem, szeretlek.

Leteszem a csészémet, az asztalon lévő kezeit bámulom. Remegnek az ujjai, ahogy a kiskanalat fogja, remeg az ajka a sok hazugságtól, amik elhagyják a száját. Egész testében reszket a félelemtől.

- Szeretsz. Ahogy én is téged.

- Ez nem igaz. Nem szerettelek.

- Pár napja, mikor ezen az asztalon szeretkeztünk, egészen mást mondtál és az őszintébbnek hangzott.

Itt abba marad ez a beszélgetés, Youra visszavonulót fúj.

Délután bekapcsolom A Vezércselt, onnan folytatjuk, ahol abba hagytuk legutóbb. Youra a kanapéról nézi, a nagypárnát öleli magához és néha mond valamit. Olyasmiket, mint:

- Csak a szexre kellettél, kíváncsi voltam.

Mire én:

- Akkor már nem lennél itt.

Erre ő:

- Haza fogok menni.

Aztán megint én:

- De hiszen már itthon vagy.

Próbálkozik, tényleg mindent belead abba, hogy ellökjön magától és én mindannyiszor bebizonyítom neki, mennyire hajlandó vagyok kiállni ezt az egészet. Ennél akár sokkal többet is, amíg végre ráveszi magát a beszédre. Hoseok ír, érdeklődik, miképp halad a dolog. Csak annyit válaszolok neki, hogy Youra tempóját vettük fel. Nem jön válasz, szerintem megértette.

Este, miközben zuhanyozok, kinyílik a fürdőszoba ajtaja. Youra megáll előttem, egy üvegkabin és még egy hatalmasabb szakadék választ el tőle. Letörlöm a párát az üvegről, nem hagyom, hogy eltűnjön előlem. Vetkőzni kezd, a szívem majd' kitöri a bordáimat, ahogy Youra falai lassan elkezdenek omladozni. Belép mellém a zuhany alá, a kedvéért melegebbre állítom a vizet. Reszketve fújja ki a levegőt, mikor kinyújtja felém a kezét. Mi járhat a fejében? Bármit megadnék, hogy ezt tudjam és még annál is többet. De Youra nem mond semmit, helyette megmutatja. Belém kapaszkodik, szorosan magához ölel, menedéket keres. Állunk a vízsugár alatt, összeölelkezve, csöndben és napok óta most először érzem azt, hogy nem próbál távolabb kerülni tőlem.

Száraz törölközőt adok neki, miután kiszállunk a víz alól. Youra maga köré tekeri, szótlanul kimegy, egyedül hagy. A szobába érve a bábuk felállítva várnak a kanapén lévő sakktáblán, Youra az én pólómban ül a feketék oldalán. Kérdés nélkül leülök a másik felére, megfogom a királygyalogot és az e3-ra lépek vele, Youra szintén a királygyalogjával lép az e5-re. Én ütöm le az első gyalogot, Youra semleges arccal néz fel rám a tábláról.

- Gondoltál rá valamelyik éjjel, hogy elmész innen?

- Minden este elhatároztam.

A következő ütést is én viszem be, elkapom a figyelmetlenül szabadon hagyott vezérét. Tudom, hogy más esetben Youra itt fel akarná adni, szerinte a vezér nélkül minden játék unalmas és értelmetlen. Most nem mond semmit, csak lép, két kör után az egyik huszára üti a gyalogomat.

- Hoseok mennyit mondott el? - bele a közepébe.

- Hogy a szüleid próbálnak elérni téged, de te több, mint tíz éve feléjük sem nézel. A nővéred halála óta.

Nyel egy nagyot, kihasználja a tábla bal oldalán elől hagyott másik gyalogot és ugyan azzal a huszárral leveszi azt is.

- Ő adta meg az új számomat nekik, ugye?

- Igen.

A kiszolgáltatott huszárt leütöm, Youra görcsösen szorongatja az elvesztett bábuját.

- Miért nem mész haza a szüleidhez?

Ha nem lenne ez a beszélgetés, azt hinném, hogy az eddigi és az elkövetkezendő potenciális lépéseit elemzi a győzelem érdekében, de Youra nem könnyen vallja be az igazat, ezért kerüli a szemkontaktust. Ahogy erről beszélünk, ő sok mindent újra él, nekem pedig fogalmam sincs, valójában milyen fájdalom ez számára.

- A bűntudatom nem engedi.

Felállok a kanapéról, hagyok neki fél percet, hogy kifújja magát. A konyhába megyek, zsebkendővel és egy pohár vízzel térek vissza, Youra mindkettőt elfogadja. A zsebkendőt csak gyűrögeti az ujjai között. Kihagy egy leütést, jól teszi. A vezéremmel könnyedén vinném a futóját, de ehelyett a bástyáját kezdi mozgatni. Az enyémmel elviszem az egyik gyalogját.

- Csináltál valamit a nővéreddel?

Ez egy erős kérdés, Youra szerint is. Kihúzza magát, lenyeli a könnyeit. Még kitart, nem fog sírni.

- Magára hagytam, mert gyáva voltam.

Ezt a pillanatot választja, a futója elkapja a gyalogom.

- Vissza jönnél hozzám Busanból akkor is, ha azt mondanám, örülök, amiért nem én haltam meg?

- Ezzel az emberek többsége így van. Nincs abban semmi rossz, ha örülsz annak, hogy élsz.

Youra megrázza a fejét, pontosítja magát:

- Reméltem, hogy nem én fogok meghalni. És nem volt sok választás, csak kettő. Ő vagy én.

Mielőtt felelnék, a vezéremet visszaléptetem e2-ről a kiindulási pozíciójára. Ez ismét remek lehetőség lenne neki, hogy a futójával elkapja a vezérem, de nem él vele.

- Ha megkérnélek rá, meséld el az egészet, mert szeretném megérteni, szeretnélek jobban érteni téged, akkor megtennéd? - ez ugyan nem válasz a kérdésére, de Youra nem akad fenn rajta. Amíg gondolkodik, a bástyámmal leütöm a másik huszárját, folytatjuk a játékot, még két további bábuval lesz szegényebb.

- Nem akarnál többé - mondja halkan, zsebkendős kezét az arcához szorítja. - Te törődsz az emberekkel, Taehyung, de én akkor hagytam magára So-Yeon-t, mikor mellette lett volna a helyem. Egyedül halt meg, az éjszaka kellős közepén és akkor már több, mint hat hónapja nem láttuk egymást. Bemehettem volna hozzá, nem tettem.

Mázsás súlyként szakad ránk Youra múltjának terhe. Az eddigi évekhez képest annyi a különbség, hogy nem kell egymagának cipelnie mindezt. 

A bábukért nyúl, az enyémekkel is lép és mindössze alig tizenöt lépés után úgy intézi, hogy én nyerjek. Tudom, mit jelent ez. Youra beszélni fog. De ez nem jelent majd mindenre megoldást. A legnagyobb nehézség az életében nem az, hogy velem nem beszélt még erről, hanem a tíz évnyi távollét a szüleitől.

- Figyelek, Youra. Hallgatlak.

A sakktáblát nézi, beletelik egy percbe is, mire megszólal. Mesélni kezd és az eddigi kérdőjelek, amik az életével kapcsolatban bennem vannak, lassan eltűnnek. Mindenre kapok magyarázatot. Az összes ütésre, amit Geuntól szenvedett el, van válasz. A vele történt borzalmak egyenesen és egyértelműen ugyan oda vezethetőek vissza: a nővéréhez.

***

Az volt a legjobb ebben a részben, hogy ezt a sakk partit lejátszottam közben, úgyhogy az összes lépés valós. ((Én nyertem, ha érdekelne valakit.))

Mielőtt valaki örülne, a hullámvasút stagnál.