YOURA

Egyedül lépek be a zuhanyzóba, nyitom meg a meleg vizet és az izmaim azon nyomban ellazulnak, ahogy elkezdek átmelegedni. Nem foglalkozok a tegnap esti hajmosással, most is hagyom, hadd áztasson a vízsugár. Olyan jól esik, mint még soha semmi. Vagyis, ha őszinte akarok lenni, amit Taehyung csinált nemrég, annál jobban még nem esett más. És ami azután következett...

- Szeretnéd leégetni a bőröd? - Taehyung értetlenül tartja a víz felé a kezét, arcára van írva, mit gondol a hőfokról. - Ez brutális.

- Még nem melegedtem át.

- Mi van?

Elnevetem magam a reakcióján, kicsit megengedem a hideg vizet is, aminek hála, Taehyung bemerészkedik mellém. Nem igazán foglalkozik a tusfürdőkkel, vagy azzal, hogy ne menjen az égig a vízszámla. Átölel hátulról, a vállamon pihenteti az állát és nem enged mozdulni.

- Furcsa ez az üvegkabin. Ha valaki benyitna, megláthatna, miközben zuhanyozol - kusza formákat rajzolok a párás üvegre, Taehyung vállat von.

- Az életem java részében egyedül éltem, ez a veszély nem fenyegetett - mondja, nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget. - A zuhanyfüggönyt jobban preferálod?

- Takarítás szempontjából jobb az üveg, a függönyt nem árt kimosni.

- Meg stabilabb is - megérzem a száját a nyakam oldalán, a víz már nem is tűnik elég melegnek. Végig fut rajtam a hideg, ahogy leveszi a zuhanyfejet a helyéről, a sugár egyenesen az üveget éri előttem. - Megmutassam, hogy igazam van?

Rájövök, nekem melegíti elő azt a helyet, ahová a következő percben már neki nyom és a csókjai mellett a kezét is beveti a bizonyítás érdekében.

˚˚˚

Taehyung sok új dolgot tanít. Többek között egyszerű kísérlettel bizonyította, hogy az üvegkabin valóban stabil, a teljes súlyomat elbírta, mialatt az egyik lábamat átdobta a vállát, elém térdelt és újra megmutatta, amit az ágyban is. Nem kellett annyi idő, sokkal hamarabb értem a csúcsra. A zuhanyzás maga tovább elhúzódott, de végül összehoztuk.

A konyhában ülünk, én almát eszem, Taehyung teát főz. Az ő pólóját viselem, az ő illata érződik rajtam. Még hozzá sem szoktam teljesen, de nem tudom elképzelni, milyen lenne, ha nem ezt érezném.

- Azt hiszem, csörög a telefonod - áll meg egy pillanatra, fülel. - Igen.

- Nem lehet a tiéd?

- Az enyémen azóta nincs hang, hogy felvettelek a lakásodnál.

Oda megyek a kabátomhoz, kiveszem a mobilom. Ismeretlen szám. A torkom kiszárad, meglódul a szívverésem. Nem attól ismeretlen, hogy nem tudom, kié. Csak nem mentettem el. Remegni kezd a kezem, ahogy lezárom a képernyőt és így a rezgés is abba marad. Taehyung kíváncsian néz rám, mialatt visszamegyek a konyhába, majd kissé erőltetett mosollyal viszonzom a pillantását.

- Minden rendben? - kérdezi, mire bólintok.

- Igen, csak Hoseok volt az. Direkt mondtam, hogy ne hívjon, amíg nálad vagyok.

Beleiszok a teába, igyekszem minél hamarabb elterelni a témát. Olyan boldog voltam az elmúlt néhány órában, hogy végre Taehyunggal lehetek, nem zavar meg minket senki és semmi, erre... Erre nem gondoltam. Teljesen kiment a fejemből.

- Játszunk? - vetem fel az ötletet. - Egy parti és azt is megbánod, mikor elkezdtél tanítani.

- Neked adtam a sakktáblát, mielőtt elutaztál. Elhoztad magaddal?

Még egy dolog, ami sikeresen elmaradt.

- A fenébe, nem. Otthon maradt.

- Nem gond. Elugorhatunk érte, ha szeretnéd.

Kapok a lehetőségen, a sakkról kezdünk beszélgetni. Ahogy hallgatom őt, miközben az első pár játékáról mesél még fiatalabb korából, lassan megnyugszom. Iszom a szavait, a teát, amit nekem készített, aztán túlcsorduló érzelmeimnek köszönhetően nem bírom ki, átsétálok az asztal másik oldalára és az ölébe ülök. Így beszélgetünk tovább, hosszan, részletesen sok-sok apróságról, ami eszünkbe jut.

Kezd sötétedni, mire összekészülődünk és Taehyung kinyitja nekem a bejárati ajtót. Némi izgalommal tölt el az is, hogy láthatja a lakásomat. May és Haneul már jártak nálam, de Hoseokon kívül másik férfi még nem. A városban pezseg az élet és én elmerengek a látványban, amire eddig nem figyeltem.

- Piszok jól nézel ki vezetés közben.

Nem mond semmit, csak nevet. Sebességet vált, bekanyarodik az utcába, ahol lakom és leparkol, ügyesen manőverez be két autó közé. Hűvös, tavaszi esténk van. A lépcsőházba érve lifttel megyünk fel az ötödikre. Előhalászom a lakáskulcsot, hamarosan már az előszobában ácsorgunk, még teljesen sötétben. Taehyung megtalálja a villanykapcsolót. Várakozva pillant rám, csak akkor veszem észre, hogy zavartan dülöngélek előre-hátra.

- Öhm... Igen. Körbe vezetlek, jó?

- Jó.

- Hogy tetszik eddig?

- Nagyon szép az előszobád, Youra - szórakozik, mosoly bújik meg a szája sarkában. - Csak utánad.

Bevezetem a konyhába, az első, amit kiszúr, a sok futónövény. Tovább haladunk, miután megkínálom egy pohár narancslével, amit el is fogad. Úgy érzem magam, mint egy múzeumi tárlatvezetésen. Nem tudnám megmondani, miért hoz ennyire zavarba a jelenléte. Hisz nemrég még meztelenül feküdtem alatta.

A fürdőszobánál járunk, nem különösebben van mit rajta megmutatni. Mikor beérünk a hálószobába, én egyből a szekrényhez megyek, leveszem a polcról a sakktáblát. Ahogy visszafordulok Taehyung felé, észreveszem, hogy az ágyammal szemben lévő tükröt bámulja.

- Nagyobbnak érződik tőle a szoba. Először az ablakkal szembe akartam rakni, de ha túl erős a fény, nem látni semmit és...

- Szerintem ez itt pont jó helyen van.

Azt hiszem, szeretné megnézni a könyvespolcot, esetleg a képeket a falon. Tévedek, vagy legalábbis még nem kíváncsi rájuk. Felém fordul, a kezemben lévő sakktáblára néz.

- Lenne kedved most játszani?

- Itt?

- Igen, arra gondoltam, miért ne mehetnénk egy partit nálad, hogy felavassuk a lakást.

Az agyam talán tréfát űz velem. Talán Taehyung nem vetett olyan sokatmondó, buja pillantást a tükörre, hogy aztán az ágyamra, majd rám is ugyan úgy nézzen. Biztosan csak képzelgek. Az eddigi három orgazmus tehet róla.

- Felőlem oké.

- Nagyszerű! - leteszi a poharát az íróasztalra, kibújik a dzsekijéből és a szék támlájára teríti. A következő pillantása már éget, több ígéret és vadság van benne, mint korábban. Kezdem azt hinni, hogy az agyam nem is szórakozik. Sőt, már egyenesen remélem.

Taehyung óvatossága, odaadása szívig hatoló, komolyan. Meg tudnék veszni érte minden percben. De ez a Taehyung szintén felélénkíti a vágyam. Nagyon hamar és a reakciójából ítélve látványosan is. Kinyújtja a kezét, elveszi tőlem a sakktáblát.

- Elmondom, mit tervezek, jó? - bólintok csupán, belekezd a terve ismertetésébe: - Úgy néz ki, vérszemet kaptam az első érintéstől fogva és megint azt szeretném. Megérinteni téged újra és újra, itt, ebben a szobában, ebben az ágyban, a tükör előtt. Úgy fogom ezt megtenni, ahogyan óhajtod, de...

- Lehetne másabb.

- Ezt fejtsd ki, kérlek, amíg felállítom a bábukat.

Ráérősen leheveredik a földre, elkezdi rakosgatni a bábukat a táblára.

- Az első alkalomhoz képest. Kipróbálhatnánk, hogy... Nem is tudom, mondjuk, én szeretnék felül lenni.

Taehyung keze megáll a tábla fölött.

- Szeretnél irányítani?

- Ha megengeded.

- Boldogan, Youra. Boldogan.

Minden mást elfelejtek, azt is, miért aggódtam korábban. Én léphetek a fehérrel, még ennyi előnyt is ad nekem.

- Egyszerű sakk, hagyományos szabályok, kérdezgetés nélkül. Lássuk, ki fog nyerni - vagyis, ki bírja tovább anélkül, hogy át ne gázoljon a táblán a másikért? Taehyung tudja, miképp tegyen izgalmassá egy ártatlannak tűnő játékot. A végkimenetel ugyan az lesz, nem számít, hogyan játszunk. Ezt jól tudja.

Belekezdünk. A játék a kezdés pillanatától fogva untat. Nem Taehung miatt, vele soha nem lehet unatkozni. Egyszerűen lépnék a következő szintre, ahol már nem a bábukkal vagyunk elfoglalva. Kaphattam alapos ízelítőt abból, milyen Taehyunggal együtt lenni és úgy tűnik, nem ő az egyedüli, aki vérszemet kapott. Istenem, kit érdekel most a sakk? Úgy érzem magam, mintha egy hormon túltengéses tinédzser lennék, pedig azok az évek elmúltak.

- Jól látom, ez... Hol tanultad? - meglepetten mered a játék állására. - Ezt a cselt nem mutattam.

- Egy kiéhezett, negyvenes években járó férfi mutatta meg az egyik szeánsz után, cserébe, ha...

- Ez rohadtul nem vicces, Youra.

Mellé lőttem. Elnyomom a kuncogást, mert olaj lenne a tűzre és nem tudom, mennyire rontanék vele Taehyung hangulatán.

- Azt hiszed, nevetséges számomra, ha elképzelem, hogy más férfiak csorgatták a nyálukat rád?

- Nem volt esélyük.

- Nem kell esélyt adnod nekik, elveszik azt ők maguk is.

Én jönnék, de nem lépek. Be sem tudom fejezni a cselt, mert Taehyung pillanatnyi rossz kedve elveszi a hangulatom.

- Rajtad kívül nem kellett más.

- Ez nem jelent semmit azoknak a...

- Nekem jelentett. Különben is, Pixie és Knox vigyáztak rám.

Még mindig idegesnek tűnik. Épp nyúlnék a futóért, mikor megfogja a táblát és odébb teszi. Felém nyújtja a kezét, gondolkodás nélkül fogadom el és hagyom, hadd húzzon magához. Egészen más a világ a karjaiból nézve. Minden kicsinek és lényegtelenek tűnik rajta kívül.

- Nekem is sokat jelent - búgja a fülembe, ajkai áttérnek az enyémekhez és gyorsan megcsókol. - Sajnálom, nincs kedvem tovább játszani.

- Semmi baj, nekem sincs.

- Majd otthon.

A hajába túrok, közelebb vonom magamhoz.

- Majd otthon.

A csók most mélyebb, hevesebb. Úgy helyezkedik, hogy ki tudja nyújtani a lábát, megemel. Nem az ölében ülök, hanem szemből a bal combján, miközben a derekamra csúsztatja a kezét.

- Tiéd a terep! - közli, megadja magát nekem. Ilyen hamar, ilyen könnyedén. Pixie megmondta, ha egy domináns fél átengedi a hatalmat a partnerének, az már többet jelent neki. Az valami más. A feltétlen bizalom jele is lehet, de Pixie szerint nálunk ez mindenhogy bekövetkezett volna. Ez egy tökéletes lehetőség arra, hogy Taehyung megmutassa, nem akar uralkodni fölöttem, nem vagyok számára olyan, mint a korábbi alávetettjei, partnerei. Nem vagyok olyan se, mint May.

A pólója és a nadrágja a padlón köt ki. Megteszem mindazt, amit az első alkalommal nem tettem. Mikor a számba veszem, a feje hátra hanyatlik, de csak egy pillanatra. A tükör felé fordul, valami olyasmit mond, hogy „Őrülten jó.", aztán megérzem az ujjait a hajamba, ügyes lófarokba fogja az egészet. Bármennyire is szeretné, nem megyek a végletekig. Nem azért, mert nem akarom. Arra is sor kerül majd. Látni akarom, amit ő is lát.

- Vetkőztess le! - kérem, elszántan neki áll. - Lassabban!

- Hű! - elismerően ad egy csókot a nyakamra, mielőtt áthúzná a pólómat a fejem fölött. - Ez igen, hölgyem.

- Tudod, a barátaim nem engedtek el Szöulba búcsúajándékok nélkül - megállok, Taehung értetlenül pislog rám, férfiassága a kezemben, az ajkai alig egy centire a melleimtől. - Szeretnék kipróbálni egy dolgot.

- A dominancián kívül?

Felállok, oda sietek az egyik fiókhoz és kiveszem belőle a kis tasakot. Bontatlan volt egészen addig, amíg haza nem értem és megnézem, mi van benne. Oda viszem Taehyunghoz.

- Igazán kedves barátaid vannak, hogy vibrációs gyűrű nélkül nem engedtek útnak.

- Kedvelnéd őket.

- Bizonyára. Tudod is, mire jó ez?

- Kettőnk közül most én teszek fel kérdéseket - megy ez nekem, meglepően jól. Taehyung megint elképed. - Szeretnéd te is?

- Igen.

A vártnál sokkal jobb. Elképesztő, mire képes egy ilyen kis tárgy. A kérésemnek eleget téve, Taehyung hagyja, hadd tapasztaljam ki, hogy a legkényelmesebb és egyszerre sóhajtunk fel, mikor ráereszkedek. Reszketve fújja ki a levegőt, átkarolja a derekam, másik kezével maga mögött támaszkodik. Mozogni kezdek, de nem megy gyorsan. Kihasználok minden alkalmat, mikor az a gyűrű hozzám ér és az összes ilyen pillanatban levegő után kapok. Aztán nem mozdulok, a testem próbálja felfogni, befogadni ezt az élvezetet, amit Taehyung és a folyamatos vibrálás okoz.

- Nézd meg magad! - az ő hangja is más. Mindketten a tükörbe nézünk, a látvány eufórikus, ahogy az érzés is. - Látod, mit művelsz? Teljesen az irányításod alatt vagyok, Youra. Azt teszel, amit csak akarsz. Amit elveszel, minden a tiéd.

Látom, ahogy mindkét kezem felcsúszik a vállaira, majd egy határozott mozdulattal lenyomom őt az ágyra. A tempó hirtelen vált gyorsra, nem ismerek magamra. Taehyung kezei a csípőmet fogják, megtart, néha megemeli a sajátját, amitől csillagokat látok. Pontosan tudja, hogyan és mikor mozduljon. Az első után, ha nem tenné meg magától újra, én kérném meg rá, de nem kell. Összedolgozunk, fenomenális munkát végzünk. Fogalmam sincs, elbírnék-e ma még egy orgazmust ezután, ám időm sincs rajta gondolkodni. Még magamhoz sem térek a kábulatból, mikor Taehyung feljebb emel, kissé ránehezedek így a térdeimre, de azon nyomban megértem, miért csinálta ezt. Szó nélkül átadom neki az irányítást, ledőlök rá és tehetetlen vagyok az ostrom ellen, amit elkövet. Ahogy megint elérem a csúcsot, észre se veszem, mikor a vállába mélyesztem a körmeimet és a fogaimat, csak Taehyung mély, öblös nyögése visszhangzik bennem.

Ott maradok rajta, a testem képtelen egy árva mozdulatot tenni annak érdekében, hogy leszálljak róla. A gerincem mentén simít végig a hátamon fel és le, olykor még összerándul kissé, de lassan ő is megnyugszik.

- Jól vagy? - egyszerre kérdezzük a másiktól, ez felér egy válasszal is. Pihenünk, persze a póz változik, Taehyung maga mellé fordít. Megszabadul a gyűrűtől és az óvszertől, több tartalék energiája van, mint nekem.

- Az eddigi legjobb sakk játszmánk volt, azt hiszem - motyogom fáradtan a mellkasába, miután befekszik mellém és hozzá bújok.

- Kétségtelen, nem tudok vitatkozni.

Érzem, hogy el fog nyomni az álom. Sietősen felkelek, még a megtörténte előtt. Kimegyek a mosdóba, a konyhában töltök egy pohár narancslevet magamnak is és visszamegyek hozzá. Ennyi idő elég, már félig alszik.

- Ébressz fel egy óra múlva és akkor talán képes leszek hazavezetni - mondja álmosan, megemeli a takarót, hogy befészkeljem magam hozzá.

- Ha gondolod, itt maradhatunk éjszakára. Reggel pedig visszamegyünk hozzád.

- Oké.

- Jobban szeretek nálad lenni. A te lakásod sokkal otthonosabb.

Puszit nyom a homlokomra, a légzése lassan szuszogássá lesz.

- Akkor költözz hozzám! - ezt még hallom, kimondja. Halkan, de tisztán és érthetően.

Hozzábújok, amennyire ez lehetséges, bele akarok olvadni az ölelésébe, a melegébe, hogy a világ gondjai ne érhessenek utol. Szeretném, ha megvakítana és megsüketítene, ne láthassam a közeledő dátumot a naptárba és ne hallhassam, ahogy a telefonom megint rezegni kezd a konyhaasztalon.