TAEHYUNG

Kerestem őt. Egész életemben, megannyi partner mellett is azt az egyet kerestem, aki képes ilyen erővel hatást gyakorolni rám. Kerestem őt és közben fogalmam sem volt róla, hogy ezt csináltam. Akkor sem tudtam, kivel állok szemben pontosan, mikor először megpillantottam Hoseok lakásán. Holott az első pillanattól kezdve el volt döntve: Ő az. Nem lehet más. És ahogy az élet szép lassan rávilágított erre, most itt vagyunk, ő pedig kimondja azokat a szavakat, amikről nem hittem volna, hogy valaha is hallani fogom.

- Ismételd meg! - kérem rá, Youra készségesen megteszi.

- Miattad jöttem vissza Szöulba, mert szer... - türelemre tanítottam magam, jó sokáig sikerült is alkalmazkodnom a szabályaimhoz. May volt az első, akivel mégis megszegtem a jórészüket. Most Youra az. Vele egészen más szabályt szegni.

Kinyúlok a kezéért, úgy olvad bele az érintésembe, mint a vaj. A francba az evéssel! Arra is lesz időnk. Kell, hogy legyen, mert nem tudnám még egyszer elengedni őt. Úgy csókolom, ahogyan az érzelmeimet ismertem fel iránta. Először lassan, meggondoltan, félve. Aztán megérzem a viszonzást. Youra kezei körbe ölelik a derekam, két kezem közé fogom az arcát és mindent beleadok, az összes iránta érzett vágyamat át akarom adni neki. Érezze azt, amit én. S eközben ugyan azt kapom vissza tőle. Azt a tömény, egyszerre türelmes és türelmetlen odaadást, ami bennem is meg van. Hozzám simul, belevágyódom az ölelésébe, ott úgy érzem, jó helyen vagyok.

- Hogy várathattál meg ezzel idáig? - több benne az erő, képes elszakadni tőlem addig, amíg ezt megkérdezi.

- Minden az időzítésen múlik.

Egyikünk sem áll készen arra, hogy itt abba hagyjuk. Megfordítom magunkat, könnyedén megemelem és Youra a következő pillanatban már a konyhapulton ül. Ő csókol meg előbb, a tarkómnál fogva húz közelebb magához, lábait összekulcsolja mögöttem. Meglep a hevessége, kontrasztban áll a megismerkedésünkkor rá jellemző félénkséggel. De tetszik. Nagyon is. Talán csak gondolnom kellett rá, Youra szorítása enyhül és mikor kinyitom a szemem, az övében viszont látom magam. Még a fogai között tartja az alsó ajkam. Úgy enged el, hogy az ujjai eltűnnek a hajamból, a nyakamat öleli át és kíváncsian, érdeklődve néz.

- Baj van?

- Nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz.

- Igen, én is ezen a véleményen vagyok.

Kicsit eltűnik a bátorsága, mintha felismerné, hogy milyen heves volt.

- Ez nem a régi oldalad, ugye? - kérdezi halkan, hüvelykujja a nyakam vonalán halad. - Milyen lenne az?

- Youra, most ne...

- Csak egy rövid betekintést engedj! Ígérem, nem lesz baj belőle. A többit meg majd később.

Ha most elhúzódnék, mit érnék el vele?

Nehezen következtetek el attól, hogy ő ül előttem és őt csókoltam az imént. Lehunyom a szemem, egy régi afférra gondolok, egy olyan estére és éjszakára, ahol nem volt sok korlát köztem és az aktuális alávetettem között. Közben próbálom nem teljesen elfelejteni, hogy mégiscsak Yourát tartom a kezeim között. A hátán haladok felfelé, majd újból összefogom a haját egy copfba és hosszú, erős tincseit a csuklóm köré tekerem, úgy döntöm hátra a fejét. Nagyra nyílik a szeme, az ajkai a csodálkozástól remegnek. Szabad kezemmel rámarkolok a derekára, a füléhez hajolok.

- Abban a pillanatban, hogy azt mondom, tárd szét a lábaidat és te megteszed, az enyém vagy. Amikor azt mondom, könyörögj érte, akkor könyörögni fogsz. Egészen addig, amíg én úgy nem döntök, hogy megadom neked. Ha anélkül teszed a kezeidet a hátad mögé, hogy szólnék... - az álla és a nyaka találkozásához vezetem a kezem, nem szorítok rá, csak megfogom és kicsit határozottabban rántom magamhoz az arcát. - Megjutalmazlak, azután pedig megbüntetlek, mert engedély nélkül cselekedtél. Érthetően fogalmaztam?

Egy másodperc. Kettő. Több nem kell Yourának.

- Igen, Uram.

Mintha hideg vizet öntenének az arcomba, úgy térek vissza a valóságba és Youra helyett én vagyok az, aki letaglózva néz a másikra.

- Mit mondtál?

- Hogy Igen, Uram.

Elengedem őt, de csak azért, hogy egy pohár vizet töltsek magamnak. Egyszerre iszom ki az utolsó cseppig, aztán sietősen a tűzhelyhez megyek, megkavarom a húst.

- Taehyung...

- Együnk! Muszáj beszélnünk, mert nem tiszta, mit tudsz és honnan, vagy ki tanította. Ez nyugtalanít. Csak tudnom kell - fordulok felé, remeg a kezemben az evőpálcika. -, hogy min mentél keresztül Melbournben ennyi tudásért.

˚˚˚

Nem sietjük el az ebédet, Youra kétszer is szed magának és rágcsálja még az uborka szeleteket, mikor elkezdem a mosogatóba pakolni a koszos edényeket. El is mosom mindet, egyedül a poharaink maradnak az asztalon.

- Bemenjünk? - Youra feláll, tétován áll egyik lábáról a másikra. - Talán jó lenne, ha megmutatnám, miért mentem a barlangba.

- Igen, az kezdésnek jó ötlet.

A táskájához megy, kiveszi belőle a papírszatyrot és leül mellém az ágyra, kényelmesen, törökülésbe. Bontogatja a szatyrot, amiből egy könyv kerül elő, sötét fedőlappal. Ahogy megfordítja, el tudom olvasni a címet: Az erotikus művészet mélységei - BDSM. Felismerem címről, már tudok tartalmat társítani hozzá. Hallottam erről a könyvről, de szinte beszerezhetetlen, csak alapos, megbízható kapcsolatok segítségével lehet hozzájutni. Nem sokat nyomtattak belőle, évek óta nem jelent meg belőle friss példány. Youra mégis megszerezte.

- Tudtam, hogyha visszajövök, nem akarok olyan tudatlan lenni, mint amilyen voltam. Néha a tudatlanság áldás, engem viszont megijesztett és látod, hová vezetett. A fejemben megvolt a gondolat, hogy felkészültebben jövök, mert szerettem volna, ha igazodhatok hozzád, tisztában vagyok a vágyaiddal, az ízléseddel. Ezért elkezdtem kutatni.

Megsimítja a könyv borítóját. Nem szólok közbe, hagyom, hadd folytassa, mikor úgy érzi, készen áll rá.

- Nem tudtam, hol kezdjem. Az egyik terápiás beszélgetésen volt egy lány, a Pixie névre hallgatott, de nem így hívták igazából. Egy feladat kapcsán kerültem vele párba, a beszélgetés után pedig még ott maradtunk, valahogy nem akartunk hazamenni. Jól elvoltunk egymás társaságában, hamar feloldódtam mellette. Olyannak tűnt, akiben megbízhattam. Észre sem vettem, hogy konkrétan az ujjai köré csavart. Egy alkalommal beültünk a közeli kávézóba, ott ért hozzám először.

Levegőt is elfelejtek venni, miközben hallgatom őt. Hozzáért? Mit jelent ez?

- Nem húzódtam el, mert nem értettem, pontosan miért teszi, viszont tetszett. Csupán az, ahogyan ezt tette, mert végig biztonságot sugárzott és valami mást, amit később betudtam az ismeretlen iránti vonzalomnak. Pixie sosem bántott, segített nekem. Aznap tudtam meg, hogy domina. Elmondta, cseppet sem szégyellte magát és meglepett, de közben mégsem. Elmaradt a megbotránkozás. Mielőtt azt hinnéd, szexuális kapcsolat is kialakult közöttünk, nem így van. Megkértem őt, hogy meséljen erről, de akkor még nem hoztalak szóba téged.

- Pixie akart tőled valamit?

- Igen, nyilvánvalóvá is tette, viszont sosem erőltette és csak egyszer merült fel a lehetősége. Elutasítottam, helyette azt kértem, tanítson. Nem a dominanciára, hanem arra, ami azzal kapcsolatos. Mutassa meg, mitől riadtam meg. Persze tudni szerette volna, miért. Ekkor említettelek meg. Mindent elmeséltem neki. Pixie tud rólunk.

- Ő vitt el a barlangba?

- Igen. A csoportterápia után oda mentünk, de nem azonnal. Először magához vitt fel, beszélgettünk, semmi több. Hasonló módon tárolja a játékszereit, mint te - kis szünetet tart, vet egy pillantást a szekrénysorra. - Egy hétvégén egyedül voltam, az artista képzős barátaim nem értek rá, ezért írtam egy üzenetet Pixie-nek, hogy nincs-e kedve elmenni valahová. Már volt programja aznap estére, így hát megkérdezte, lenne-e kedvem csatlakozni hozzá. Akkor vitt el a barlangba először. Amit ott láttam... - elég élénken élhetnek benne az emlékek, mert nagyon sokáig mereng. Kinyújtom a kezemet felé, muszáj megérintenem, amivel sikeresen vissza rángatom a valóságba.

- Miket láttál?

- Szeánszokat tartottak, így nevezték a... Ne haragudj, hülye vagyok. Biztosan tudod, miről beszélek. Szóval Pixie részt vett ezeken a szeánszokon, én meg, mint egy kisiskolás, figyeltem őt. Őket. Az összes résztvevőt. Nem jöttek zavarba tőlem, nem is foglalkoztak velem. Pixie egyszer világosan elmondta nekik, hogy hagyjanak békén és ne próbálkozzanak, ők pedig hallgattak rá. Sok dolgot bemutattak. Hallottam az ilyenkor szokásos kommunikációt, láttam anyagokat, tárgyakat. Aktust nem. Rendszeresen eljártam Pixie-vel, az egyik ilyen estén ismertem meg Knox-ot.

Magamtól is rájövök, hogy a Knox férfinév. Élesen beszívom a levegőt, próbálok uralkodni a vonásaimon is. Nyugtalanít. Nagyon.

- Knox domináns uralkodó, mint te.

Ez sem segít lehiggadni.

- Nem mindig vett részt a szeánszokon aktívan, bár elhozta az alávetettjeit és többnyire becsmérelte őket. Néha váltott, volt egy partnere, aki még kezdőnek számított és elmondása szerint vele még gyakorolnia kellett ezt-azt. Párszor kedvesebben szólt hozzá, kilépett a szerepéből. A szemem láttára váltott és az nagyon megmaradt. A pillanat műve volt az egész. Knox beszélgetett velem, tudta jól, hogy Pixie vitt oda és mi volt az utasítása a többiek felé. Ő ajánlotta ezt a könyvet.

Kifújja a levegőt, mintha egészen addig bent tartotta volna, amíg mindezt elmondta. Nem mer a szemembe nézni, tart a reakciómtól.

- Ő tanított? Ő mondta, hogy az Uram megszólítás kötelező?

- Az alávetettjeitől hallottam. Fogalmam sem volt, te igényled-e, vagy sem.

- Nem igénylem. De bevallom, a legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy ilyen mélyen belefolysz ebbe. Hogy szeánszokra jársz és ez a könyv is... - sok, rengeteg tudás, amit szerettem volna én megadni neki, ha úgy érzem, képes befogadni. Youra messze túlszárnyalta az elképzeléseimet. - A te múltaddal egy ilyen kapcsolat felszínre hozhatja a sérelmeket, több veszélyt rejt az aktus, ha bizonyos eszközök kerülnek elő. Te ezt akarod?

- Te nem ezt akarod? - néz a szemembe megint. - Azt hittem, méltó lehetek arra, hogy a párod legyek, ha...

- Méltó? - megütközve meredek rá, komolyan nem hiszem el, amit mondani akart. - Youra, nem attól leszel méltó arra, hogy a párom legyél, mert beleásod magad a BDSM-be. Biztonságban érezted magad a barátaiddal, azt elhiszem, de enélkül is ugyan úgy téged akarnálak. Anélkül, hogy tudtam volna, mit csinálsz Melbournben és milyen helyekre járkálsz, nem bírtam más nőre gondolni, csak rád. Nem voltam más nővel, mióta megismertelek. A mi kapcsolatunk nem épülhet csak a szexre. Ez annál több. Nincs igazam?

Youra bólint, látom, hogy remeg az ajka és közel áll a síráshoz. Oda hajolok hozzá, két kezem közé veszem az arcát és a homlokomat az övének döntöm.

- Hé, nézz rám! Youra! - sűrűn pislogva megteszi, amit kérek. -Nem azért mondtam az előbbieket, mert mérges vagyok rád, vagy csalódtam. Csodállak a bátorságodért, szavakat nem találok... Egyszerűen csak felfogni nem tudom, miért akarnád ezt magadnak.

- A kapcsolat a kompromisszumokról is szól, nem? Úgy ismerhetjük meg egymást, ha kommunikálunk. Te mondtad nekem, hogy ez kell, beszéljek arról, mire vágyom és egyeztessünk. Szeretném, ha megmutatnád, te mire vágysz. Hogy tényleg ismerjelek. Mindegyik oldaladat, még azt is, amelyiket el akarod rejteni előlem.

- Okkal tenném.

- De én nem félek.

Ezt olyan meggyőzően, kissé duzzogva jelenti ki, hogy nem bírom, muszáj újra megcsókolnom. A hallott információk még dolgoznak bennem és Youra közel sem fejezte be a mesélést, de egy percnyi szünet mindkettőnknek jár.

- Tudom, bizonyos dolgokra nem lennék hajlandó. Akadt egy-két tárgy, aminek a puszta gondolatától is irtózom - mondja, mikor a szám elszakad az övétől. - A könyvet Knox azért ajánlotta, hogy veled lapozzak bele. Ő segített beszerezni is. Egy telefonhívásba került. Szóval lenne kedved...? - lenéz a könyvre, majd vissza rám. - Ez a világ hozzád tartozik. Évekig benne éltél. Mégis milyen dolog lenne, ha azt kérném, miattam mondj le róla?

- És az milyen dolog tőlem, hogy akaratlanul is belerángatlak?

Youra elmosolyodik, ruhájának ujjával megtörli az arcát.

- Úgy nézek ki, mint aki tiltakozik?

- Úgy néztél ki, igen.

Helyezkedni kezd, úgy fészkelődik, hogy felül az ágytámlához, én meg kénytelen vagyok követni őt oda is, ha látni akarom, melyik oldalon tart a könyvben. Ez egy hatalmas lépés lesz mindkettőnk számára. Vannak még titkok, amik hamarosan a felszínre kerülnek. A kérdés csak az, hogy fogjuk viselni az igazságot.

- Nem érünk a végére ma. Egyszerre sok lenne az egész - figyelmeztetésnek is szánom a szavaimat, nem akarom, hogy túlterhelt legyen az újdonságokkal.

- Rendben. Használjak biztonságiszavakat, ha olyan részhez érünk, ami túl sok?

Mi jön még ma, amivel újra eléri, hogy az állam a padlót súrolja?

- Biztonságiszavak... Ha jól sejtem, gondolkodtál már rajtuk. Mik lennének azok? - nem a vörös lesz. Bár tegnap azt használta, az inkább a tudása beismeréséért volt. Nem illene hozzá.

Youra fellapozza a könyvet, az első oldalnál felnéz rám, mielőtt belekezdhetnénk.

- Kék és sárga.

***

Elfogytak a szavak egyelőre, ez már így is hosszabb lett, mint az eddigiek. Bár ismeretekkel rendelkezem bőven, nem ártott újból utána járni a dolgoknak a biztonság kedvéért. Hoztam volna már délelőtt is a részt, de mondom...biztos, ami biztos. Igen, a szeánsz egy valós esemény. Nem, az említett könyv nem létezik, csak ahhoz hasonlóak.

Tervezek a történet végére egy ilyen tájékoztató jellegű fejezetet, egyben lesz szerintem a köszönetnyilvánítással, még meglátom. Csak kötelességemnek érzem, ha már ilyen témáról írok és minden korosztályból is olvassák (legalábbis a wattpad statisztikái szerint).

Elégedettek vagyunk azért? Én félig. Bár jegyzetet készítettem a részhez, remélem, hogy azért sikerült nagyjából átfogó képet adnom és minden érthető. Helyesírásilag még nem futottam át. Majd este.