TAEHYUNG

Ahogy bezárom a bejárati ajtót, meghallom Youra neszezését a szobában. Kavarognak a gondolatok a fejemben, nem látok tisztán a sok új információtól. A lány a szobában már tíz éve nem találkozott a szüleivel. Nekem erről eddig fogalmam sem volt.

- Tae? – közelebbről jön a hangja, de nem igazán tudok egyetlen lépést sem tenni a szoba felé. – Kinyitnád?

Ráveszem magam a cselekvésre, kiengedem Yourát a szobából. Furcsán nézhetek rá, talán az érzelmeim is leolvashatóak rólam. Esetleg megfejthetné őket helyettem, mert én nem tudok rájönni, mik is pontosan.

- Valami baj van? Ki volt az?

- Csak a futárszolgálat. Elnézték az ajtószámot.

Hazudok. Megfogadtam, hogy őszinte leszek vele, most mégis szemrebbenés nélkül füllentek. Ez nem egyenlő azzal, amit ő csinál, de ezt érzem helyesnek. Hoseok megmondta, beszélnem kell vele, viszont nem csinálhatom így, hirtelen a semmiből. Idő kell. Muszáj kigondolnom, hogyan tálaljam a témát. Nem szoktam köntörfalazni, de az egyenes beszédet se gondolom megfelelő opciónak. A telefonhívásokat elutasítja, figyelmen kívül hagyja, a nővéréről pedig sosem beszélt. Súlyos dolog állhat a háttérben, amiről Youra eddig nem volt képes megnyílni. Hoseokot hallgatva pedig, sanszos, hogy ezután sem tenné.

- Miért nézel így rám? – eddig a kezemet fogta, most azonban elengedi. Akármit is lát rajtam, az nem esik jól neki.

Meghalt a nővére. Tíz éve nem volt otthon. A szülei semmit sem tudnak róla. Arról gondolom végképp nem, hogy a volt barátja rendszeresen megverte. Hoseok miről tájékoztathatta őket? Mennyibe avatta be az aggódó szülőket, akik sehogy sem tudták elérni a lányukat?

- Tae... - nem hagyom, hogy beszéljen. Magamhoz vonom, szorosan átölelem és szükségem van fél percre, ha vissza akarom nyerni a korábbi nyugalmam.

- Kitaláltad már, mit nézzünk?

- De hisz az előbb fejeztük be a...

- Van egy sorozat, amiben sakkoznak. A Vezércsel. Mit szólnál hozzá, ha megnéznénk?

- Jó, persze.

Kipattogtatok egy csomag sós kukoricát, Youra újra tölti a poharainkat narancslével és visszatérünk a szobába, ugyan azt a pozíciót vesszük fel, amiből korábban Hoseok kirángatott. Csakhogy most egyáltalán nem olyan jó érzés. Rám nehezedik a titok súlya, amit Youra cipel magával és azt hiszi, nem tudok róla. A másik lényeges dologról, hogy a nővére miért halt meg, Hoseok nem tett említést, de egyelőre van ennél fontosabb.

Nem is figyelek a sorozatra, Youra kérdéseire is csak kis fáziskéséssel tudok válaszolni. Mikor már kezd feltűnni neki a viselkedésem, úgy helyezkedem el, hogy a két lábam közé ültetem, a mellkasomnak döntöm és átölelem. Ez a pozíció némileg megnyugtat, Youra itt van velem. Nem érheti bántódás, ezt ismételgetem. Fizikailag semmi. De lelkileg mindig szenvedett. Folyamatosan, nem csak azért, amit Geun művelt vele.

A második rész végén Youra kinyújtózkodik, átbújik a karom alatt és a mosdóba megy. A félig üres kukoricás tálat leteszem az ágy mellé, kézbe veszem a telefonom. Megnyitom az üzeneteket, egy rakat kérdőjelet akarok küldeni Hoseoknak, aztán legszívesebben elküldeném a büdös francba, amiért elrontotta a hátralévő időt is. A munkahelyemre vissza kell mennem, még akkor is, ha egyeztetek a távmunkával kapcsolatban. Nem hagyhatok mindent csak úgy ott, befejezetlenül. Az legalább egy hét távollétet jelent. Huszonnyolcadikáig még kilenc nap van. Pont a jövő hét közepére esik, aznap Busanban lennék.

A nap hátralévő részét is az ágyban töltjük, vacsorára nem főzünk. Azt esszük, ami megmaradt tegnapról és Youra felveti az ötletet, hogy sütne valamit. Ahogy látom a lelkesedést rajta, nincs szívem belerondítani a boldogságába. Mégis úgy érzem, ez elkerülhetetlen lesz. Tíz év az rengeteg idő. Még a másfél év is örökkévalóságnak tűnt. Mi készteti ennyire a távolságtartásra? A család egy ilyen tragédia után inkább összekovácsolódik, szorosabbra fűzi a kapcsolatokat, mert tart az esetleges újabb széthullástól. Nem tudom elképzelni, mire számítsak, ha rájön, hogy tudok erről. Sőt, azt sem tudom, miképp szokta átvészelni ezt az időszakot. Hogyan készüljek? Mi lehet a legrosszabb, ami történni fog?

Megfordul a fejemben, hogy felhívom Mayt, megkérdezem tőle, mit tud erről az egészről. De most épp Tenerife-n töltik a nászútjukat Namjoonnal, abba nem illik belerondítani. Az egyetlen, aki Yourán kívül válaszokat adhat, az Hoseok.

- Nincs tej – állapítja meg Youra a hűtő előtt. – Van itt egy sarki bolt, ha jól emlékszem. Leugrom oda.

- Maradj, majd én. Addig keverd ki a többi hozzávalót. Kell még más is?

- Nem, csak tej.

Felveszek egy pulóvert, a cipőmet és adok egy csókot Yourának, mielőtt kimennék a lakásból. Nem a liftet használom, ott bent nem lenne térerő, az időm pedig elég szűkös. Hoseok harmadik csörgésre veszi fel.

- Igen? Azt ne mondd, hogy...

- Nem. Még nem beszéltem vele róla.

Hoseok megkönnyebbülve fújja ki a levegőt. Szerinte is erős lett volna, ha azonnal felhozom a dolgot.

- Nem azt kérem, amire gondolsz. Azokat a bizonyos részleteket, a halál körülményeit és az okokat Yourától szeretném hallani, ha majd elmondja.

- Akkor? Mit akarsz?

Felképelni ezért a stílusért, elsősorban.

- Tudni szeretném, mire számítsak. Yourát illetően. Milyen ő ilyenkor, ebben az időszakban?

Tisztában vagyok vele, hogy nem kötelessége Hoseoknak segíteni. Megtehetné, amire először számítok, rám vághatná a telefont, mindenféle magyarázat és további segítség nélkül. Én voltam az oka, amiért Youra egy időre megszakította vele a kapcsolatot. Ha úgy akarná, ezzel előnyt szerezhetne magának.

- Minél közelebb lesz az a nap, annál nagyobb távolságot kezd majd tartani azoktól, akik a közelében vannak – kezdi Hoseok rövid hallgatás után. – Ha úgy történik, mint eddig, még nagyjából két napod van kiélvezni a jókedvét. Nem tudom, mennyit számítana a kapcsolatotok, de arra világosan emlékszem, hogyan taszít el magától és próbál a lehető leginkább meggyőzni arról, hogy nincs szüksége senkire.

Megállok a sarki bolt előtt, Hoseok is szünetet tart.

- El akar majd hagyni? – csúszik ki a számon a kérdés.

- Az is megeshet. Én nem tudtam elérni telefonon, hiába mentem olyankor a lakására, nem engedett be. Az a legfontosabb, hogy ne hagyd egyedül!

- Jövő héten vissza kell mennem Busanba.

- Mennyi időre?

- Egy hét maximum.

- Az túl sok.

Igen, ezzel én is számoltam.

- Ki fogok találni valamit. Megoldom, hogy mellette legyek.

- Csak ne legyen túl késő. Ha esélyt adsz neki arra, hogy elmenjen, el is fog menni. Persze visszatalálna hozzád, ahhoz túlságosan szerelmes, hogy csak úgy elhagyjon. De azután még nehezebb lenne megbeszélned ezt vele. Most kell, minél hamarabb.

- Miért nem mondta ezt nekem korábban senki?

Hoseok hitetlenkedve elneveti magát.

- Mert nem hitte a bánat se, hogy köztetek ez ilyen komoly lesz. Különben is, ez nem az a téma, amiről csak úgy elcseveghetsz valakivel egy sör vagy kávé mellett. Azért hívtam Yourát, mert szólni akartam neki, hogy jó lenne beszélnie veled.

Az utolsó mondatot nehezemre esik elhinnem, de tekintve, mi történt délelőtt, annyira mégsem hihetetlen. Azért jött el Hoseok hozzám, mert figyelmeztetni akart.

- Csak emiatt?

- Nem. A szülei tőlem tudták meg a telefonszámát. Bár szerintem erre magától is rájött, elvégre ki mástól tudhatnák? Nem fog tárt karokkal üdvözölni, ha majd találkozunk.

- És ha hazavinném a családjához? – vetem fel az ötletet, a vonal túlsó végén valami kemény nagy hanggal koppan egy felületen.

- Felérne egy hátbatámadással. Felejtsd el! Előbb tudnia kell, hogy tudsz erről és beszélj vele! Utána hazaviheted. Azt hiszem, ezt nem csak a szülei köszönnék meg neked.

˚˚˚

Két üveg tejjel érek haza, Youra a konyhában ücsörögve könyvet olvas, a szobából halk zene szűrődik ki. Nagy lendülettel folytatja tovább a sütést, addig sürög-forog, amíg a csokis tészta a sütőbe nem kerül. Ránézek az olvasott könyvére: Ez a férfi Jodi Ellen Malpastól.

- Meglepett, hogy ilyen könyveket is olvasol – mondja, miközben mosogat, hátra pillant rám.

- Kíváncsi voltam, ez is hasonló-e, mint az Árnyalat-trilógia.

- És? Kellemesen csalódtál?

Fintorgok, visszateszem a könyvet az asztalra.

- E. L. James legalább megnevettetett a naturalizmusával.

- Tudtál azonosulni Christian Grey-jel?

- Ne sértegess! – vágok vissza, Youra annyira nevet, hogy kicsúszik a kezéből a vizes tányér és összefröcsköli a mosogató környékét a habos vízzel.

Oda megyek hozzá, elzárom a csapot. Még vizes a keze, mikor magam felé fordítom, de ez őt sem különösebben zavarja. A szemébe nézek, próbálok keresztüllátni rajta, felfedezni benne a keserűséget, ami miatt hamarosan lehet megpróbál elhagyni. Nem látom. Még nem mutatja magát.

A dal a szobában vált, Youra ismeri és tetszik neki, jobbra-balra mozgatja a csípőjét a ritmusra. Átöleli a nyakam, a konyha közepéig lépdelünk hátra, majd táncolni kezdünk. A koreográfiát nem bonyolítjuk túl, csak oldalra lépkedünk és Youra nyugodtan a mellkasomnak dől. Lehajolok hozzá, orromat a hajába fúrom.

- Nagyon jó illatod van – súgom a fülébe, egyik kezével a tarkómat simogatja. Halkan még a dalszöveget is énekli, mosolyog. – De az ízed még jobb – zavarba jön, azok az élmények élénken élnek benne. Sok másik is, régről és még annál is korábbról, amikről nem beszélünk. Ma nem, még egy kicsit úgy tehetünk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Időzítenem kell, ez a pillanat pedig közel sem az, amelyikre várok. Azt sem tudom, várom-e egyáltalán azok után, amiket Hoseok mondott.

- Még nagyjából húsz perc kell a sütinek – ez a válasza az előbbire. Tudom, mit szeretne és én is szeretném. Megteremteni azt a biztonságot számára, ahol nem kell félnie. Bárcsak azt is el tudnám érni, hogy ne akarjon egy hét múlva elmenni innen!

- Gondolod, hogy annyi nekem elég belőled?

Youra lábujjhegyre áll, megcsókolja az állam, az arcom, végül közre kell fognom a fejét, hogy elérjem a száját. Lassan az asztalnak tolom, felültetem rá és hamarosan ugyan olyan türelmesen szeretkezünk rajta, mint a legelső alkalommal. Sőt, most egyáltalán nem kapkodunk, tudjuk, hogy lesz még időnk többre.

˚˚˚

Hoseok tévedett, nem maradt egészen két napom. Youra másnap reggel távol fekszik tőlem az ágyban, a fürdőszobába menekül, mikor megpróbálom átölelni. Azt mondja, sürgősen le kell zuhanyoznia, mert éjjel rémálma volt. Ilyenkor pedig ez a szokása. Úgyhogy hagyom, de belül már kétségbe vagyok esve. Nem szabadna engednem a félelemnek, abból soha semmi jó nem származik.

A reggelinél valamivel vidámabb. Kakaót iszik, én kávét és felvetem neki az ötletet, hogy elmehetnénk valahová. Youra a vízpartra szavaz, úgyhogy ebéd után a Han folyóhoz megyünk. Nem beszél annyit, mint eddig. Nem kényszerítem rá, bár a csend most súlyosabbnak érződik. Nem tudom, pontosan mi járhat a fejében, de a tudatlanság rémít meg a leginkább. Tervezi, hogy elmegy? Azon gondolkodna, vajon hogyan surranhatna ki a lakásból anélkül, hogy észre venném?

- Rezegsz – felém fordítja a fejét. – Csörög a telefonod.

Arra az esetre hagytam rajta a rezgést és a hangot, hátha Hoseok hívna még valamiért. De nem ő keres most, hanem Jin. Ráadásul nem Jin szól bele a telefonba.

- Taehyung, zavarlak? Remélem, igen.

- Mit szeretnél, Haneul?

Youra meglepetten elmosolyodik, ahogy meghallja a barátnője nevét.

- Jeongguk és Lace lemondták a ma esti randinkat. Ilyenkor szoktunk pizzát rendelni és játszunk valamit. Szóval arra gondoltunk Jinnel, lenne-e kedvetek átugrani hozzánk ma este. Tudjuk, hogy Youra veled van.

Amilyen hangosan beszél Haneul, biztosra veszem, Youra is mindent hallott. Nem szívesen osztozom rajta mással, de látom rajta az örömöt, szívesen töltene egy kis időt a barátnőjével. Olyasmit tátog, hogy „Nem maradunk sokat.", mire közlöm Haneullal a döntést és megbeszéljük, hogy hat óra körül érkezünk hozzájuk.

Talán jót fog ez tenni Yourának, ha kicsit kimozdulunk és több társaságot kap. Azzal vitatkoznék, hogy Haneul mindenkire kizárólag jó hatással van, de ha tud is valamit, nem fog előhozakodni vele.

- Nem gond, ugye? – kérdezi Youra, ahogy lerakom a telefont.

- Egyáltalán nem. De szerintem Haneul téged is keresett. Kötve hiszem, hogy ezt velem akarta megtárgyalni.

- Ó, hát... - megtapogatja a zsebeit. – Én otthon hagytam a telefonom.

- Beszéltél már Hoseokkal?

Youra erre visszafordul a folyó felé. Érzékeny pontot érintek, tudja jól, Hoseok miért próbálta meg elérni őt.

- Küldtem neki üzenetet. Majd felhívom.

Nem küldött neki semmit. Ezek amolyan apró hazugságok. Hétköznapiak, másnak nem tűnnének fel, nekem azonban igen.

- Rendben. A végén még ő is engem keresne, hogy téged elérjen.

Erre összerezzen. Youra nem szeretné, ha beszélnék Hoseokkal. Ettől is épp annyira fél, mint attól, hogy szembe nézzen a szüleivel. 

***

Annál a konyhában táncolós jelenetnél nagyon határozottan Paul Anka Put Your Head On My Shoulder című dala szólt, higgyétek el nekem!